Herr Wind azzal dob ki titeket a kapun a hóviharba, hogy most végre mindenki bebizonyíthatja, hogy megérte azt a pénzt, amit a kiképzésére költöttek.
Másképpen fogalmazva: a költségvetésbe nem férnek bele az olyan extrák, mint a fegyver. Örüljetek, hogy a sapka-sál-kabát mellé legalább egy lapátot kaptok.
De aki jól fog ma teljesíteni, az akár többre is számíthat! Talán kap egy masnit a lapátra.
Na, jól néztek ki. Újoncok! Ilyet mondani rád és a társaidra! Akik megjárták a Szabadságharcot, és bizony nem egyszer sikerült az osztrákokat megfutamítanotok. Erre itt álltok egy-egy hólapáttal a kezetekben egy hóvihar kellős közepén…
Feladatotok, hogy megvédjétek a várat az ellenségtől, akár az életek árán is. Mert ez fontos.
De hogy miért is… kinek kell ez a vár? Főleg úgy, hogy Herr Wind is benne van. Meg egyáltalán ki akarna ebbe az időbe ide kijönni harcolni. Akkora hóvihar van, hogy egy méterig sem lehet látni…
Természetesen Herr Unterwind, Herr Wind kedvenc tisztje az, aki harcolni szeretne. Ő napi 24 órában ég a harci láztól, és alig várja, hogy végre valakit megtámadhasson. Bizonyára csak egy adminisztrációs félreértés miatt került a Monarchia legunalmasabb helyére. Ha valamelyik keleti határra került volna, már rég meghódította volna Indiát is.
Vagy rég lelövik az első 5 percben… Végül is mindegy..
Azért is, mert most itt van veletek, a Hólapátos ezreddel – ahogy kínotokban elneveztétek a csapatotokat – és éppen rohamot vezényel. Jó példával elől járva mindjárt elől is jár. Nem is jár! Fut! Beszáguld a viharba és eltűnik. Olyan 5 másodpercig még halljátok a hangját, de aztán azt is elnyomja a szél zúgása..
Rövid (1 másodperces) gondolkodás után a társaiddal úgy döntesz, hogy inkább nem követed. Úgyis vissza fog jönni, amikor rájön, hogy az ágyút ott felejtettétek az erődben. Mert ágyú azért van. Igaz, csak 1 darab, de mégiscsak több, mint a lapát.
És tényleg! Herr Unterwind amilyen gyorsan eltűnt a ködben, éppen olyan gyorsan (és hangosan) érkezik vissza. Még mindig rohamozó állapotban van, így automatikusan megtámadja az első útjába kerülő várszerű valamit. Ez jelen esetben ti erődötök. Szerencsére az ajtó máris befagyott, így komoly kárt nem eshet benne.
De azért biztosra akartok menni, így néhány lapátnyi hóval gyorsan lehűtitek Herr Unterwind-et. Hmmm… a lapátok tényleg eléggé hasznosak.
Nos…most, hogy mindenki lehűlt és megnyugodott (bár erre csak Herr Unterwind-nek volt szüksége), végre elkezdhetitek átbeszélni a tervet. Nem lenne rossz tudni, mit is kell pontosan csinálni. Bizonyára nem a kaput támasztani küldtek ki titeket. Bár Herr Wind-től ez is kitelik..
Tehát a terv a következő: Ott szemben van egy kopár hegycsúcs. Bár még sosem láttátok, de a térkép biztosan mondja, hogy ott van. Azon ül az ellenség. És nagyon vérszomjas. De még fontosabb, hogy ők is nagyon fáznak, így az egyetlen közeli meleg helyre akarnak bemenni, az pedig a ti erődötök. Ők persze nem tudják, hogy az csak annyira meleg, hogy bent -10 fok van. De ez még mindig sokkal több, mint a kinti – 30.
Ti őket fogjátok ágyúzni, hogy elmenjen a kedvük a támadástól. Azzal az egy szem ágyúval, ami ugyebár bent maradt az erődben. Míg egy titkos csapat egy titkos úton odamegy hozzájuk, és hátba támadja őket. Ezzel remélhetőleg sikerül őket elijeszteni. Ezt a titkos csapatot Herr Unterwind fogja vezetni. Természetesen. Vagy, ahogy ők mondják, Natürlich!
Egyébként van egy Herr Natürlich is a tisztek között. Ő az, aki Herr Wind minden kérdésére rábólint…
A többiek pedig addig is fogják meg a lapátot, és építsenek falat az erőd köré. Amilyen idő van, a hóból kőkemény falat lehet építeni. De aztán magas legyen, nehogy az ellenség átmásszon rajta!
Miután Herr Unterwind így kiosztotta a feladatokat, az ágyús csapat elkezd a kapun dörömbölni, hogy megkapja végre az ágyút. Elsőre persze a benti védelem (2 fő, mert mindenki más ki lett zavarva) azt hiszi, hogy az ellenség támad. De aztán szerencsére az utolsó pillanatban mégsem öntik a forró levest a nyakukba (egyébként honnan szereztek ezek forró levest???). De ha már a kezükbe került, akkor ráönthetik a kapura. Úgy talán könnyebb lesz kinyitni.
De te ezt már nem várod meg, mert Herr Unterwind téged is beválasztott a nyolcfős titkos szuper csapatba. Így ti egy rejtett ösvényen indultok el.
Elég jól el van rejtve, mert mindjárt a bokrok közé kell bekúszni. Bár, hogy pontosan minek, azt nem értitek. Ebben a hóviharban akár énekelve is lehetne lovagolni, azt se venné észre senki. De hát Herr Unterwind nagyon lelkes. Ő kúszik elől, ti pedig követitek.
Nem tudni, mennyi ideig haladtok. Néha kúsztok, néha lehajtott fejjel futtok. Néha megálltok hallgatózni. Igen, a szél még mindig süvít. Más nem hallatszik. Egy darabig. De aztán olyan hangok érnek el titeket, amiről úgy gondoljátok, hogy a ti ágyútok. Tehát sikerült kiszedni az erdőből.
Nem tudjátok merre mentek. Sem, hogy mennyi ideig. Herr Unterwind elég határozott. De nála rántott hús elfogyasztása is hasonló hadműveletként zajlik. Annyi biztos, hogy közeledtek ahhoz a helyhez, ahova az ágyúgolyók érkeznek. Ezt a hangok alapján meg tudjátok állapítani.
Azért remélitek, hogy a magyarok nem fognak titeket eltalálni.
Így haladtok, miközben az ágyúzás egyre hangosabb lesz. Nemsokára már a becsapódás villanásait is látni lehet.
Persze itt most nem úgy történnek a dolgok, mint a Szabadságharc sűrűjében. Itt csak 1 ágyú van. Azt minden lövés után ki kell tisztítani, újra tölteni, stb… no és remélni, hogy közben nem fagy be. Tehát nem másodpercenként érkeznek a golyók. Hanem elég ritkán, kiszámíthatóan.
Éppen a szüneteket számolgatjátok egy közeli bokorban. Igen, bőségesen elegendő idő áll rendelkezésre egy alapos rajtaütésre. Így a következő lövés után – Herr Unterwind-el az élén – megrohanjátok az ellenség feltételezett helyét. Persze nem puskával, hanem csak hólapáttal. Úgyhogy a lelkesedés nagy részét (kb. 99,99998%-át) inkább meghagyjátok Herr Unterwind-nek. Ti leginkább a kiabálásban segítetek neki. Ezt is úgy, hogy lehetőleg ne hallja meg senki.
Ti viszont közben hallgatóztok. Hátha sikerül belőle felderíteni az ellenség létszámát. De úgy tűnik, mintha megnémult volna mindenki. Kivéve persze Herr Unterwind-et. Ő azért elég hangos..
Lassan kúszva te is felérsz a dombtetőre. És nos… nincs ott senki, és semmi. Csak egy halom ágyúgolyó ütötte luk – régiek és ujjak is. Meg egy tábla, rajta németül: Ellenség. A táblát meg éppen Herr Unterwind kaszabolja.
Aha, tehát csak gyakorlat volt. Nektek.. Vagy még inkább egy kis kimenő és szellőzés Herr Unterwind számára. Mindegy is. Ahogy az is mindegy lenne, ha valóban lett volna ellenség. A dolgokon sokat nem változtatna. Továbbra is egy elhagyatott hegytető elhagyatott erődjébe vagytok bezárva. Egy rövid időre jó volt elhinni, hogy tényleg van értelme az ittléntnek, hogy tényleg van igazi ellenség, hogy ide valaki el tud jönni, hogy valakinek fontos ez a hely.
De a valóság mégis csak az, hogy száműzve vagytok. Börtönben vagytok. Büntetésben vagytok… És el akarnak titeket felejteni…..
A történet közepébe csöppentél? Itt kezdődik, ez a szerepjáték első oldala!
One Reply to “1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 4E (Hazamenő vonal)”