1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 5B (Kossuth vonal)

Itt vagy tehát a Mississippi fedélzetén, mely Kossuthot, téged, és még néhány magyar emigráns társadat Amerikába viszit. A jelek szerint ott kaptok elég segítséget, amiből újra be lehet majd indítani a Szabadságharcot.

De nem minden törökországi magyar van ezen a hajón azok közül, akik Kossuthtal tartottak. Az egykori kormányzó nem menekül az Oszmán Birodalomból, hanem csak megy tovább, hogy építse a tervet. Azt a tervet, melynek részei az Isztambulban maradt magyarok is. Kossuth adott nekik feladatot, amit önként vállaltak. Ezek közül egyik-másik igencsak veszélyes, mert vissza kell lopakodni Magyarországra, hogy ott is épüljön az ellenállás.

Az egyik esti beszélgetésből megtudod, hogy nagyon-nagyon komoly tervek készülnek. Eddig csak arról volt szó, hogy Magyarország elszakad a Habsburg Birodalomtól. Most viszont úgy tűnik, hogy egy egész Európát megrázó elképzelése van Kossuthnak, ami a teljes birodalom összeomlásával végződne. De kapnának az oroszok is belőle rendesen.

De még sok a kérdés, sok a megoldandó feladat. A terv egyenlőre inkább csak egy vázlat.

Ahogy haladtok a gőzössel, néhány nap múlva megálltok, Málta partjainál. Itt néhány társad kiszáll, hogy Kossuth tervein kezdjenek el dolgozni. Az elképzelés szerint itt lesz a hadi raktár, mert innen minden part könnyen elérhető. Persze ehhez majd hajó is kell. Lehetőleg hadihajó.

Hmmm… te, aki Pákozd mezején csatáztál, gondoltál-e arra, hogy a végén még csatahajók is részt vesznek a háborúban?

Innen az utatok zavartalanul folytatódik tovább egészen Gibraltárig. Itt ugyanis Kossuth megkéri a kapitányt, hogy Amerika előtt még Anglia felé kerüljenek egyet. De a kapitány nagy sajnálkozások közepette közli, hogy ő bizony katona, és bizony olyan parancsot teljesít, ami nem szeghet meg. Az ő feladata, hogy a hajó, és rajta az utasok Amerikába érkezzenek meg. De legalább a hajó mindenképpen. Az már nem az ő feladata, hogy az utasok minden mozgását figyelemmel kísérje, hiszen barátokat, nem pedig ellenséget szállít. Így ha az utasok egy óvatlan pillanatban átszállnának egy másik hajóra, akkor az nem az ő hiába lenne. Annál is inkább, mert amikor Gibraltáron halad át, akkor nagyon kell a hajó irányítására figyelnie… és ezen a ponton Kossuthra kacsint.

Ő pedig bólint, hogy érti. Majd az éj leple alatt egy másik hajóra szálltok át, ami micsoda véletlen!, pont elég közel van ahhoz, hogy csónakkal néhány evezőcsapás után el lehessen érni…

Amikor az új gőzössel 8 nap múlva megérkeztek Londonba, hatalmas tömeg fogad titeket. Diadalmenetben visznek körbe titeket a városon, este pedig fényűző vacsorával fogadnak. Nos igen… ez azért egy kicsivel jobb, mint amit a szultántól kaptatok Törökországban. Itt találkoztok a többi magyar emigránssal is. Nemcsak azokkal, akik még veletek voltak az Oszmán Birodalomban, hanem azokkal is, akik már egyenesen Londonba menekültek. De még Párizsból is érkeztek néhányan*.

Ez az este még a bájcsevegésről szól. De másnap már komoly tervezés veszi kezdetét. Kossuth jelzi, hogy sok időt nem maradhat Angliában, mert akkor valószínű, hogy az amerikaiak megsértődnek. Mégiscsak ők küldték a hajót…

A tervezés tényleg lenyűgöz téged. Büszkén elmondhatod, hogy Magyarország legnagyszerűbb koponyáival ültél együtt. Azt persze már nem mondhatod büszkén, hogy egy szóval is segíteni tudtad volna ezt az óriási, összetett, de mégis nagyszerű tervet. De talán jobb is… Így csak némán (időnként tátott szájjal) figyeled a beszélgetést.

A terv nagyjából a következő lenne. Már amennyire sikerült megértened:

  • Egész Európában sokan nyögnek a Habsburg elnyomás alatt.
  • E mellett sokak szemében a Habsburgok ideje lejárt. Így itt az idő, hogy ti véget vessetek nekik.
  • Ehhez egy lázadást indítanátok Itáliában, mely ekkor igencsak darabokban volt. Az északi részén pedig ott vannak a Habsburgok.
  • Ez felrázná a spanyolokat is, akik után a franciák is fegyvert ragadnának.
  • E közben a németek is sok kis államra vannak széttöredezve évszázadok óta. Közülük sokan szívesen látnák a Habsburgok bukását. De nem mindenki…
  • Az oroszokat pedig két irányból lehetne sakkban tartani: a svédekkel és a törökökkel. Ez utóbbit nem is lesz nehéz rávenni egy támadásra. De az évszázados ellentétek miatt az oroszok akár már holnap kirobbanthatnak egy háborút. Bem Apó ott van a közelben, ő biztosan örülnek egy ilyennek…
  • Mindez alatt néhány ügynök Magyarországra utazik titokban, és ott felkészíti az országot a lázadásra.
  • Ehhez Erdélyben vannak a sócsempészek, akiket mindenki ismer. Ők százasával járnak át a határon, és visznek mindent, még az ajtókilincset is. Ők bizonyára könnyedén be tudnának juttatni ezt-azt az országba. Persze a fegyveres erő majd kívülről érkezik.
  • Ehhez ott vannak a magyar katonák Törökországban (talán 800 fő, és ők már megjárták a háborút, nem újoncok).
  • Az osztrák katonák között, így Itáliában is, jelentés létszámban vannak a magyarok. Őket is meg kell szólítani, de titokban persze…
  • A fegyvereket és minden mást Málta szigetén készítenék elő. Ehhez Kossuth már otthagyott néhány magyart, akik addig is borültetvényekkel ütnék ez az időt. Nem mellékesen az némi bevételt is termelne.

Ez tényleg így néz ki. Bár lehet, hogy néhány részlet kimaradt belőle, mert már ez is hihetetlennek tűnik. Itt, az asztal mellett a többiek összeraktak egy komplett európai háborút. És nem az a legijesztőbb, hogy komolyan is gondolják, hanem hogy tényleg úgy néz ki, hogy meg is valósítható!

A terv lázadás része minden jel szerint nem akadály. Ehhez néhány ügynök bőven elegendő. Több magyar is önként jelentkezik a feladatra. Kossuth kiosztja őket, hogy ki menjen Itáliába, a németekhez, Magyarországra, meg a török határra.

De a lázadás nem ér semmit, ha nincsenek fegyverek. Hiszen ez történt Magyarországon is! Katonából és lelkesedésből nem volt hiány, csak fegyverből. Ehhez viszont pénz kell. Meg még más részletekhez is. Ilyen pl. a máltai központ.

Sok pénz kell. Nagyon-nagyon sok.

Az angliai magyarok elmondják, hogy itt nekik vannak kisebb-nagyobb bevételeik. Hiszen azért jöttek ide a Szabadságharc bukása után, mert gyárakban, üzemekben vannak részvényeik. Ezzel tudnak segíteni, de nem túl sokat. Jobb lenne a fegyvereket inkább legyártani. Ebben tudnak is segíteni. Van is egy erre alkalmas gyár London közelében.

Nem marad más hátra, mint a pénz megszerzése. Ehhez pedig a legjobb hely Amerika. Kossuth úgyis oda szándékozott menni, mert úgy értesült, hogy ott már a kezdetektől fogva támogatták a Szabadságharcot. Csak mire összeszedtek volna valami segítséget, addigra elbukott minden Világosnál. Ideje hát megnézni, újra tűzbe lehet-e őket hozni!.

Így a hosszú, és részletes megbeszélések után Kossuth, és néhány követője (közte te is, bár nem tudod, miben segíthetsz neki a reggeli elkészítésén kívül) 1 hónapnyi tartózkodás után hajóra száll, hogy átmenjen Amerikába.

Amikor megérkeztek az Óceán túloldalára még a londoninál is hatalmasabb ünnepség vár titeket. Hiszen Amerika pont azokat az elveket vallja, amiért a magyarok a vérüket áldozták. Az emberek már mindjárt a kikötőben tömegével biztosítanak titeket, hogy minden segítséget megadnak. Kossuth mondja meg, mire van szüksége, és ők annak a dupláját megadják! 100 dollár kell? Mindjárt adnak 200-at!

Csakhogy Kossuth nagyon nem akarta, ha az emberek adakoznak neki. Talán mert így koldusnak érezte magát, talán mert akkor lekötelezett lesz. Ezt sose tudtad meg. Így ő semmilyen adományt nem fogadott el. Ragaszkodott, hogy csak kölcsönt vesz. És minden segítséget vissza fog adni.

Ezt azzal ígérte, hogyha Magyarország felszabadul, akkor bőven lesz az országnak bevétele. Hiszen minden, amit most az osztrákok elvesznek, sokkal több, mint ami egy felszabadító háborúhoz szükséges. Ráadásul a szabad nép jobban dolgozik, mint a rabszolga. Így egészen biztos hogy pl. a bányák sokkal többet fognak termelni.

E mellett Magyarországnak nincs még adóssága (hogy is lenne, hiszen még országa sincs). Így mindenki nyugodt lehet, hogy a befizetett pénzét biztosan vissza is kapja. Sőt! Kossuth egy olyan konstrukciót is kitalált, ami szerint a Szabadságharc egy befektetés. Aki neki pénzt ad, az többet kap vissza.

Hogy mindez könnyebben menjen, és papír is legyen róla, kitalálta a Kossuth bankót. Olyan volt ez, mint a pénzt. Hasonlóan voltak belőle kis és nagy címletek is. A legnagyobbakat pedig maga Kossuth írta alá személyesen, hogy ezzel is hitelesebb legyen az egész.

Természetesen mindez hosszú időn keresztül zajlott le. Először még a pompás fogadások, ebédek, beszélgetések. Majd tervezgetések, felszólalások, még több beszélgetések. Mindez angolul, és te egy kukkot sem értettél belőle. Szerencsére néha német csoporttal is találkoztatok, akikkel már te is tudtál beszélgetni. Leginkább a csata véres jelenetivel borzoltad az embereket. Minden jel szerint ez bevált, mert ilyenkor még inkább akartak segíteni. A kis sikernek köszönhetően te is úgy érezted, hogy nemcsak ballasztként vagy Kossuth mellett, hanem tényleg valami hasznosat tud tenni.

Jártátok az államokat, egyiket a másik után. Ahol csak megálltatok, magyarokat segítő egyesületek jöttek létre. És érkeztek az ígéretek is.

Egyik politikus egy egész csatahajót is felajánlott. Állítólag rabszolga-szállító volt régebben, de ilyenre már nincs szükség. Így szívesen odaadják Kossuthnak. Ez jó szimbólum. És Máltán is jól jönne. Már csak annyi kell, hogy a politikus pártja nyerje a következő választást. Hát ja.. mindenkinek vannak álmai…

Máshonnan 40.000 fegyvert kaptatok volna nagyon jutányos áron. Igaz, régiek, mert még elől töltősek voltak. De át lehet alakítani modern hátultöltősre. Sajnos az se lenne ingyen.

Ezt nem tudtátok megvenni végül, mert bár kezdetben nagy volt a lelkesedés, az idő haladtával ez gyorsan zuhant. És messze nem sikerült elegendő támogatást összeszednetek.

Persze mindenki ígérte, hogy lesz segítség bőven! Csak lássák azt a háborút kitörni!

Igen ám, de pénz nélkül nem lett fegyver. Fegyver nélkül pedig nincs felkelés. Felkelés nélkül nincs háború. Háború nélkül pedig nincs pénz. Áj-áj…ördögi kör…

Ráadásul az idő is ellenetek dolgozott. Mert nemcsak a magyarországi ügynökök dolgoztak, hanem az osztrákok is. A várakozást nem lehetett sokáig húzni.

