Török mesék: Áhmed aga ördöge

Ma mesénk is az eredeti Kúnos Ignác 1923-as törökországi gyűjteményéből (Boszporuszi tündérvilág) való.

A történet mindjárt az első mondatban bemutatja a mesélőt. Amolyan korabeli cv formában.

„Egyszer volt, nem is volt, ha volt is, még abban az időben volt, mikor anyám az én anyám volt, én meg az anyám lánya voltam; mikor anyám az én lányom volt, én meg az anyám anyja voltam.”

Ebből már mindenki érti is, hogy állnak a dolgok. Nem a fia volt, az biztos!

És azt is megtudjuk, hol történt az esemény.

„Ekkor történt, hogy egyszercsak útra keltünk, mentünk mentünk, mendegéltünk. Keveset mentünk, sokat mentünk, hegyen mentünk, völgyön mentünk hat húnapig folyvárt mentünk, egyszerre csak hátranéztünk, pornyi helyet hogyha mentünk”

(Ehhez mondjuk nem kell elmenni a mesék világába. Ez bárkivel megtörténhet, ha rossz taxiba száll be…)

Élt éldegélt egy szegény favágó, Áhmed aga*. Nem volt ő annyira szegény, egészen addig, míg meg nem házasodott. Akkor is leginkább azért, mert most már az asszony is ott volt vele. Márpedig ez egy veszekedős, zsémbelődő asszony volt, aki ráadásul a férje összes pénzét elszedte. Még a zsebeit is kiforgatta.

Ha pedig Áhmed azt merte mondani a vacsoránál, hogy túl sós lett, akkor az asszony másnap egy csipet sót sem tett az ételbe. De ha ezek után a férj hiányolta a sót, akkor legközelebb annyi került a vacsorába, hogy az még kóstolónak is sok!

(Érdekes adalék, hogy a sótlan ételt Kúnos Ignác sajtalan-nak írta)

Egyszer aztán Áhmed aga titokban elrejt egy kis pénzt, amiből később egy darab kötelet vesz. Majd azt is elrejti. Csakhogy az asszony megtalálja, és szörnyű lármát csap. Mert hát aki egy kötelet rejt el a felesége elől, az akár még egy szeretőt is rejtegethet valahol!!..

A ház ura próbálja a feleségét nyugtatgatni, de minden fordítva sül el. És a végén az asszony úgy megveri a férjét, hogy az már abban se biztos, másnap fel tud-e kelni.

De végül mégiscsak sikerül másnap felkelnie.  Majd felül egy szamárra és elindul az erdőbe.

Indulás előtt még odaszól a feleségének, hogy aztán nehogy utána menjen ám az erdőbe!

Több se kell a feleségnek! Itt bizony titok rejtőzik! – gondolja. Meg hát nehogy már az ura utasítgassa őt!! Fog egy másik szamarat, felül rá, és követi a férjét.

Áhmed látja, hogy a felesége is jön, de inkább nem szól hozzá. Amikor megérkezik az erdőhöz, akkor elkezdi a fát vágni. Az asszony viszont nem marad egyhelyben. Benéz minden bokor alá, hátha ott rejtőzik valami szép lány. Vagy nem szép. Vagy akár nem is lány.. bárki, aki csak megronthatja a férjét. Még az avart is feltúrja.

Bármennyire is mindent jó alaposan megszemlél, az előtte lévő kutat nem veszi észre. És éppen egyenesen felé tart. Áhmed szól is neki.

– Vigyázzál, hé! Egy kút van előtted, még bele találsz esni!

Na majd pont az asszony fog szót fogadni! Csak azért is közelebb megy! Neki aztán ne parancsoljon senki! A férje megint rákiált

– Nem hallod, hogy egy kút van ott! Menjél hátrébb!!

Az asszony viszont csak azért is egyet lép, kettőt lép, hármat már nem lép, mert hopp, beleesett a kútba.

A férj megpödri a bajszát, hát szólt ő többször is. Most meg már sötétedig, nem fog itt azzal vacakolni, hogy kiszedje a feleségét a kútból. Minek esett az bele? Felül Áhmed a szamár hátára, és hazamegy.

Másnap, amikor megérkezik az erdőbe, eszébe jut a felesége. Gondolja, hogy megnézi, mi lett vele.

Odamegy a kúthoz, és óvatosan belenéz. De nem lát benne semmit. Erre lelógatja azt a kötelet, ami miatt az asszony annyit kiabált vele, majd lekiált.

– Fogd meg azt a kötelet, hadd húzzalak fel rajta!

Áhmed érzi is, hogy a kötél nehéz lett, és elkezdi kihúzni. De nem az asszony van a kötél végén, hanem egy ördög! Erről pedig nagyon megijed a favágó.

– Ne félj tőlem te szegény ember! Olyan egy veszedelemtől szabadítottál meg, hogy ítéletnapig se felejtem el!
– No de mi az a veszedelem, amitől még egy ördög is megijed?
– Én már évezredek óta békében élek ebben a kútban. De aztán tegnap az istencsapása esett a kútba. Éppen a fejemre! Egy asszony hullott a nyakam közé, és beragadt mindkét fülembe! De úgy, hogy nem volt onnan szabadulás! Ezer szerencse, hogy éppen te jöttél! Amikor leeresztetted a kötelet, és lekiáltottál, hogy fogja meg, akkor csakazért sem nyúlt hozzá. Inkább engem eresztett el. Én meg kihasználva a pillanatnyi szüntet, inkább én kapaszkodtam meg. Így húztál ki engemet. És most nagyon hálás vagyok, amiért megszabadítottál ettől a rémséges börtöntől. Figyelj most rám, mert jótettetekért jót várjál!

Ezzel elővett három falevelet, és odaadja Áhmednek.

– Én most megyek, és belebújok a szultánkisasszony testébe. Ettől majd odáig lesz, és se orvos, de hodzsa, de senki se fog tudni rajta segíteni. Csak te. Ha meghallod a hírt, menj oda a lányhoz. Ezt a három levelet vizezd be, és locsold meg vele a lány arcát. Akkor én kibújok, a lány és az apja pedig igazán hálás lesz neked.

Veszi is a favágó a három falevelet, elteszi. Majd ő balra, az ördög pedig jobbra megy. Mindenkinek sok a dolga, nem érnek rá az asszonyt kihúzni.

Az ördög pedig megy a szultán palotájába, és bebújik a lányába. Akinek pedig éktelen fejfájása lesz. Egész nap csak ordít, hogy „Jaj a fejem, jaj a fejem„.

A szultán hívatja is az orvosokat, hodzsákat, de még a csillagvizsgálókat is. De senki se tud a lányon segíteni. Neki egyre csak fáj a feje. És ahogy visong, lassan a palotában is mindenkinek fájni kezd a feje.

Eközben Áhmed boldogan éli az életét. El is felejti az ördögöt, meg a feleségét is. Csakhogy egyik nap a szultán kikiáltója érkezik a faluba. És közhírré tétetik, hogy aki meggyógyítja a szultán lányát, annak jutalom jár. Ha igazhívő müszülmán, akkor övé a lány és az ország. Ha viszont gyaur, akkor érje be az összes kinccsel, ami csak van a kincstárba.

El is indul a favágó a palotába. Ahogy közeledik, már hallja is az ordibálást. Bemegy a szultánkisasszony szobájába, majd bevizezi a három levelet, meglegyinti vele a lányt, és hoppá! Mintha csak kikapcsolták volna, úgy hallgatott el a lány.

Volt is nagy öröm, vigasság. Lett belőle lakodalom, meg még több vigasság. El is tartott 40 napig.

Hanem aztán a szomszéd szultán lánya is elkapta ugyan ezt a betegséget. De mivel ott már hallottak Áhmed agáról, mindjárt érte is küldtettek. Mondta is a másik szultán, hogy odaadja ő is a lányát meg az országát is. Legyen két felesége meg két országa, csak gyógyítsa meg végre.

Oda is megy az ex-favágó, alias szultán a másik lányhoz. Előveszi a leveleket, megvizezi hogy meglegyintse vele a szultánkisasszonyt. Csakhogy ekkor az ördög kidugja a fejét, és azt kérdezi.

– Igaz, hogy jót tettél velem, te szegény ember. De azért a hálának is van egy határa! Miért nem volt elég neked a másik lány? Te maradj annál, ez meg hagy legyen az enyém!
– Ó, de hát nekem nem kell ez a lány…! Sőt! A másikat is visszaveheted. Nem azért vagyok én itt ám!
– De akkor meg mi dolgod van itt?
– Emlékszel az asszonyra, aki a kútba esett? Akiről azt hittük, hogy megszabadultunk…
– Hogy ne emlékeznék! – feleli az ördög rémülten. – de ugye nem került elő megint?
– No képzeld! Kimászott a kútból, és most itt van! Itt áll az ajtó mögött!

Ezt meghalván az ördög nagyon nagyon megijedt. Mindjárt kimászott a szultánkisasszonyból. De még a palotából, az országból, és az emberek ismerte világból is kifutott. Többé nem is látta senki.

Így ördög híján ez a szultánkisasszony is azonnal meggyógyult. Lett megint öröm és vigasság. Majd lakodalom, és még több vigasság. Ez is eltartott 40 napig.

* aga jelentése itt úr. Mint az angolban a Mr. Eredetileg ağa formában létezett, és a török katonai tisztelek jelöli. A magyar nyelvben iparost, és parasztot is jelent.

Török mesék: Áhmed aga ördöge, 10.0 out of 10 based on 2 ratings

---