1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 3CA (Letelepedős vonal, cipész)

Mielőtt még a Szabadságharc elkezdődött, cipész voltál. A háborúban sem hagytál fel a mesterséggel, hiszen egy katonának a csizmája legalább olyan fontos, mint a puskája. Vagy akár még fontosabb is!

Úgy gondolok, hogy Isztambulban is tudnád folytatni ezt az életet.

Az egyetlen gondod, hogy nincs elég pénzed, amivel egy cipész műhelyt el tudnál kezdeni. Mert bár igaz, kapsz a szultántól egy kis fizetést, hogy ne halljál éhen, de ez nem sokra elég.

Így nem tudsz mást tenni, munkát kell keresned. Legjobb lenne, ha a saját szakmádban helyezkednél el. Arra gondolsz, elsőnek ezzel próbálkozol.

Előtte viszont valahol még aludnod kell. És ez most nem olyan, mint az eddigiek! Lehetőleg nem ideiglenes szállást kellene találnod, hanem olyasmit, ahol éveken keresztül lakhatsz.

Na jó, az elején talán egy szerényebb hajlék is megtesz: Boszporusz parti kunyhó, 3 emelet, 450 szoba, és 18 felszolgáló…meg egy hárem… jó, legyen csak 2 emelet… De a Boszporusz part az akkor is alap!

De tényleg! Ha már itt fogsz élni, miért is ne lakhatnál a tenger parton? Vagy legalább a közelében? Akkora ez a város, majdcsak találsz egy helyet a tenger közelében!

És ez bizony tényleg így is van!

Bár az első nap még nem, és a tizediken sem, sőt! a századikon sem, de a négyszáz-huszonkilencedik napon tényleg találsz egy kellemes kis vityillót, amely két utcára van a tengertől. Pontosabban az Aranyszarv-öböltől.

Igaz, a világ végén van, a Fal tövében. Meg a hely is egy kicsit bicskadobáló. De te pedig katona vagy. És ezt már az első éjszaka bemutattad. Azóta is mindenki csak suttogva meri kimondani azt a szót, hogy macar.

Munkát viszont már egyáltalán nem találtál ilyen könnyen!

Lássuk csak, mik is szükségesek ahhoz, hogy Isztambulban elhelyezkedj, mint cipész:

• Igény cipőre. Ez minden jel szerint megvan, mert rengeteg ember futkározik cipő nélkül.
• Te ért a cipőkhöz. Ez is rendben van.
• Tudjál törökül. Ez viszont már nagyon nincs rendben.
• Legyen ismeretségi köröd. Mert e nélkül nem érsz semmit. Igazándiból ez a legfontosabb! Ha már ismerősöd van, akkor már lehet belőled valami. Anélkül viszont semmi. Éveknek kell eltelnie, mire erre ráérzel.
• Vagy legyen sok pénzed. Nagyon-nagyon sok pénzed. Ez viszont pláne nincs rendben!

Próbálkozol az első napokban, hetekben, hónapokban. Járod a várost, és minden cipészhez bekopogtatsz, hátha szüksége lenne inasra, vagy segédre, vagy bármire. De a legtöbb helyen nem is értik, hogy mit szeretnél… Cipőt? Esetleg csizmát? Talán papucsot, csengettyűvel? Rád néznek, és azt látják, hogy katona vagy. Akkor biztosan egy jó bakancsra lenne szükséged, bár nem értik, az állam miért nem ad neked… miért nem a szultánhoz mész?

Aztán gondolsz egyet, készítesz egy cipőt saját magad! Amolyan referencia munkaként, hogy ezt megmutasd. Hátha úgy könnyebben megértik, mit szeretnél.

Márcsak alapanyagokat kell szerezned. De ez szerencsére könnyű! Csak beosonsz az utca végi kifőzdébe, és elveszel onnan pár apróságot, amiből az a gyanús leves szokott készülni. Csak reméled, hogy nem ez a konyha miatt tűnnek a kutyák a környékről…

Amikor viszont tényleg a tettem mezejére, és így a konyhába lépsz, akkor csodálkozol igazán! Hát ööö… Jó, mondjuk tényleg lehet macskakőből is levest főzni, na de a többi?!?! És egyáltalán! Hogy került ide a szultán elveszett nagyvezírének a cipője??? Túl sok érdekes dolgot látsz túl rövid idő alatt. Gyorsan felmarkolsz néhány alkalmasnak látszó bőrdarabot, és már el is tűnsz innen. Egyúttal megfogadod, hogy soha többet még a közelben sem fogsz enni.

Viszont a szerzett anyagból ha nehézkesen is (mert szerszámod nincs) de készítesz egy egészen jó cipőt. Reméled, hogy ez már segíteni fog abban, hogy találj valami munkát.

Másnap el is indulsz az általad már felfedezett cipőkészítőkhöz, és próbálkozol. De nem. Nem megy. Nemcsak az első napon, de a másodikon sem. És a harmadikon sem. Sőt! Már a harmadik hónapja próbálkozol, és továbbra se. Sehol semmi. Sehol senki, aki téged felfogadna cipésznek. Pedig amilyen cipők készülnek egyik-másik helyeken!

Talán pont az a baj, hogy te náluk jobb van? Ezen bizony sokszor elgondolkozol…

Mindeközben az új otthonod közelében:

Már az első este sikerült valami helyi bandát kifognod. De nem bírták sokáig. Nemhogy bemelegítésnek sem volt elég, de még egy sima légzőgyakorlatnak sem. Te mint tapasztalt katona, ennél különbeket is láttál, éltél túl. Jó, viszont ennél néhány egyénnél rondábbat viszont még nem láttál.

Mindennek hamar híre ment. És nemsokára már azt is tudta mindenki, ki tette helyre a helyi bandát: a magyar! Így emlegettek: macar.

Ezzel a tekintéllyel nemcsak, hogy a sarki kifőzdében nem kellett sorba állnod, de ettől kezdve nyugodtan járkálhattál esténként az utcákon. Mindenki kellő távolságot tartott tőled. Vigyázzatok! Itt jön a magyar!

Néha-néha azért előfordult, hogy valaki valamilyen furcsa ötletből fakadóan mégis bepróbálkozott. Talán újak voltak, talán részegek, talán csak fogadásból. De mindegyiket könnyű szerrel leszerelted.

Egy nap viszont valaki pontosan azért keresett meg, mert ha már ilyen jól elintézted ezeket a rosszfiúkat, nincs-e kedved még több rosszfiút elintézni. Mindezt természetesen jó pénzért! Micsoda üzlet! Jó pénz a rosszfiúkért cserébe!

No lám! A helyi alvilág felfigyelt rád! Erős a kísértés, de inkább visszautasítod. Ha embereket akartál volna aprítani, akkor most ott lennél valahol Bem Apóval. Ki tudja éppen merre jár?.. Köszönöd, de nem. Szeretnél valami nyugis életet.

Csak már jó lenne eljutni odáig! Mert egyenlőre egyhelyben toporogsz, és semmi kilátásod nincs arra, hogy bármi is megváltozzon.

Egy nap mégis rád talál a szerencse! Mégha elég különös formában is!

Éppen a Boszporusz mentén sétálgatsz, teljesen reménytelenül, amikor az egyik uraság kertjéből mintha magyar hangokat hallanál. Kicsit hallgatózol. Igen, ez egészen biztosan magyarul volt! Nincs más ember aki ilyen szépeken mondana az embertársára. Pláne az ő anyukájára!

A beszélgetésből azt is sikerül kivenned, hogy itt bizony legalább két magyar tartózkodik. Így bemész hozzájuk, hiszen már fél év is eltelt, hogy utoljára magyar szót hallottál!

Bementél a kertbe, ahol azt látod, hogy bizony három magyar is van odabent. Mégpedig egyértelműen kertészek. Az egyikük kezében hatalmas metszőollót látsz, és mintha éppen azon gondolkozna, hogy a sövény helyett inkább valamelyik bajtársát nyirbálja meg. Míg a másik kettő az, amelyik őt ékes magyar nyelven biztatja. De most, hogy te is odaszóltál nekik, egyértelműen megakadályoztál egy igencsak lehetséges gyilkosságot.

Nem kell sok, már néhány mondat után látjátok, hogy mindannyian a Szabadságharc menekültjei vagytok. Nosza megörül mindenki, és ezzel a lelkesedéssel mindjárt eldobják a szerszámokat is. Talán túlságosan is könnyen. Majd pedig meghívnak téged egy közeli büfébe.

Itt mindenki elmeséli a történeteit. Megtudod, hogy ők hárman együtt maradtak. És bár nehezen kezdődött minden, a végén szerencsére megtalálták ezt a gazdag pasát, aki felvette őket kertésznek. Jó, nem a legjobb munka, de legalább nyugis, és eddig jól fizetett. Megígérik, hogy téged is beszerveznek a csapatba. A kert hatalmas, munka van bőven! Ide gyere vissza másnap reggel!

Nem éppen így képzelted el, de mégis. Tetszik ez neked! Holnap reggel beállsz közéjük.

Még ma este kiköltözöl a lakásodból, hogy azért mégse a világ végéről kelljen eljönnöd idáig dolgozni minden nap. Az új barátaid elmondják, hogy van a kertben olyan hely, ahol pár napra meg lehet szállni, mígnem egy rendes lakást találsz a közelben.

Így végül sok viszontagság után, végre találtál munkát!

(Folytatás a 4CA vonalon!)

A történet közepébe csöppentél? Itt kezdődik, ez a szerepjáték első oldala!

1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 3CA (Letelepedős vonal, cipész), 10.0 out of 10 based on 2 ratings

---