Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Íme, itt vagy hát Isztambulban! Eljutottál ide végre! Még ha kicsit kacskaringós úton is, de itt vagy most már!

Ahogy lenézel a városra, azt látod, hogy hatalmas! Hát jó! Legalább sok ember van itt, sok vevőd lesz! Bár hogy aztán mit is fogsz árulni, még nem döntötted el..

A kocsma gondolata adja magát. A társaid az idefele úton próbálták kifosztani a megye borkészletét. És majdnem sikerült is nekik! Tehát ez mindenképpen járható út. Ehhez csak bort kell szerezned. Még nem tudod, honnan, de valahonnan majdcsak sikerül.

Persze nyithatnál pékséget is, vagy cipészetet is. Főleg, ha legalább az egyikhez értenél.. Mondjuk amilyen sok magyar volt együtt nemrég, biztosan akadt volna köztük 1-1, aki ért is valamihez. De egyrészt te ennél komolyabb vállalkozásban gondolkozol. Másrészt már bőven eleged van a magyarokból. Nemrég még mind katona volt, de mióta véget ért a háború, csak a nyavalygásokat hallani mindenfelől.

Átszámolod a pénzed, és úgy látod, hogy egy darabig elég lesz. Persze kell egy jelentős összeg, hogy a helyet kibéreld, megépítsed, és még borokat is kell venni. Mindez nem lesz olcsó. Most így végiggondolva talán mégiscsak jobb lenne valami egyszerűbbel kezdeni…

Úgyhogy jobb lesz, ha lehetőleg spórolsz.

Éppen ezért nem is mész még be a belvárosba. Jó lesz neked itt, a szélén. Itt bizonyára minden olcsóbb. Nem mellékesen úgy látod, hogy Európa irányába erre járnak a kereskedők. És sokan megállnak még a kapun kívül. Talán velük beszélgetve sikerül valami képet kapnod az itteni emberek vásárlási szokásairól. Csak most kezdesz belegondolni, hogy egy teljesen vadidegen országba érkeztél. Nemcsak a nyelv más, de a kultúra is. Igen. Egészen biztosan jobb lesz egy kicsit megismerkedni a hellyel, mielőtt bármibe is belekezdenél.

Elsőnek tehát szállást kell találnod. Bármi is történik, valahol azért aludnod kell. Ebben szerencséd van, mert a városfal közelében találsz egy kis lakást. Oké, nem egy királyi palota, de egyenlőre megteszi. Amúgy is csak egyedül laksz. Meg olyan sok cuccod sincs: a katonai felszerelésed egy darabja, és pénz, amit az osztrákok eladásáért kaptál. Ezt gyorsan el is rejted a padló egyik köve alá. Mégiscsak jó, hogy izegnek-mozognak a kövek ebben a házban.

A következő napokat azzal töltöd, hogy a környező utcákat járod, ismerkedsz a hangulattal. Hát itt a város végén ez nem túlságosan jó. Ellentétben semmi unalom! Már kétszer támadtak meg, de hát te katona vagy, így nem okoztak neked problémát. Gondolkoztál is azon, hogy az egyiket eladod a sarki büfébe. Amolyan rossz ott az étel, ha megfőznék a rablót, attól biztosan jobb lenne..! Tényleg, mi a bánat lehet abban az ételben?

Az időd másik részét pedig azzal töltöd, hogy a Falon kívüli kávézókban ücsörögsz, és az ott iszogató kereskedőkkel próbálsz valami kapcsolatot felépíteni. De ez roppant nehezen megy. Hiszen hiába tudsz németül és egy kicsit franciául, itt senki se érti, amit mondasz. Neked kell törökül megtanulnod. Ez pedig nem lesz könnyű menet…

Ahogy telnek a napok, úgy érzed egyre inkább, hogy a Fal mellett a lehetőségeid éppen olyanok, mint a sarki büfében a menü: semmi biztató. Így inkább egyre többször sétálsz a belvárosba, hátha ott találsz valamit.

Azt már most is látod, hogy olyan épület van bőven, amelyikbe valamit be lehetne rendezni. De mindegyiket jócskán fel kellene újítani. Az pedig megint nem lesz egyszerű. És továbbra is egyedül vagy. Nem ismersz senkit, nem beszéled a nyelvet. Ha most nekikezdenél, egyedül kellene csinálnod az egészet.

Mondjuk, az is legalább egy értelmes időtöltés lenne. Nem úgy, mint a mostani céltalan sétafikálás. Csak mégis, mit? Azt azért belátod, hogy a kocsma nem lenne túlzottan jó ötlet. Sokkal nehezebb lenne beindítani, mint azt elsőre gondoltad. És az elmúlt napokban annyit sikerült megtanulnod, hogy az itteniek annyira nem rajonganak az alkoholért. Ha mégis isznak, azt leginkább titokban teszik.

Most már hetek telnek, lassan hónapok. Néhány szót sikerül a török nyelvből elsajátítanod, és a környékbeliek is már megismertek téged. Ha meglátnak, már messziről vidáman köszöntenek, hogy itt jön a macar. Ez mondjuk jó. Ez még jó lehet valamire. Talán tudnak majd segíteni.

De egyenlőre még nagyon egy helyben topogsz. A napjaid egyáltalán nem telnek boldogan. Az egyetlen változatosságot a sarki büfé jelenti. A förmedvény c. menü (ezt a nevet már a törökök is eltanulták tőled, habár ők nem értik, ez mit is jelent) néha barna, néha fekete. Néha meg zöld, vagy kék!

(Folytatás 4D vonalon)

A történet közepébe csöppentél? Itt kezdődik, ez a szerepjáték első oldala!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
1848-as magyarok TörökországbanSzerepjáték – 3D (Vállalkozó vonal), 10.0 out of 10 based on 2 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


163
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    hayιr
    “no”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek