1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 4CA (Letelepedős vonal, cipész)

Végül tehát kertész lettél. Ez sem egy rossz munka. Sőt! Nem egy sötét kis műhelyben kell görnyedned egész nap, hanem kint lehetsz egy napfényes szép kertben!

Jó, ez mondjuk nem olyan vidám, ha éppen szakad az eső…. és közben még fúj is a szél… esetleg az egész átvált hóviharra.

De hát akkor is, egy gazdag pasa kertjében dolgozol. Ráadásul mindjárt van melletted még 3 magyar. Azért csak támogatjátok egymást. Bár eddig úgy tűnik, leginkább a magyar nyelv ékes használatát gyakoroljátok.

Kéthetente van egy úgynevezett családfás programotok. Ez azt jelenti, hogy valakinek fel kell másznia a nagy kókuszpálma fa tetejére, és leverni a majdnem érett kókuszdiókat. Ugyanis, ha azok maguktól jönnek le, akkor könnyen valamelyik fontos ember fejére eshet.

Így aztán egyikőtöknek kell mennie, mégpedig fel, a fa tetejére. Ezt sorshúzással döntitek el minden alkalommal. Próbáltátok a ki-az-erősebb módszert is, de a vége az lett, hogy mindenkinek nagyon fájt. Mindenhol. Még ott is, ahol a lányoknak nem tud fájni. Sőt! Ott fájlt a leginkább.

A szerencsés kiválasztott aztán megkezdi az útját felfelé, miközben a hogy útközben ne unatkozzon, megpróbálja kitalálni a pálmafa anyát-apját. Meg annak a foglalkozását. Ebben a többiek is segítenek, bár nem mindig egyértelmű, hogy ők kinek is drukkolnak: a fának, vagy a rajta mászó magyarnak.

Viszont az nem lehet mondani, hogy ne lennének rendesek! Az első hetekben tényleg sokat segítettek. Ott voltak veled, amikor a közelben szállást kerestél. Valószínűleg, ha nem lettek volna ott melletted, sokkal hamarabb találsz egy jó kis lakást. És egészen biztosan olcsóbban is. Béla csak egyet kacsintott, és mindjárt duplájára mennek az árak. Akármerre is jár..

Amilyen kacsintása is van annak, sziklát is törhetne vele. Jó munkás lenne egy bányában…

És míg a szállást kerestétek – eltartott vagy 8 hétig – addig is segítettek a szerszámos raktárban elbújni.

Itt megint a Bélát kell kiemelni, aki gondoskodott arról, hogy itt se legyenek a dolgok egyhangúak. Minden este mást rejtett el abban a kisebb szénakazalban, amit az ágyadnak mondhattál.

Összességében nem volt rossz. Katona lévén aludtál te már rosszabb helyeken is, rosszabb időjárásba, és rosszabb körülmények között.

Úgyhogy most itt vagy, és kertészkedsz a többi magyarral együtt. Olyanok vagytok, mint a négy testőr. És egészen jól megy a munkától. Bár a fizetés nem valami nagy, de a katonai juttatásokkal együtt el lehet boldogulni.

Már benne jártok az őszben (legjobb évszak- hullanak a levelek!), amikor egy furcsa hajó érkezik még furcsább rakományokkal. Kaktuszok jöttek a messzi Amerikából!

Ti még sosem láttatok kaktuszt, de a 60 cm-es tüskéi elárulják a legfontosabb tulajdonságát, mely egyben a figyelmeztetés is: Maradj távol tőlem!

Ezzel nem is lenne gond, ha nem ti lennétek a kertészek, akiknek a feladata, hogy mind a 20 óriáskaktuszt a megfelelő helyre tegye. De hogy még több örömben részesüljetek, a kert gazdája elég bizonytalan, hova is kellene őket tenni. Így minden második nem újra ki kell ásni mindegyiket, és átcipelni valami jó távoli pontra. Esetleg felvinni a ház egyik emeletére.

Amikor még a hajóról szedtétek le őket, akkor megtudtátok az egyik matróztól (minő véletlen, magyar!), hogy az ősz folyamán Kossuth elhagyta Törökországot, és most Angliában van.

Ezt a hírt mindannyian másként élitek meg, és eléggé elgondolkodtok rajta. A következő napokban ez a fő témátok esténként a kocsmában. Nem ritkán (hacsak aznap nem volt kaktuszátültetés) kemény szóváltás kerekedik belőle, melyet végül tettlegesség követ.

Egyik nap, amikor a munka után fáradtan és tüskésen léptek be a szórakoztató központba, azt látjátok, hogy valaki már megelőzött titeket. Valaki már végzett az asztalos munkával.

Meg is kérdezitek a tulajt, hogy mi történt ott. Mire csak legyint, és a sarokba mutat: macar!

És lám, tényleg ott ül a székek romjain még két magyar!

Nosza, hamar összebarátkoztok velük, és ezzel megfékezitek, hogy a kocsma berendezése tovább amortizálódjanak. Legalábbis aznap. Így most már hatan vagytok magyarul. Lassan összeáll egy csapat. Bár, hogy mire lesz jó, arra egyikőtöknek sincs ötlete…

Tellnek-múlnak a hetek. Lassan beköszönt a tél, és lassan a kaktuszok is megtalálják a saját helyüket. Végül eljön a Karácsony is. Immár a második, amint idegen földön töltesz.

De szerencsére nem egyedül! Jó érzés az, hogy együtt ünnepelhetsz a többiekkel. A különleges alkalomra való tekintettel pedig a kedvenc törzshelyeteken ezúttal nem töritek össze a székeket.

(Folytatás az 5CA vonalon)

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
1848-as magyarok TörökországbanSzerepjáték – 4CA (Letelepedős vonal, cipész), 10.0 out of 10 based on 1 rating
 

One Reply to “1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 4CA (Letelepedős vonal, cipész)”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .