Kalandok Isztambulban és Törökországban.

“Hol volt, hol nem volt, amikor a teve kikiáltó, a légy borbély, a teknősbéka meg mérőmester volt, én pedig az apám bölcsőjét ringattam, de az apám a bölcsőből kiesett, és a küszöbön a homloka felrepedt, mire ő felkapta a piszkafát, az anyám meg egy tölgydeszkát, úgy mutatták meg nekem a szoba sarkát…”*

Élt egy szegény ember Anatóliában, kinek annyira nem volt semmije, hogy még gyereke sem volt. De azért feleséget és néhány marhát, meg szamarat tudhatott magának.*

De aztán egyik nap az egyik szamárnak csikója született, és ennek nagyon megörült a szegény ember. Azt kívánta, bárcsak ugyan ez történne a feleségével is!

Hát így is lett! Egyik nap a feleségének tényleg szamárcsikója született. Pödörte is a bajszát a szegény ember, míg úgy nem nézett ki, mint a DNS… Jó lett vóna pontosabban fogalmazni! Há’ most má’ vissza mégse lehet küldeni.. E’ most má’ így marad…

Mit lehet tenni? Mégiscsak úgy nézett ki, mint egy szamár, kitették hát a kertbe a szamarak közé.

Teltek a napok, és a hetek, és minden ment tovább, mintha mi se történt volna. Mígnem elég nagy lett ahhoz, hogy valami nevet is adjanak neki. Mert mégse lehetett Szamár, akármennyire is úgy nézett ki. De Béla sem lehetett, mert meg a Béla fog megsértődni a szomszédban. Így aztán a neve Szacsacsi lett.

Most már a hónapok és az évek mentek. És úgy tűnt, hogy minden rendben is van.

Mígnem egyszercsak Szacsacsi azt mondja a szegény asszonynak:

– Iskolába akarok menni!

Nagyot néz az asszony, de ennél több nem hangzik el a szamár felől. Így szól a férjének:

– Megszólalt a szamár!
– És mit mondott?
– Iskolába akar menni!
– Hát menjen!
– Na de nem tudja, merre van az iskola
– Akkor vidd el oda!
– Éééén? Hát én vagyok a ház ura??? Hát hogy nézne ki, ha én beszélnék a tanárral? Mit fognak szólni a szomszédok?

Így történt, hogy a szegény ember elvitte Szacsacsit az iskolába. Ott megbeszélte, hogy van ez a szamár, aki amúgy nem szamár, de mégis. Meg itt történtek dógok, de egyébként nem történtek dógok. De a lényeg, hogy a gyerek…izé… a szamár iskolába akar járni.

Nézet nagyokat a tanár, hogy mi történik itt. De végül is látott ő már különb dolgokat is. Igaz, hogy akkor este volt, meg barátokkal volt, meg hát énekeltek, meg ugye elfogyott ez-az..  így végül azt mondta, hogy úgyis modern szabadtéri oktatás folyik, a szamár álljon csak oda oldalra. Aztán ha figyel, figyel. Ha meg inkább legel, akkor legel.

Így is lett! A szegény ember minden reggel elvitte Szacsacsit az iskolába, este meg hazahozta. És az élet ment tovább, szépen, boldogan. Még pillangók is voltak, ha a szamár véletlenül meg nem ette őket.

De aztán, amikor Szacsacsi 20 éves lett, elérkezettnek látta az időt, hogy újra megszólaljon. Nem volt ő bőbeszédű, de úgy látta, hogy 15 év mégiscsak eltelt már, mondhatna valami mást is. Na de mit mondhatna? Mit is mondhatna… Megvan hát!

– Édösanyám! Ugorjon má’ el a szultánhoz, és hozza el a lányát!

A szegény asszony nagyot nézett. Nem is tudta, min lepődjön meg jobban! Megint megszólalt a szamár! Most már házasodni akar (mikkel etették őt abban az iskolában?!?!?!?!?!!!??). És mindjárt a szultán lánya kell neki!

Gondolkozik is a hölgyszemély, hogy belógassa-e a lapátot a tűzbe, hogy jó vörös legyen, és csak utána üsse fejbe a szamarat.. Mert azért ilyet kitalálni! A végén még deriválni fog, vagy még rosszabb, parlamenti képviselő lesz…bár ott a többi szamár között nem tűnne fel… De aztán támadt egy még jobb ötlete!

– Apjuk!
– Nem csináltam semmit!!!
– Hát éppen ez a baj! Nem porszívóztad fel az istállót! Pedig hányszor szóltam neked! Ha nem akarod, hogy ezzel a tüzes lapáttal fenekeljelek el, akkor most azonnal elmész a szultánhoz, és megkéred a lánya kezét! Hé-hé-hé, ne rohanj! Nem magadnak, hanem Szacsacsinak! Na! Hova tűnt a lelkesedés?? Most már rohanhatsz!

Nézte a szegény ember az asszonyt, meg a lapátot is. De a szultánnak mégiscsak alig ezer katonája van…csak nem lehet olyan veszélyes, mint egy mérges feleség…

De persze a kapun sem jutott túl. Azt hitték az őrök, hogy koldus. Adtak neki egy étkezési utalványt, majd hazahajtották.

Otthon kérdezi is az asszony:

– Megmondtad a szultánnak?
– Nem. – volt a válasz, majd a szegény ember bemászott az ágy alá, hogy ma inkább ott alszik.

A szamár viszont nem hagyta annyiban. Csökönyös volt, mint egy… hát mint egy szamár. No meg tanult az iskolában a matek mellett társadalomtudományt és politikát is. Így azt mondja az asszonynak.

– pssssz! Hátul, a fészer rejtett ajtaja mögött találsz egy aranyból szőtt ruhát, meg egy zsák aranyat! Azzal menj vissza a szultánhoz!
– Na de hát az meg honnan van??
– Jaj, hát nem vetted észre, hogy a kertben másfajta levelek nőnek egy ideje?
– Jaaa, Apjuk azért vigyorok annyira minden este!

No de a szegény asszony másnap fel is vette az arany ruhát, és ment vissza a palotába. Lett is mindjárt mindenhol hanımeffendı, meg buyrun buyrun! Főleg, amikor 1-1 arany itt is, meg ott is gazdát cserélt! Még a VIP liftet is használhatta! Gondolta is az asszony, hogy nem olyan ostoba dolog ez az iskola.. no de a szultán elé jutott, így a feladatra kellett koncentrálnia.

Jobbra-balra megbillentette a csípőjét, amitől a szultánnak kiesett a szeme. Majd a témára tért, de gondosan ügyelt arra, hogy a szamaras rész kimaradjon.

De a szultán mégis rájött, kiről van szó, hiszen fél Anatólia tudott az esettről. Sőt! Sokan többet is tudtak, mint ami tényleg történt. Csakhogy a szultán is csapdában volt! Mert ország-világ előtt meghirdette, hogy nem fog a lánykéréssel vacakolni. Az első embernek odaadja, aki jelentkezik. Ez pedig minden jel szerint Szacsacsi. Ez meg azért így mégsem lesz jó…

Időt kérve elküldte az asszonyt, majd összehívta a tanácsadóit, pasáit, meg mindenkit, aki csak az eszébe jutott. Rettentő mérges lett a szultán, volt nagy kiabálás, fejlecsapkodás, hogy tehetetlen, mihaszna banda! Hát senki se volt, aki a lányt megkérje? Hát mindent a főnöknek kell csinálnia?

Hiába mondták a pasák, hogy hát túl magas, meg minden kérdése úgy indul, hogy Sprechen Sie Deutsch? És akkor még ott van az, hogy Mercedes-t akar, de senki se tudja, mi az a Mercedes… A szultán csak még mérgesebb lett. Levágatott még két-három fejet, majd azt mondta: A ti hibátok, oldjátok meg ti!

A tanácsadók és a pasák összedugták a fejüket. Már akinek megmaradt, hogy kitaláljanak valamit. Mire az egyik, Ali, azt mondta: Ott van az a hegy! Úgyis útban van! Ha azt el tudja tüntetni 40 nap alatt, akkor övé lehet a lány. Ha nem, akkor a feje sem lehet az övé.

Tetszett a szultánnak a megoldás, meg is üzente az asszonynak. De ő meg pánikba esett, hogy most mi lesz! De aztán úgy gondolta, ha nem mondja el senkinek, akkor talán mégsem történik meg ama szomorú esemény…

39 nap múlva azért csak odaszólt Szacsacsinak:

– Isten veled, fiam!
– Mi van? Felém dől a fa?**
– Nem, nem. A szultán holnap levágja a fejedet!
– De hát nem csináltam semmit!
– Éppen ez a baj! El kellett volna vinned onnan azt a hegyet!
– Mikorra kellett volna azt elvinni? Mi a határidő?
– Holnap!
– Holnap! De hát Édösanyám! El tetszett felejteni, hogy törökök vagyunk! Hát holnapra akár a vízcsapot is megszerelem! Mit nekem egy hegy! Feküdjön csak le nyugodtan aludni! Reggelre elintézem.

Az asszony nem hitt neki, de azért csak lefeküdt aludni. Előtte az ajtóba tette a férjét, hogyha reggel jönnének a katonák, akkor őt vigyék el előbb.

Hanem Szacsacsi az éjjel különös dolgot művelt! Mert ő valójában egy dzsinnkirály volt! Meg ugye tanult ám mindenféle hasznosat az iskolában! Hívta is a dzsinn szolgákat. Mondta nekik, hogy öltözzenek rendőr ruhába, és büntessék meg a hegyet tilosban parkolásért!

A hegynek nem kellett sok! Elég volt a parkolóbilincset beígérni, máris felszedte a köveit, és messzire elhúzott.

Másnap mindenki nagyokat nézett. Főleg akik eddig a hegyen éltek, most síkvidéki lakosok lettek. Csak a szegény asszony vigyorgott lelkesen, amikor beállított a szultánhoz. Őfényességes uraság viszont gyorsan időt kért, majd bemenekült a tanácskozó terembe. Onnan hamarosan Ali feje gurult ki egy mellékajtón.

A többi tanácsadó és pasa lelkesen győzködte a szultánt, hogy mégiscsak egy hegyet elvinni nem olyan nagy dolog. Ostoba ötlet volt ezt kérni a szamártól. Ezt bármelyik ugyan úgy meg tudta volna tenni…Sőt! Szebben is, rövidebb idő alatt. És elég lett volna zsebbe fizetni, nem kell ÁFÁ-s számla…

A szultán rámutatott, hogy akkor a tisztelt urak vigyenek el innen egy másik hegyet is.

– Na de felséges uram! Nincs több hegy itt!
– Nincs bizony!
– Pedig vinnénk mi ám!
-Jaja, úgy elvinnénk, hogy vissza sem jönne!
– Én akár kettőt is el tudnék vinni, de hát egy sincs..

Miután ezt tisztázták, rátértek a 2-es napirendi pontra. Közben azért eltel néhány ebédidő, a köztesben pedig uzsonna, reggeli, tízórai meg a vacsora is szóba jött.

A nagy tanácskozásban Ali 2.0 állt elő egy ötlettel: Ha már nincs hegy, fura a táj így magában. Szacsacsi, ha kell neki a lány, mutassa meg, hogy méltó hozzá! Egy hegyet bármelyik bugris el tud tüntetni. Na de tud-e a helyére aranypalotát építeni?

– Gyémánt ablakokkal!
– Kristály csillárokkal!
– Banánfákkal a kertben!
– Meg málnával!
– Ostoba vagy! Január van, nincs is málna

Ekkor felcsillant a szultán szeme!

– Mekkora ötletem támadt!
– Bizonyára felséges szultánom! – helyeseltek a tanácsadók és a pasák
– Húúú, de jó ötletem van! Ilyen még senkinek sem volt a világon!
– Ezért is ön a szultán, és nem mi!
– Mi lenne, ha azt kérnénk, hogy építsen egy arany palotát, málnással a kertben?!! Január van, nem tud málnát szerezni! Nem tudja a feladatot teljesíteni, és akkor végre levágathatom a fejét!
– Ó fényességes szultán! Micsoda ötlet! Micsoda mennyei ötlet! Mi földi halandók ilyet nem tudunk kitalálni. Mi csak egy banánt álmodtunk meg..
– Hát azt látom, hogy mindig csak az evésen jár az eszetek…

A szultán megüzente a szegény asszonynak az újabb feltételt, aki most még jobban stresszben volt. És inkább ismét a hallgatást választotta.

De az utolsó előtti napon, mégis megmondta Szacsacsinak, mi vár rá, és miért. A szamár ismét megnyugtatta, hogy a holnap még messze van, és addig még annyi minden történhet!

Este össze is hívta a dzsinneket, hogy szerezzenek málna bokrokat. De olyat, ami éppen terem a málna! El is mentek a dzsinnek a világ összes bazárjába, de csak az isztambuliban találtak málnabokrot. De ott mindjárt választhattak színt, illatot, de még alakot is. Mert hát miért ne lehetne banán alakú az a málna?

A dzsinnek így málnabokrokkal, és a véletlenül megvett szőnyegekkel (no meg sok-sok megevett kebabbal) tértek vissza a gazdájukhoz, aki ez alatt nem tétlenkedett. Szacsacsi az internetről rendelt egy XXXXXXL-es arany palotát. Volt némi nehézség, mert Frozen feliratot, meg karaokézó Elzát nem akart hozzá, de végül megoldotta.

Másnap reggel a szultán csodálkozott nagyokat. De csodálkoztak az ex-hegyi, immár ex-síkvidéki emberek is, akik hirtelen a tüskés málna bokrok végtelenjében találták magukat.

Csodálkozott Ali 2.0 is, akiből rövid úton 0.0 lett. Mivel pedig nem volt Ali 3.0, a szultán feladta. Megengedte a lányának, hogy hozzá menjen Szacsacsihoz.

Na de a lánya nem akart menni. Úgy kellett odakötözni a szamárhoz!

Csakhogy, amikor eljött az az este, amikor már a 18-as karikákat rakják ki, akkor Szacsacsi elöl kicsit motoszkált, majd meghúzta a cipzárt, és hát nem egy csudaszép daliás legény bújt ki a szamárbőrből!**

A lány nagyon megörült neki, így boldogan éltek, míg el nem jött a mese második része… (folytatjuk)

*Az idézet, A ​szarvas-szultánkisasszony c. török népmesék gyűjteményéből származik. Az eredeti mese is ebben a könyvben található.

** A székely és a fia fát vágnak az erdőben, azt mondja egyszer csak a fiú:
– Viszlát, Édesapám.
– Mi az Fiam, talán hazamész?
– Nem, csak maga felé dől a fa.
Tovább

***Ezt a szamárbőrt estére egy hűvös, száraz helyre tette, és megtöltötte kecsketejjel, hogy reggelre finom sajt érlelődjön benne.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)
Török mesék: Szacsacsi - 1. rész, 10.0 out of 10 based on 3 ratings
 

3 hozzászólás a(z) Török mesék: Szacsacsi – 1. rész bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


93
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    yarιn
    “tomorrow”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek
    Drone röppenések