1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 5CC (Letelepedős vonal, tanár)

Tanárnak lenni nem is olyan rossz Isztambulban! Csak bele kellett jönni!

A kezdeti előadásod, a kétkezes csatabárd és a paradicsomszósz, megtette a hatását. Azóta egyetlen gyerek sem mert megszólal az óráidon. De még megmozdulni sem. Sőt! Kezd olyan gyanúd lenni, hogy szó szerint nem mernek levegőt venni a diákjaid. Az óra végén úgy néznek ki, mintha csak a víz alatt lettek volna végig.

E mellett egyenlőre sok dolgod nincs. Lakást nem kell keresned, mert van az iskolán belül. Nem egy palota, de semmi okod nincs a panaszra. Sőt! Néhány hét alatt sikerült egészen otthonosra berendezned. Ráadásul az is nagy előnye, hogy csak 2 percre van a munkahelyedtől. Egyszer mókából elképzeltél egy olyan világot, ahol mindenki lovaskocsival jár be dolgozni. És nagyon sokan voltak. Annyian, hogy hidakon, de még a föld alatt is lovaskocsik mentek. De egymástól alig fértek el, így éppen csak araszoltak… lassabban, mint egy botos öregember…. Micsoda lökött képzelgés! De hát ilyen világ úgysem lesz…képtelenség!

Mivel még kezdő vagy, túl sok órát nem kapsz. Konkrétan 4 órád van egy héten, mindegyik kezdő matek. Mivel ebédet sem kell főznöd, rengeteg a szabadidőd. Ezt leginkább arra használod, hogy a többi órára üljél be. Ez nagyon sokat segít abban, hogy a török nyelvet megtanuld.

Mivel már otthon tanultál németet és franciát, így volt egy elképzelésed, hogy miként is kell egy nyelvnek nekiállni. Szép kis elképzelés volt. De sajnos a török nyelvtanuláshoz ez semennyit sem segít…

Az egészet mindjárt ott kellett kezdened, hogy oda ülsz be, ahol az írást tanítják. Na, az aztán a kaland!

Az első órán még úgy érezted, hogy legalább egy év szükséges ennek az egésznek a megtanulásához. A második órán már egészen biztos voltál, hogy 3 év sem lesz elég. Aztán meg hogy ezt sose lehet megtanulni.

Mert ezek a törökök egészen viccese írnak. Nem elég, hogy ugyan azt a hangot mindig másképpen írják (bár a törökök szerint nem ugyan az a hang). De még a szerint is változik a betű kunkorisága, hogy hol helyezkedik el a szóban. Meg mintha az író egyénnek a hangulata is nagyban befolyásolná ezeket a dolgokat… Sőt! A falon láttál egy olyan szöveget is, ahol egyértelműen valaki az írót jó erősen hátbavágta a mondat közepén.

Persze a kérdés az, hogy mennyi ideig akarsz Törökországban maradni? Mert ettől függ, van-e értelme annak, hogy megtanulj egy idegen nyelvet, írást, kultúrát, stb… Milyen jövőre számíthatsz itt?

És milyen jövőre máshol? Mert itt legalább van állásod, szállásod, és még a konyhán sem főznek rosszul. Bár se kolbász, se szalonna.

Ugyebár visszamenni nem lehet. Tovább menni pedig… mégis hova? Meg hogyan? És aztán ott mi lesz? A kérdés nem egyszerű, pedig most még családod sincs…

Egyenlőre itt vagy. De fülelsz, hátha hallasz valami a magyarországi változásokról. Vagy akár Kossuthról. De az se lenne rossz, ha az isztambuli többi magyarral összefutnál néha.

Lassacskán eltelik az első éved. És be kell látnod, hogy bármennyire is középkori a helyzet sokszor, azért nem olyan rossz ez itt. Főleg, hogy télen nem kell havat lapátolni!

Időközben úgy-ahogy megtanultál a törökökkel beszélni és az írást is elolvasni. Legalább annyira, hogy az utcán elég jól elboldogulsz. Mostanra órából is többet tartasz, de persze még mindig olyanokat, amihez minimális török tudás is elegendő. Így még mindig bőségesen elég szabadidőd van. Ezt a városban sétálgatva töltöd.

Történt pedig egyszer, amikor éppen Beyoğlu városrészben sétálsz, és már lassan esteledett, amikor magyar hangokra leszel figyelmes. Az egyik közeli házban valaki egészen biztosan magyarul kiabál. És egészen mérgesen. Majd egy pofon is elcsattan. Mire válaszul másvalaki is magyarul kezd el ordítani. Hmm… érdekes.

Nemsokára egy cipő is kirepül az ablakon. Ez már jó ok lesz arra, hogy benézzél, mi történik. Persze csak óvatosan. Hiszen a cipők sosem járnak egyedül!

Ahogy beérsz, kiderül, hogy nemcsak a két hangos jóember tartózkodik a kicsit sem kicsi teremben. Hanem legalább még százan. De ők nyugodtan szemlélik az eseményeket. Vagy csak ülnek, és iszogatnak, beszélgetnek. Ekkor veszed azt észre, hogy itt bizony mások is magyarul beszélnek. Nem is kevesen! Ezek után már téged sem érdekel, hogy az a két ember miért is kiabál. Gyorsan bemész, hogy felfedezd, hova is kerültél.

Ahogy elkezdesz ismerkedni, kiderül, hogy több ismerőst is találsz. Hiszen mindenki ugyan az az ember, akivel bő egy éve még a magyarországi határ menti táborban várakoztál.

Mint kiderül, ez a Magyar Egylet (majd lesz jobb neve is, de egyenlőre senki se jut eszébe más). És nemrég lett alapítva, de máris roppant népszerű. Hiszen az összes magyar itt tud összegyűlni, hogy megvitassa a napi gondokat.

Persze vannak olyanok is, mutatnak a két veszekedő alakra, akik a múltban élnek. És még mindig nem tudták eldönteni, hogy Görgei áruló volt-e vagy sem. De vannak olyanok is, akik a jövőre gondolnak.

Itt ugyanis nemcsak kávézgatások és veszekedések zajlanak! Sikeresen kapcsolatba kerültek Kossuthtal. Meg a lengyel emigránsokkal is. Így most közösen azon dolgoznak, hogy haza lehessen jutni.

Igaz, ez fel kell gyújtani a fél Európát, de nehogy már ne érje meg!

Mert bizony Kossuth terve vakmerő, és nagyszabású:

  • Az egész egy itáliai lázadással indulna. Ez a felkelés bizonyára átterjed Spanyolországra, majd Franciaországra. Ez pedig bizonyára elvonná a Habsburgok figyelmét.
  • Ez alatt a törökországi magyarok (ezek vagytok ti) délről betörnének az országba.
  • Az otthoniak már várnának titeket.
  • Ehhez Erdélyen keresztül elég sok mindent be kell csempészni. Pl. fegyvert.
  • Ebben az ottani sócsempészek fognak segíteni, akik már évszázadok óta ezt csinálják.
  • Tehát több magyar ügyködik már a helyszínen, hogy előkészítse a terepet.
  • Mindeközben tárgyalnak a szétesett Németország egyes tartományaival is, hogy esetleg ők is beavatkozzanak.
  • Az oroszok ezúttal nem tudnak majd segíteni, mert őket meg a svédek kötnék le.
  • De nem lenne rossz, ha a törökök is bekapcsolódnának az oroszok ellen, természetesen.
  • Nem mellékesen az osztrák sereg tele van magyar katonákkal. Amint kitört az itáliai felkelés, ezek a katonák átállnának a lázadók oldalára.

Tehát teendő van bőven. A kulcs a fegyverekben van. Ehhez pedig pénz kell. Sok-sok pénz, ahogyan már Napóleon is megmondta. Kossuth most ezen pénz összeszedésén fáradozik. Jelenleg éppen Amerikában jár.

Ezen azért elgondolkozol…

Otthonról semmi jó hír nem érkezett. Azon szerencsések közé tartozol, akinek nincs hozzátartozója, aki miatt aggódjon. Így végül is maradhatnál Isztambulban is. Nem olyan rossz itt.

De ugyanakkor egyáltalán nem bánnád, ha végre hazamehetnél. Akár fegyverrel is. Főleg egy felszabadított szabad országba, ahol bizonyára sok teendő várna még rág. Biztosan szükség lenne ott tanárra. Neked meg kolbászra, szalonnára és más disznóságra lenne nagy szükséged… Talán a sócsempészek tudnának neked olyat hozni…

Úgyhogy végül te is beszállsz abba a társaságba, aki aktívan segíti Kossuth előkészületeit. Így többször is elmész a magyar határig (hiszen időd van rengeteg), és többször is találkozol a sócsempészekkel (és igen, sikerül kolbászt venned tőlük!!).

Összességében elég jó móka az egész. Egy alkalommal összefutottatok egy csapat katonával, akiről kiderült, hogy mind magyar (és mindegy úgy hívják, hogy Ali! – azóta is ezen nevetsz! Ők meg azon, hogy a te főnököd egy fekete férfi, akit Tündének hívnak). Azóta is többször találkoztatok már velük, és olyankor együtt dolgoztok.

Részetekről minden a lehető legnagyobb rendben megy ahhoz, hogy egyszer majd hazajussatok. Persze mindeközben az itteni faladataidat sem hanyagolod el. Ugyan úgy bejársz matekot tanítani, mint korábban.

De nemsokára rosszra kezdenek fordulni a dolgok.

  • Kossuth irányából megtudjátok, hogy a szükséges pénznek csak a töredékét sikerült összegyűjteni. Az adakozás szinte teljesen leállt. Valami eredményt kellene felmutatni. De ilyet nem tud, mert pénz nélkül nincs fegyver, fegyver nélkül pedig nincs felkelés
  • Addig viszont csak telik az idő, ami egyre inkább csökkenti a lelkesedést. Az emberek elpártolnak az ügytől, vagy még rosszabb, meggondolatlanok lesznek.
  • Valaki nem tud várni, és Erdélyben elindítja a felkelést. De így az osztrákok nagyon hamar leverik.
  • Ennek eredményeképpen az osztrákok szigorítottak. A határt teljesen lezárták, így a sócsempészek sem tudnak tovább tevékenykedni (nincs többé kolbász..)
  • Magyarországon pedig tömegesek a letartóztatások. Eddig sem finomkodtak a Habsburgok. De most aztán igazán bedurvultak. Még Kossuth nővéreit is elfogták. Igaz, őket később elengedték..

Így végül ismét ugyan ott lesztek, ahol több hónappal korábban: megint csak vártok, és reménykedtek. Egyetlen változás, hogy a Magyar Egyleten egyre gyakoribbak a verekedések. Egyre kevésbé van kedved odajárni.

Eltelik végül ez az év és, majd elkezdődik a következő (és még mindig nem kellett havat lapátolnod). Nem sokára viszont egy különös hír érkezik az Egyletbe.

A Görgei és az ellen-Görgei csoport éppen megint egymásnak akar esni, amikor egy futár érkezik: kitört a háború Oroszország és Törökország között. Az angolok és a franciák is hadat üzentek az oroszoknak.

Hatalmas éljenzés tör ki. Még az előbbi két haragos csoport is egymást ölelgeti örömében. – Végre! Visszavágunk az oroszoknak! – hangzik a kiabálás sok helyről. Ahogy sokan fogadalmat is tesznek, hogy még ma este leporolják a régi ruhájukat, megkeresik a hadsereget, és beállnak katonának.

– És mi hír a Habsburgokról – kérdezi valaki? – ők melyik oldalon vannak?

A kérdés hallatán mindenki hirtelen elcsöndesedik. Minden szem a futárt figyeli.

– Ők még semlegesek. Ők kimaradnak a háborúból. Egyenlőre legalábbis.
– Kossuth majd megcsinálja! Ő majd kitalálja, hogy az osztrákok is beszálljanak. És akkor őket is fenékbe fogjuk rúgni! – hangzik valahonnan. Mire mindenki hangosan elkezdi kiáltani: Kossuth! Kossuth! Nem sokára pedig együtt rázendítetek a Kossuth Lajos azt üzente c. dalra.

(Folytatás az egyesített letelepedős 6CA vonalon. De te is beléphetsz a hadseregbe. Akkor pedig folytatás a 6AB vonalon)

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

One Reply to “1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 5CC (Letelepedős vonal, tanár)”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .