1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 2A (Oszmán katona vonal)

A katonai pályát választod.

Amikor még a Császárt szolgáltad akkor is idegen földön voltál. És akkor is idegenektől kaptál parancsokat. Így látszólag olyan sok minden nem változna, ha továbbra is katona maradnál.

Ráadásul tiszt vagy. Nagyon komoly képzést kaptál az osztrákoktól. Az Oszmán Birodalom igencsak hálás lesz neked.

Azt majd csak később, hónapok és évek véres tapasztalata alatt tanulod meg, hogy a török sereg sokkal lazább, mint amihez szoktál. Itt nincs fenyítés, ha a sátrat nem állítod fel időben. Főleg akkor, ha az ellátmányért felelős csoport eltévedt, el sem indult, vagy sátor helyett strandpapucsot hozott…januárban.

Cserébe viszont az élet sokszor tényleg olyan, mint a dalban: „eszik-iszik a sátorban, semmire sincs dolga”. Na, hát amikor evésre-ivászatra kerül a sor! Az aztán!

E mellett katonának lenni azért is jó, mert kapsz fizetést.

És hogyha netán Kossuth terve beválik, és az oszmánok tényleg összerúgják a port az osztrákokkal, akkor folytatódhat a Szabadságharc.

Nagyon jók a kilátások. Mégis, mi mást lehetne tenni? Talán letelepednél, vennél egy földet és minden nap a káposztákat simogatnád? Híííííj… belegondolni is borzasztó!

Vagy talán hazamennél, ahogy sokan teszik? Otthon véget ért a háború. De vajon mi várna ott rád? Az osztrákok belőled hűséges katonatisztet akartak faragni. Pontosan emlékszel, micsoda büntetést kaptatok, amikor kadétként a haverokkal viccből felgyújtották az őrmester sapkáját. Pedig az csak egy sapka volt. Most egy egész országot sikerült lángra lobbantani. Nem valószínű, hogy megúszod egy sima ejnye-bejnyével. Inkább jobb lesz tőlük minél távolabb lenni..

Lehetne még Kossuthot követni. Neki jól jönne egy olyan tapasztalt katona, mint amilyen te vagy. Csak hát… te előbb érkeztél, mint ő. Pontosan láttad, hogy mire lehet a törököktől számítani. Kossuth most még nagyon bízik abban, hogy a Szabadságharcot lehet még folytatni. Te viszont tudod, hogy a szultán csak ígérget.

Neki jól jönnek a magyar katonák, hogy ezzel is bosszantsa a Habsburgokat. De aligha fog velük háborút indítani. Nem úgy, mint az oroszok! A szultáni seregben egészen biztosan lesznek összecsapások a cár katonáival. Ali is gyakran emlegeti őket. Velük próbálja ki az új magyar szavait. Szóval az oroszok olyanok, akiket mindenki szeret verni. Bem Apó is a seregbe jelentkezett. Ő is alig várja már, hogy a kardjával megsuhintson közülük néhányat. Vagy ha lehet, mindet.. Ő már Lengyelországban is összefutott velük.

Tehát ha valakinek valamit vissza lehet adni, akkor azok az oroszok lesznek. Amúgy is ők tehetnek róla, hogy elbukott a Szabadságharc… ha ők nem jönnek, most ebben a török táborban az osztrákok ücsörögnének…

Az egyetlen, ami miatt te is, és sokan vonakodnak a török hadseregbe belépéstől, az a vallás. Azt mondja Ali is, meg a többi oszmán fejes, hogy ez muszáj. Mert majd kérik az osztrákok a listát, hogy kik vannak a táborban. Akkor ők majd mutatják, hogy tele van törökkel, mert mindegyiknek olyan törökös neve lesz addigra. Meg ilyen kunkori betűkkel írják majd. Azt is jobbról balra. Meg jó rondán. Ezt még a Jóisten sem fogja tudni elolvasni, pláne nem az osztrákok!

És azt is mondják, hogy az áttérés sem egy nagy dolog. Csupa formalitás csak. Háromszor mindenki azt kiáltja, hogy Ahur Akmur, vagy valami hasonlót, és készen is vannak.

De persze azért téged ez jobban megráz. A vallás nem olyan dolog, mint egy ruha, hogy az ember leveszi és felhúz egy másikat. Meg egy török nevet is ki kell találni. Dehát te egy törököt sem ismersz. Kivéve persze a Szulejmánt. Róla azért te is hallottál. 300 éve ő foglalta el Magyarország egy részét. Na, ilyen nevet azért te sem akarsz.

A következő napokban ezek között őrködsz. Beszélsz a társaiddal is. Van, aki inkább hazamegy. És olyan is van, aki egészen megbotránkozik az ötleten. Azt mondják, hogy a sátánt fogod szolgálni. Na de hát eddig az osztrákokat hívtátok sátánnak. Ja nem! Azok kutyák voltak. Ha, az mindjárt más!

Egyik nap is erről beszélsz egy katonatársaddal. Ő elmondja, hogy ő is katona lesz. Mindig is katona volt, és mindig is katona lesz. Az ő falujában élt is török – mondja. Nincs is vele semmi baj. Jó fej. Csak szőke lány ne menjen el előtte az utcán, mert akkor mint a szélkakas! Viszont időnként meghívott néhány szomszédot vacsorára, és akkor milyen jókat ettek! Azt is mondja, hogy az ő nevét fogja választani: Ezel.

Ezel?? Hát ez meg milyen néven? Na mindegy… Te úgyse választhatod ez, mert akkor össze fognak titeket keverni. Bár ennélkül is…

Miközben így telnek a napok, nem tudod nem észrevenni ami Bem és Kossuth között zajlik. A táborban amúgy sem nagyon van mit csinálni, és mindenkit a hogyan tovább foglalkoztat. Így egyre több és több ember kíváncsi a két ember véleményére. És ezzel lassan-lassan az emberek csoportot is választanak.

Kossuth, és immár a csapata is, kitart a mellett, hogy a Szabadságharc folytatható. Bem viszont már sok mindent látott. Meg az ő ellenségei inkább az oroszok, mint az osztrákok.

Ez a vita egyre csak mérgesebb lesz…

Pedig már csak ez hiányzott a táborba. Nem elegendő ez a körülmény, ahol most laktok (mostanra már 100 ember meghalt valami betegségben), de most már egymással harcoló csoportok is vannak. Haj, ezek a magyarok…mindig ilyenek…

A megoldás végül 1 hét múlva érkezik. A tábort fel kell számolni. Így nincs több idő, mindenkinek döntenie kell. Aki haza akar menni, az most menjen. Aki Kossuthtal akar menni, azt átkerül Sumenben. Aki a szultán katonája szeretne lenni, az a fősátornál gyülekezzen. Míg akinek elege van az egészből, az mehet Isztambulba szerencsét próbálni.

És jó lesz, ha mindenki iparkodik. Akit napnyugta után is itt találnak, az fog takarítani!

Ez azért elég sok ember lelkesített. Mindjárt 2700 magyar fogta magát, meg az osztrák követet, és szélsebesen eltűntek Magyarország felé. Úgy hírlik, hogy útközben valahol elhagyták a követet…

Látod, hogy Kossuth is örül a változásnak. De eléggé elkomorul, amikor Bem Apó odamegy a központi térre. Elsőként áll fel az emelvényre, és elsőként esküszik fel a szultánra.

Bár erre nemcsak hogy nem kérte senki, de a törökök sem értik. Nem szoktak ők esküdni.. elég nekik az a tudat, hogy valamelyik társuk ott áll mögöttük fegyverrel. De hát a magyaroknak ez kell, gyorsan összedobnak egy eskü-félét.

– Esküszöm őfényességére, a szultánra, meg az ő macskájára..
– Miért a macskájára?
– Mert az olyan aranyos…
– Na de melyik? A csíkos?
– Igen, a csíkos!
– Ja jó, az benne lehet a szövegben..
– Oké… akkor tehát Esküszöm őfényességére, a szultánra, meg az ő macskájára, meg a gőzmozdonyra.
– Te, mi az a gőzmozdony?
– Nem tudom… én is csak halottam.. azt mondják a magyarok, hogy nagy hangja van, meg fújtat, és menekülnek tőle az emberek.. pont olyan, mint a szultánunk.
– Óóóó!
– Na akkor.. Esküszöm őfényességére, a szultánra, meg az ő macskájára, meg a gőzmozdonyra, hogy… hogy mit is…?
– Nem tudom… én még sosem esküdtem…
– Én se… akkor legyen csak Esküszöm! Az csak jó lesz, nem?
– Jó lesz, jó lesz. Írjuk le, adjuk oda a magyaroknak, aztán menjünk végre enni.
– De én nem tudok írni!
– Én se… most kereshetünk valakit..

Látod, hogy Bem Apó tényleg komolyan gondolja. Letette az esküt. És szereztek neki valami vallásos embert. Így az Ahur Akmur is megvolt. De az ég mégsem szakadt a fejére. Nem nőttek szarvai sem, ahogy patája sem. Nem tűnik ez olyan nehéznek… De azért még habozol.

Mások kevésbé. Egyre több és több ember áll be Bem mögé. És a föld még mindig nem nyílt meg alattuk.

Erőt veszel magadon. Végül is néztél már szembe ennél sokkal rosszabb dolgokkal is. Ott van pl. az a lovasroham az ágyuk ellen! Na az tényleg húzós helyzet volt.. Ez ahhoz képest semmit.

Te is felállsz közéjük. Egy pillanatra még átnézel Kossuthra, aki döbbenten figyel titeket. Látszik a szemén, hogy nem örül Bem kezdeményezésének.

Rád kerül a sor. Mindjárt mondanod kell egy török nevet. De neked még mindig nem jut eszedbe egy sem. Segélykérően az egyik társadra nézel.

– Ali legyél! Az egyszerű! Azt te is meg tudod jegyezni!
– Nem akarok Ali lenni. Az a török is Ali volt, aki a tábort felügyelte!
– Ne izguljál! Én is Ali vagyok!
– Meg én is! – szól valaki a másik oldaladon.
– Meg én is! – mondja még valaki!
– Jó, de hát nem lehetünk mind Alik… csak van valami más név is..
– Te tudsz másikat?
– Nem! Jó legyen… leszek én is Ali….

Így történt, hogy veled együtt 1650 magyar katonával bővült az oszmán sereg. És ebből, veled együtt, 249 Ali volt. Bár később kiderült, hogy a nagy kavarodásban a számolást erősen elrontották..

(Folytatjuk – Bem csapata: AA vonal, Ömer Pasa: AB vonal )

A történet közepébe csöppentél? Itt kezdődik, ez a szerepjáték első oldala!

1848-as magyarok Törökországban - Szerepjáték - 2A (Oszmán katona vonal), 10.0 out of 10 based on 2 ratings

---