Egy idő múlva arról kezdtetek híreket kapni, hogy elkezdődtek a letartóztatások. Ügynököt még nem kaptak el, de Kossuth nővéreit már letartóztatták. És bár később elengedték őket, továbbra is megfigyelték őket. Ahogyan bizonyára sokan másokat is.

Lépni kellett volna minden szempontból. Nagyon sürgősen. De még mindig nem voltak meg a minimális feltétele sem a kezdő lépésnek.

És a dolgok az idő múlásával csak nem akadnak javulni. Inkább romlanak. Máltáról pl. kiderül, hogy nem lehet támaszpont. Mert bár az angolok becsülik Kossuthot, szerintük a Habsburgok eltüntetése túlságosan felborítaná Európa térképét, és vérbe borulna minden. Nem akarjátok megmondani nekik, hogy ti már azelőtt vérfürdőt terveztek, hogy a Habsburgokig eljutnátok…

Minden esetre az angolok nem nézik jó szemmel a készülődést. Málta pedig nagyon szem előtt van. Úgyhogy más helyeket kell keresni.

Kossuth mindenkivel levelezik. A török szultántól is engedélyt kér a központi tábor létrehozásához. Nála azzal érvel, hogy szoros amerikai-török barátság lehet belőle. Az amerikaik pedig nemcsak a kereskedelemben, hanem a fekete-tengeri orosz hajók elsüllyesztésében is nagy segítség lenne.

Egy másik terv szerint pedig valamelyik közép-amerikai szigetországban (mondták a nevét, de oly nehéz követni mindent, hogy elfelejtetted) kötnének szerződést a telepesekkel. Az idehozott magyarok védelmet nyújtanának a kalózok ellen, cserébe megépíthetnék a központot. A várakozási idő alatt a bennszülötteket is ki lehetne képezni egy hadtestnek.

Most így belegondolva, hogy milyen nagy léptékű tervről is van szó… hát… forog veled a világ.

Sajnos az idő múlása a magyar ügynökökkel is kifog. Itt is gyorsan fogy a kezdeti lelkesedés. Ahogy telnek-múlnak a hónapok, és még mindig nincs semmi biztató jel a fegyverekről, úgy veszítik el a kedvüket egyesek. Volt olyan, aki inkább elitta a szervezésre kapott pénzt.

Közben a magyar-török határt is megerősítették az osztrákok. Így a sócsempészek sem járnak ki-be olyan könnyedén, mint régen. Az így lezárt határ után erdélyi ügynök pedig nem bírta tovább, és elindította a felkelés. De mivel nem érkezett meg a támogatás, nagyon hamar leverték a császáriak.

Lassan-lassan eljuttok arra a pontra, ami utána nagyszabású tervet el kell kezdeni foltozni. Az adakozás pedig szinte teljesen megáll. Mindenki valami eredményt vár. Ezt pedig csak nem sikerül felmutatni… Még mindig nem léptetek.

Végül eljön 1853 is, amikor másvalaki teszi meg a lépést: Az oroszok összevesztek a törökökkel. Eddig jó. A törököket az angolok és a franciák is fegyverrel, katonákkal segíti. Ez is jó. A régióban kitört a háború! Ez meg még jobb!

(Folytatás az 6B vonalon)

* Az emigránsok legnagyobb része Törökországba került. Azért, mert az volt kézközelben. De ide legtöbben vagy azért jöttek, mert nem volt hova menniük, vagy mert Kossuthot követték. Számtalan magyarnak (főleg a nemeseknek, tiszteknek) azonban külföldön kapcsolatai, érdekeltségei, részvénye vagy rokonai voltak. Ők oda mentek.

Akik Kossuth mellett maradtak, azok sem voltak egységesek. A kezdeti időkben még nagy volt a lelkesedés. De mivel a Szabadságharc csak nem akart folytatódni, a nézet különbségek egyre erősödtek. Így a csapat egyre jobban darabolódott. Európa különböző pontja más-más magyar csoportok jöttek létre, akik másképpen képzelték el a jövőt

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
1848-as magyarok TörökországbanSzerepjáték – 5B (Kossuth vonal), 10.0 out of 10 based on 1 rating
 

One Reply to “1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 5B (Kossuth vonal)”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .