Bezötyögtünk Arnavutköy-be

Ezúttal új utakon zötykölődünk kocsikázunk. Olyan helyen, amiről nem is gondolná az ember, hogy ez is egy 15-20 milliós város középén van.

Kiindulópont ezúttal és Beşiktaş. A cél viszont Arnavutköy, Mégpedig a hegyek irányából érkezünk, mert az olyan izgalmas (mondtam én, amikor elindultunk).

A háttérben az otantikus zene helyett Árpi kiabálja az útirányokat. Szintén otantikusan.. vagy inkább ordas farkas módjára.

Persze, mire a kamera ténylegesen elindult, az út jelentős részét bejártuk. Jó lenne találni végre egy rendes autós felvevő programot. Olyat, ami a térképet, és a km-eket is mutatja.. Mert végül is videót a sima fényképezőgép program is tud készíteni. Egyenlőre a többi program extra funkciói abban merültek ki, hogy rosszabb minőségű videókat készítettek, több gombnyomkodással, kerülő úttal, amelyeket végül alig lehetett kipiszkálni a telefon memóriájából…

Szóval a videó már Beşiktaş határán kezdett el működni. Formailag nem fogunk ebből a kerületből kimenni, mert Arnavutköy is ide tartozik. De az, amit az emberek Beşiktaş-nak hívnak, pont itt véget. Következő helyeink Zincirlikuyu (Láncoskút), Levent (Levente, mint katonai rang), majd Arnavutköy (Albánfalva).

Mindjárt a videó elején jobbra a Zorlu Center nevű luxus bevásárló központot láthatjuk. Ő azok közé tartozik, amelyek szakítottak a legyen unalmas és sötét, de dobjuk fel sok csillogó lámpával stílussal. Így félig nyitott, félig zárt (föld alatti) pláza és színház lett belőle. Nem is beszélve az exkluzív emeleti helyiségekről! No és a játszótér sem piskóta!

Egyetlen hátránya, hogy pont szélirányba épült, tölcsér alakban. Így mikor télen vígan süvít az ordas szél a Boszporusz partján, akkor a Zorluban csak azért sikerül két lábon megmaradni, mert azok jól odafagynak. Viszont a helyhez rögzített vásárló nem igazán vásárló. Ezért a sarkvidéki légkörök elkerülésére üveg folyosókat építettek az udvarra.

No de menjünk tovább!

Vagyis mennénk, de éppen dugóba kerültünk. Azért nem kell izgulni! Ez csak amolyan baba dugó. 3 perc múlva már padlógázzal száguldhatunk be az alagútba!

Amint kijutottunk a fényre, olyan, mintha egyúttal a külvárosba is értünk volna. Bár az még legalább 20 km-el odébb van. Itt lehet látni fákat, bokrokat, tüskés bokrokat. Meg persze autókat is.

Pontosan az 5. percnél érdemes a videót megállítani. Itt az Árpi, pontosabban a navigációs program (waze) azt javasolja, hogy menjek balra. Igen, ez mondjuk nem egy rossz ötlet. A tábla nekem viszont azt mondja, hogy jobbra menjek. Voltak már izgalmas kalandjaink a miatt, mert a navigációs programot követtük. Ő ugyanis nem tud különbséget tenni a járható és a nem járható kisutcák között.

Itt most tényleg lehetne balra is menni. Mert arra is van egy út, talán még jobb is, mintha jobbra megyünk. Csak éppen a múltkor pont itt mentünk balra, aztán egy olyan utcába küldött be a navigáció, hogy rettenetesen elkeveredtünk az egyik vízmosásban. Már ott tartottunk, hogy inkább a vállunkra vesszük a kocsit, és levisszük a lépcsőn…

Most inkább megyünk jobbra.

Ez a kerület, ahol most vagyunk, úgy hívják, hogy Levent. Jellemzően a 80-as években épült, és sokban hasonlít Budapest perem vidékére. Itt kertes házakat is találunk. Jobbakat, meg kevésbé jobbakat is. Meg elegáns lakóparkokat is.

Ezen az úton nem igazán látszik, de valójában ez a kerület nagyon felkapott, és drága. A felső középosztály lakik itt, akik azért még nem akarnak Boszporusz parti palotákba költözni.

Ebben a városrészben megyünk egészen 6:30-ig, amikor egy mindenki-megy-mindenfele típusú kereszteződésben balra kimegyünk. És ezzel újra egy erdős-fás hangulatú helyre jutunk.

Valójában itt egy katolikus (jellemzően görög) temető mellett megyünk el.

Itt megint eljutunk oda, ahol a navigáció jobbra küld, mi pedig balra megyünk (7:30). Nagyon jól emlékszem, mi történt, amikor jobbra mentünk! Köszönöm, az egyszer elég volt! Sőt!

Úgyhogy követjük a temetőt, és balra megyünk. Ezek után fogunk látni havat is!

Ez az út, ahova a STOP tábla (8:30) lejutunk egy vízmosás. Itt jutunk le Arnavutköybe.

Valaha egy patak lehetett az alján, az utak pedig ennek a két oldalán haladtak. Ma is őket lehet használni. Ebből a bal oldali az izgalmasabb és a praktikusabb is, mert direkt a célhoz vezet. A sárga busz után (9:18) lehetett volna ráfordulni. De hogy-hogynem, ott most egy behajtani tilos tábla van!

Ez mindig itt volt? Nem emlékszem rá… Mivel adásban vagyok, inkább nem megyek szembe a forgalommal. Majd amikor nem látja senki…

Tehát a vízmosás jobb oldalán döcögünk lefele, hála a macskaköves útnak. És ezzel be is érünk Arnavutköy-be.

 

Bezötyögtünk Arnavutköy-be, 10.0 out of 10 based on 2 ratings

---