Utcadizájn

Most, hogy az eddigi napokkal ellentétben a hó nem gyarapodik, hanem csökken, jelentősen csökken, kezd az utca is kilátszani (végül összesen 122 cm hó esett).

Ilyenek, mint fekete aszfalt, fehér-sárga-piros-kék-zöld felfestések (mert a törökök nem érik be a sima fehér útfelfestéssel), macskakövek, meg… nocsak, itt meg mi van?

A törökök mindentől idegenkednek, ami unalmas.

Az ő szemükben pl. unalmas az, ha az ember csak simán megy az úton. Egyenesen, egyenletesen, mindenféle extrák nélkül. Ez olyasmi, amivel bármely mediterrán országlakót az őrületbe lehet kergetni. Ők jobban szeretik, ha a vezetést kicsit feldobjuk, megfűszerezzük. Egy kis dudálással, egy kis szembehajtással, egy jó marék gázpedál taposással, némi jobbról és záróvonalas előzéssel, majd pedig az egésznek a tetején a hab nem más, mint a parkolás valami lehetetten helyre, lehetetlen módon.

Ennél már csak egy dolog lehet még unalmasabb: egy olyan város, ami csupa üres aszfaltból, és betonból áll. Főleg ha akkora, hogy padlógázzal is órákig tart áthajtani rajta. Még akkor is, ha közben becsukjuk a szemünket, hogy ne lássuk azt a sok rettenetesen unalmas dolgot.

A törökök ezt elkerülendő úgy építették fel a kedvenc városukat, hogy az ne legyen unalmas. Kihagyták azokat a dolgokat, amelyek nem túl érdekesek, és helyette telepakolták mindenféle izgalmassal. Így pl. nem találunk benne egyenes utat. Minden valamelyik irányba görbül: vagy jobbra, vagy balra (esetleg egyszerre mindkét irányba, mert miért is ne?), vagy pedig felfelé, vagy lefelé. Mert hát miért építkezzünk 2 dimenzióba, amikor van 3 is?

Sőt, van 4. dimenzió is! Ez az, amikor a ház ura leugrik a sarokra, hogy vegyen egy zacskó mogyorót, majd több órára eltűnik.

Ugyan ezt az elvet követve a fekete aszfalt is szépen ki lett dekorálva. Tesznek rá mindenféle fehér csíkokat, és jeleket. Ezek elsőre úgy tűnnek, hogy a sofőröknek szólnak, de ha jobban megfigyeljük, akkor az autósok ezekre nem figyelnek. Nem is tudnak, hiszen arra figyelnek, hogy ne egymást üssék el. Így ezek a felfestések inkább a dekorációt szolgálják, minthogy tényleg a közlekedéssel kapcsolatos információkat nyújtsák. Ezt jól megfigyelhetjük akkor, ha pl. egy sávban egymás mellett 3-4 autó áll.

A törökök viszont tovább is mentek. Mert ha már egyszer festenek, és ha már a sofőrök úgysem veszik figyelembe a jelzéseket, akkor miért is kellene az utakat csak fehérre pingálni? Úgyhogy több helyen is találkozhatunk más színű rajzolatokkal. Pl. sárga, piros de még zölddel is.

De még ezek mellett is maradnak olyan területek, amiket úgymond az önkormányzat meghagy az embereknek, hogy ők is kifejtsék a saját kreativitásukat.

Ez lehet néhány lerakott bója, beton darab, vaskerítés, oszlop, lépcső, vagy bármi egyéb, ami csak úgy ott van, és mellőz mindenféle érdekességet. Ezeket lehet kidekorálni, ha éppen senki se figyel oda.

Így lett pl. ezen a helyen aranyszínű útszegély, szemben a bejárati ajtóval. Így amikor az ember reggel kilép a házából, az első pillantása ide esik. Majd nagy örömmel látja, hogy hát itt minden aranyból van, és úgy is érezheti, hogy egy jólmenő, gazdag környéken lakik, nem pedig az ellenkező helyen.

Ezzel együtt azt is érezheti, hogy ő maga is egy jólmenő gazdag úriember/úrhölgy, és munka helyett visszamehet a lakásába tovább álmodozni.

Egy másik helyen pedig az autómosó dolgozói vélték úgy, hogy amíg a gépjármű száradását várják, addig is kidekorálják az unalmas beton falat. És igazuk is van, mert nekik ez a munkahelyük. Egész nap ezt nézik. És ahogy a taxisnak is lehetősége van, hogy űrhajókabint építsen az autójából, vagy az irodai dolgozó is kicsinosítsa a közvetlen környezetét, ők is úgy érezték, hogy 1-2 apróság felfér erre a falra.

Idővel aztán kiderült, hogy nemcsak apróságok férnek fel a falra, hanem nagyobb dolgok is. Akár még egy élethű szobor is a Bodri kutyáról. De mint a képen is jól láthatjuk, a leggyakoribb dekorációs tárgy az óra is a tükör. Hiszen a törököknek a pontosság majdnem olyan fontos, mint a kinézetük.