Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Volt is, nem is volt, ha volt is, még abban az időben volt, mikor Allah szolgája sok volt, volt egyszer egy szegény asszonynak három fia meg egy lánya. A legkisebbik fiú amolyan félkegyelmű volt, egész nap a hamuban hánykolódott”

Ööööö…. ez nem az a mese, mint amit vártunk.. Hiszen itt a főszereplő egy fiú! És nincs üvegcipellő meg fényes bál. Van helyette óriás, meg…  inkább olvassuk tovább! 🙂

Forrásunk ismét az eredeti Kúnos Ignác 1923-as törökországi gyűjteménye (Boszporuszi tündérvilág).

Egyik nap szántani megy a két nagyobb legény, ahogy azt minden másik nap is teszik. De ez a mai nap, nem olyan, mint azok, amelyek nem olyanok, mint a mai. Szóval más…nagyon más.

Ugyanis ezen a napon a legények nem valamelyik internetes oldalról rendeltek maguknak pizzát, hanem a húgocskájukat kérték meg, ő hozza ki nekik délben. Csakhogy a mezőn van egy háromarcú óriás is, aki néha el-elkapkodja az erre járókat. Csak hát a pizzafutárokat nem sajnálta senki. Olyankor a legények panasszal éltek, hogy elveszett az ebédjük útközben, mire az étterem a hírneve megtartása érdekében, gyorsan küldött nekik egy újabb pizzát. Hozzá meg ajándék cipőfűzőt is.

A két testvér elmagyarázza a lánynak, hogy hol forduljon balra, hol jobbra. Hol kell kúszni, hol mászni, hol pedig féllábon ugrálni. Mert akkor így elkerüli a gonosz óriást. Le is írják neki egy füzetbe. Az instrukció meg is tölt vagy 26 oldalt. Így végül nem csoda, hogy a lány elrontja, és mégiscsak az óriás nagylábujja előtt köt ki.

Ahogy viszont néz a lányka rémülten felfelé, és készíti a telefonját meg a selfie-botját (még egy utolsó profil frissítése legyen azért a Facebookon), akkor látja, hogy ez nem az óriás. Hanem csak a felesége. Az meg nem olyan rút és gonosz. Na jó, rút ez is…meg gonosz is… de mégse annyira.

Mondja is az óriás-asszony: – Figyelj te lány! Gyere velem, és elbújtatlak!

Hát jó, megy vele a lány. Bújni mégiscsak jobb, mint ebédnek lenni. El is viszi a nagy darab asszony a kicsi lánykát a házába. Majd be is fogja munkára mindjárt. Mert ha nem akarja, hogy a férje-ura-hatalmassága-nagyhangú-nagyhasú-háromfejűsége mindjárt megegye, akkor meg kell tömni annak a hasát, de rendesen.

Csakhát nem úgy van az! Mert míg az óriás-asszony a mezőn a lánykát győzködte, addig a férje kifigyelte, mi is történik. És ő is odalopódzott a házhoz. És amikor az óriás-asszony kiment hátul, hogy összeszedjen 100 tyúkot, addig az óriás-nem-asszony bement elől, és hamm! Bekapta a lányt. Úgy mindenestől. Annyit se vacakolt vele, hogy legalább a cipőjét levegye. A gyomrából még egy kattanás majd sűrű pötyögés hallatszott, ami jelezte, hogy valaki éppen frissíti az állapotát a Facebookon. Majd csend lett.

Mikor visszaért az óriás-asszony volt is nagy kiabálás rendesen. Hogy bezzeg az uraság robotot nem tud venni, de a szolgákat meg tudja enni. Repkedtek is az asztalok, a malomkövek meg a gémeskutak…

Eközben a két legény csak vár, vár, néha kastély vagy őrtorony, de leginkább csak vár. Végül inkább hazamennek. És ott megkérdezik, mi lett az ebéddel? De megtudják, hogy bizony a húguk réges-régen elindult. Hát bizonyára eltévedt, és felfalta őt az óriás.

Irgum és burgum! Még ilyet meg olyat! Mondja is a nagyobbik, hogy ő megy, és azonnal visszahozza a húgukat.

El is indul szélsebesen! Óránként is csak négyszer áll meg kávézni, meg négyszer pipázni, és négyszer virágokat szedegetni, mígnem eljut egy útszéli kemencéhez. Itt egy öregember fogadja, aki mindjárt megkérdi, mi járatban van. Elmondja a legény, miként jártak, mi történt a húgával. Mire azt mondja az öreg, hogy csak akkor sikerül a küldetése, ha eszik a kenyérből.

Nosza, kenyérből enni nagy dolog – gondolja a fiú, és mindjárt kér is belőle. De amint beleharap, az úgy égeti a gyomrát, hogy menten futásnak eredet.

Így fut a legény, és most tényleg nem áll meg kávézni, pipázni, virágot szagolni. Rohanás közben teszi mindezt. És ahogy így szalad, talál egy jó nagy kazánt, tele borral!

Itt is áll egy öregember, aki ugyancsak megkérdezi a mijáratbant, és ugyan azt tanácsolja: a legény csak akkor győzhet, ha iszik a borból.

Na, én meg a bor! – gondolja a fiú – nincs az a mennyiség, ami kifogna rajtam! Rabszolgámmá teszem mindet!

De amint egy csöppet is iszik belőle, az megint úgy égeti a gyomrát, hogy azonnal futásnak ered. Az öregembernek úgy kell postán utánaküldenie a kávéfőzőjét…

Ahogy így száguld a nagy legény, eljut egy folyóhoz, melyiken két híd van egymás mellett. A túloldalt pedig két almafa.

Az egyik híd fából van, a másik vasból. Az egyik fán éretlen, savanyú almák vannak, míg a másikon érettek, édesek. És itt van az óriás is, elbújva a bokorban, aki figyeli a fiú választását.

A legény azt gondolja, hogy a fahíd talán leszakad, így inkább a vasból készültet választja.  És minek egyen a savanyú almából, ha egyszer ott az édes is.

Látja ezt az óriás is. No, hát ez ilyen legény! Szól is a feleségének, hogy ezt csalogassa be a házba, mert talált egy új szolgált. Bár az örül ennek az asszony, és haza is viszi a fiút, de az óriás egy óvatlan pillanatban ezt is bekapja (őt is cipőstől). Így végül itt is asztal, malomkő meg gémeskút reptetés lett a vége!

Most jönne a történetben az, amikor a középső fiú is útnak indul. De mint tapasztalt mesélő a tapasztalt mesehallgatóknak elmondja egy mondatban, mint is történt: a középső fiú is ugyanúgy járt. Lapozzunk hát!

Otthon az anya szomorú. Két fia és egy lánya oda. Csak a hamubasült pipőke maradt neki…annak meg annyi esze… No de ni! Hát az is készülődik! Menne a bátyái után!

Jó, hát nem kár érte – gondolja az asszony – No de ki fog fog elmenni a boltba, hogy hazahozza a 8×20 kg-s akciós mosóport? Meg a hozzáadott ajándék mosógépet? – így inkább marasztalja a legényt. De az csak mondja, hogy elmegy ő, és fenékbe rúgja azt az óriást. Nem hallgat sem a szép szóra, sem az okos érvekre. De hát írtuk is, hogy ő amolyan félkegyelmű volt..

Ki is megy a fiú a ház elé, és megrázza magát, mint ahogy a kutyák szoktak, ha kijönnek a vízből. Húúúú! Akkora hamufelhő keletkezik, hogy ahány szántóvető van ott a mezőn, mind otthagyja az ekéjét és fut kiki, amerre a szeme lát.

Összeszedi a sok ekevasat a legény, és megy a kovácshoz, hogy csináljon belőle lándzsát. De ne olyan vicket-vackot, mint amit szokott, hanem rendeset. Olyat, amit ha feldob a fiú, és alátartja az ujját, akkor ne törjön el a hegye.

Mondja a kovács, hogy érti, és meg is csinálja a lándzsát. De amikor a fiú feldobja, majd alátartja az ujját, a lándzsa darabokra törik. Nosza a legény megint megrázza magát, most még jobban, mire még több gazda menekül el. Ezeknek az ekéjét is összeszedi a fiú. De még így sem lesz a lándzsa elég jó.

No, most akkor a fiú megrázza magát harmadszor is. De most úgy, hogy az országban nem marad senki. Egy egész hegynyi ekét szed össze, és a kovács ebből csinál egy új, harmadik lándzsát.

Próbálja is a legény. Feldobja jó magasra, majd alátartja az ujját. És láss csodát, nem törik el a lándzsa. De még a fiú ujjat sem.

– No, talán elmegy.. – mondja a fiú, és ő tényleg elmegy.

Néhány tucat kávézás, pipázás és virágszagolgatás után eljut a kemencéhez. És ő bizony megeszi a kenyeret, de még repetát is kér. Majd eljut a kazánhoz is (újabb kávézgatás-pipázgatás-virágszagolgatás után). Itt meg úgy megissza a bort, hogy hirtelenjében még egy új orosz népdalt is költ, amit azóta is moszkvai operaházban játszanak minden este.

Nincs más hátra, mint a két híd és a két almafa. Oda is ér a legény, és látja is, mi a feladvány. De azt mondja, hogy a vashídon mindenki át tud menni. És az se kihívás, ha az érett almákból eszik. Így ő a fahidat és a savanyú almákat választja.

Látja mindezt az óriás is, mind a három fejével. Ennek fele se tréfa! Szól is a feleségének, hogy ezúttal a lándzsát hozza neki, hogy azzal fogadja az ifjút.

Jön is a fiú, és már messziről látja az óriást (végül is, óriás volt). De mivel jólnevelt volt, már messziről illendően köszönt neki. Ezen meghatódva az óriás is illendően visszaköszönt.

– Jól tetted, hogy köszöntöttél – kiáltja az óriás mind a három fejével – különben a lándzsámmal döftelek volna le!
– Te meg jól tetted, hogy visszaköszöntél – válaszol a fiú – különben én döftelek volna le a lándzsámmal!
– Ha ekkora a szád, akkor mutasd a lándzsádat!
– Mutasd te! Te vagy a nagyobb, a te szád a nagyobb!

Bedühödik erre az óriás, előveszi a lándzsáját, és elhajítja a fiú felé. De az csak a kisujját teszi elébe, mire a lándzsa ezer darabra törik.

Made in China – olvassa a fiú a darabkákon – hát ez elég vacak volt… nem az aluljáróban kellene lándzsát venned. De most én jövök! – mondja a fiú, és úgy elhajítja a lándzsát, hogy az az óriás orrán jött ki! Befele meg.. ki tudja, hol ment be.. Mindjárt ki is múlt az óriás egyik feje.
– Hah! Ezt nem mered még egyszer megcsinálni! – kiáltja az óriás maradék két feje.
– Hah! Mibe, hogy igen?! – kiáltja a fiú, mire ismét átszúrja az óriás másik fejét.
– Még egyszer, ha férfi vagy! – kiáltja a maradék egy fej.
– Nem én! Én is csak egyszer jöttem a világra, meg te is. Meghagyom az életedet! – kiáltja a fiú.
– De ne mááááár! – ordítja az óriás!
– De márrrr! – ordítja még jobban a fiú!
– Velem nem szúrsz ki! – kiáltja az óriás, majd kileheli a harmadik lelkét is.

A legény kiszabadítja a három testvérét az óriás hasából, majd együtt felkeresik az óriás-asszonyt, és őt is felkaszabolják. Csakhogy megmutassák, hogyan is mennek a dolgok errefelé.

Mennek, mendegélnek hazafele. És csak néha, minden 3. percben ülnek le kávézni, pipázni, virágot szedegetni, amikor nagyon megszomjaznak. Szerencsére találnak egy kutat. Itt összekötik az övüket, és ha már leesett a gatyájuk, azokat is hozzákötik. Majd elkezdik a legnagyobbat leereszteni. De alighogy félúton jár, elkezd óbégatni, hogy húzzák mi, mert elég. Hát gyorsan kihúzzák.

Jön a középső testvér, de mint tudjuk, ő csak azért van a mesében, hogy hárman legyenek testvérek. Az ő szerepe kimerül annyiban, hogy minden ugyan úgy csinál, mint a bátyja. Ha a testvérét felfalják, őt is felfalják. Ha a testvére óbégat, ő is óbégat. Így most is ezt tette.

Úgyhogy következzék a harmadik, a hamulegényke. Ő viszont meghagyja a testvéreinek, hogy bárhogy is ordít, őt nehogy kihúzzák.

Hát jó, végül is, tetszik ez az ötlet a többieknek. Így leengedik. Majd amikor a hamupipőke kiabál, csak engedik tovább. Ő végül lejut a kút aljára. Ott pedig egy kapu van, ami ekkor kinyílik.

Odabent 3 csodaszép lány áll, mind szultán-kisasszony. Szólnak is a legénynek, hogy meneküljön, mert az ő gazdájuk egy hatalmas, háromfejű óriás.

No, hát épp most végeztem egy másik háromfejű óriással. Mit nekem egy újabb! – gondolja a fiú.

Tényleg, mit neki egy újabb?! És így is lesz!

Nem nyújtjuk a mesét felesleges dolgokkal. Úgyis mindenki tudja, mi lesz a vége. Hát az óriásnak is vége lett. Egyszer és mindenkorra.

Hálásak is a szultánlányok, kiket 7 éve rabolt el az óriás. És mivel éppen hárman vannak, mint a legények is, gyorsan el is jegyzik egymást. Így látatlanba, hiszen a banda fele fent van, és várják a vizet. Nem is tudják, mi folyik idelent. Hogy meg fognak lepődni, hogy ezalatt házas emberek lettek!

Fel is csatolja az első lányt az övekre, és felkiált, hogy itt a víz, húzhatják! Mire a fentiek nagy nyögések közepette felhúzzák a lányt. Ő pedig örömére mindjárt a legnagyobb nyakába ugrik. Az csodálkozik, de hát nem rossz ez a lány, meg mégiscsak szultánlány.

Ugyan így jár a második is. De ebben semmi meglepő nincs.

Következne a harmadik, aki se nem kegyetlen, se nem buta. Fog egy korsó vizet is. De azt mondja:

– Jól tudom, hogy én vagyok a legszebb. A hangok is megmondták ezt nekem a fejemben. Ha most én megyek elől, és a testvéreid meglátnak, akkor elfogja őket az irigység, és téged itthagynak. Jobb lesz, ha te mész elől.

Ebbe viszont nem egyezik bele a hamubasült fiú. Hiába az ész érvek, ellene szólnak a lovagias révek. Nagyot sóhajt hát a lány, majd előkotor egy szekrényt a szoknyájából.

– Ha bajba kerülsz, márpedig bajba fogsz, látom a szemeden, akkor nyisd ki ezt a szekrényt. Ebben találsz egy kovakövet. Csak egyet csapját vele, mire egy arab ugrik ki belőle. Tudod, az a nagyszájú, ami minden kívánságodat teljesíti. De egyébként ha innen ki akarsz jutni, annak van egy bonyolultabb módja is: várj itt egy estét. Meg még egy estét. Meg még 24 estét. Akkor jön majd kér juhocska. Egy fekete és egy fehér. Nem lehet őket összekeverni. Ha a fehéret fogod meg, akkor azonnal kijutsz innen. Ha a feketét, akkor a hetedik föld fenekére kerülsz.

Ezzel elbúcsúztak egymástól. Mert tudták ők jó, hogy 2 perc múlva úgyis együtt lesznek megint, hiszen nem irigy az a két testvér. Á, dehogy!

Vagy mégis?

Látják ők, hogy bizony ez a lány tényleg szebb, mint az előző kettő együtt! Mérgesek is a hamupipőke öccsükre. Nemelég, hogy házasok lettek, de még a legszebbet meg is tartja magának. Úgyhogy inkább otthagyják őt.

Mit tegyen szegény legkisebb, odaáll a kút elé, és várja a juhocskákat. Akik nemsokára (1+1+24 nap múlva) meg is jelennek. Odaugrik, hogy elkapja a fehéret, de aztán mégicsak a feketét sikerül átkarolnia. De már írtuk, hogy ő amolyan félkegyelmű. Fogjuk még írni többször is, nem kell izgulni! Vagyis pont ezért lehet majd izgulni!

Azzal még, hogy a legény a hetedik föld mélyére került, nem lett bánatos. Megvonta a vállát, és gondolta, itt még úgyse volt, és nem is jön ide többet, kicsit sétálgat egyet. Úgyhogy sokat megy, keveset megy, éjjel megy, nappal megy, hegyen megy, völgyön megy. Végül csak elfáradt, és leült egy fa tövébe.

Ott látja, hogy egy kígyó mászik a felfele, ahol egy fészek van madárfiókákkal, hát előkapja a lándzsáját, és mindjárt kettévágja az aljas csúszómászót. Óriások után mit neki egy kígyó! De azért csak elfáradt ebben a sétálgatásban, így lefekszik aludni.

Érkezik viszont a madárkák anyja, egy hatalmas Anka (főnix). Ő minden évben elvesztette a kicsinyeit. Gondolja, hogy az lesz az, aki a fal alatt alszik. Már készülnek széttépni, amikor szólnak a fiókák a fészekből, hogy ez az ember a megmentőjük. Különben is, ott a kígyó mellette, kettévágva. Éppen jó lesz egy pár cipőnek!

Ó! Hát ez így teljesen más! Akkor nem lesz belőle vacsora! Inkább legyezgeti az Anka. Mikor pedig a legény felébred, mondja neki, hogy jó tett helyébe jót várjon! Mit szeretne?

– Én csak a felszínre szeretnék visszajutni! – válaszolja a fiú
– Mi sem egyszerűbb. – válaszolja az Anka. – De látod! Én nagy darab vagyok, és húsevő. És messzire kell repülnöm veled, ami sok kalóriába kerül. De hogy elkerüljük, hogy útközben téged eszlek meg, hozzál magaddal 40 mázsa juhhúst, meg 40 hordó vizet. Ha azt mondom, hogy gik, akkor etetsz, ha azt mondom, hogy gak, akkor itatsz.

Húha, ez nem lesz egyszerűbb. De előveszi a fiú a szekrényt a zsebéből, belőle pedig a kovakövet. Egyet pattint, mire megjelenik előtte a világnagyszájú arab. Miután lezajlottak a kisgazdámos-kisszultánomos bemutatkozások, megkérdezi az arab, hogy mit kér tőle. Ó, apróságot, csak 40 mázsa húst, meg 40 hordó vizet.

– Tudod kisgazdám, hogy nem szokásom kérdezősködni, de most azért kíváncsi vagyok, minek ez neked mind?
– Nem nekem kell, hanem az Ankának, hogy kivigyen innen.
– Na de én is ki tudlak vinni innen, és kevesebb energiába kerül. Gondolj bele! Itt a Föld, meg a globális felmelegedés, meg a feleslegesen leölt állatok…
– Nem gondolkodom én! Meg is írták az elején, hogy amolyan félkegyelmű vagyok. Meg különben is, hamar vége lenne a mesének! Te csak add azokat a húsokat, meg a vizes hordókat!

Jól van. Így is lesz. Felpakol a legény az Ankára, majd felül rá. Az pedig próbálgatja a szárnyait. Hmmm.. 80 mázsa, plussz a hamubasült pipőke. Ennyivel még simán beveszi a kanyarokat. Így el is indulnak, mennek egyik földről a másikra! Amikor pedig az Anka megéhezik, akkor egy gik-el mond és a legény már nyújtja is a mázsás húst. Amikor pedig megszomjazik, akkor gak-ot mond, és a legény önti a hordóból a szájába a vizet. Csak a fiú megy Duracell elemmel, mert ő a mese eleje óta nem evett, nem ivott semmit…

Végül felérnek a földfelszínre.  Hívja is a legény a nagyszájú arabot, hogyha már ekkora szája van, mondja meg neki, hol van a 3 lány?

– Mi vagyok én, Google? – kérdezi az arab.. de azért jó munkaerő volt, meg jófej is, azért csak elővette az android (!) telefonját, és megnézte a lányok Facebook oldalát, hova jelentkeztek be legutóbb. Ahogy így nézik a hamubasült pipőkével, látják azt is, hogy bizony már menyasszonyi ruhában áll mindhárom. Feltöltve 2 perce! Indul az élő közvetítés is!

Nosza küldi is a legény az arabot ízibe, hogy hozza el a lányokat! Majd nézi az élő adásban, miként tűnik el a 3 lány onnan, majd jelennek meg ideát.

Örülnek is a lányok nagyon. Mert bár még mindig porlik a hamu a legényről, de ez legalább elnyomja az illatát. A két testvérről ez viszont már nem mondható el.

Fel is ülnek mind a négyen az Ankára (ezt érdemes a Google-ba beírni, érdekes képek lesznek róla!), és így mennek tovább. Amikor pedig megéhezik az irdatlan nagy madár, és azt mondja, hogy gik, odadobnak neki egy mázsa húst. Amikor pedig megszomjazik, és azt mondja, hogy gak, akkor pedig egy hordó vizet dobnak neki. Így mennek a szultánkisasszonyok apjához.

Csakhogy most már négyen ülnek a madáron! Hiába top-modell vékonyságú mindhárom lány, mégiscsak több kalóriára van szüksége a repülő fenevadnak. Így a hús hamarabb elfogy, mint kellene. Mit tehetne a hamupipőke legény, levágja a lábát, és azt adja a főnixnek. De az megérzi az emberhúst (meg hát látszik, hogy ott a cipő rakta, meg a tetoválás), azt mégsem eszi meg, csak a szájában tartja.

Így szállnak le a szultán palotája előtt. Ekkor a fiú odaszól az Ankának:

– Ti csak menjetek be a palotába! Én egy kicsit kifújom magamat, mert elfáradtam! – mert így fél lábbal kissé nehéz lett a járás… meg azért fáj is az ilyesmi.
– Buta vagy te, hamuszagú legény! Látom én, hogy a lábadat adtad! De tudod mit, mert ilyen önfeláldozó voltál, inkább visszaadom neked!

És láss csodát! Ahogy a helyére illeszti a lábat, mindjárt összeforr! Sőt! Jobb, mint újkorában! Ez mondjuk kissé problémássá teszi a futást a jövőben, mert ez a láb gyorsabb, mint a másik, de ha elég kicsi a stadion, akkor nem tűnik fel senkinek.

– Aztán máskor inkább az arabot kérjed, te félkegyelmű! Ő mégiscsak gazdaságosabban dolgozik!

Közben látják is a palotában, hogy érkezés van. És ámulnak is nagyokat! Egy irtózatos nagy madarán, ami óránként 2 mázsa húst eszik, van is ámulni való! Szerencsére azért hamar odébb állt. És a média is mindjárt megírta, hogy sikeresen elhessegették őket. Így a nép megnyugszik.

No de van ám ámuldoznivaló a lányokon is! 7 éve nem látták őket (a legtöbben sosem látták őket), és hát igencsak előnyükre változtak! Jön is a szultán nagy örömmel. Nézi a legnagyobbat és öleli. Nézi a középsőt és csókolja. Nézi a legkisebbet és csókolja.

– Nekem nem jár puszi? – kérdi a legnagyobb.
– Jaj lányom, nem én írom a történetet! Mire a mesélő idáig eljutott, ki tudja, hányadik pohárnál tartott! Örüljön, hogy nem jött elé még egy háromfejű tündérsárlány itt a vége felé!

Nézik a hamubasült legényt is. Majd jó alaposan megfürdetik, és kiderül, hogy tényleg ember az. Nagy örömükben, hogy a lányok visszajöttek, mindjárt padisát csinálnak belőle! Megkapja a 3 lányt, meg a szultánságot is.

Szól a fiú az arabnak még egyszer utoljára, hogy hozza el az anyját is, meg a húgát is. Míg a testvérei maradjanak csak ott, és duzzogjanak, amiért ilyen mohók voltak.

Jön is az arab nemsokára az anyjával, lánnyal, meg hozott magának egy nagyszájú arab nőt is. Így rendeztek egy 40 napos nagy lakodalmat. Még a húgnak is találtak férjet, mégpedig a nagyvezírt. Mindenki boldog lett a végére!

Ezzel véget ér a török mesék sorozatunk. Mese van még bőven, így ha kéritek, lesz még folytatás!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

3 hozzászólás a(z) Török mesék: A hamupipőke-legény bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


92
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    teşekkür ederim 
    “thank you”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek
    Drone röppenések