1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 4AA (Oszmán katona vonal, Bem)

Telnek-múlnak a napok, miközben olyan dolgok történnek, mint a semmi, meg a semmi, és a nagy büdös semmi.

Mindeközben beköszönt a nyár, és vele együtt megérkezik a dög meleg is.

És még mindig csak semmi!

Mígnem két furcsa alak érkezik Isztambulból. Az egyik Ali, a másik pedig egy magyar sorstárs. Aki mostanra a szultáni tolmácsa lett!

Bár ezen a tituluson ő legalább annyira meglepődött, mint ti. De Ali elmondta, hogy ő ezt már Isztambulban elintézte..

E mellett Ali hozott jó híreket is!

Elmondta, hogy ott volt, amikor Bem Apó levele megérkezett a szultánhoz. És akkor is ott volt, amikor őfényessége megírta a választ is.

Bár arról már fogalma sincs, hogy miről szól a levél, mert ahhoz túl kicsi volt a kukucskálólyuk, hogy mindent lásson. Hallani pedig nem hallott semmit. Mert vagy a fülét vagy a szemét teszi a lyukra… De most íme! Itt a levél! Ezzel ünnepélyesen átadja Bem Apónak.

Mindenki nagyon izgatott lesz. Azon kívül, hogy végre történik valami, fellobban egy kis remény is, hogy talán megváltozik a sorsotok is.

Miután Bem Apó elolvassa a levelet, röviden elmondja nektek, hogy a szultán meghallgatta a kérését. És ő sem érti, hogy történhetett ekkora félreértés. Természetesen szabadon kijárhattok a városba, de módjával, mert mégiscsak katonák vagytok. E mellett nem kell izgulni, mert nagyon is fontos a szerepetek itt. Hiszen ez az ország vége. Innentől a vadvilág kezdődik, ahonnan bármikor előjöhet valami barbár rabló csapat. Nektek nemcsak az itteni város lakóit kell megvédenetek, hanem egyben az országot is tőlük. Hiszen mégiscsak hogy nézne ki, ha a fényességes szultán birodalmában holmi rabló banda kedvére kóboroghat?

Jó, hát ez végül is nem is olyan rossz. Legalább ki lehet menni a városba. Az eddigi néhány száz négyzetméteres terület hirtelen néhány négyzetkilométeressé duzzadt. Nem mellékesen a városban vannak emberek, de még külföldiek is. Bár, hogy ők mit keresnek itt a világ végén, talán még ők sem tudják…

Másrészről nem tudod, mit is vártál ettől az egészről. Ott a török-magyar határon még csak a menekülésre gondoltál. De tényleg… mire számítottál? Valami jó kis csihi-puhira?

És ha nem a katonaságot választod, akkor mit csinálták volna? Talán megpróbálsz letelepedni Isztambulban? Se a nyelvet, se a kultúrát nem ismered. Itt legalább biztos jövőd van, hacsak meg nem főz vacsorára az egyik sivatagi rablóbanda.

Ezzel, hogy engedélyezték a szabad kijárást, tényleg sokat javult a helyzet. Főleg az első időszakban javult a morál jelentősen. Napoknak kellett eltennie, mire újra a megszokott verekedések hangját lehetett hallani.

Mondjuk a város nem nagy. És idővel ugyan úgy meg lehetett unni, mint az erődöt. De azért akkor is…

Ismét telnek-múlnak a napok, minimális eseménnyel. Egyik nap Béla, új nevén Ali banánt talál a piacon. Másik alkalommal Józsi, új nevén szintén Ali pedig fügével tér haza. De a legviccesebb az volt, amikor Pista, szintén Ali egy kókuszdiót vett. Na, mire azt sikerült feltörni! Az volt aztán az esemény! Még az ápolók sem unatkoztak! Ahogyan a kőműves sem!

De az ilyen apróságokat leszámítva ismét csak nem történik semmi. Csak telnek-múlnak a napok, hetek és a hónapok…..

….

………

……………és csak telnek….

…………………………………………….

……………………………meg telnek……………

Már ősz van, amikor hírét veszitek, hogy a sivatagban lett egy új törzsfőnök. Ő pedig azt tervezi, hogy Aleppot fogja kifosztani. A dologban állítólag egy nő van, mert a jövendő após komoly méretű hozományt követel. Mondván, ha már a vejének esze nincsen, legyen pénze. Így az új törzsfőnök fejébe vette, hogy megtámadja a várost. És ha már ő a fejébe vette, a többieknek a fejébe verte. Így hadba indul az egész környék.

Ezt a hírt meghallva a magyar katonatársaiddal együtt öröm is boldogság szállja meg a testeteket és elméteket, mert ott az utóbbi időben nem lakott semmi. Mégiscsak lesz már valami! Mégpedig rabló banda! Ó-ó! De gyönyörű! De izgalmas!

A török katonatársaitok nem osztoznak ebben az örömben, sem boldogságban. A pálinkázásban szívesen részt vettek, de a harcokban eszük ágában sincs. Kijelentik, hogy ők nem azért jöttek ide, hogy dolgozzanak. Arról volt szó, hogy a határt kell őrizni, ami ugyebár abból áll, hogy mindenkit jól megnéznek. Közben meg esznek és alszanak. Ha lövöldözésről van szó, akkor ők inkább hazamennek. Úgyhogy pááááá.

És már porzott is az út, amin távoztak.

Jó, hát ha mennek, hát hagy menjenek! Ti addig is felkészültök az ütközetre.

Bem Apó a következő tervet eszelte ki: a város előtt, amerről a rablók jönnek, félkörben ágyúkat rejtetek el. Amikor megérkezik a sivatagi banda, akkor minden irányból lehet őket lőni. Így pedig csapdába kerülnek. Ennyinek elégnek kell lennie, hogy visszakergessétek őket a sivatagba. Ha mégsem, akkor majd a magyar huszárok utat mutatnak.

Nagyon jól haladtak az előkészületek, mígnem valaki (Ali) fel nem fedezte, hogy az erődben egyetlen ágyúgolyó sincs. A törökök mindet eladták évekkel korábban…

Szerencsére viszont másvalaki (szintén Ali) a városban talált egy kovácsot. Bár elegendő golyót nem tud csinálni ilyen rövid idő alatt, de éles vasdarabokat bőségesen tudott adni. Az ágyúkat ezekkel töltöttétek fel.

Így minden készen állt, már csak a rablók hiányoztak. Pár nap múlva ők is megérkeztek.

Ti addigra már elfoglaltátok a rejtett helyeiteket. Innen figyeltétek, amint odalovagolnak a kapuhoz. Amint mind bekerült a félkörbe, Bem kiadta a tűzparancsot. Minden irányból éles vasdarabok száguldottak.

A látvány kicsit sem szép. Kevesebb, mint egy perc alatt az ellenségből nem maradt semmi, ami emberre hasonlított volna. Több helyről is hallod a szörnyülködés hangját. Míg másoknak a reggelijük köszönt vissza.

A történtek legkevésbé sem mondhatók csatának. Ez mészárlás volt. És bár gyorsan és könnyen nyertetek, ennek valahogy senki sem örül. Az ellenfél döntően tizenéves suhancokból állt…. A következő napokban nagyon sokatoknak rémálmai vannak.

Legjobban Bem Apót viselték meg. Mégiscsak ő a parancsnok, ő tervezte a támadást. Persze bizonyára nem lehetett volna a rablókat megkérni a békés elvonulásra, de azért nem kellett volna, hogy így érjen véget az egész.

A csatát látták a városlakók is. És ezek után bizony vegyes, félelemmel átitatott tisztelettel beszélnek veletek. A dolgok nagyon hirtelen változtak meg, és nem a jó irányba. De az biztos, hogy egy jó darabig senki se fog itt megtámadni senkit.

A következő hetek egyáltalán nem telnek kellemesen. Bem Apó állapota egyre rosszabbodik. Majd december 10-én meghal. Állítólag valami betegséget szedett össze. De ti mind tudjátok, mi is volt halálának igazi oka.

Mivel a szultán katonája volt, és muszlim is, másnap a város mecsetében ünnepi keretek között eltemették. Ti pedig az erődben gyűltök össze tanácskozásra.

Sokakat nagyon megviselt ez a rövid csata. Szintúgy a hosszú semmittevés, és kilátástalanság. Tényleg ez lesz az élet ezután: Itt ülni a sivatag szélén, és várni, míg mindenki ropogósra sül?

Valaki azt mondja, hogy Kossuth időközben elhagyta Törökországot, és most Angliában van. Mivel itt úgysincs jövő, mégiscsak inkább vele kellene tartani.

Ez jó kis vitát okoz, majd szokás szerint verekedést is. Az erőd két csoportra oszlik. Te melyikükkel tartasz?

• Itt maradsz, mert mégiscsak a katonaságot választottad. Kossuth tervét továbbra is csak egy lehetetlen álomnak tartod. És bár tényleg nem a legjobb itt, de talán javulnak majd a körülmények. (Folytatás az 5AA vonalon)
• Visszamész Isztambulba a többiekkel, hajóra szállsz, és csatlakozol Kossuth követőihez (Folytatás az 5B vonalon).

—

A történet közepébe csöppentél? Itt kezdődik, ez a szerepjáték első oldala!