Oké, hogy eljöttél az Oszmán Birodalomba. De leginkább csak a többieket követted.
Most, hogy már hetek óta itt vagy, érzed, hogy ez nem a te világod. Egyre többet gondolsz az otthonodra, és az ottmaradt ismerőseidre.
Amikor az osztrák követ felajánlotta, hogy büntetlenül haza lehet menni, az elsők között jelentkeztél. Legyen ez bármennyire is megalázó, legalább otthon leszel. Reméled.
Az osztrák követ összegyűjti azokat, akik vissza akarnak menni. Így mondja, hogy visszamenni. Óvatosan kerüli az olyan szavakat, minthogy haza..Haza. Létezik még ilyen? Olyan, hogy Magyarország, biztosan nem létezik. Közel álltatok ahhoz, ezen változtassatok. Nagyon közel. Ezt nem felejted el sose.
De a Habsburgok sem felejtik el sose. Ezt a jövőben még bőségesen megtapasztalod!
Amikor készen álltok az indulásra, akkor látod csak, hogy milyen sokan is vagytok valójában. Több, mint a tábor fele inkább visszamenne. Ez azért egy kicsit megnyugtat, ha jobb kedvre nem is derít.
Úgy indultok el, mint egy hadsereg. Fegyverek és induló nélkül. Énekelni egyikőtöknek sincs kedve. Mert bár örültök, hogy hazakerültök, azért a vereség érzése is előjött. Van abban valami végleges, ahogy így mentek. Talán Kossuthnak van igaza, és lehet folytatni a Szabadságharcot. Talán ő szerez külső segítséget. És akkor ti majd készen álltok.
A hosszú-hosszú menetelés közben egyetlen magyar várost vagy falut sem érintetek. Így nagyon nem tudtok tájékozódni, merre is jártok. Egyik nap aztán megérkeztek Bécs-Újhelyre, az osztrák katonai központba*.
Itt leváltjátok a megkopott ruhákat. Elvesznek tőletek mindent, ami csak nálatok volt. Próbálkozol, hogy legalább egy kokárdát megtartsál, de nem sikerül. Rejtekhely sincs, és túlságosan alaposan át is vizsgálnak mindent. Szó szerint minden lukba bekukkantanak.
Ezek után jön az alapos mosdás, majd pedig tiszta ruhákat kaptok. Durva, és egyszerű ruhákat. Pont olyat, mint amikor először voltál sorozáson. Te jó ég! Mennyi minden történt azóta! És te már tiszt lettél!
De a még kellemetlenebb rész csak másnap kezdődik! Sorozás!
Nem elég, hogy belenéznek a szádba, és mindenféle kényes orvosi vizsgálatokon kell részt venni (természetesen németül), de még úgy is kezelnek titeket, mint a zöldfülűeket! Mintha csak 14 éves lennél, és most látnál katonát éltedben először. Pedig a sorozó tiszt éppen hogy csak a ranglétra első lépcsőfokán billeg. Te ennél sokkal előkelőbb helyen voltál.
Mindeközben látod, hogy néhányan, akiket akár szerencsésnek is mondhatsz, azok alkalmatlannak minősülnek. Ők azok, akik tényleg hazamennek. Pedig az osztrákok mindent megpróbáltak. Egy féllábúnak direkt megmondták, hogy csak szimulál, és őt is besorolták. Majd amikor nem tudott futni, akkor büntetést kapott. Nincs hiány megaláztatásban…
Még kevésbé az azt elkövetkeztető napokban, amikor elkezdődik a képzés.
Egy fiatal tiszt neked magyarázza, hogy kell a puskát fogni. Neked, aki megjárta a háborút. Miközben ahogy ő fogja, még verekedésre sem alkalmas. De neked is úgy kell fognod, ahogy mutatja. Különben jön a 3 napos sötét zárka.
Itt te sok időt töltesz, és kezded egyre inkább jobban élvezni, mint a kiképzést.
És úgy veszed észre, ezzel nem vagy egyedül. A veled érkezett magyarok egy jó része hasonlóan jár. Lassan új sötét zárkákat kell építeniük.
Egyenlőre csak az osztrákokkal tudsz érintkezni, és néhány olyan magyarral, akikkel együtt menekültél. A Habsburgok gondosan elkülönítenek titeket. Várható, hogy amikor véget ér a kiképzésnek nevezett rémálom, akkor sem lesz ez másképp.
Pedig annyira jó lenne legalább egy olyan magyarral beszélni, aki otthonról érkezett. Kapnál végre valami hírt, hogy mi történt ott a Szabadságharc után. Sikerült legalább valami apróságot elérni?
De semmi. A nagy sötétben tapogatóztok. Pont úgy, ahogy a sötét zárkában a büntetés alatt.
Eltelik egy hónap, két hónap, és már a harmadik hónap is. És azon kívül, hogy az ágyúval kell körbe-körbe rohangálnotok a sárban, nem történik semmi. Aztán lassan kitavaszodik.
Ekkor összehívnak titeket. Közlik veletek az osztrákok, hogy véget ért a kiképzés. Ideje, hogy élesben is bizonyítsátok, érdemes volt a császárnak a pénzt a felkészítésetekre pazarolni. Így mindenki kiküldenek valami helyőrségbe. Egyikőtök sem lepődik meg azon, hogy nem Magyarországra kerültök. Hanem attól jó messzire, ráadásul négyes csoportokban.
A te jövendő helyed Wiedergrünenhofferoberschwarzwaldbachdorf lesz. Ez egy olyan őrség, hogy az ügyeletes tiszt sem tudja a nevét kimondani egy levegővel. Mire végre sikerül, besötétedik.
* Ebben a témában kevés ismeretem van. Javítsatok ki, ha valamit rosszul gondolok
—
A történet közepébe csöppentél? Itt kezdődik, ez a szerepjáték első oldala!