1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 4CF (Letelepedős vonal, tolmács)

Ide értél a világ végére Alival. Szó szerint ez a világ vége. A város után ha még kettőt lépsz, akkor már a sivatagban vagy. Ameddig a szem ellát, semmi más nincsen, csak homok-homok-homok meg homok.

Meg hopp! Ott egy lovas bandita is két homokszem között!

De Bem Apótól – mert ő is ide került – megtudod, hogy a város után nemcsak a végtelen homoktenger található. Vannak ott oázisok is, meg mesebeli elfelejtett városok. És persze sok-sok ember is él arrafele. De hogy miből élnek? Nem sok mindenből… és ha még az is elfogy, akkor fogják magukat, lóra (vagy tevére) ülnek, és elmennek a legközelebbi városik, hogy kirabolják.

Nem olyan rossz ötlet ez, mint amilyennek tűnik. Mert így nemcsak hogy ellátják az otthoniakat élelemmel, hanem a létszámuk is jelentősen lecsökken egy-egy ilyen alkalommal. Így a megszerzett élelem hosszabb időre lesz elegendő. Ki van ez találva, és évezredek óta működik!

Persze az a része nem túl kellemes, amikor éppen ebbe a városba látogatnak el lövöldözni meg fosztogatni. De azért vannak itt a magyar katonák, hogy ezt megakadályozzák. Meg ugye azért vannak itt a tolmácsok, hogy megkérjék ezeket a törzseket, hogy inkább más városokat támadjanak meg. Nem is olyan messze (alig néhány száz km, és pár ezer méteres hegy után) ott vannak pl. az oroszok. Hadakozzanak csak velük.

És ha már itt a tolmácsok-diplomaták dolgánál tartunk, Alinak eszébe jut, hogy hozott egy különleges levelet. Személyesen Bem Apónak, személyesen a szultántól.

Ebben az áll, hogy őfényessége teljesen fel van háborodva azon állapotok miatt, amik itt zajlanak. Mert micsoda dolog, hogy a magyar katonák nem mehetnek ki az erődből. Természetesen ilyen butaságról szó sincs. A magyar testvérek azért jöttek, hogy segítsék a török testvéreket. Így minden jog őket ugyan úgy megilleti.

Ezt Bem Apó hangosan olvasta fel, hogy az összes magyar katona jól hallja. Hangos éljenzés lett az eredménye, majd pedig minden ex-huszár azonnal kivonult a kapun.

Megtudjátok, hogy bizony itt áldatlan állapotok uralkodtak. A törökök szerint a szultán külön nyilatkozott, hogy a magyarokat nem lehet kiengedni az erődből. Persze erről írásos nyilatkozat nincs. Vagy ha volt is, azt valaki már régen megette. Elég vad dolgok ezek… Bár az igazán vadak majd csak a következő hetekben kezdődnek, amikor a magyarok visszatérnek majd a városból a felfedezésekkel. Ott lesz majd pl. az elhagyott banánhéj esete. Nem is beszélve az elszabadult kókuszdióról…

De ti ebből kimaradtok, mert addigra már a sivatag mélyén lesztek.

A szultán nem nyaralni küldött ide titeket, hanem fontos dolgotok van. Diplomáciai. Mégpedig pont hogy azokkal a sivatagi törzsekkel kell egyezkednetek. Rá kell venni őket valahogy, hogy egyesüljenek, és inkább az oroszokat támadják meg, ne a törököket. Az se baj, ha véletlenül egy-két vezér úgy néz ki, mint aki török katonai ruhát húzott volna. De hát aki a sivatagban él, nem válogathatja meg, miként öltözzön. Nem terem ott öltöny és nyakkendő…

Úgyhogy Alival még beültök egy gyors kávézásra, majd 3 nap elteltével nekivágtok a homoktengernek.

Hát ezt sose gondoltad volna! Te, aki a Kárpátok bérceinél születtél, és aki többet látott havat, mint füvet, az most a világ egyik legmelegebb helyén bandukol… Pontosabban, mint egy kiterített szőnyeg fekszel a tevén keresztbe.

Nincs mit szépíteni rajta: dög meleg van. És augusztus! Volt egy olyan 10 perc, amikor még káromkodtál. Csakhogy Ali is gyakorolhassa a magyar nyelvet egy kicsit. De mivel a szád először kiszáradt, utána meg telement homokkal, inkább átalakultál sátorrá. Azóta kinyuvadva vagy valamilyen állapotban a teve hátán. Ha lenne erőd gondolkodni, akkor biztosan elmélkednél a kvantumfizikai állapotokon. Azon, hogyha Schrödinger macskáját egy dobozba zárjuk, akkor ott az él/nem él bizonytalansági állapot lép fel. Na de ha azt a dobozt felcsatoljuk egy teve hátára, akkor az is lehet, hogy a macska csak testben van ott, lélekben nem. Meg az is lehet, hogy a pokolba kíván minket. Vagy csak simán ropogósra sült. Itt sokkal több a bizonytalan állapot.

Ez utóbbi állapot hamarosan nálad is bekövetkezhet.

De szerencsére az utolsó pillanatba beértek egy oázisba, ahol Ali egyszerűen beledob egy kútba.

Miután 2 nap múlva onnan kihalásznak (mert már nagyon megcsappant a vízszint), Ali elmondja neked, hogy 2 hétig vándoroltatok a sivatagban, miközben te folyamatosan azt ordítottad, hogy kávét! Így persze a helyi törzs (meg a szomszédos 14 is) elég hamar értesült a jöveteletekről.

De talán ez meg is könnyíti a dolgotokat, mert talán azt hiszik, hogy valamiféle sivatagi démon vagy (ők még nem láttak olyan fehér embert, mint te – főleg olyat nem, aki így is öltözik – meg úgy néz ki, mint egy szőnyeg, amit most mostak ki). De persze az is lehet, hogy csak Ali fordítja félre az egészet…

Miután úgy-ahogy megszáradtál, behívnak egy pálmalevélből készült kunyhóba. Minden jel szerint ez lesz a főnök háza, vagy a tárgyaló, vagy bármi is, aminek errefelé hívják. De lényeg, hogy nem a kamrába invitálnak.

Itt pedig megvendégelnek titeket. Persze amennyire csak egy sivatagi falu megengedheti magának. Viszont itt kapsz különleges, sivatagi kávét. Ez olyan, amit reggel kezdenek el főzni, hogy estére jó erős legyen. Ahogy sűrűsödik, úgy kerül egyre kisebb és kisebb kávéfőzőbe. Mígnem a végén már egy csepp is elég ahhoz, hogy az ember négy napig ne aludjon, és közben még elfusson Bécsig is.

Te, aki időközben igazi kávéfüggővé váltál, mindjárt lecsapsz a nagy lehetőségre. Így mindjárt kérsz is egy csészével. Majd miután megittad, mindenki legnagyobb megdöbbenésére, kérsz még 3 csészével. De a végén már nem bírod, és direkt a kávéfőzőből iszod a fekete szirupot.

Végre egy rendes kávé! Nem pedig valami felvizezett vacak!

Ezzel a kiállással sikerül tovább erősítened azt a látszatot, hogy te valójában egy sivatagi démon vagy. Ez jó hír a tárgyalásra nézve!

Ali bele is kezd. Te csak pislogsz, hogy ez az ember milyen nyelveket is ismer. Te semmi ismerőset nem találsz benne. E mellé pedig olyan kéz és arcjátékokat is csatol, mintha valójában inkább táncolna, mintsem tárgyalna.

Arra emlékszel, hogy a feladat szerint az oroszokra ellen kell hergelni őket. Ami azért is szimpatikus neked, mert miattuk vesztettétek el a Szabadságharcot. Így szívesen néznéd, amint ez a sivatagi banda felgyújt néhány orosz várost.

Amikor Ali az előre megbeszélt jelzéssel üzen (többszörös balra csavarás a jobb fülön, majd jobbra csavarás a bal fülön), akkor te orosz népdalok éneklésébe kezdesz. Mert hogy ezzel lehetne demonstrálni, hogy aki ilyet énekel, az nagyon is alkalmas egy alapos kifosztásra. Mármint Ali szerint.

Sajnos viszont Ali nagyot tévedett. És bizony a tárgyalás balul sült el, de oly annyira, hogy azonnal menekülnötök kell. Különben a szép házi készítésű és kézi faragású nyilakkal fognak kiluggatni titeket.

A probléma forrása az, hogy az orosz népdal, amit énekeltél, annak különös jelentése van ezen a nyelven is. Egy különös használati utasítás a törzsfőnek, hogy mit kezdjen a tevéjével.

Hiába próbálja Ali a helyzetet menteni azzal, hogy a népdalt bizonyítékként állítja be, mennyire furmányosak és gonoszak is az oroszok. A törzsfőnököt nem lehet kibékíteni. Annál is inkább, mert a nagy rohanás közben a kezedben maradt a kávéfőző.

Így tehát távoznotok kell.

A visszaút sokkal gyorsabb. Főleg, mivel néha kaptok 1-1 ösztönző nyilat is. Nem úgy lőnek rátok, mint akit el is akarnak találni. De elég egyértelmű jelzés ahhoz, hogy ne akarjatok nagyon lassítani.

Amikor visszaértek az oszmán városba, Ali mindjárt beszámol a fejleményekről. Bem Apó jelzi, hogy tud már róla. Hiszen a hosszú idő alatt olyan kémhálózatot épített ki, hogy az ellenség gondolatát már az előtt megismeri, hogy az megfogalmazódott volna.

Elmondja azt is, hogy nemcsak azt az egy törzset sikerült felidegesíteni, de az összes többit is. De ő már készült erre. Az ágyúival fogja őket várni.

Néhány nap múlva meg is érkeznek a sivatag lakói, akiket a magyarok tényleg felkészülten várnak. Mégpedig olyannyira jól meg lett szervezve a védelem, hogy valódi összecsapásra sor sem kerül. Az ágyuk néhány másodperc alatt cafatokra a támadókat. Annyira, hogy még összeszámolni sem lehet őket

Ezen az összes katona, de még a városlakók is nagyon megdöbbennek. Mert jó, hogy nyertek, és nem vesztettek egyetlen embert sem. De nem ilyen elképzelésük volt a harcról. Valahogy egy kicsit emberesebbnek gondolták. Már persze amennyire egy emberséges lehet egy olyan testmozgás, amiben éles és szúrós tárgyal suhognak, meg robbanó golyók repkednek.

A történetek mindenkit erősen megviselnek, de legjobban Bem Apót. Magán érzi az elhunytak felelősségét. Hiába próbálják vigasztalni, hogy viszont egy egész várost megmentett, nem segít. Hamarosan súlyos beteg lesz, és az állapota gyorsan romlik. Majd pedig Karácsony előtt eltávozik az élők közül. Másnap pedig muszlim szertartás szerint eltemetik.

A következő napokban Ali felkeres téged. Mondja, hogy itt már nem maradt több munkátok. Máshol viszont nagyon elkellene a segítségetek.  Készülj fel, mert másnap elindultok a Balkánra, hogy Ömer pasát segítsétek.

Csak remélni tudod, hogy ott nem fognak balul elsülni a dolgok…

(Folytatás az 5CF vonalon)

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

One Reply to “1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 4CF (Letelepedős vonal, tolmács)”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .