Egyszer réges-régen, egy távoli országban élt egy úr. De mivel török volt, meg az a messzi-messzi ország Törökország volt, ezért a megtisztelő megnevezés a bég volt.
Mellékesen pedig volt két felesége is. De ők csak azért írták le, hogy mindenki irigy legyen. A történet szempontjából ennek nincs jelentősége*.
És volt egy szolgája is.
Jah, meg gazdag volt.
Egyik nap a szolgának az volt a feladata, hogy menjen ki az erdőbe és vágjon fát, hogy legyen tüzelő. Ebből mindjárt azt is megtudhattuk, hogy bizony nem dög meleg volt. Sőt! Olyan időben küldték ki a szegény legényt, amikor igencsak hideg volt (különben minek küldték volna…). De azért kiment a fiú a hóba, és látja, hogy itt még annál is hidegebb van, mint ő gondolta.
És ha már gondolatok voltak a fejében, akkor arra is gondolt, hogy ebből elég. Inkább átköltözik egy olyan helyre dolgozni, ahol nincs ilyen rettenetesen hideg.
El is döntötte, hogy este, a nap végén beadja a felmondását.
Csakhogy a gazda ezt megsejtette, mit akar a legény. Ezért meghagyta a feleségeinek, hogy estére különleges vacsorát készítsenek. Így mikor este a fiú evett, akkor elszégyellte magát, amiért el akarja hagyni ezt a kedves családot. Így inkább másnap is dolgozott.
A következő nap viszont még hidegebb volt, így a legény ismét csak elhatározta, hogy este összepakol, és elmegy máshova.
De estére a feleségek még finomabb, még gazdagabb vacsorát készítettek. Így a fiú ismét csak a maradás mellett maradt.
Harmadnap már olyan hideg volt, hogy a fa odafagyott a levegőbe. Nem is lehetett kivágni őket, csak a kérget lehetett vakarászni. A legény el is határozta, hogy most már bármi is legyen, elmegy. Mert ha holnap is ki kell mennie a hidegbe, egész biztosan felfalja ott valami. Bár hogy mi, azt nem tudta, lévén ebben a hidegben még a jegesmedvék is inkább otthon maradtak.
Látta ezt a bég is, és úgy döntött, ma este nincs vacsora. Mert ha a fiú megint annyit eszik, hogy a végén lefordul a székről, akkor nem lehet vele beszélni.
Este meg is történt a beszélgetés. A legény bejelentette, hogy felmond, a bég pedig aláírta a kilépő papírjait. De búcsúzóul, még azt mondta, hogy nagyon megszerette az ifjút, akit úgy kezelt, mintha csak a saját fia lenne. Így adott neki egy inget, egy ládikát, és egy paripát.
- Az ing olyan sűrű anyagból készült, amin nem jut át a golyó.
- A paripa a leggyorsabb ló a világon. Senki se tudja utolérni. És úgy hívják, hogy Égi felhő.
- A ládikában pedig egy arab van. Egy varázserejű arab.
– Arab? Nem lehetne inkább olyan, amelyikben dzsinn van?
– Áh, a dzsinnek idejét múltak. Meg nem is megbízhatóak…Bezzeg az arabok!
Ezek után a fiú felült Égifelhőre, és indult. Akármerre, csak meleg legyen, mert már nagyon unta ezt a hideget.
Ment is a paripával addig, ameddig meleg nem lett a helyzet. Mert a helyzet bizony tényleg meleg lett: a fiú egy véres csata kellős közepébe érkezett. És láthatóan senki sem fázott, mert mindenki igencsak izzadt.
A fiú gondolt egyet, és itt megállt. Majd kinyitotta a ládát, ahonnan kibújt az arab. De ennek akkora szája volt, hogy a csillagokig ért, és még a Hold is nekiment keringés közben (ez valamiért fontos a mesében). Kérdezte is, hogy Mit kívánsz kisgazdám?
A fiú pedig kívánt egy hadi sátrat. De nézte az arab, és úgy döntött, hogy ad egy kicsit a reklámnak is. Így egy olyan hadi központot épített, amit még a NATO is megirigyelhetne. Volt ott radar, meg légelhárító rakéta. Nem is beszélve a szöges drótos villanykerítésről. Őröknek pedig fekete embereket állított.
Az egyik szultán észrevette ezt. Tekintve, hogy milyen felszerelt bázisról volt szó, a csoda az, hogy a másik a szultán miért nem látott semmit…
Tehát látja is az A szultán, hogy ott egy katonai bázis, és elgondolkozik, hogy ki lehet ott, mit akart, is legfőképpen: mikor fog elmenni onnan. Így követeket küld a fiúhoz.
Csakhogy a követek pedig látják a fekete őröket, akiktől roppant megijednek. Ezt látva a szultán inkább a vezíreket küldte, mert azokért kevésbé kár. Ők be is jutottak a hadi bázisba, és elmondták, hogy az ő uruk szeretne találkozni a másik úrral. Mindezt jó lenne a másik sátorban megtenni, ahol a háttérben hallható autentikus csatazaj kellemes hangulatot is ad.
De a fiú azt válaszolja, ahogy ő bizony nem megy!
A vezírek, fogva a fejüket, nehogy elguruljon, visszamennek az A szultánhoz, akinek nem tetszik a másik pimasz viselkedése. Erre azt üzeni, hogy csak akkor megy át, ha a két tábor között vörös szőnyeg lesz, rózsaszirom hintő táncos lányokkal, őt pedig egy önműködő szekér vigye át.
A fiú erre azt mondja, hogy hát legyen. Majd szól az arabnak is, hogy akkor tessék dolgozni, mert tényleg legyen is így! És lám, tényleg így lett.
Úgyhogy az A szultán immár a mozgó szekéren, a táncos lányok között, annyi rózsaszirommal, hogy majdnem megfullad, át is megy a fiúhoz. Itt pedig megállapodtak, hogyha a legény segít az A szultánnak megnyerni a csatát, akkor megkapja a legkisebb lányt. Azért mégiscsak egy csatáról van szó, nem pedig sárkányról, vagy valami más hősi tettről. Elégedjen csak meg a legkisebb lánnyal.
Ezek után az A szultán seregei legyőzték a B szultán seregeit. És a csata véget is ért.
A mesében mindez 1 mondatban megtörténik, és nem írnak róla semmit, mégis hogyan, meg minként… Az ifjú valami hősies tettet hajtott végbe? Vagy talán az ijesztő fekete őrök csináltak valamit? Vagy az arab mindenkit felfalt a hatalmas szájával?
Sajnos a történeten nagyon látszik, hogy aki a mesét gyűjtötte már nagyon haza akart menni. Így csak azokat a részeket dolgozta ki, amelyek szerinte fontosak, vagy tanulságosak. A gond csak az, hogy minden jel szerint emberünk semmi olyat nem talált, ami szerinte fontos lett volna…
Ezeket a részeket eztán @-al jelöljük.
Ezek után mind (mármint az A szultán és a fiú) hazamentek a palotába. Lett 40 napos esküvő, meg minden, ami ilyenkor kell. Meg boldogan éltek, míg…
Csakhogy kiderül, hogy a csata valójában azért zajlott, mert a legkisebb lány a B szultán fiát szerette. Meg fordítva. Így a lány egyáltalán nem örül annak, hogy egy teljesen vadidegen fiúhoz került, akinek ráadásul még egy nagyszájú arabja is van. Bár hogy azt hol tartja, nem tudja senki.
A B szultán fia álruhában be is oson az A szultán palotájába, egyenesen a lányhoz. És őt pedig megbízza, hogy találja meg a titkot, hogyan is tudott az A szultán nyerni.
A lány pedig meg is tudja ezt a titkot (@). Majd pedig, amikor amikor a fiú vadászni megy, akkor kicseréli a varázstárgyakat közönségesre. Vagyis a golyóálló ruha helyett egy nem golyóálló ruha lesz. A nagyszájú varázsló arab helyett pedig egy nem nagyszájú és nem varázsló, de kitartóan egy arab úriember lesz a nem varázslatos ládában. Persze így már sokkal nehezebben fért be a ládába.
Ezek után a B szultán fia megszokott az A szultán lányával.
Persze erre az A szultán roppant mérges lett. És bízva az ifjú varázserejében, mindjárt csatába is vonult. Csakhogy, amikor éles helyzetben kinyitják a ládát, az arab sehogy sem akar kijönni. Taszigálják, húzgálják, lökdösik, de még be is olajozzák. De csak nem sikerül kiszedni a ládából. Így pedig a csata elveszett.
Még az ifjú is úgy megsérült, hogy halottnak hitték, és ezért felrakták a lovára. A ló viszont okos volt, és visszament az eredeti gazdájához, a béghez.
A bég bekötözte a fiú sebeit, és felgyógyította. Amikor pedig az ifjú kinyitotta a szemét, akkor a bég megkérdezte, mi történt.
Miután pedig a megtudta, hogy a fiú elvesztette az ajándékokat, egy akkora pofont adott neki, hogy a levegőbe repült.
Amikor pedig visszaért a földre, akkor megkérdezte a bég: Tanultál valamit? De mivel nemleges választ kapott, egy még nagyobb pofont kapott az ifjú.
Aztán amikor pedig az ifjú harmadszorra repült át a háztető felett, akkor ismét megkérdezte a bég, hogy Tanultál valamit?
– Igen, mindent láttam, mindent megtanultam!
A válasz helyes volt, így ajándékul a bég egy zsák ajándékot adott a fiúnak. Majd kihajította útnak engedte.
A fiú ezúttal a B király várába ment, ahol egy szegény öregasszonynál szállt meg éjszakára. Majd reggel így szólt az öreg hölgynek:
– Öreganyám, én mos lóvá változom (láthatjuk, hogy míg a magyar mesékben inkább valaki lóvá tette a másikat, addig a török mesékben bárki bármikor csak úgy lóvá változhatott). Vigyél a palotához, és adj el a lovászoknak. Aztán menj be a palotába. A királyfi felesége le fogja a lovat vágatni. Azon a helyen kinő majd egy ciprusfa, de az asszony azt ki fogja vágatni. Kapd el az első forgácsot, és vidd, dobd be a fürdőbe.
Itt ezen a ponton szeretnénk megkérdezni az utazásban és szállásban dolgozó olvasóinkat, hogy volt-e olyan ügyfelük, aki egyik reggel hasonló kéréssel rukkolt elő.
Az öregasszony, nekem aztán mindegy vállrándítással fogta a lóvá változott ifjút, és elvitte a palotába. Ott a királyfi nagyon megörült a csodás paripának, és mindjárt hívta is a feleségét (aki nem tudja követni, ő az A szultán lánya).
Csakhogy a nő azonnal felismerte, ki is a ló valójában, így mindjárt levágatta (lett belőle sok-sok kolbász). Csakhogy a mészárlás helyén másnap egy hatalmas citrusfa nőtt. Csakhogy (csakhogy legyen még csakhogy) az A szultán lánya ismét felismerte, ki is van benne. Így azonnal kivágatta.
Ekkor megérkezett az öregasszony és magával vitte az első forgácsot, amit utána bedobott a királyfi fürdőbe.
Pár nap múlva az B szultán fia pontosan ugyan ebbe a fürdőbe ment. Itt pedig levette a varázsinget, és letette a varázsládát (benne az arabbal). A vízben pedig egy kacsa úszkált. A detektívregényeken edződött olvasóink bizonyára kitalálták, hogy ez a kacsa nem más, mint az ifjú. Aki csak erre a pillanatra várt! Kicserélte a ruhát és a dobozt. Így nála volt az igazi, a varázslatos.
Ezek után felugrott Égifelhő hátára, ellovagolt az A szultánhoz, majd csatába vonultak, amit meg is nyertek, majd pedig az A szultán lánya és a B szultán fia megkapták a méltó büntetést (bármi is volt az), az ifjú pedig összeházasodott a középső lánnyal (ez már előléptetésnek számít!), és lett 40 napos esküvő; mese vége. <- ez így egyben, egy levegővel. (@@@@)
Meg persze boldogan éltek, stb.. De most tényleg!
Álmodjatok szépeket, és ne kérdezzetek bele a mese logikátlan részeibe (pl, miért nem lehetett mindjárt kacsává változni, meg miért nem főtt meg a kacsa a hamam-ban, ha napokig ott volt, és miért nem hajította ki őt senki?)!
Ez a történet is a A szarvas-szultánkisasszony c. török népmesék gyűjteményéből lett merítve, és újrafeldolgozva.
* Valójában van jelentősége annak, hogy a bégnek 2 felesége van. Ez ugyanis egyben a gazdagságát is mutatja. Mert nem elég, hogy valakinek több felesége van, azt el is kell látni. Mégpedig mindegyiknek egyforma bánásmód jár.
Török mesék: Égifelhő,
- Török mesék: Szacsacsi - 1. rész (1.000)
- Török mesék: Szacsacsi - 2. rész (1.000)
- Török mesék: A varázstükör (1.000)
- Török mesék: Áhmed aga ördöge (1.000)
- Török mesék: A tündérek fürdője (1.000)
- Török mesék: A peri-tündér palotája (RANDOM - 1.000)