1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 4AB (Oszmán katona vonal, Ömer)

Néhány magyarral együtt egy másik helyre küldtek téged, hogy egy új hadtestet alakítsatok. A parancsnokotok pedig nem más más, mint Ömer Pasa.

Te jó ég! Ő meg ki lehet?

Persze ez, hogy átmentek egy másik helyre nem azt jelenti, hogy egyik nap itt vagyok, másnap pedig már ott. De még úgy sem, hogy a két tábor között esetleg néhány napot gyalogolni kell.

Először ugyanis el kell indulni! Ez pedig a törököknél nem megy olyan gyorsan! Össze kell szedelőzködni, de azért nem úgy, mint aki sietne. Mert akkor az ember kapkod. Olyankor pedig könnyen kiömlik a kávé….

Jó egy hét is eltelik, mire útnak indultok, de még ez se elég, hogy Isztambult is elhagyjátok. Az első napokba valamelyik parancsnoknak eszébe jut, hogy valamit otthon hagyott, és visszaugrik érte. Vagy csak látott egy jó kávézót valamelyik utcában.

Kezdetben, ha ilyen történt, akkor még kint vártatok. De mivel ezzel nagyobb galibát okoztatok, mintha csak a kávézót döntitek romba, így a későbbiekben már titeket is betereltek az ivóba.

Így telnek-múlnak a napjaitok, miközben mindenki nagy meglepetésére haladni is sikerül. Négy hét múlva már Drinápoly (Edirne) katonai erődjében élvezitek a hűs árnyékokat. Mert eddigre bizony már rendesen bent jártatok a nyár közepében.

Nos Drinápoly nem rossz hely. Sőt! Kifejezetten kellemes. De a legérdekesebb benne mégiscsak az, hogy az Oszmán Birodalom Európai oldalán fekszik. Kb. félúton Isztambul és Magyarország között. Így összességében bár lassan eltelt 1 év is a Világosi fegyverletétel óta, de még mindig csak valahol a határ közelében vagy.

Ez másnak is feltűnik.

– Ebben a csapatban nem lehetnek magyarok! Túl közel vagytok a magyar határhoz! – közli veletek egy török tiszt, aki nyilvánvalóan próbál a lehetséges diplomáciai bonyodalmakra is figyelni.
– Nem is vagyunk magyarok!! Én Ali vagyok, és török! – mondja valaki!
– Én is Ali vagyok!
– Meg én is Ali vagyok!
– Én is Ali vagyok!
– Meg én is!!!
– De akkor miért beszél mindenki magyarul?
– Ez a különleges képzésünk része! Megtévesszük az ellenséget! De pssszzzz! Ez titok ám!
– Jó, de hát akkor is!
– Elééééég! Az én parancsomra vannak itt!

Az ismeretlen parancsoló hang egy középkorú bajszos embertől származik. Egyikőtöknek sem ismerős. A meglepő viszont, hogy a következőkben magyarul beszél, és hozzátok.

Akkor elmondja, hogy ő Ömer Pasa, aki egykor Latas Mihály néven született. Ő ennek a hadtestnek a parancsnoka. Külön kérte, hogy az Isztambulban maradt magyar katonák hozzá kerüljenek. Amit a szultán nem bánt, mert ezzel megint lehetett az osztrákokat és az oroszokat bosszantani. De viszont Ömer Pasa hűségéhez kétség nem férhetett. Ráadásul mind az oroszokkal, mind az osztrákokkal harcolt már együtt. Így ők is belátták, hogy nem fog egy második Szabadságharcban segédkezni. De ez persze mindjárt meg is változhat, amennyiben kitörne egy osztrák-oszmán háború.

Azt is megtudjátok tőle, hogy ő már itt volt 1849-ben is, a határ közelében. Készen állt arra, hogy ha a szultán parancsot ad, akkor beavatkozzon a Szabadságharcba. Amíg várakozott, több Törökországban élő magyar is érkezett. Ők aligha várták volna meg a szultán parancsát. Viszont ők már eltörökösödtek, így mire felkeltek, hogy segítsenek, addigra odahaza véget ért a háború.

Azóta ezek a magyarok visszamentek oda, ahonnan jöttek.

Így most itt vagyok. Ömer Pasa külön kérte, hogy a magyarok mind itt legyenek együtt, arra az esetre, ha valami olyasmi történne. Kivéve persze azokat, akik Bem Apóval tartottak.

Az ország ezen részén amúgy nagyon nem kell ellenségre, betörésekre, rabló hadjáratokra számítani. Az osztrákok fele nyugi van. Amikor pedig ismét előkerül egy orosz-török háború, akkor pedig úgyis megy mindenki.

Itt csak mindenféle népek felkelését kell leverni. De hát ez is a katonai élethez tartozik – mondja Ömer Pasa. Nem olyan rossz az. A felgyújtott házak mellett az ember nem fázik. És lehet húst is sütögetni.

Egyik-másik helyen olyan gyakori a lázadás, hogy Ömer pasát már messziről felismerik. Olyankor jó gyerek módjára mindenki hazamegy. Aztán majd pár nap múlva majd újra összegyűlnek, és folytatódhat a hőbörgés. Ezeken a helyen egyedül a török mufti jár rosszul, akire a várost bízták. Minden felkelés ugyanis azzal kezdődik, hogy őt bedobják a patakba. Majd Ömer Pasa lesz az, aki onnan kihúzza.

Most is egy ilyen alkalom van. Ugyanis nem messze északon ismét felkelés tört ki. Így elég lesz a csevegésből. A kávé után (=holnap délután) indultok is!

(Folytatás az 5AB vonalon)

A történet közepébe csöppentél? Itt kezdődik, ez a szerepjáték első oldala!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
1848-as magyarok TörökországbanSzerepjáték – 4AB (Oszmán katona vonal, Ömer), 10.0 out of 10 based on 2 ratings
 

One Reply to “1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 4AB (Oszmán katona vonal, Ömer)”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .