Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Még amikor a táborban voltatok, Ali azt is összegyűjtötte, hogy kinek mi volt az eredeti foglalkozása, mielőtt katona lett.

Ha már a szultán szinte ingyen kapott egy halom menekültek, akkor megpróbálja belőlük a legtöbbet kihozni. Akit csak lehetett, azt besorozta a saját hadseregébe. De még így is rengetegen maradtak. Köztük olyan emberekkel, akik így vagy úgy, de hasznosak lehetnek a számára. Ahogy te is, hiszen te tanár voltál a Szabadságharc előtt.

1850-et írunk most már. Ez a hivatalos európai dátum. Magyarország ettől nincs olyan nagyon messze, köszönhetően az olyan embereknek, mint pl. Széchényi. De legalábbis sokkal közelebb áll, mint az Oszmán Birodalom, ami…nos…nem sokat haladt a 16. század óta. Így nagyon is örülnek minden olyan embernek, aki többet tud, mint ők. Ahol pedig majdnem 300 év lemaradás van, ott bizony tényleg elkel a segítség.

Amikor Ali megtudja, hogy tanár voltál, különös izgalom lesz rajta úrrá.

– Áááá, bátyám! Te lenni tanár!
– Úgy bizony!
– Áááá, bátyám! Akkor te adni tudásodat másoknak is!
– Igen, ez volt a dolgom.
– És mit szólnál testvér, ha ezt a tudást, itt a fényességes szultán fényességes városában, Isztambulban is osztogatnád? A szultán jó pénzt fizetne érte!
– Na de én egy kukkot sem tudok törökül…
– Adok egy jó tanácsot fiam. Ha oszmán földön akarsz boldogulni, akkor az ilyen apróságok ne zaklassanak fel téged. Ezek a dolgok majd elrendeződnek. Maguktól. Ha nem, akkor majd az égiek besegítenek. Végül is az a dolguk!

Így hát nem hivatalosan felvettek téged tanárnak. Kaptál is egy címet, amit Ali felírt neked. Amikor megérkezel Isztambulba, ide menj el, tanácsolta. Ott majd segítenek neked!

És most itt vagy Isztambul kapujában. Kezedben a cetli.

Az első gond, hogy az egész azzal a fura kunkori betűkkel van felírva, amit itt oszmán írásnak hívnak.

A második gond, hogy mire ki is betűznéd mi van ide írva, az se sokat segítene, mert Isztambulban nincsenek utcatáblák. Csak éppen olyan kunkori utcák, mint amilyen az írás a cetlin… Hmm.. lehet, hogy valójában térképet kaptál?

Persze az lenne a logikus, hogy valakit megkérsz, segítsen. No de itt olyat találni, aki tud olvasni? És mi a biztosíték, hogy a kívánt helyre fog eligazítani, nem pedig egy jó kis sötét helyre?

Így arra gondolsz, legjobb lesz, ha elmész a belvárosig, ahol a szultánnak is van a palotája. Ott majd csak lesz írástudó!

Mindez nem is tűnik olyan vészesnek. Hiszen te egy európai nagyvárosban nőttél fel: Pesten. De jártál ám olyan helyen is, mint Bécs. Egyik nagyobb, mint a másik!

És mindkettő eltörpül Isztambul mellett…

Te tényleg itt akarsz élni? Ha egyszer bejutsz a központba, egy évig is eltart, mire kikeveredsz a városból!

De az sem lehet, hogy idekint állsz a kapuba. Így végül erőt veszel magadon, és elindulsz befelé. Valamerre befelé.

Eltelik 1 óra, 2 óra, de még 3 óra is. Látszólag semmi sem változott, de abban azért biztos vagy, hogy a kaput már jó régen magad mögött hagytad. De azért nem mersz felmászni valamelyik toronyba, hogy erről ténylegesen megbizonyosodj.

A tornyokról viszont eszedbe jut, hogy azok a dzsámikhoz tartoznak. Ott pedig bizonyára van írástudó ember, ahogyan az a templomoknál is szokás.

Így bemész az egyikbe, majd gyorsan ki is jössz, mert nem fogadnak túl szívesen. Aztán látod, hogy azért, mert nem vetted le a cipődet.

Egy másik dzsáminál próbálkozol ezek után, és ott már a cipődet is levetted, majd beraktad egy szekrénybe a kapuban. Így már sokkal-sokkal barátságosabban fogadnak téged.

És bár egy kukkot sem ért egyikőtök sem a másik mondandójából (Te németül próbálkozol, de mivel nem megy, mindegy-minden alapon visszaváltasz magyarra. Ő pedig talán hasonlóan próbálkozik néhány ki-tudja-milyen nyelvvel. Talán még ó-egyiptomival is, mert amikor összehúzza a szemöldökét, teljesen olyan, mint a szfinx.), de végül valahogy elbeszélgettek.

Legalábbis mindketten ebben a hitben váltok el egymástól.

Olyan nagyon nem jutottál előbbre. De volt egy szó, amit sokszor elmondott neked az az ember, akit a dzsámiban találtál. És egyértelmű, hogy azt mondta, hova is kell menni. Reméled, hogy azt a helyet mondta,

Így arra gondolsz, hogy te is ezt fogod itt mondogatni mindenkinek. Reméled, hogy ez a szó nem a latrinát jelenti, vagy valami hasonlót.

Hmm… beválik. Az emberek minden irányba mutogatnak neked, merre is kellene menned. Egyesek tényleg szó szerint minden irányba mutatnak. Hiába van 2 kezük, 2 lábuk, mégis meg vannak győződve, hogy mind a 6 út, ami az elágazásból indul, a jó irányba megy.

Késő este lesz, mire egy dzsámi komplexumhoz vezetnek tégedet. Abba reménykedsz, hogy most már nincs messze az a hely, amit Ali ajánlott neked hetekkel ezelőtt. Hetekkel? Vagy csak napokkal? Mennyi ideje bolyongasz itt???

Megmutatod a lapot, és láss csodát! Ezúttal jó helyen vagy! Ali ide küldött tégedet! Mindenki lelkesen bólogat, hogy igen, megérkeztél.

Izé… egy dzsámiba? Mit fogsz te itt tanítani??

(Folytatás a 4cc vonalon)

A történet közepébe csöppentél? Itt kezdődik, ez a szerepjáték első oldala!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
1848-as magyarok TörökországbanSzerepjáték – 3CC (Letelepedős vonal, tanár), 10.0 out of 10 based on 2 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


151
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    cuma
    “friday”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek