Ma mesénk ezúttal az eredeti Kúnos Ignác 1923-as törökországi gyűjteményéből (Boszporuszi tündérvilág) való.
Volt egyszer egy öreg favágó, és volt neki egy fia. Amikor az öreg tényleg nagyon öreg lett, és érezte, hogy nincs már sok hátra, akkor odahívta a fiát.
– Fiam, ha maholnap meghalok, te továbbra is menj ki az erdőbe fát vágni. De ott van az a bizonyos Fa. Őt ne közelítsd!
Ennyit mondott csak. Semmi elrejtett kincs, vagy jótanács, óvakodj a törpétől, hasonló… Aztán másnap meg is halt.
A fiú (kinek az eddigi mesékhez hasonlóan nincs neve) továbbra is minden nap kiment fát vágni. Mígnem egyszer csak eszébe jut, hogy mit is mondott az apja. Hiszen van az a fa! De vajon mit tudhat az a fa, hogy az apja óvta tőle! Fogta hát a szamarát, és elindult, hogy kiderítse.
Meg is találta a fát. De ahogy menne a közelébe, a fa fogta magát, felállt, és elindult. Mégpedig úgy, mint aki menekül. De csak éppen hogy. Nem feltűnően. Nem úgy, mint aki tényleg menekül, hiszen miért is félne egy fa egy baltás favágótól, akinek még szamara is van? Úgyhogy csak barátságosan, jó nagy léptekkel gyalogolt el felé.
A fiú akárhogy is próbálta, csak nem érte utol a fát. De hát nem is versenylovon ült, hanem csak egy szamáron.
Miközben így kergették egymást, besötétedett. A fiú gondolt egyet, hogyha már idekint éri az éjszaka, akkor felmászik egy fára, és ott alszik. A fa alá pedig kikötötte a szamarát.
Másnap reggelre a szamár eltűnt. Bizony, hogy farkasok ették meg! Ez nemcsak abból látszott, hogy a szamárnak a csontjai ott voltak a fa alatt. És nemcsak abból, hogy mindenfele szalvéta maradványok, sörös üvegek és mosatlan tányérokat lehetett látni. Hanem egy feliratból is: „Köszönjük a vacsorát! Üdv: a farkasok”
A fiú szomorú volt a szamár miatt. De ha már elvesztette a fa miatt, akkor kideríti, hogy mi is az a nagy titok! Így a következő napon is követi a fát. De ismét este lesz, mégse éri utol. Ezért a fiú ismét egy fa tetején tölti az éjszakát.
Másnap tovább folytatja a fa üldözését. Csakhogy ezúttal találkozik egy elefánttal. Meg egy kígyóval. És ez a kettő éppen egymással harcol. Mégpedig élet-halál harcot! De úgy tűnik, hogy patthelyzet alakult ki.
Kéri a kígyó is, hogy segítsen, mert meghálálja. Kéri az elefánt is, hogy segítsen, mert meghálálja.
A fiú gondolkozik egy darabig. Úgy látja, hogy könnyebben tud a kígyónak segíteni, és közös erővel le is győzik az elefántot.
A kígyó nagyon hálás volt, és megkéri a fiút, hogy legyen az útitársa. A fiú gondolkozik: egy fát kövessen, vagy egy kígyót. Inkább a kígyót választja.
Nemsokára elérnek egy forráshoz. Azt mondja a kígyó a fiúnak. Ő most bemegy a vízbe, és lesz majd nagy durrogás, égzengés, földindulást, minden. De nem kell ám félni, mert ez csak azért van, hogy ő visszaváltozzon emberré.
Jól van, gondolja a fiú, nem neki kell átváltoznia. A kígyó pedig belemászik a vízbe.
Lesz is mindjárt hatalmas égzengés, durrogás, földindulás! És tart percekig, majd órákig. A fiú már ott tart, hogy gatyát cseréljen, amikor egy dalia legyén jön ki a vízből.
– Na milyen lettem? Én vagyok az, a kígyó!
Így mennek tovább. A mese szerint „Keveset mennek, sokat mennek, kávét isznak, csibukoznak*, jácintot ültetgetnek (nem sietik el ezt az utat…)” Majd eljutnak kígyó házához.
* Csibuk: a magyar nyelvbe valószínűleg a törökökből került, ahol nem a pipát jelenti, hanem a pipaszárat, még pedig a hosszú és borostyán kövekkel ékesített jázmin- v. rózsafából készült szárat. Csibukcsi az a szolga, aki urának elkészíti, vagyis megtömi és meggyújtja a pipáját és arra ügyel, hogy a C.-készülékek rendben legyenek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
– Figyelj! Itt lakom az anyámmal. És hát tudod… mégiscsak az anyám…izé.. szóval. Tudod, milyen az anyák… Nem szereti, ha mindenkivel barátkozom… Bemegyek egyedül, és elmondom, hogy te mentettél meg. És akkor majd hívlak. Azt mondom, hogy te vagy a testvérem… De aztán jól figyelj! Ha hellyel akarnak kínálni, ne fogadt el! Ha étellel akarnak kínálni, ne fogad el! Ha kávét és csibukot kínál, ne fogadt el. Akkor majd megkérdezi, hogy mégis mit adhat. Mond azt, hogy a polcon lévő tükör darabkát kéred.
Be is megy a kígyó, majd kis idő múlva kikiált: Gyere be testvér!
Erre a kígyó anyja megkérdezi, hogy ki is, mi is az a testvér. Mire a kígyó elmondja, hogy az a fiú mentette meg az életét. Erre az anya mindjárt behívja őt a lakásba. Hellyel, étellel, de még kávéval és csibukkal is kínálja, de a fiú nem fogad el semmit. Kérdi az anya, hogy akkor mit is adhatna. Mert valamit azért csak szeretne adni adni neki.
– Csak azt a tükör darabkát ott a polcon.
– Hát az nem!
– De anyaaaaaaaaaaaa! Megmentette az életemet!
– Jah, az más. Nesze, vidd!
El is indul a legény, immár egyedül, egy darab tükörrel. Nemsokára elgondolkozik rajta, hogy mégis, mit tud ez a tükör darabka, hogy ennyire ragaszkodnak hozzá. Így nézi, forgatja a darabkát, mígnem pont belepillant. Ekkor egy hatalmas arab jelenik meg előtte, kinek akkora a szája, hogy egyik vége a földön, másik vége a csillagok között.
Jó lenne tudni, honnan jött ez a törököknek, hogy a dzsinnek helyett nagyszájú arabok varázsolgatnak.
A fiú ennek láttán nagyon megijed (elnézve a képet ez teljesen érthető is). Remeg a keze-lába-mindene. De az arab azt mondja: Mit parancsolsz szultánom?
– Jaaah, hogy én vagyok a te szultánod? Az teljesen más! – gondolja a fiú. És ha már lehet parancsolni, akkor parancsol is egy kis ételt. De olyan igazi, törökös legyen ám! Dolma, dönet és főleg baklava legyen ám benne bőségesen! Hozzá sok sok ayrannal.
És így is lett! Így a fiú jól teletömte magát. És amikor úgy érezte, hogy több már nem fér bele, akkor kért még két adagot.
Nos igen, ez így jó lesz. De vajon mit kérjen még? – gondolkodott a fiú. Mivel jobb ötlete nem volt, kért egy palotát.
És mindjárt lett is egy palotája. De olyan csodálatos, hatalmas, meg gazdag, ami egyetlen egy földi szultánnak sincs.
– Ez nem lehet igaz! – gondolta a fiú, és gyorsan megkérte az arabot, hogy tüntesse el.
– De mi van, ha mégis igaz! – gondolta a fiú, és gyorsan megkérte az arabot, hogy mégiscsak hozza vissza. Meg ha már úgyis palotákat építget, akkor tegye bele az otthoni szultán lányát is.
És így is történik!
Körülnéz a legyén, és látja, hogy ott egy csodálatos, gazdag palota. És ott van benne a szultán csodálatos (és gazdag) lánya is.
Körülnéz a lány is. És látja, hogy ott egy csodálatos, és gazdag palota. És látja, hogy ott egy legény is. Az apja meg sehol. És a testőrsége sem. A legény meg…hát, hmmmm! Úgyhogy mindjárt beleszeret.
Úgyhogy mindjárt megkérik a nagyszájú arabot, hogy teremtsen oda harangot, házasságkötőt meg még 2 tanút is, és mindjárt össze is házasodnak.
És boldogan élnek, amíg…
De ajajaj! Még csak a mese közepén tartunk! Mert hát mi történt szegény szultánnal?? Egyszer még ott a lánya, majd egy pillanat múlva már nincs ott a lánya.
Búsul is szegény uralkodó, és küldi is ki a katonákat, embereket, meg akit csak talál, hogy keressék meg a lányát. De senki se találja sehol…
Egyszercsak egy öregasszony jelentkezik. Ki azt mondja, hogy a szultán készítsen egy akkora ládát, amiben ő belefér (mármint az öregasszony). És tegyen mellé 3 napnyi élelmet. Majd jól szögelje le a ládát, de csak miután az öregasszony belemászott. És dobja be a folyóba.
Így is történik. Az öregasszonyt 3 napnyi hánykódás után a halászok találják meg. Ez pedig hogy, hogynem, éppen a varázs palota közelében van.
Elmegy az öregasszony a palotához, és ott bekopogtat. Hát éppen a szultán lánya nyit neki ajtót. Főleg azért, mert senki más nincs. A férje is vadászni van. Meséli az öregasszony, hogy milyen nyomorúságos állapotban van („Jáj lyányom! Betettek egy ládába, és bedobtak a tengerbe. Ott 3 napig hánykolódtam”). A szultán lánya megsajnálja, így azt mondja, hogy este jön a férje, és megkérdezi tőle. Addig foglaljon helyet, szolgálja ki magát, stb… de lehetőleg odakint.
Este megjön a férj, és a szultán lánya tényleg megkérdezi, hogy bejöhet-e az öregasszony. A férj pedig megengedi neki. Így másnap reggel az öregasszony beköltözik a palotába.
Bent látja, hogy a hatalmas épületben senki sincs, csak a szultán lánya. Senki se dolgozik, de mégiscsak van étel. Ezen el is gondolkozik. Majd megkérdi a szultán lányát, hogy nem unatkozik-e. És ha igen, nem örülne-e egy beszélgetőtársnak. „Én lyányom nagyon jól ismerem az alapozók titkát. Nézz csak rám! Alig nézek ki száz évesnek! Pedig ötszáz is elmúltam ám!”
A szultán lánya azt feleli, hogy megkérdezi este a férjét. Addig mindenki unatkozzon magában.
Este megjön a férj, és a szultán lánya, ahogyan ígérte, meg is kérdezi. Aki megengedi, hogy a lány együtt töltse az időt az öregasszonnyal.
Másnap már együtt énekelgetnek, kosarat fonnak meg sapkát kötögetnek. Meg a következő napokban is. És a következő hetekben is. Mígnem az öregasszony felteszi a nagy kérdést: ha senki sincs, aki dolgozna, akkor mégis, hogyhogy mindig minden megvan, amire szükség van.
Erre azt feleli a szultán lánya, hogy ő sem tudja. Még sosem gondolkozott el ezen (mondjuk ez látszik, hogy őfelségének nem a gondolkodás az erőssége). De majd este megkérdezi a férjét.
Este megjön a férj, és a szultán lánya, ahogyan ígérte, meg is kérdezi. Mire a fiú elmondja, hogyan egy varázstükör ad meg mindent, amit csak kér.
Ezt másnap reggel a szultán lánya el is mondja az öregasszonynak. Aki kérdezi is a lányt: nem volna jobb, ha a tükör darab inkább nála lenne? Hiszen a férje egész nap távol van… Így viszont ha valamit szeretne, akkor azonnal kérheti. Nem kellene estig várni.
A szultán lánya erre elindítja az este_megkérdezem_a_férjem.mp3 fájlt, és ezzel el is van estig.
Este megjön a férj, és a szultán lánya, ahogyan ígérte, meg is kérdezi. A fiú gondolkozik, és arra jut, hogy tényleg, miért is ne! Odaadja a tükördarabot a feleségének. Akitől pedig az öregasszony könnyű szerrel megszerzi (lássuk be, ez nem olyan nehéz feladat. Elég egy „Odanézz! Elefánt!”, és már meg is van a tükör).
Amint megszerzi a tükördarabot az öregasszony, mindjárt belenéz. Meg is jelenik előtte a nagyszájú arab. De az öregasszony látott már ennél furább dolgokat is. Pl. amikor a lovász fiú azt mondta, hogy van neki, és kiderült, hogy nincs is. Mindjárt tudja is az asszony, hogy mit kell tenni. Utasítja az arabot azonnal, hogy vigye haza a lányt, a palotát pedig gyújtsa fel. Amikor leégett, a maradványaira ültesse fel a fiút a macskájával. Meg adjon nekik valamit enni is.
És így is történik!
Ül a fiú a palota romjain a macskájával, és érthető okokból nincs kedve enni. De azért magával vitte az ételt, amikor útnak indult.
Nagy szomorúan el is jut a szultán palotájáig, ahol végül a szakács befogadja segédnek. Meg dísznek a szekrénybe, mert nem mutatkozhat senki előtt.
De egyik nap a szakács beteg lesz, így a fiú készíti ez az ételt. Ő pedig mindjárt ki is használja a lehetőséget, és a mellett, hogy fantasztikus ételeket készít (meg persze standard kebabot), még azt az ételt is a tálcára rakja, amelyiket még az arab hagyott ott neki. Amint ezt megpillantja a szultán lánya, mindjárt hívatja a szakácsot!
Kérdezi is tőle, hogy ki van még ott a konyhában. De a szakács mondja, hogy nincs senki, csak egy szekrénydísz. Viszont a lány addig kéregeti a szakácsot, míg az csak kiböki, hogy van ott még valaki.
Ezt megtudván a lány, mindjárt siet is az apjához. Elmondja, hogy a konyhán van egy fiú, aki olyan ügyesen főz, hogy őt szeretné kávésnak. A szultán pedig minden gyanakvás nélkül belemegy. És aki annyi finomságot tud készíteni, kár lenne erre pazarolni. Inkább főzze csak a kávét.
Így telnek a napok. És bár a fiú meg a lány nem érintkezhetnek, de egy-egy mindentmondó pillantást tudnak váltani.
Csakhogy az öregasszony is megtudja, hogy ott a fiú. És fél, hogy hát itt baj lesz! Úgyhogy beárulja a fiút a szultánnál. Hiszen mégiscsak egy fiatal fiú…ott… a szultán lánya mellett…és mindig… ugye-ugye, hogy nem csak a kávét darálgatják együtt!
Nosza, fogja is a szultán a kedvenc hóhérét, hogy ott helyben feldarabolja a fiút. De a hóhér a higiéniára meg egyes emberek idegi állapotára hivatkozva inkább az udvart javasolja. Mire viszont odáig eljutnak, a fiú annyit sír és könyörög, hogy a hóhér megsajnálja, és egy barlangban rejti el.
Itt él, éldegél a fiú a macskájával. A macska nagyon unatkozik, ezért összefogdossa az egereket. Ez viszont nagyon nem teszik az egerek sah-jának. Mégsem jó az, ha fogy a nép.
Kérte hát a fiút, hogy beszéljen a macskával, és legyen vége az egész apokalipszisnek.
A fiú azt mondta, hogy ő, meg a macskája, annyira nem rajong ezért a helyért, és szívesen visszaadja az egereknek. Csak ehhez vissza kellene jutni a palotába. Ami nem megy másképp, minthogy vissza kell lopni a tükördarabot az öregasszonytól.
A sah meg is kérdezi az egereket, ki szokott az öregasszonynál járni. Mire egy sánta egér mondja, hogy ő. Ő rágja dézsmálja ott a vacsorát, és ő rágja a csipkét is a fehérneműre.
El is küldi a sah a sánta egeret két társával, hogy szerezzék vissza a tükröt.
Az egérkommandó el is jut az öregasszony szobájába. Ott megvárják, míg lefekszik aludni. Ekkor megdézsmálják a vacsora maradékot (mert egy egér sose tudhatja, mit hoz a holnap), majd utána akcióba lendülnek. Két egér a párnához megy, ahova az öregasszony teszi a tükördarabot, amikor alszik. A sánta pedig egyenesen felmászik az öregasszonyra. Majd a farkincájával megpiszkálja az orrát, mire az öregasszony tüsszent egy nagyot.
Míg felemelkedik a feje, a két egér kiveszi a tükördarabot a párna alól, majd visszamennek a barlanghoz.
Itt a fiú újra belenéz a tükörbe, mire megjelenik az arab. A fiú ezúttal pompás ruhát, meg egy kisebb hadsereget kér. Na jó, legye inkább közepes. Áh, inkább egy hatalmas sereg. És még az este folyamán elindul a szultán palotája felé.
Pánikol is a szultán, hogy itt jön egy hatalmas sereg, pedig nincs is ellensége. Ráadásul este van, és ilyenkor minden tisztességes ember sorozatot néz. Nem akar ő csatázni. De a fiú azt mondja neki, hogy vagy odaadja a lányát, vagy elpusztítja az egész palotát.
Mire a szultán felismeri a kávés fiút, és azt mondja.
– Jaj, hát te vagy az fiam? Hát miért nem ezzel kezdted! Nem kellett volna azt a szép füvet letaposnotok azzal az ezer emberrel. A lányom kell? Hát vidd csak! De még jobb! Gyere te a palotába! Van itt egy trón is. Nagyon vagány! Még bársony is van rajta. Erre üljél te, én meg majd sétálgatok a kertben.
Mindenki örült, hogy ilyen jó véget ért a történet, és még a reklám alatt tisztázták ezt a megtámadósdi történetet. Így mehetett vissza mindenki sorozatot nézni.
40 napra rá pedig tartottak egy 40 napos lakodalmat. Volt is nagy dínom-dánom!
Török mesék: A varázstükör,
- Török mesék: Szacsacsi - 1. rész (1.000)
- Török mesék: Szacsacsi - 2. rész (1.000)
- Török mesék: Égifelhő (1.000)
- Török mesék: Áhmed aga ördöge (1.000)
- Török mesék: A tündérek fürdője (1.000)
- Török mese: Az egyszeri favágó (RANDOM - 1.000)