Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Bármennyire is a cím azt sugallja, nem egy szakácskönyv részlete következik.

Forrásunk ismét az eredeti Kúnos Ignác 1923-as törökországi gyűjteménye (Boszporuszi tündérvilág).

Hol volt, hol nem volt, még a régi világban élt két testvér. A szüleik meghaltak, így a vagyonukat ketté osztották.

Az idősebb boltot nyitott, és ebből jól éldegélt. A kisebb viszont egész nap csak henyélt. Meg sétálgatott. És persze lustálkodott. El is fogyott a pénze hamarosan.

Odamegy a bátyához, hogy kérjen tőle egy-kér gurus-t (ez valószínűleg kuruş akar lenni. Kúnos Ignác ezt úgy magyarázta, hogy piaszter. Így pedig már mindjárt érthető). De ez is hamarosan elfogyott, és akkor megint a bátyát kereste fel.

Az idősebbik viszont megunja, hogy állandóan az öccse ahelyett, hogy dolgozna, mindig tőle kéreget. Fogja, és elad mindent, majd hajóra száll, hogy jó messzire menjen a testvérétől.

Igen ám, de megsejti az öccse is, hogy mi történik (hiszen írtuk, hogy lusta volt, tehát olyan nagyon messzire nem sétálhatott el a bátya házától). És mielőtt a hajó elindulna, éjszaka fellopózik rá.

De a bátya is gondolja, hogy ilyen könnyen nem rázza le az öccsét, ezért ő is elrejtőzik a hajón. Egészen addig egyikük sem bújik elő, ameddig jó messzire el nem kerülnek a kikötőtől. Ekkor derül ki, hogy egymás mellé bújtak el.

Bosszankodik a báty, hogy megint itt az öccse. De a hajó már elindult, nem lehet mit tenni. Együtt mentek tovább, egészen Egyiptomig.

Itt azt mondja az idősebb a fiatalabbnak, hogy üljön csak le a kikötőbe, és várja meg őt, míg elmegy öszvéreket venni, hogy azzal menjenek tovább. Ebbe bele is egyezik a kisebbik, mert legalább addig sem kell sétálgatni.

Csakhogy eltelik 1 perc. Majd 5. Aztán 15. Utána pedig 105. Végül már 1115 perc is eltel, de az idősebb testvérnek nincs nyoma. Úgy tűnik, hogy mégiscsak megszökött.

Felkerekedik a kisebb fiú is, és elindul valamerre.

“Megyen megyen, mendegél, nagyot kicsit lépdegél, hat hónapig síkon jár s amint egyszer hátranéz, hát csak éppen hogy egy árpányit haladt előre. Szaporábbat lépeget, violákat tépeget s amint ismét körülnéz egy hegy alja áll előtte.”
– részlet az eredeti könyvből

Itt látja, hogy három legény igencsak veszekedik egymással. Csak úgy porzik tőle a környék! És közben olyan szavak hangzanak el, hogy attól még az útmenti kocsis is elpirul!

A fiú megkérdezi, hogy miért ez a nagy felfordulás. Mire mondják, hogy ők hárman testvérek. Az apjuk rájuk hagyott egy turbánt, egy szőnyeget és egy ostort. Aki felveszi a turbánt, az láthatatlan lesz. Aki pedig ráül a szőnyegre és megsuhintja az ostort, ott terem, ahol lenni szeretne. Látható hát, hogy külön-külön nem annyira jók ezek. Hanem együtt lehet igazán jól használni. No de kié legyen?

– Az enyém! Én vagyok a legnagyobb!
– Az enyém, mert én vagyok a középső!
– Hohó! Az enyém, mert én meg a legkisebb vagyok!

Szó szót követ, majd pedig előkerülnek a botok is. Meg egy balta is repül valahonnan valahova. Mégpedig elég közel a fiú feje mellett. Így gyorsan közbeavatkozik.

– Állj! Nem lesz ez így jó! Még a végén valaki megsérül!
– Már miért lenne az baj? – kérdezi az egyik.
– Mert talán pont te fogsz megsérülni.. – vesz elő egy baltát ő is..
– Jó-jó, csak érdeklődtem… Akkor mit tegyünk?
– Látjátok ott azt a fát a messzeségben?
– Nem!
– Hát mert ott van, a messzeségben. Érted, ugye.. Szóval odáig fussatok el, és hozzatok egy ágat arról a fáról. Aki először ér vissza, azé lesz mind a három.

Nosza, a három testvér gyors iramban elkezd futni, és hamar jó messzire jutnak. Mire a fiú fogja a turbánt, a fejére teszi. Majd fogja az ostort, és ráül a szőnyegre. Azt kívánja, hogy ott legyen, ahol a bátyja.

Hipp-hopp, ott is terem egy hagy városba. De olyan sokan vannak, hogy nem látja a bátyját. Viszont ott egy kikiáltó is éppen. Azt adja a nép tudatára, hogy a szultán lánya minden éjjel eltűnik. Reggelre meglesz, és minden oké vele. De a szultán azért aggódik. Mert hát mégiscsak elmúlt már 14 meg ilyenek… nehogy aztán felcsapjon rockernek az a lány, esetleg valami politikai körbe kerül bele. Így aki megtudja, mit történik a lánnyal esténként, azé a fél királyság.

A kisebb testvér gondolja, hogy majd ő kideríti az esetet. Jelentkezik is a szultánnál, aki beleegyezik. Egyetlen éjszakát a fiú a lány szobájában tölthet (hoppá!). De ha reggelre nem tudja meg, mi az igazság, akkor bizony délután már az ő fejével fog a szultáni labdarúgó válogatott játszani.

Este lefekszik a fiú, illedelmesen a sarokba, és mindjárt el is alszik (persze csak úgy tesz! Nem ám igaziból.. De erről a lány nem tud). A szultán lánya hallja is a horkolást, de azért biztosra megy, és egy jó nagy tűvel jó alaposan lábon böki az alvó fiút. De az meg se moccan. Ez bizony tényleg alszik. Nosza erre a lány kioson a szobából.

A fiú ekkor kinyitja a szemét, fejére húzza a láthatatlanná tévő turbán, kezébe veszi a szőnyeget és az ostort, majd megy a lány után.

Az ajtó mögött ott egy arab (ez most nem nagyszájú, ez sima), a fején pedig egy hatalmas aranytál. Abban ül a szultán lánya. És éppen kifele tartanak. A fiú egy nagy lendülettel gyorsan beugrik a tálba, a lány mögé.

Csuklik is az arab azonnal, hogy mi történt itt hirtelen. Kérdi is a lányt, hogy mit csinál. De a lány nem vett észre semmit, és mondja hogy ő meg sem moccant.

Na jó, indul az arab, de hát hirtelen olyan nehéz lett ez a lány. Kérdi is tőle, hogy mit evett. De a lány mérgesen válaszol, hogy nem fogyasztott mást, csak salátát.

Hát jó, csóválja a fejét az arab (közben a fentiek meg a hányingerrel küszködnek), és most már tényleg elindul. Mennek, mendegélnek, majd eljutnak egy csodaszép kertbe, ahol a fák ezüstből, az ágaik aranyból a virágok pedig gyémántból vannak. A fiú gyorsan letör egy ágat, és a zsebébe rejti. Erre viszont felsóhajt a fa:

– Ember fia megkínzott! Jaj-jaj! Ember fia megtépett. Jaj, ezek az emberek mindig bántják a fákat! Lesz ebből még globális felmelegedés!

Egymásra néz a lány és az arab (bár ezt hogy csinálja, ha a lány a fején van..), hogy mi lehet itt. De hát nem értik… Így mennek tovább, mendegélnek. Egy még szebb kertbe jutnak, ahol a fák aranyból, az ágaik gyémántból, a virágok pedig smaragdból vannak.

A fiú gyorsan letör egy ágat, és a zsebébe rejti. Erre viszont felsóhajt a fa:

– Ember fia megkínzott! Jaj-jaj! Ember fia megtépett. Jaj, ezek az emberek mindig bántják a fákat! Lesz ebből még globális felmelegedés!

Hát ez egyre furcsább, de csak megy tovább az arab. Nemsokára eljutnak egy hídhoz, melynek a túloldalán egy tündér palota van. A hídon pedig tündér rabszolgák állnak. Mikor meglátják a szultán lányát, mind fejet hajtanak előtte.

Hoznak egy gyémánt papucsot, az arab pedig leemeli a lányt. De amint felhúzza az egyik papucsot, a láthatatlan fiú gyorsan zsebre vágja a másikat.

Hát ez meg hova tűnt?! Csodálkozik mindenki. No de hoznak egy másik pár papucsot. De ennek is eltűnik a párja… A szultán lánya így felemás papucsban érkezik a palotába.

Odabent a tündérszultán már nagyon mérges (ő viszont már nagyszájú arab volt. Az ajkai egyszerre szántották az eget és a földet!), hogy mi tartott ennyi ideig a lánynak. Miután pedig a szultán lánya elmeséli a furcsaságokat, még mérgesebb lesz, micsoda sületlenségek. Hiába mutatja a lány, hogy az egyik papucsa zöld és 37-es, a másik pedig rózsaszín és 45-ös, a tündérszultán nem hisz neki.

Inkább nekiállnak vacsorázni. Jön is a szolga, hozza az italokat. De a láthatatlan fiú kikapja a kezéből és gyorsan megissza. A többiek csak annyit látnak, hogy az ital hirtelen eltűnik.

Jó, hát előfordul az ilyesmi. Főleg ha már több pohár bor elfogyott, akkor szokott az ital így-úgy eltűnni. De most már jöhet az étel, mert mindenki jócskán megéhezett.

Neki is kezdenek az étkezésnek, de hallják, hogy az asztal végén a nagy semmi hangosan csámcsog. És az ételek is furcsán el-eltünedeznek onnan. Nem is beszélve az ezüst étkészletről…

No, ez több a soknál! Mondja a tündérszultán, hogy a lány inkább menjen haza. Elég lesz mára a furcsaságokból. El is indul a lány, ismét az arany tálban, ismét az arab (a nem-nagyszájú) fején.

De a fiú most nem tart vele, hanem itt marad, és addig vár, míg a szultán lánya el nem tűnik. Ekkor pedig előveszi a kardját, és egy gyors mozdulattal levágja a tündérszultán fejét.

Mindjárt jajgat mindeni. Az összes szolga, meg a parketta, a faliszőnyeg, de még a porcicák is a szekrény mögött!

– Ember fia megölte a szultánunkat! Jajajaj!

De a fiú gyorsan felül a szőnyegre, megsuhintja az ostort, mire mindjárt a szultánlány hálószobájában lesz, megelőzve őt. Gyorsan visszafeküdt a sarokba, és alvást színlelt.

Hazaér a lány, és nagyon gyanús neki a fiú. Ezért aztán jól megszúrja az ordas nagy tűvel. És hogy biztosra menjen, mindjárt háromszor alaposan megdöfi. Meg még háromszor. De a fiú meg sem mozdul.. Na jó, álmos már a szultánlány, így ő is lefekszik aludni.

Másnap reggel küldi a szultán a hóhért a fiúért (csakhogy érezze, nincs ám ingyen, hogy a lány szobájában tölti az éjszakát), mondja csak el, mi történt az éjszaka. De a fiú azt mondja, hogy csak a főtéren hajlandó, ahol mindenki láthatja, hallhatja. Hátha a bátyja is ott lesz!

Összegyűlik a nép a főtéren zsebtolvajostól, kolbászárustól, hogy hallják a történetet, majd lássák a kivégzést. Mert abban mindenki biztos volt, hogy itt csak valami ostoba mese lesz.

A fiú el is meséli a történetet, és hüledezik is mindenki. A szultánlány a fejét csóválja, a hóhér meg a kardot suhintgatja. Persze, hogy senki se hisz neki! Bár nagyszájú arabról már mindenki hallott, egyesek még láttak is. Na de a történet többi része!

Ekkor viszont a fiú kiborítja a zsebeit, és lám, ott van minden! Az ágak a kertből, a papucsok, az ital, az étel. És még vagy kettőszáz ezüstkanál is előkerül. Ebből néhány félreérthetetlenül ennek a szultánnak a címerét viseli. De mindenki jobban ámul, minthogy ez feltűnjön valakinek is.

Ámul a nagyobb testvér is, aki persze, hogy ott van a tömegben! Az öccse észre is veszi, és elkezd szaladni felé. A bátya a közös anyjukat emlegetve szintén elkezd futni, csak a másik irányba. Ezúttal viszont az öccse utoléri.

Elmondja, hogy bár ő küzdött meg a fél királyságért, de nem kell neki. Legyen a bátyáé. Meg a szultánlány is. Neki ő nem kell – mondja, miközben az este szerzett tűszúrásokat masszírozza.

– Hé! A lány nem volt benne az alkuban! – kiáltja a szultán.
– Dehogyisnem! – kiáltja a lány gyorsan. Mert látja ő, hogy a nagyobb fiú szép száll legény, meg üzletember. És tudja ő nagyon, micsoda fogatlan szakállas ördögöket tart a szultán paşa néven a palotában, kik a lány kérői lehetnének. Meg egyébként is, őt varázslattal tartotta fogva a tündérszultán. És most hogy meghalt, már tisztán lát a lány.
– Hát jó. – mondja a szultán. – Akkor tiéd a lányom, meg a fele királyságom. Holnap megtartjuk a lakodalmat. Olyan húsznapos lesz, hogy ország-világ erről fog beszélni!
– Negyven napos legyen az, atyám! – kiált a lánya, mert tudja ő, hogy kell egy mesének végződnie.

És lőn hatalmas mulatság, és tart 40 éjjelen és 40 napon át! És ki odament, mind jóllakott! És úgy mondják, egyik este a szultánlány még a titkos rocker bőrcuccát is felvette, és akkor lőn nagy csend, meg pislogás. És így történt, hogy a lány belekezdett You could be mine  alias Te is lehetsz bánya* című népszerű dalba, és lett nagy hajhullás meg fejrázást. De ez már egy másik történet. Máskor kerül elbeszélésre…

* az ötlet nem tőlem származik. Sajnos nem ismerem az ötletgazdát.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

2 hozzászólás a(z) Török mesék: Varázs-turbán, varázs-korbács, varázs-szőnyeg bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


134
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    günaydιn
    “good morning”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek
    Drone röppenések