Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Késő este van. Az egyik páciensednek magas láza van. Az itteni bevett gyakorlat szerint ilyenkor egy széndarabot kell az orrába csipesszel berakni, és akkor az illető láza elmúlik.

Hát… annyi biztos, hogy két nap múlva nem fog visszajönni panaszkodni, hogy nem sikerült…

Viszont most késő este van (lásd az első mondatot). Azaz a török doktorok már régen meglógtak a munkából. Így csak te vagy, a beteg meg az asszisztensed. Aki süketnéma. Mert ha már nem találtak melléd olyat, aki tud magyarul, akkor legalább egy olyat kaptál, aki semmilyen nyelven nem tud. Így nem vagy hátrányban a többiekhez képest.

Egyébként nem olyan rossz, hogy süket-néma. Amikor nem igazán bírod elviselni a helyzetet, akkor vele osztod meg minden bajodat, fájdalmadat. Simán bármit elmondhatsz neki magyarul. Ő meg lelkesen bólogat. Néha még tapsol is. Máskor meg hoz egy csomag kötszert, vagy csak leugrik a közeli boltba egy kiló almáért. Szóval teljesen megért téged…

Tehát késő este van (továbbra is lásd az első mondatot), és egyedül vagy az asszisztenseddel. És a beteggel, akinek súlyos láza van. Most viszont, mivel senki se látja, úgy döntesz, hogy egy kis boszorkánysághoz folyamodsz: adsz egy gyógyszert a betegnek.

A medicinát te állítottad össze a házi laborodban (vagy ahogy te nevezed, a boszorkány konyhádban). A recept pedig az, amit még Bécsben tanultál az orvosi egyetemen. Ez biztosan használni fog, és már 20 perc múlva nyoma sem lesz a láznak. Tudod, mert többször használtad. Bécsben is, és Isztambulban.

És azt is tudod, hogy milyen hatása van, amikor először adod a betegnek.

Csak egy egyszerű orvosság. Bekevered vízbe, és csak meg kell inni. Még csak rossz íze sincsen. Mégis, a betegek ilyenkor úgy néznek rád, mintha azt kérnéd, üljenek izzó parázsra. Mintha a széndarab az orrba sokkal elviselhetőbb és kényelmesebb lenne, mint egy pohár víz…

Ilyenkor mindig kapálóztak, és tiltakoztak. Az asszisztensed fogta le őket. Olyankor neki rimánkodtak törökül, de hát ő ugyebár süketnéma, így nem értette, mit is akarnak. Úgyhogy a végén mindig sikerült leerőltetni azt a pohár vizet. Utána az asszisztensed ráült a páciensre 20 percre, hogy nehogy elszaladjon. Az idő alatt meg lement a beteg láza.

Természetesen nem hálálkodtak. A helyzet csak még rosszabb lett. Azt hitték, hogy valami sátáni varázslatot hajtottál végbe. Hiszen a török módszer (szén az orrba) nem szokott ilyen gyorsan segíteni. Meg úgy általában sem szokott segíteni.

De aztán amikor hazamegy, és pár nap múlva csodálkoznak a szomszédok, hogy a páciens életben van, akkor azért híre megy, hogy mi történt. Bár ez még azt fogja jelenteni, hogy mindjárt tódulni is fognak hozzád a betegek. Sőt! Egy alkalommal olyanról is hallottál, hogy komoly verekedés alakult ki abban a kerületben, ahol a beteg lakott. Egyesek úgy vélték, hogy a sátán szállta meg, és egyszerűen rá akarták gyújtani a házat. Mikor ez nem sikerült (mert valahogy egyik-másiknak betört az orra), akkor azt a kórházat szemeltél ki, ahol te dolgozol. De szerencsére már az első utcasarkon eltévedtek, és mire megtalálták volna a kórházat, addigra leégett a fáklya…

Nem egyszerű a modern orvostudományt Isztambulban elterjeszteni. Jóformán csak az asszisztensed az egyedüli, aki bízik benne. De talán őt is csak az érdek hajtja. Ha téged a nép egyik nap bedobna a Boszporuszba, akkor ő minden bizonnyal munka nélkül maradna.

De azért ahogy telnek-múlnak a hónapok, kezdenek visszatérő pácienseid lenni. Ezt azért a többi orvos nem igazán mondhatja el magáról.

Mindeközben néha-néha összefutsz a többi kollégával is. A többi magyar orvossal, akikkel együtt voltál a Szabadságharcban.

Egy idő múlva megegyeztek, hogy ezek az összejövetelek rendszeresek lesznek. Havi egy alkalomban állapodtok meg, és találtok egy jó helyen, ahol megbeszélhetitek a napi gondjaitokat. Amelyek valahogy mindenkinél ugyan azok.

Hiába végeztétek el a legnívósabb bécsi orvosi egyetemet. És hiába van mögöttetek rengeteg év gyakorlat a kórházban, és további hosszú hónapok munkája a fronton. Itt mindez nem számít. Sőt! Mintha csak akadály lenne.

Pedig arról volt szó, hogy mindenki örül a külföldről hozott korszerű ismereteknek. De amikor a gyakorlatban is használni kellene, akkor mindig kitalálnak valamit, amivel a háttérbe állítsanak titeket. Ez eléggé elkedvetlenít titeket. Bár az idősebbek biztatnak titeket, hogy csak idő kérdése az egész… ez azért annyira nem győz meg téged.

Tellnek-múlnak a hetek és a hónapok is. Mikor egy alkalommal az egyik kollégátok mondja, hogy nem messze tőletek megalakult a Magyart Egylet. Igen, fura neve van, de hát katonákból áll a banda nem pedig költőkből. Itt szoktak az Isztambulba menekült magyarok összegyűlni. És hát mivel katonák, akik kicsit stresszesek, meg kicsit unatkoznak is, úgyhogy minden alkalommal kicsit össze is verik egymást. Néhány orvos bizonyosan hasznos lenne ezeken a gyűléseken. Így elhatározzátok, hogy a következő alkalommal mind elmentek.

Egyikőtöknek már mindjárt a bejáratnál munkája akad egy kifelé repülő úrember személyében. Az illető szerencsére nem tudott messzire repülné, és nemcsak azért mert szárny nélkül született. Hanem mert már az első oszlop megállította. Így viszont a kollégádnak nem kellett messzire mennie, hogy összekötözgesse.

Ezzel mindjárt az is kiderült, hogy bent már igencsak áll a bál. Mint később megtudjátok, aznap este különösen forró volt a hangulat, mert egyébként csak beérik az emberek néhány pofonnal, meg 1-2 szék reptetéssel. Így éppen a legjobb napon érkeztetek, mert több sebesültet is el kellett látni.

Mikor végleg elül a csatazaj, és ti is elláttátok az összes sérültet, akkor kezdtek el megismerkedni ezzel a hellyel.

Tehát egy magyar klubban vagytok. Ezek az emberek itt mind veletek együtt érkeztek Törökországba. A határ után újra összegyűltetek. Leginkább azért mert a legtöbben nem tudták, mit is kezdjenek magukkal. Így ez nemcsak egy klub, hanem egyúttal amolyan segélyszervezet is. Aki rászorul, azt a többiek kisegítik.

De ezen kívül a klubnak van egy titkos feladata is! Mióta utoljára láttátok, Kossuth elhagyta Törökországot. Megérkezett Angliába, ahol tervet készített a többi magyar emigránssal. Majd pedig tovább ment Amerikába, hogy pénzt gyűjtsön, aminek a segítségével újra fellángolhat a Szabadságharc. A terv, mely igencsak nagyszabású, a következő:

  • Az egész egy itáliai lázadással indulna. Ez a felkelés bizonyára átterjed Spanyolországra, majd Franciaországra. Ez pedig bizonyára elvonná a Habsburgok figyelmét.
  • Ez alatt a törökországi magyarok (ezek vagytok ti) délről betörnének az országba.
  • Az otthoniak már várnának titeket.
  • Ehhez Erdélyen keresztül elég sok mindent be kell csempészni. Pl. fegyvert.
  • Ebben az ottani sócsempészek fognak segíteni, akik már évszázadok óta ezt csinálják.
  • Tehát több magyar ügyködik már a helyszínen, hogy előkészítse a terepet.
  • Mindeközben tárgyalnak a szétesett Németország egyes tartományaival is, hogy esetleg ők is beavatkozzanak.
  • Az oroszok ezúttal nem tudnak majd segíteni, mert őket meg a svédek kötnék le.
  • De nem lenne rossz, ha a törökök is bekapcsolódnának az oroszok ellen, természetesen.
  • Nem mellékesen az osztrák sereg tele van magyar katonákkal. Amint kitört az itáliai felkelés, ezek a katonák átállnának a lázadók oldalára.

Az előkészületekben is tudtok segíteni Kossuthnak. Az itteni magyarok már jó ideje rendszeresen járnak a kikötőből a határra, hogy fegyvereket, és más dolgokat vigyenek. Ők állítólag útközben összefutottak azokkal a magyarokkal is, akik beálltak az oszmán hadseregbe. Tényleg minden nagyon jól megy. Arra kell már csak várni, hogy Kossuth kiadja a parancsot a támadásra. Ehhez már csak annyi szükséges, hogy az olaszok fellázadjanak. Erről egyenlőre nem tudtok semmit. De remélitek, hogy minden jól megy.

Téged és még sok orvost teljesen lefoglal a munkátok. Nem tudjátok megengedni magatoknak, hogy 1-2 hétre a határhoz menjetek. De viszont anyagiakkal tudjátok támogatni az ügyet, amire éppen úgy szükség van. Sőt! Olyan magyar katona sok van, akinek nincsen semmi dolga és így ráér. Viszont pénzből nem áll jól a klub. A ti adakozásotokért sokkal inkább hálásak.

De azért van 1-2 olyan orvos, akinek már elege van a török kórházakból, és szeretne minél hamarabb hazajutni. Ők már a következő csapattal a határhoz mennek. Nem is látjátok őket többé.

Így telnek-múlnak a hónapok. A Magyar Egyletben tovább megy a szervezés. Ha pedig éppen nincs mit csinálni, akkor egy jó kis bunyóval ütik el az időt. Meg egymást is. Ennek köszönhetően ti orvosok sem unatkoztok.

Egy idő múlva viszont úgy tűnik, hogy a lelkesedés kezd lecsillapodni. Kossuth felől azt a hírt kapjátok, hogy a szükséges pénznek csak a töredékét sikerült összeszednie. De mindenki ígérte, hogy amint kitör a Szabadságharc, támogatni fogja. Kossuthnak viszont puskákra van szüksége nem ígéretekre. Az utóbbival nem lehet háborút nyerni. Erre a megjegyzésre többen is bólogatnak a klubban. Ők már megtapasztalták, hogy mi mindenre (nem) jók az ígéretek. Ilyenekből főleg Isztambulban lehet sokat összegyűjteni.

Így viszont a háború kezdete egyre inkább halasztódik. Ami pedig nem tesz jót a morálnak. A klubban egyre több magyar talál rá valamelyik drogra. Ebben sajnos egyik-másik orvos kollégád is segít nekik.

De nem jobb a helyzet a határ túloldalán sem. Valaki nem tudott már tovább várni, és elindított egy felkelést Erdélybe. De így, hogy az előkészületek, nem voltak készen, és támogatás sem volt, a Habsburgok hamar leverték az ellenállást. Mindezek után pedig az osztrákok bekeményítettek. Nemcsak a határokat kezdték fokozottan figyelni (az erdélyi sócsempészek kénytelenek voltak meglapulni), de még a megfigyelések is fokozódtak. Egyre több és több embert tartóztattak le. Így az otthoni előkészületek teljesen kudarcba fulladtak.

A helyzetet még meg lehetett volna menteni, ha Kossuth valahogy el tudja indítani az olasz felkelést. De ahhoz meg pont arra a fegyverre lett volna szükség, ami pénz hiányában nem volt meg. Maradt a várakozás… na de mégis? Meddig? És mire?

A kérdésre bő egy év múlva kaptok választ. A klubba egy esteegy futár érkezik: kitört a háború Oroszország és Törökország között. Az angolok és a franciák is hadat üzentek az oroszoknak.

Hatalmas éljenzés tör ki. Még az előbbi két haragos csoport is egymást ölelgeti örömében. – Végre! Visszavágunk az oroszoknak! – hangzik a kiabálás sok helyről. Ahogy sokan fogadalmat is tesznek, hogy még ma este leporolják a régi ruhájukat, megkeresik a hadsereget, és beállnak katonának.

– És mi hír a Habsburgokról – kérdezi valaki? – ők melyik oldalon vannak?

A kérdés hallatán mindenki hirtelen elcsöndesedik. Minden szem a futárt figyeli.

– Ők még semlegesek. Ők kimaradnak a háborúból. Egyenlőre legalábbis.
– Kossuth majd megcsinálja! Ő majd kitalálja, hogy az osztrákok is beszálljanak. És akkor őket is fenékbe fogjuk rúgni! – hangzik valahonnan. Mire mindenki hangosan elkezdi kiáltani: Kossuth! Kossuth! Nem sokára pedig együtt rázendítetek a Kossuth Lajos azt üzente c. dalra.

(Folytatás a 6CD vonalon)

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .


56
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    otuz
    “30”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek
    Drone röppenések