Elérkeztél végül Isztambul kapujába! Ez az a pont, ahol valami végleg véget ér.

És ha szerencséd van, valami új is el fog kezdődni. Na de mi lesz az?

Eddig azért úgy-ahogy könnyű volt a dolgod: mindig volt egy cél, mindig volt egy út, amin menni lehetett. De most itt vagy egy teljesen új idegen világban.

Te a többiekkel együtt a szultán vendége vagy. Ez azt jelenti, hogy kaptok tőle egy kevés pénzt, ami biztosítja a túlélést. De a jó megélhetést messze nem. Így ha azt szeretnéd, hogy ne csak vízen és száraz kenyéren tengődjél (meddig is? tényleg, meddig is??), akkor bizony jó lenne munkát találni. Annyi pénzed nincs (és a szultán sem adott), amiből saját magad indíthatnál valami üzletet. Sőt! Most, hogy így végignézel magadon… hát… semmi pénzed nincs.

Szerencsére útközben három másik magyarral összebarátkoztál. Most már négyen vagytok. Így mégiscsak nagyobbak a túlélési esélyetek. Még akkor is, hogyha az immár négyetek által összedobott pénzt továbbra is a nagy semmi. Immár négyszer semmi.

Cserébe viszont majd a lakásotok bérleti díját négy fele lehet osztani, amivel jelentős összeget spórolhattok meg.

Más kérdés persze, hogy az estéket nem otthon könyvolvasással fogjátok tölteni, ez egészen biztos. Annál is inkább, mert a csapatban egyedül csak te tudsz olvasni. Az ilyen kimenők pedig egészen biztosan nem lesznek ingyen.

Egyikőtök mindjárt ezzel is áll elő. Szerinte lényegében az örök bulizás kezdődik most. Hiszen a szultán biztosított nektek egy kis jövedelmet. Igaz, ez sokra nem elég. De nála úgyis este 10-kor beáll a filmszakadás, így neki aztán teljesen mindegy, milyen a szállás. Elalszik ő bárhol. Így erre igazándiból nem is kell komolyan költeni.

Ti többiek nem osztjátok ezt a nézetet. De ha viszont neki mindegy, akkor elég lesz neki ez az istálló is itt, mindjárt a sarkon. – véli egyikőtök. Sőt! – javasolja másikotok – Ha elég jól sikerülne lónak felöltöztetni, mindjárt el is adhatnátok. Akkor legalább lenne valami kezdő pénzetek!

Hmm… nem is rossz ötlet! De egyenlőre kihagyjátok ezt a lehetőséget. Talán majd később, amikor tényleg rászorultok…

Addig is viszont, mert jobb ötlet nincs, beültök egy kávéházba. Hátha sikerül valamit kigondolni.

Oké, mit tudtok?

Hát… el tudtok számolni négyig, mert ugye négyen vagytok. Ez mondjuk még nem egy nagy dolog. Meg te iskolázott is vagy, egyenesen Pestről! Reméled, azért ennél komolyabb munkát is sikerül találnod…

Aztán… mihez értetek?

A katonasághoz. De ezt már többször átbeszéltétek, elvetettétek. A katonásdihoz fel kell venni az Iszlámot. Utána pedig ki tudja, hol és ki ellen kellene harcolni. Így ez is kihúzva.

Viszont a katonai életmód elég jól megedzett titeket. Így olyan fizikai munkát, amikor nem kell a törökökkel beszélni (mert törökül egyikőtök sem tud, németül is éppen hogy), azt vállalhattok. Még ha nem is a legjobb, de kezdetnek azért nem is olyan rossz!

Ebben meg is egyeztek. Kerestek egy ilyen munkát.

Megisszátok a kávét, kifizetitek, és már indulnátok is szerencsét próbálni. Csak hát éppen merre. Azért Isztambul már 1850-ben sem volt kicsi. Tele szűk kis kacskaringós utakkal. Jó lenne valami találkozási pontot megbeszélnetek. De egyenlőre nem tudtok ilyen pontot. Az nem jó, hogy a dzsámi előtt, mert hát dzsámiból aztán nagyon sok van itt! És egyik olyan, mint a másik: nagy és van hozzá ilyen torony is.

Legjobb lesz, ha az elején még együtt maradtok – javasolja az egyik társatok. Mire a többiekkel együtt bőszen bólogatsz. Egy rémálom lenne itt eltévedni! Inkább az ágyuk a csatamezőn…

Így inkább együtt indultok el.

Mivel még csak nemrég léptétek át a városkaput (Edirnekapı), a legjobb lesz ha tovább mentek befelé. Bőségesen befelé.

Már több, mint egy órája mentek, csak mentek arra, amerre a központot sejtitek. Arra gondoltok, hogy ott talán van valami piac, kikötő. Az ilyen helyeken mindig akad valami munka. De úgy tűnik, hogy ez a város sokkal hatalmasabb, mint azt el tudnátok képzelni. Mert még semmi jele annak, hogy a központ közelében lennétek.

Egyszer találtok egy főút kinézetű lejtős utat, ami lefelé vezet. Úgy döntötök, megpróbáljátok arra. Hacsak nem egy mély lukba vezet (mert úgy érzitek Isztambulban még a föld alatt is laknak), akkor bizonyára a tengerhez kell kilukadnotok. Ott pedig már biztosan megtaláljátok a kikötőt.

Így ezen az úton haladtok. És láss csodát! Tényleg ott a tenger (Aranyszarv-öböl). És ameddig a szem ellát, tele van hajókkal. Ahol pedig nincs hajó, ott valószínűleg a szárazföld lehet, mert ott emberek állnak.

Egyikőtöknek már van némi tapasztalata, mert egy évig egy adriai városban élt, és pontosan így, a kikötőben dolgozva kereste meg a napi kenyerét. Így mindjárt felismeri, melyik az a hajó, amelyik örülne a segítségnek.

Azt az embert is hamar megtalálja, aki a kirakodást felügyeli. Ráadásul valami általános kikötői nyelven hamar szót is értetek. Te csak azt veszed észre, hogy 5 perc múlva már te is a zsákokat cipeled. Ez aztán gyorsan ment!

Jó 4 óra pakolás után végeztek. Fáradtan dőltök le a partra. Annyi erőtök sem maradt, hogy a legközelebbi kávéházig elvonszoljátok magatokat. De nem is kell, mert egy piros sipkás úriember járja a partot, és teát árul. A frissen keresett pénzből mindjárt vesztek is egy friss kávét. Így üldögéltek a parton, és próbáljátok összeszedni az erőtöket.

Ahogy nézelődsz, az egyik hajón megakad a figyelmed. Mississippi, olvasod a nevét hangosat.

– Mi sziszeg itt? – kérdezi az egyik társad.
– Nem mi sziszeg, hanem Mississippi. Ez annak a hajónak a neve, ami ott áll szemben! – mondod.
– Milyen fura név ez már!
– Fura, mert ez egy indián név.
– Indián?? Az meg micsoda?
– Nem hallottál róla? Ők élnek Amerikában! Ott van egy nagy folyó, azt hívják így. Ez a hajó biztosan amerikai! De vajon mit keres itt?
– Hát… én Amerikáról is éppen hogy csak hallottam…

Odajön hozzátok az előbbi felügyelő, és németül megszólal. Elmondja, hogy ő sok mindent nem értett az elhangzottakból, de elég sokat hallott. Ebből leszűrte, hogy te tanult embernek nézel ki, aki nem riad meg, ha betűket lát. Neki pedig pontosan egy ilyenre lenne szüksége. Nincs-e kedved nála dolgozni?

Végül is, miért is ne?

(Folytatás a 4CB vonalon)

A történet közepébe csöppentél? Itt kezdődik, ez a szerepjáték első oldala!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
1848-as magyarok TörökországbanSzerepjáték – 3CB (Letelepedős vonal, iskolázott), 10.0 out of 10 based on 2 ratings
 


Warning: printf(): Too few arguments in /home/content/57/6899057/html/blog/wp-content/themes/travel-master/comments.php on line 48

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .