Oké, akkor megvan az Ahun Akkur. Készen vagytok. Immár oszmán katona vagy…mi is volt a neved? Jah! Ali. Szóval Ali, az oszmán katona. Rettegje majd a nevét mindenki a Fekete-tengertől délre!
A másik Ali, aki eddig a táborotokat vezette, átesett az egyik sátortartó kötélen, mire az egész tábor összeomlott. Na jó, legalább a táborbontás nem tartott sokáig.
Mintegy égi előjel, mindenkit arra sarkal, hogy jobb lesz innen minél előbb elmenni. Legalább még az előtt, hogy őt befognák a tábor rendberakására. Azok, akik vissza akarnak menni Magyarországra az osztrák követtel, azok már el is tűntek…
A törökök is gyorsan kihírdetik, hogy mire is jutottak azzal, amit ők diplomáciának hívnak:
- Elfogyott 50.000 liter kávé…izé…
Szóval:
- A török-orosz megállapodás értelmében a lengyeleknek mennie kell. De abban végül nem állapodtak meg, hogy hova is menjenek. Így pl. mehetnek az ország keleti végébe. És ha ez az oroszoknak nem tetszik, akkor majd összepakolnak (fegyverekkel), és átmennek a határon az oroszokhoz. Ha ott kedvükre kilövöldözték magukat, akkor az oroszok is látni fogják, mégiscsak jobb, ha a lengyelek inkább a törököknél maradnak.
- Ugyan ez vonatkozik az olaszokra is. De ők a keleti oldalra kerülnek. Micsoda véletlen, ott pedig az Itáliában állomásozó osztrákok vannak.
- A magyarokkal (Kossuthék) viszont már más a helyzet. Belőlük több is van, jóval több is. Meg ott még csak frissen ért véget a háború. Egyenlőre senkinek nincs semmi ötlete, velük mi legyen. Itt semmiképpen nem maradhatnak, mert akkor valakinek újra fel kell építenie a tábort. Meg ki kellene takarítani, és egyéb kínos dolgokat kellene csinálni. Így ez a csapat átmegy Sumenbe. Egyenlőre még senki se tudja, ez hol is van. De útközben majdcsak megtalálják.
- Persze aki akar, az elmehet Isztambulba is, hogy megcsinálja a maga szerencséjét.
- Aki viszont katona (ez rád vonatkozik), az most a szultánnak tartozik engedelmességgel. Meg a szultán hangjának. Most pedig egészen biztosan Ali a szultán hangja, mert folyamatosan ordít. Főleg ilyet, hogy a katonák induljanak már! (ez rád vonatkozik).
Így el is indulsz a többi, immár oszmán katonával együtt. Kossuth egy darabig még figyel titeket. Még nem tudja, hogy végleg elvesztett titeket, vagy csak edzésben tartjátok magatokat. Komoly potenciált képviseltek, mert ha sikerül újraéleszteni a Szabadságharcot, akkor nemcsak mint veterán katonák térhettek meg. Addigra magasabb fokozatot érhettek el, és akár minden magyar 1-1 kisebb sereget is vihet magával.
Persze csak ha addig valami arab törsz el nem fog titeket, hogy megfőzzön vacsorára. Bár az arabok ilyet nem szoktak, de most majd kivételeznek.
Az utatok Isztambul felé eseménytelen. Mármint azokon a rövid időszakokon, amikor tényleg Isztambul felé tartotok. A hozzátok kiosztott vezető (akit a félreértések véget Alinak hívtok) nem áll a helyzet magaslatán, ha a tájékozódásról van szó (bezzeg, ha a tébolyodásról!). Hiába vezet egy széles kikövet út a török fővárosba, rendszeresen köttök ki valami bozótosban, vagy egy olyan tengerparti kis faluban, ahonnan nincs tovább út.
Az egyik ilyen helyen aztán Alinak elege lesz az egészből. Odamegy az első halászhoz, hogy megparancsolja, vigye el Isztambulba. De a halász csak arabul ért.. Te jó ég! Hova kerültetek?!?! De azért valahogy sikerül meggyőznie, megfenyegetnie, lefizetnie a halászt, hogy vigye el őt, és a seregét Isztambulba. Igaz, hogy a csónakba csak 3 ember fér bele. Így Ali uraság és még 1 fő fogja képviselni a sereget. Remélitek, hogy útközben nem kerül sor komoly tengeri küzdelemre.
Még integettek nekik a partról, amikor eltűnnek a naplementében, aztán ti is útnak indultok. Mire besötétedik, ti már Isztambul egyik kávéházában üldögéltek, és azt nézitek, hogy a fényességes szultán városa miként fénylik az éjszakában. Szombat van, tehát valahol lángokban áll egy kerület. Ali 2 hónappal később érkezik meg.
Ez idő alatt megtudjátok, hogy miként is képzelik el a törökök a katonaságot. Meg úgy általában a világ működését.
A dolgok két csoportba tartoznak:
- Vannak a nem fontos dolgok. A nevükből adódóan ők nem fontosak. Nem érdemes velük foglalkozni. Az adó pl. ilyen. Bizonyára van olyan, akinek ez fontos, majd ő befizeti. Mindenki mást hagyjanak békén vele!!
- És vannak a fontos dolgok. Ezek tényleg fontosak. Olyan fontosak, hogy az apró halandók ehhez nem is mernek hozzányúlni. Mert még a végén elrontják. Úgyhogy ezzel foglalkozzanak csak a fejesek, meg az égiek. Ha tényleg fontos, akkor majd ők megoldják.
- E fenti két alapelvből mindjárt látszik, hogy szegény egyszerű török halandóra nem marad semmi olyan dolog, amit meg lehetne csinálni. Így jobb híján, kénytelen az idejét kávézással elütni.
- De ha mondjuk lenne pénze lovaskocsira, akkor azzal ütné el az időt.
Miután végre újra lett vezetőtök, gyorsan megtörténnek a formaságok. Ehhez neked nem kell kikelned a kávéházból, ahova minden jel szerint beköltöztél. A szultánhoz csak Ali és Bem Apó megy.
1-2 óra, vagy 1-2 nap múlva (a koffeintúltengéstől már nem érzed az időt) visszaérnek, és szétosztják a csapatokat. Néhány ember, köztük te is, itt maradnak Isztambulban. Ezt örömmel nyugtázod, mert nem érzed úgy, hogy az elkövetkező 8 hónapban sikerülne innen felkelned. A többiek viszont Bem Apóval együtt elmennek keletre.
A búcsúzkodás magyar módra történik. Két kocsma és egy fél kerület ég porrá. De olyan nagyon nem tűnik fel senkinek, mert szombat van.
Ezek után a katonák nagy része távozik Isztambulból. Csak remélni tudod, hogy még összefutsz velük.
A további napok unalomban, esemény nélkül telnek, de leginkább sok-sok kávéval. Mígnem egy nap parancs érkezik: Te Lüfti Pasa seregébe kerültél. Jelentkezz nála a déli imaidő előtt 1 órával!
Hát ő meg ki lehet?
A történet közepébe csöppentél? Itt kezdődik, ez a szerepjáték első oldala!
One Reply to “1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 3AB (Oszmán katona vonal, Ömer)”