1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 4D (Vállalkozó vonal)

A napjaid továbbra is egyhangúan telnek. Néha leülsz egy kicsit számolgatni, milyen vállalkozásba is kezdhetnél. Hova tudnád a pénzedet befektetni.

De nem egyszerű a kalkuláció, mert a törökök semmire sem tudnak konkrét árat mondani.

A többi szabadidődben (jobb ötlet híján) a várost járod. Hátha találsz valamit, amin el tudsz indulni.

Az egyik ilyen alkalommal a Falra mászol fel. Milyen jó is itt a kilátás! Egyik oldalon a város, másik oldalon pedig az erdő (ez a XXI. századra nagyon nincs már így…). Mellette pedig ott az Aranyszarv-öböl. De jó is lenne egy éttermet ide felrakni!

Aztán meg lehetne nézni, ahogy az egész ledől a Fallal együtt. Amilyen állapotban van, már az első ügyfél alatt össze fog roppanni.. Vagy még az előtt.

Ahogy így nézegeted, és lábbal próbálgatod a köveket, a legnagyobb meglepetésedre az egyik elmozdul. És egy hatalmas luk tárul fel mögötte.

Belenézel, és azt látod, hogy nem látsz semmit, mert teljesen sötét van odabent.

Érdekel, hogy mi lehet odabent. Egyértelmű, hogy itt nemcsak egy sima lukról van szó, hanem egy titkos járatról. Csak így, hogy semmi világító eszköz nincs nálad, elég nagy meggondolatlanság lenne bemászni. Elhatározod hát, hogy felkészülten visszatérsz ide. Addig is a követ visszagörgeted, nehogy más megelőzzön. Bár fogalmad sincs, mi is lehet az, amit elvihetnek előled.

Tűzszerszámot könnyen találsz. Viszont úgy döntesz, hogy éghető olajat legjobban a gyanús sarki büfétől lehet szerezni. Annak legalább olyan szaga van, hogyha abban a fali lukban esetleg medve lakna, egész biztosan el fog menekülni. És ha már itt jársz, akkor egy kis hideg élelmet is magad mellé veszel. Mégiscsak ki tudja, milyen hosszúak ezek az alagutak… A Buda vár alatt is van egy, úgy hírlik. Ott akár napokat, heteket is lehet bolyongani, azt mondják. Pedig Buda sokkal kisebb, mint Isztambul. Ki tudja, itt mi vár rád…

Másnap kora reggel visszamész a Falra. Bár valószínűleg végig a sötétben leszel, így teljesen mindegy a kinti napszak. Mégis úgy érzed, jobb az ilyet világosban csinálni.

Elgörgeted azt a követ, mely a bejáratot takarja. Majd csinálsz egy fáklyát, és meggyújtod. Nagy levegőt veszel, és belépsz az ismeretlen sötétségbe. Ami most már nem is olyan sötét, hála a tűznek, amit magaddal viszel.

Szerencsére a járat nem túl szűk, jól elférsz benne. Persze annyi hely nincs, hogy lovas versenyt lehessen rendezni. De azért nem kell kúszni-mászni. De még csak a hasadat sem kell behúzni.

Most, hogy így nézed… felfedezed, hogy a hasadat egyébként sem kellene behúznod, mert igencsak eltűnt. Már a Szabadságharc alatt is bőségesen adtad le a kilókat. De úgy tűnik, hogy az Isztambuli étrend sem fordította meg ezt a tendenciát.

Valamit tényleg ki kell találnod, mert ha így meg tovább, akkor el fogsz fogyni teljesen. Testileg is, lelkileg is…

Ahogy így elmélkedsz, hirtelen az alagút végén találod magadat. Nincs tovább, egy kőfalba ütköztél. Hát… sokat nem mentél… talán ha 20 m-t összesen. És útközben egyetlen elágazást sem találtál. Sem pedig arannyal teli kincses ládát. Persze ez utóbbiban te sem reménykedtél. Az előbbitől viszont féltél. Ha túl sok az elágazás, akkor könnyen el is tévedhetsz.

Nos, ez legalább nem következett be. Csak így az egész túl furcsa.. Ennyi felkészülés egy 20 m-es lukért…

Mielőtt visszafordulnál, úgy mellékesen meg véletlenül nekidőlsz az egyik falnak, hátha sikerül egy titkos kapcsolót megnyomnod. Csak úgy, véletlenségből. Mert mindenki tudja, hogy az ilyen dolgok sosem működnek, ha szándékosan csinálják.

De legnagyobb sajnálatodra nem történik semmi. Így hát nekidőlsz a másik falnak, majd a harmadiknak is. De semmi. Megpróbálod még egyszer, még inkább véletlenül, de továbbra sem történik semmi. Most már akkor inkább módszeresen kopogtatod végig a köveket, és csavargatsz mindenki kiálló darabkát. De továbbra sem történik semmi.

Ennyi, a mese véget ér. Gyerünk vissza a valóságba! – gondolod, és elindulsz. De eddigre a fáklyád kialudt. Mivel nincs messze a kijárat, és elég fény árad be, inkább nem vesződsz az újra meggyújtásával. Simán kisétálsz.

Gondolod te. Csakhogy néhány lépés után hatalmas dörrenéssel bevered a fejed egy kiálló kődarabba. Tényleg! Ez befele jövet is itt volt!

Míg a fejedet fogod, és gyakorlod a magyar nyelvet, addig nekidőlsz az egyik oldalfalnak. És a könyököddel pont megnyomsz egy követ, mire az egész fal bedől. De nem úgy, mint egy titkos ajtó! Hanem mint egy fal, amit olyan kőműves készített, akinek az ebéd fontosabb volt a munkánál.

Mind emögött pedig egy szobát látsz. Közepén egy hanyagul ledobott kabáttal. Amit ha jobban megnézel, mintha magyar huszár kabát lenne.

No álljunk csak meg! Valami nincs itt rendben! Hiszen ez a te kabátod! Akkor pedig ez a te lakásod! Na még ilyet! Titkos alagút tartozik a szobádhoz!

Nos… legalább lett egy saját erkélyed: ezen az úton bármikor kimehetsz a Falra, és kiülhetsz oda, mondjuk teázni. És ha jól csinálod, más nem jön be rajta.

Rövid kaland volt, de annál tanulságosabb. De hogy mi is pontosan a tanulsága, azon még gondolkodnod kell.

Ezért elmész a sarki kávézóba, hogy legalább estig ott legyél. És ha sikerülne egy kis rakı-t is szerezned, akkor talán reggelig is maradsz.

Ahogy így ülsz az egyik asztalnál, a nap eseményein gondolkozol. Ha nem veled történik, azt mondod, hogy csak valami idióta író talál ki ilyesmit.

Ekkor meglátod, hogy a szemközti asztalnál egy olyan fiatalember ül, aki egészen biztosan nem török. Sőt! Akár magyar is lehet! Nosza, gondolod, egy próbát megér. A nap ennél furcsább már úgysem lehet.

Ahogy megszólítod, kiderül, hogy tényleg az egyik sorstársad. Ő is a Szabadságharcból menekült. Eredetileg pék volt, és azt hitte, ilyen szakmával könnyen elhelyezkedik. De Isztambul nem olyan egyszerű, mint látszik. Ráadásul más a nyelv, a kultúra, a vallás, de még a kifli is!

Hmm… Ezen elgondolkozol. Egy pék, aki érti a szakmáját. Együtt talán kezdhettek valamit.

Te elmondod, hogy van egy kis megtakarított összeged. Nem túl sok, de talán egy kicsi sarki pékséget lehetne belőle nyitni.

Ez jó! Ez mindkettőtöknek tetszik! Kezet ráztok, és eldöntitek, hogy ebbe mielőbb belevágtok! Már másnap felkerekedtek, hogy egy alkalmas helyet keressetek.

(Folytatás az 5D vonalon)

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
1848-as magyarok TörökországbanSzerepjáték – 4D (Vállalkozó vonal), 10.0 out of 10 based on 1 rating
 

One Reply to “1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 4D (Vállalkozó vonal)”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .