Majdnem egy évig harcoltál a Szabadságharcban. Most, hogy elbukott a függetlenség, a társaiddal együtt te is átlépted a Dunát, immár az Oszmán Birodalom területén vagy.

Itt vagy most Vidinben. Azt mondják, hogy ez egy város. De házat nem látni sehol. És már most több magyar van itt, mint ahány török összesen egy napos járóföldre. Akár a magyar zászlót is ki lehetne tűzni. Van belőle bőven! Pedig úgy hírlik, hogy ti még csak az előőrs vagytok. Még több magyar és lengyel fog érkezni.

E mellett a táborban olaszok is vannak. De hogy ők honnan kerültek ide, azt nem tudja senki…

Most még nyár van. Egész pontosan augusztus eleje. Odahaza még zajlik a háború, de sok reményt nem adsz nekik. Amióta az oroszok is beszálltak a kardozgatásba, azóta tudod, hogy itt már nincs esély a győzelemre. Te is azért menekültél.

Úgyhogy most itt vagy a táborban.

Igen a táborban. Jó, hát valami olyasmi. Végül is menekülésről volt szó, nem arról, hogy mindenki szépen hazamegy és összepakol. Úgyhogy azt hoztátok, ami éppen a kezetekbe akadt. Valaki egy egész osztrák tisztet is hozott. Valaki meg csak egy felet. Valaki pedig a lovát. Szerencsére azért olyanok is voltak, akik sátrakat meg a konyhai felszereléseket hozták. Így azért azért nem olyan vészes. És bár még csak nemrég érkeztetek, de úgy hírlik, hogy a szultán segíteni fog. Még a kedvenc sátrát is elküldi! Mellé egy egész szekérnyi ruházatot, csizmát, mindent.

Azt persze majd még ki kell találni, hogy mit akartok csinálni. Mert idáig rendben, hogy menekültetek. De most mi lesz?

Ezek a gondolatok foglalkoztatnak téged is, és láthatóan mindenki mást is.

Tellnek-múlnak a napok. Egyenlőre semmi sem érkezett Sztambulból. Csak egy követ, és most ő itt a nagyfőnök. Valami kimondhatatlan neve van, ezért mindenki csal Alinak hívja Magyarul persze nem tud. Szerencsére nálunk akad 1-2 olyan, aki tud törökül. Viszont érkeztek újabb emberek a magyar oldalról. Menekült több lett, miközben ellátás nem jön. Kemény napoknak fogunk elébe nézni. No de egy katonai élet ezzel jár. Meg egyenlőre még nyár van. Reméled, hogy sokáig nem kell azért itt maradnotok. A nagyfőnök nem engedi, hogy tovább menjetek az ország belseje felé. Egyenlőre ilyet nem is akar senki.

Újabb napok telnek el. Az Ali kezd belejönni a magyarba. Már egy csomó káromkodást megtanult! Sátor továbbra sincs, és már túl vagytok az első esőzéseken. Ezért sokan Alival az anya szó ragozását gyakorolják. Azt mondja, hogy most zajlik a diplomácia. Ő most nem tehet semmit. De persze aki akar, az vissza is mehet.

Augusztus 15. van. Ma legalább 2000 magyar érkezett a táborba. Sok fejessel együtt, köztük Kossuth-al. Ez sok mindent megváltoztat. Most már biztos, hogy otthon elveszett minden. Azzal pedig, hogy a parancsnokok is itt vannak, egy kis fegyelem is érkezett is. Jobban összerendszerezik a tábort. Meg majd ők kitalálják, mi legyen tovább. És Alival is ők tárgyalnak ezek után. Így valami csak lesz.

Gondolod te!

Néhány nap múlva rájössz, hogy a parancsnokok inkább a tartalék pálinkát élik fel, mintha nem lenne holnap. Tényleg, lesz holnap? Hiszen otthon minden elveszett… Ráadásul Alival sem sikerül zöldágra vergődni. De azt meg kell hagyni, hogy az első próbálkozások mulatságosak voltak.

Megkérdezték Alit, hogy tud-e magyarul. Ő pedig rábólintott, hogy tud bizony! Majd kinyitotta a száját… és azt a csodálkozást! Hát igen, őt ti tanítottátok magyarra.. A tiszt urak pedig irultak-pirultak. Van, amit még ők sem hallottak..

Ismét telnek a napok, és nem történik semmi. Mármint úgy semmi, ami előrelépés lenne.

Most már jóval több ember táborozik, ami sokkal több összezörrenéssel jár. Az élelmiszer is kevés, és az ellátás sem az igazi. Sőt! Ha egy picivel kevesebb lenne, akkor már egyáltalán nem lenne. E miatt mindenki sokkal idegesebb.

Meg itt vannak ezek a nyavalyás szúnyogok is. Mindenki csak vakarózik.

Kossuth érkezése viszont mást is megváltoztatott. Van végre vezetőtök. Van, aki a csapat élére áll. És bár Alival továbbra sem sikerük a családfán kívül másról beszélni (és Alinak igencsak kiterjedt családfája van. Olyanról pedig még nem hallottál, hogy valakinek több anyja is lehet.. Pedig Alinak igencsak sok van, és mindnek nagyon hasonló a munkája!). És bár egyenlőre csak itt áll és vár mindenki a melegben, Kossuth még bízik. És ez erőt ad mindenkinek.

A további napokban újabb menekültek érkeznek. Most már nemcsak katonák, hanem azok családjai is. Legalább olyan is van, aki tud főzni! Mert azért a katona konyha hát… messze nem az igazi. A múltkor az Ali is bemutatta a főző tudományát. És valószínűleg nem lett volna az rossz, amit csinál – bármi is volt az. De sokat javított volna a dolgon, ha nem a cipőket kellett volna megfőzni.

Azóta egyébként megjött a szultán szállítmánya is. “Lábbeliket” kaptatok! Ali azért is főzte meg lelkesen a cipőket. Ezek igazi szultáni lábbelik! Palotába valók. Olyan aranyos kis papucsok, csengettyűkkel a végén.

Viszont nagyon jól lehet vele a bogarakat ütni. Meg egymást is. Most már tényleg nagyon sokan vagytok, ami állandó veszekedést jelent. Ezek jól halhatóak a papucsok csilingeléséből. De legalább van valami szórakozás.

Néhány nap múlva megjön a hír: A Haza elveszett. Vége, nincs tovább. Görgei Világosnál letette a fegyvert. Egyetlen puskalövés nélkül megadta magát. Ebből jó kis vita kerekedik, és a tábor mindjárt 2 részre szakad. Egyesek szerint Görgei áruló. Mások szerint a Szabadságharc már veszve volt, ő csak megmentette a katonákat. Akármelyik is igaz, a morál nagyon sokat esett.

Ezzel együtt kiderült, hogy nem a szúnyogok miatt vakarózik mindenki. Valami van, amitől már ketten meghaltak.

Minden egyre csak rosszabb lesz.. És a menekültek is egyre csak érkeznek…. Megjött Bem Apó is. Úgy néz ki, mint aki éppen egy háborúból érkezett volna..

Aztán néhány nap múlva beáll a változás! A szultán hivatalosan elutasította a magyarok kiadását. Mindenki fellélegzik. Ezzel vége is a bizonytalanságnak. Nem lesztek hazaküldve. Igaz, továbbra sem tudni, mi lesz veletek.

De nemsokára megérkeznek a török méltóságok is. Ali átadja nekik a tábort, vele néhány hasznos kulcsszót a magyar nyelv gyöngyszemei közül. Érezhetően minden másképp kezd zajlani. De attól még a körülmények nem sokat javulnak. Már többen belehaltak. De valami azért kezd szerveződni.

Megint eltelik egy-két nap, és láss csodát, egy osztrák követ érkezik! A tisztek és a törökök is megvédik attól, hogy valaki a folyóba dobja. Bár az is segít neki, hogy folyó nincs a közelben. De amennyi tettvágy ügyködik mindenkiben, elég hamar ásnátok egyet.

