1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 5CA (Letelepedős vonal, cipész)

Most már több éve itt vagytok Isztambulban. Ti négyen vagytok, ami így belegondolva, nem olyan rossz. Sokkal jobb, mintha egyedül lennél.

Aztán eszedbe jut, hogy a Józsi rettenetesen horkol. Úgy, hogy még napközben is zúg a füled tőle. Pedig nem is ugyan abban a kerületben laktok! Ilyenkor azért elgondolkozol, hogy vajon milyen lett volna, ha egyedül kellene szembe nézned minden nehézséggel…

Telnek-múlnak a napok. De még az ünnepek is olyanok, hogy jönnek és mennek. Úgy minden komolyabb esemény nélkül.

Vagyis hát… az már nem számít komoly eseménynek, amikor ünnepi keretek között véletlenül felgyújtjátok valamelyik kikötői raktárat..ahogy az sem amikor a kocsma teljes közönségét a rendőrségnek kell összeszednie. De legalább még egyszer sem sikerült bebizonyítani, hogy a verekedés miattatok kezdődött…

Most viszont már bőségesen benne vagytok a tavaszban. Sőt! Lassan már annak is vége. És éppen megint arra készültök, hogy az egyik szórakozóhelyen megmutassátok, miből is áll a szórakozás. De az utolsó pillanatban valaki megszólít titeket. Egy elég nagy darab ember, hogy az ember felfigyeljen rá. Meg ahhoz is elég nagy darab, hogy az embert meg is egye..

– Ti ugye magyarok vagytok?
– Hát igen… ez ennyire látszik?
– Ne itt rendezzetek műsort! Ott van négy utcányira a Magyar Egylet. Ott minden este verekedés van, és már a rendőrök is megszokták.
– Micsodaaaaa??? Magyar Egylet???

A hír hallatára mind a négyen lemerevedtek. Béla kezéből még a szék is kiesik. Micsodaaa?? Alig pár utcára egy egész egylet áll magyarokból?? És ti erről még nem is hallottatok? Ezt muszáj megnézni!

Olyan gyorsan mentek ki a helységből, hogy még az ajtót is elfelejtitek kinyitni. De úgy látszik, mindenki annyira örül a távozásotoknak, hogy nem kár cserébe az ajtóért..

Annyira izgatottak vagytok, hogy az egyébként roppant meredek emelkedőn pillanatok alatt feljuttok. És pár perc múlva már ott is álltok a Magyar Egylet háza előtt. Könnyű felismeri, mert egy hatalmas magyar zászló van elhelyezve az ajtóban.

Nem mellékesen meg ez az egyetlen ház a környéken, amelyiknek kitört ablaka van. Jobban megnézve, inkább kitört ablakai vannak lesz a helyes kifejezés. Józsi megpróbálja őket összeszámolni, de tíz után mindig összezavarodik, hiszen csak 10 ujja van. Más esetben ilyenkor összedugjátok a kezeiteket, és akkor eljut 40-ig is. De most ez nem érdekel titeket. Inkább gyorsan bementek.

Odabent egy üres báltermet találtok, egy emberrel. Amikor beléptek, mindjárt felétek fordul (elég nagy hanggal érkeztetek), majd jó estét kíván nektek. Magyarul.

Hát ez hihetetlen! Oly hosszú időn keresztül csak egymástól hallottatok magyar beszédet. Erre most találtok még valakit! Sőt! Bizonyára nem sokára még többen lesznek olyanok, akik Magyarföldről valóak.

Ennek örömére elkezdtek és ugrálni. Béla a nagy lelkesedésben majdnem leveri a csillárt. Mire az új barátotoktól kaptok egy figyelmeztetést. A csillárt majd este 12-kor, a tánc után távolítják el, hogy legyen elég hely a verekedőknek (és persze, hogy csökkentsék a költségeket). Addig lehetőleg tessék békén hagyni! Mivel még újak vagytok, úgy érzitek, talán tényleg nem a csillárral kellene kezdeni. Bár más dolog egyenlőre nincsen.

Mint megtudjátok, azok a más dolgok majd később érkeznek. Tegnap az úri közönség a szokottnál lelkesebb volt, így több asztalt és széket is meg kell szerelni, vagy újat gyártani.

Ameddig viszont várakoztok, addig az ismeretlen magyar bemutatkozik nektek. Így többé már nem ismeretlen. És elmondja a szabályokat is.

A Magyar Egylet nem olyan régen jött létre, csak két hete. Az ötlet az volt, hogy a magyarok ne kóvályogjanak többet egyedül, hanem fogjanak össze (ennél a résznél persze mind az öten jót nevettek). Nem mellékesen Kossuthnak is valami összejött a távolban. Ő értesítette az ittmaradt embereit, hogy készüljenek. Mert ha majd jelezni fog, akkor megkezdődik a támadás Magyarország felszabadítására.

Tehát itt nemcsak italozgatás, táncolgatás meg barátságos verekedések zajlanak, hanem komoly tervezgetések. Legalábbis a jövőben mindenképpen, mert ugye még csak most indult az Egyesület.

Addig is ugyebár itt vannak a magyarok. És ugyebár mindenféle érkezett Törökországba. És ugyebár van, akinek sikerült beilleszkednie, és ugyebár van, akinek nem. És ez ugyebár azt jelenti, hogy van, akinek jobban megy, és több pénze van. És ugyebár van, akinek nem megy, és kevesebb pénze van. – ennél a résznél már minden ugyebár-ra egyszerre bólintotok mind a négyen, és mint a jólnevelt visszhang, ti is mondjátok, hogy ugyebár. – És ugyebár testvéri kötelesség, hogy azok, akiknek jól megy, segítsék azokat, akinek nem megy jól. Ugyebár. Erre gondoljatok úgy, mint az Egyesület tagsági díja.

Ennél a pontnál olyan mindentudóan-kérdően rátok néz, hogy ugyebár nincs-e nálatok némi apró. De azt se bánná, ha néhány nagyobb címlet is előkerülne.

Miközben nagyot pislogtok, meg ugyebároztok, Józsi hirtelen a homlokához csap!

– Ó, hát ez micsoda ötlet! Micsoda remek ötlet! Már éppen szomorkodtam, hogy a hétvégén a csizmámat is el kell majd adnom a kardom után, hogy ki tudjam fizetni a lakásomat. De milyen jó, hogy van egy ilyen egyesület! Hú de megnyugodtam most! Mennyit tudsz adni??

Azt est folyamán később még átbeszélitek, hogy talán mégsem kellett volna azt a százast elkunyerálni. Végül is, ti nem álltok rosszul, és esetleg valakinek tényleg szüksége lenne rá…

Ahogy sötétedig, úgy érkeznek a magyarok folyamatosan. Többel is kellemesen társalogtok. Néhány régen látott harcos társsal is összefuttok. Tényleg jó ez a hely! Átbeszélitek, kivel mi történt. Visszaemlékeztek a harcok izgalmas, vicces és szomorú részeire. Egy ilyenre nagyon szükségetek volt már.

Miközben így beszélgettek, halljátok, hogy valaki egy másik valakivel kiabál.

– Hát ott meg mi történik?
– Jah, az csak a hivatalos megnyitó. Az a két csoport minden este összeveszik. Egyik szerint Görgei Artúr áruló. A másik szerint pedig nemzeti hős. Ezen minden este összebalhéznak. De nem csak ők szoktak. Ott a bal sarokban van a Széchényi-társaság. Ők a jobb oldali Kossuth-társasággal szoktak veszekedni. Bár hogy miért, azt senki se érti. Talán még ők sem. De vannak itt Deákosok meg Klappkások is. Így mindig van valaki, aki talál okot a mulatságra..

És tényleg! Még alig telt el 8 óra, ketten már egymást is ütik. Pedig az asztalok még csak most kezdenek megérkezni. Igazán várhattak volna még….

Aztán eljön az este 9 óra is. Hivatalosan ekkor kezdődik a tánc. De mivel egyenlőre senkinek sem sikerült nőt is szerezni, így megmaradtok a katonadalok éneklésébe. Ebből pedig megint egy kisebb verekedés lesz, bár az okára nem sikerül rájönnötök. Inkább maradtok annál, hogy a régi társaitokkal beszélgessetek. Ebbe annyira belemerültök, hogy észre sem veszitek, de már reggel lesz.

Az Egyletből mindannyian jókedvűen tértek haza, és megállapodtok, hogy ezek után mindig eljártok. És ezt a fogadalmat meg is tartjátok.

Tellnek-múlnak a hónapok. Ti pedig egyre inkább otthon érzitek magatokat az Egyletben. Nemcsak a verekedésben veszitek ki a részeteket, de az anyagiak befizetésében is. Mert azért végeredményben rendes emberek vagytok ki. Na jó, a Józsi talán nem…annyira… Bár ha mosolyog, akkor…akkor inkább jobb futni…

Viszont nemcsak egymás segítése, és a szórakozás a cél. Most már ti is becsatlakoztatok a hírfolyamba, és ezzel ti is részesei lettetek a nagy tervnek, amivel felszabadíthatjátok Magyarországot. Hiszen egyikőtök sem akar az idők végezetéig kertész maradni. Jó lenne hazamenni… Béla, aki eredetileg hentes volt, kifejezetten hiányolja a malacokat!

Kossuth komoly feladatokat szánt az itteni magyaroknak. Hiszen mindjárt itt vagytok a határ közelében. Sőt! Ti vagytok legközelebb Magyarországhoz.

Ez pedig mindjárt az is jelenti, hogy aktív szerepet játszhattok a csempészetben.

Kossuth tervének egyik része az, hogy fellázítja az olaszokat. Amikor a Habsburgok rájuk figyelnek, akkor a törökországi magyarok gyors ütemben megszállják az országot. De az otthon maradt magyarok sem fognak ölbetett kézzel várakozni! A török-magyar határon rengeteg fegyvert kellene átcsempészni. Ebben pedig az erdélyi sócsempészek nyújtanak nagy segítséget. Ők úgy járnak-kellnek, mintha csak nyitott határ lenne. Nem olyan rég, még egy gőzmozdonyt is átvittek! Igaz, darabokban, de akkor is! Ahhoz, hogy ők tudjanak működni, szükség van a törökországi magyarokra is.

Ezen kívül kívül a szultánt is puhitgatni kell, hogy ő is segítse az ügye. Erre a feladatra már megvan az ember, aki minden nap a palotában dolgozik.

És természetesen, mivel katonák vagytok mind, rátok is szükség lesz a háború kirobbanása után. Jó lenne, ha addig nem puhulnátok el. De erre szerencsére nincs is lehetőség, hiszen az állandó verekedések biztosítják a gyakorlatokat.

A csempészetben ti is részt vesztek. Ez nem tűnik nagy dolognak, mert csak mindenféle dolgokat kell a határhoz elvinni, vagy onnan elhozni. De persze tudjátok, hogy attól még fontos szerepe van a felkelésben.

Egy ilyen alkalommal magyar huszárokba botlotok (vicces, mindet úgy hívják, hogy Ali), akiknek a vezére valami Ömer Pasa. Hamar meggyőztétek őket, hogy Kossuth küldetését teljesítitek. Onnantól fogva pedig még könnyebb lett a dolgotok.

Nagyon lelkesek vagytok ebben. De nemcsak ti. Az egész Egylet kiveszi a szerepét az előkészületekben. Valakinek még a lengyel emigránsokkal is sikerült kapcsolatba lépnie. Ők is készen állnak, ha lenne valami.

Nos igen… ez a valami kezd elakadni. Úgy hírlik, hogy Kossuthnak nem megy jól a pénzgyűjtés az Óceán másik oldalán. Így egyenlőre nincsenek fegyverek. Annélkül pedig nem indulhat meg a felkelés.

Ráadásul egyik pillanatról a másikra az erdélyi sócsempészek is eltűntek. Hiába mentetek a határra és vártatok 2 hetet (kockáztatva, hogy közben elveszítitek az állásotokat), nem jöttek. Egyes hírek szerint az osztrákok beszigorítottak. Sokkal keményebben őrzik a határt, mint előtte. Ráadásul rengeteg embert letartóztattak. Még Kossuth nővéreit is! Csak remélitek, hogy a sócsempészek nem valamelyik börtönben sínylődnek. Jó fejek voltak, és mindig hoztak nektek pálinkát. Ti pedig a török rakı-ból adtatok nekik bőségesen.

Később arról kaptok hírt, hogy a határnak pont a túloldalán, ahova ti jártatok, felkelés tört ki. De az osztrákok hamar leverték.

Ajaj, hogy lesz ebből felkelés? Kossuthtól érkezett a hír, amiben egy időre parkoló pályára állította a törökországi magyarokat. Megpróbál valamit kitalálni, talán más oldalról. Persze, ha helyzet lesz, akkor számít rátok is.

Na jó, addig is maradnak az esti bulik, táncok (még mindig nincsenek lányok) és a verekedések. Így telik el az év, és érkezik meg a Karácsony. Amin természetesen különleges hangulatban telik. Még karácsonyfa is van. Majd egy kisebb vita támad arról, hogy ki öltözzön be rénszarvasnak. De mivel mindenki csak Mikulás akar lenni, így egy nagyobb verekedés alakul ki. Eredményeképpen úgy-ahogy összejön az, hogy mindenki Mikulás, hiszen mindenkinek vörös a feje. Csak a szakállak nem állnak jól így, megtépve…

Lassacskán eltelik a következő év is, miközben továbbra sem történik semmi. Továbbra is várjátok Kossuth utasításait, amelyek egyre ritkábban érkeznek. Így továbbra is maradnak az esti szórakozások. A Görgei tábor és ellentábor továbbra is minden alkalommal összebalhézik. A Széchényi-Kossuth vita is elő-elő kerül időnként, de továbbra sem érti senki, hogy pontosan min is vitáznak. És persze továbbra is van tánc, mely lányok hiányába katonadalokká alakul, majd verekedésé. Vajon miért lesz mindig bunyó ez után??

És végül eljön 1852 karácsonya is, ahol megismétlődnek az 1851-es események: tömegverekedés a Mikulás ruháért.

Szóval minden a szokásos…

1853 viszont teljesen más év lesz! Még nem tudjátok, hogy ez az az év, amikor az Egylet megszűnik. Hiszen kitör a krími háború, és az sok mindent megváltoztat.

(Folytatás immár az egyesített letelepedős 6CA vonalon. De ha gondolod, aktívan, katonaként is részt vehetsz a háborúban. Ebben az esetben a 6AB vonalat kövesd)

---