Még a magyar hírekben is megjelent!
„Törökország fővárosát, Isztambult megbénította a váratlanul leesett 40 cm-es hó!”
Ennyi sületlenséget!
Méghogy Isztambul lenne Törökország fővárosa! Őt úgy hívják, hogy Ankara…
Méghogy váratlan?? Már szerdán megmondta a meteorológia: pénteken este 8-kor elkezd esni a hó, és lesz is itt rendesen!
És hogy 40 cm??? Na még ilyet… Inkább beszélhetünk 60 cm-ről…
És hogy a közlekedés megbénult volna? Hmmm… Isztambulban az első nap több, mint 600 repülőgép indulását kellett törölni. És a nagy szél miatt a Boszporusz hajóforgalmát is le kellett állítani. Ezen a későbbi köd sem javított sokan: kering egy videó a neten, ahol a konténerszállító hajó csak méterekre suhan el a parttól…
Az biztos, hogy mozgó autót nem láttunk. Állót se, mert mindet belepte a bő hó. Olyannyira, hogy a gyerekek hiába gyűjtötték róla a havat a hógolyókhoz, nem sikerült az autóig lejutni. Cserébe viszont olyan tiszta volt a levegő napokig, amilyet talán már 100 éve nem érzett senki!
Egy ismerős mesélte a következőket:
Reggel felébredek, és kinyitom a szemet. De még teljesen sötét van. Nosza, visszafekszem aludni… Egy idő múlva újra kinyitom a szemet, de még mindig olyan sötét van, mint az éjszaka. Így újra visszaalszom… Ki tudja, mennyi idő múlva ismét kinyitom a szemet, de még mindig sötét van.. Most már azért ránézek az órámra, és azt látom, hogy délután 2 óra van!
Odamegyek az ablakhoz, és elhúzom a függönyt, de még mindig sötét van.. Mi történik itt? Napfogyatkozás van?? Felrobbant a Nap??? Kinyitom az ablakot, erre bedől a hó! Míg este aludtam, belepte a házat a hó!
Ez nem Isztambulban történt, csak a közelben, néhány száz km-e. Mi beértük azzal, hogy az erkély ajtót nem volt ajánlatos kinyitni.
De hogy mennyi hó is esett, nem tudjuk pontosan. Reggelre a Isztambul nagy részét a szél kreatív műalkotásokkal lepte meg. Volt, ahol még kilátszott az eredeti talaj. Míg egyes sarkokon akár méteresnél nagyobb tornyokat is épített.
Ahol pedig mérhető lett volna, ott a gyerekek már reggel elkezdték a kitermelést, hogy hógolyó, hóember, hómacska, hófocista, stb.. formában újrafelhasználhassa.
A gyerekek nagy szerencséjére viszont volt bőségesen utánpótlás. Sőt! Úgy tűnik, hogy csak nem akar befejeződni a hóesés (vagy legalább elmenni egy kávéra), holott a meteorológia folyamatosan azt jósolja, hogy 1-2 óra múlva már tényleg eláll. Aztán 1-2 nap múlva a nap is kisüt. És bár jön egy orkán, jó nagy esővel, de vasárnap már piknikezni is lehet majd a +10 fokban!
Pedig Isztambulban a meteorológia nem szokott sokat tévedni. Most is napokkal korábban (de már legalább szerdán) jelezték, hogy vége a viccelődésnek. Ezúttal tényleg eléri a hó Isztambult. Nemcsak a környező hegyeket (ahol egyébként már szeptemberben is hó szokott lenni), hanem mindennapjaink főútjait, és hátsó rejtett kisutcájait.
Ráadásul azt is megmondták, hogy nagy hó lesz. Bizonyára a várható cm-t is megírták, de arra ki szokott figyelni? Mint minden nagyváros, itt is megáll az élet, ha a hó mennyisége meghaladja a 0.000000000002 mm-t. Bár meg kell hagyni, hogy ezúttal tényleg megállt az élet. Bár… pont, hogy most volt élet a parkokban és a jegessé koptatott lejtős utakon. Nem volt olyan időszak (még az éjjeli 3 óra sem), amikor ne kisebb-nagyon gyerkőcök ismerkednek a biológiával. Leginkább arra voltak kíváncsiak, hogy mi az a pont, ahol a csont már tényleg törik, nemcsak recseg.
No meg arra is, hogy milyen módszerekkel lehet még a szervezetet rávenni, hogy adrenalint termeljen. Pl. nemcsak simán lecsúszunk a nagyi tepsijével a lejtőn, hanem még a nagyi is megkerget közben…
Tehát jelezték, hogy jön a hó! És jött is!
Nemrég azért még inkább közelebb voltunk a +15 fokhoz, mint a 0-hoz. Így azért a hóesés elsőre még inkább csak látványos volt. Az időjárásnak meg kellett küzdenie azzal, hogy komoly hótorlaszok legyenek.
Ahogyan a tv-stábnak is meg kellett küzdenie azzal, hogy érdemelegesen mutatni tudjanak valamit. Úgyhogy ki is küldtek két ember Isztambul két ellentétes végére (biztos, ami biztos) már jó előre, valamikor délben. És azért, hogy kellően hitelesek legyenek, kint is hagyták őket a hidegben, míg a többiek a melegben fáztak. Így mire elkezdett esni a hó, addigra már kellően vacogott mindkettő. Ezek után már csak annyit kellett várniuk, míg a hóvihar kellően befehéríti őket.
Az összképen kicsit rontott, hogy rajtuk kívül az ég világon semmi más nem volt havas. De én azért sajnáltam őket, hogy ki tudja, hány órája állnak kint a hidegben a főnök mi kedvünkét, csakhogy elmondják a szokásosat: szakad a hó, fúj a szél, és hatalmas dugók vannak kialakulóban….
Pedig az igazán izgalmas rész csak ez után jött. Este 10 környékén tényleg elkezdett megállni a hó, amivel máris az utak korcsolyapályává változtak. Főleg a kamionok részére. A sok baleset pedig csak tovább fokozta az egyébként is bedugult hangulatot. Úgy mondják, olyan is volt, aki 10 órát állt a dugóban. Míg sokan inkább otthagyták az autóikat az út szélén, hogy pl. metróval menjenek tovább.
Ezt valahogy minden hír kiemelte, hogy bár a repülők és hajók nem járnak, a buszok pedig valahol a dugóban kóvályognak, addig a metró gond nélkül közlekedik. Még sose hallottam olyat, hogy egy metró (ami a föld alatt szokott lenni) a hó miatt álljon le..Sőt! Úgy tudom, hogy odahaza, Budapesten, a hidegre való tekintettel a metrókat a szokásosnál jobban is befűtötték…
Ez azért eléggé bátor/elkeseredett ötlet volt. Egy autót otthagyni az út/autópálya szélén még Isztambulban is kockázatos. Másnap reggel nem mindenki találta meg az autóját, vagy nem úgy találta. Volt, akiét csak a rendőrség szállította el. Másét valamelyik helyi banda. Olyan is volt, akiét feltörték. És persze olyan is, aki csak elfelejtette, melyik hóbucka is volt az övé.
Tehát az utak eléggé használhatatlanok voltak. De lévén, hogy péntek este volt, és mostanában csak nagyon kevesen járnak bulikba, végül is előbb-utóbb lecsengett az első sokkos időszak. Szombaton pedig inkább már csak az mozdult ki otthonról, akinek tényleg muszáj volt. Vagy aki hóembert akart építeni.
Az előző napi tv-riporter sem küzdötte magát aznap. Végül is, ha egyszer mindenhol hó van, akkor elég ha csak a sarkokig megy el, és onnan mondja el a látnivalókat: hó balra, hó jobbra, autók a hó alatt, és a kölkök már megint megdobáltak hógolyóval..
Az élő bejelentkezés különleges érdekessége az volt, hogy a néni pont ugyan arra a sarokra ment le riportot készíteni a hópelyhekkel, ami nálunk is a sarki sarok. Vagyis a mi utcánk is feltűnt a képernyőn. Elég elvadult dolog, hogy a tv-n keresztül tájékozódunk arról az időjárásról, ami abban az utcában zajlik, amihez csak az ablakon kellene kinézni… Csak hát az ablakhoz nincs távirányító, és nem lehet csatornát váltani…
Míg a péntek inkább arról szólt, hogy mindenki hazajusson, a szombat-vasárnap a teljes nyugalomé lett. Hétvége lévén tényleg csak nagyon kevesen mozdultak ki otthonról. Az emberek inkább a tartalékokból éltek (és egy töröknek mindig, tényleg mindig) több hétre elegendő kész étele van a hűtőjében). Éppen ezért külön köszönet a péknek, és a sarki kisközértnek, hogy ők ekkor is nyitva voltak mindenkinek, aki kéz és lábtörés nélkül eljutott odáig. Ők még maguk előtt is gondosan letakarították a járdákat. A kéz és lábtörés nem az ő hibájuk…
Mindez egyúttal azt is jelentette, hogy az aprónépet ki lehetett hajtani a lakásból. Hiszen autó egy száll sem. És már a kaputól 1 m távolságra is annyi hó, és elcsúszhatós jég volt, amivel bármely gyerek órákig elvan. Amúgyis érdemes kitenni a gyereket a jó levegőre, nemcsak az ő egészsége érdekébe, hanem mindenki máséért is, aki a házban marad.
Amolyan folyamatos utcabál zajlott a házak között. Általában 3 kategória szokott kialakulni, leszámítva azokat, aki elesés nélkül próbálnak haladni.
Első csoport az, aki a téli hadjáratban látják a fantáziát. Mivel Isztambulban évente csak 3 napig szokott hó lenni, így a téli csatákban roppant gyorsan fejlődnek a fiatalok. Az első napokban még inkább csak egymásra legyezik az autókra lerakódott havat. A második napon viszont már megjelennek az igazi hógolyók, míg a harmadikon már komoly fejlett havasi technikákat láthatunk. Nem is beszélve a hóerődökről.
Második kategóriába a művészek tartoznak. Itt is csak 3 nap van az alkotásra, így csak elején, a tanulási időszakban találkozhatunk a klasszikus hóember formával. Persze ez is mediterrán változat, ahol az ott a már ismert sárgarépa, de a szem-száj már olívabogyókból van kirakva.
De mivel a tél rövid (és a hóember előtt az összes ismerőssel kell selfie-t készíteni), nem lehet lazsálni. Elő kell venni a legmélyebb kreativitást, amit csak elbír a statika és a tapadás. Úgyhogy nagyon gyorsan megjelennek a különféle hóemberek, hómacskák, és más érdekességek.
Nálunk mindez azzal egészül ki, hogy ez itt Beşiktaş. Tehát mindenképpen találunk egynéhány Beşiktaş hófocistát is.
És ha már Beşiktaş, mindenképpen meg kell említeni, hogy míg Isztambulban megállt az élet, ez egyáltalán nem igaz erre a környékre. Itt még ítéletidőben is beülnek egy étterembe, egy bárba, egy kávézóba, hogy egy jót egyenek-igyanak-beszélgessenek. És nemcsak beülnek, hanem kiülnek is!
No de vissza a téli tevékenységek harmadik kategóriájára, a szánkózásra. Mint említettük, Isztambulban a hó csak 3 napig szokott tartani, így senki sem tart otthon olyasmit, ami szánkózásra kenne alkalmas. Meg hely sincs rá. Úgyhogy ilyenkor divatos a nagymama tepsijét elvinni e célra.
De ez egyre inkább kimegy a divatból, mert sokkal menőbb (és egyszerűbb, kevesebbet is kell menekülni) a zacskós. Törökország egyébként is a zacskók országa. Ha veszünk 1 zacskót, akkor még azt is zacskóba rakják. És adnak mellé 3-4 darabot, hátha útközben kiszakad a zacskó… Így tehát zacskóból nincs hiány.
És lejtőből sem.
Szerencsére a zacskó a mellett, hogy könnyen beszerezhető, és könnyen szállítható, nagyon praktikus az egynapos szánkózásokra. Nem kell megvárni, hogy a többiek letapossák a havat. Direkt a legmélyebb hóba is bele lehet vele hajtani. Legfeljebb az ember eltűnik a hóban.. De majd valaki úgyis kihalássza onnan.
Ilyenkor nagyon jó társaságok szoktak összegyűlni egy-egy jobb lejtőnél. Ahol is megbeszélik a borulási, torlódási, összeütközési technikákat. Nem mellékesen, kinek a zacskója a jobb, és mire kell ügyelni, amikor majd új zacskót akarunk szerezni.
Viszont Isztambul nagy…hatalmas. És mindenkinek annyi, de annyi ismerőse van! Mindig akar valaki, akinek valami különös ismerőse valami különös dolgot tud szerezni. Jelen esetben zacskót. De olyan nagyot, amire akár az egész utca ráfér.
Tehát a hétvége amolyan nyugalomból, illetve buliból állt. Ki-ki hogyan töltötte.
Igen ám, de eljött a hétfő, amikor dolgozni kell! És a hóesés nem akar elállni!! Az önkormányzat mindjárt meg is hirdette az általános iskolaszünetet, hogy legalább a gyerekek ne legyenek útba az úton. Mármint a főúton. Mert a hátsó utakon ott lesznek hóemberestől, zacskóstól, és hógolyóstól.
De hogy a többi dologgal mi lesz, és a hó mikor fog tényleg elállni… ez majd csak ma fog kiderülni….vagy holnap…vagy holnapután… de májusig biztosan eláll a hó…Vagy nem?
- És akkor megnyíltak az ég csatornái és eleredt az eső... (1.000)
- Kisütött a nap (1.000)
- És megint eső... (1.000)
- Végre eső...hoppá vihar lett... (1.000)
- Hatalmas eső Isztambulban (1.000)
- Tavaszi eső (RANDOM - 1.000)
Jó volt (mármint a poszt) ! 🙂 🙂 🙂
Köszönjük! A hó is jó! 🙂