A követ a következőt ajánlja:

  • Haza lehet menni – Hurrá!
  • Mindenki amnesztiát kap – Hurrá!
  • De újra részt kell venni az osztrák hadsereg sorozásán! – Óóóóó
  • És mindenki újra közlegény lesz – Ássunk egy folyót, és dobjuk be!!

Erre azért felcsillan a törökök szeme is. Ha valahol ajánlat van, akkor beindulnak náluk az alkudozó gének! Így ők is előállnak a saját verziójukkal:

  • Itt mindenki harcokat látott katona – Hát ja..
  • Álljanak be az oszmán hadseregbe – Nocsak!
  • Itt mindjárt tisztek lesznek – Ó ha!
  • Kapnak mellé fizetést is. – Tyű ha!
  • Viszont át kell térni az Iszlám hitre. Mert különben bonyodalmak lesznek, ha a szultán vallásháborút indít. Ő pedig azokat nagyon szereti. – Öööööö…hátizé…

Kossuth sem akar kimaradni, ő is megteszi a maga ajánlatát.

  • Tényleg harcedzett katonák vagytok. – Ez bizony így van!
  • Több, mint 15.000 katona gyűlt itt össze. Jó, a lábak száma nem éri el a 30.000-et, de azért még így sem rossz. – Bizony így van!
  • A császári és a cári sereget is többször sikerült megverni. – Hajaj, de még mennyire!
  • Tehát csak egy kis segítség kell, és még lehet nyerni. Ehhez az oszmánokat kell meggyőzni.
  • Gyere ide Ali, van egy üzenetem a szultánnak. De ne említsd neki az édesanyját. Igen, azt a magyar szót biztosan ismeri…

Mások viszont a következőt javasolják:

  • Nem mentek haza, mert a Haza elveszett.
  • Elég volt a harcokból.
  • Meg úgy mindenkiből.
  • Próbáljatok meg új életet kezdeni.

Itt az idő, hogy válasszál. Életed egyik legfontosabb döntése előtt állsz. Bármelyiket is választod, onnan nincs vissza út.

  1. Felveszed az Iszlám vallást, és katonatiszt leszel? Elmész a mesebeli keletre és harcolsz az ördögök ellen? Mindezt egy jó fizetés, és elismerés mellett? (Ez lesz majd az A vonal)
  2. Megpróbálsz letelepedni? Keresel munkát? (Ez lesz majd a C vonal)
  3. Megpróbálsz saját erőből egy vállalkozást indítani? (Ez lesz majd a D vonal)
  4. Inkább Kossuthtal tartasz, és folytatod a Szabadságharcot? (Ez lesz majd a B vonal)
  5. Esetleg hazamész? Ez is egy lehetőség. Az osztrákok megígérték, hogy nem lőnek le az első métereken. De kötelezően katonának kell lenned, és a legalacsonyabb fokozaton kezded. Az összes tiszt beléd fog rúgni. De mégis egy civilizált országban leszel. És talán egyszer még haza is mehetsz. (Ez lesz majd az E vonal)

Íme a lehetőségek! Hogy döntesz?*

*A szerepjáték jelenleg készül, blog formában. Így most mindegyik választáson egyenként végigmegyünk. Így a választás valójában inkább költői. Addig is, válassz A-E vonal közül valamelyiket, és figyeld majd a bejegyzések nevét. Ott mindig fel lesz tüntetve, melyik pályán is járunk éppen.

Amint a teljes szerepjáték készen lesz, a linkek is élni fognak. Onnantól kezdve tényleg lehet képzeletbeli életpályát választani.

Ennek annyi előnye is van, hogy most még érkezhetnek ötletek, ki mit csinált volna, hogyan, minként. Én pedig kidolgozok hozzá egy életpályát.

A történet közepébe csöppentél? Itt kezdődik, ez a szerepjáték első oldala!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
1848-as magyarok Törökországban - Szerepjáték - 1 - Az Indulás, 10.0 out of 10 based on 2 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .