Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Miután Alival megoldottátok az ország dél-keleti rablóbandával fennálló diplomáciai problémákat (bár ehhez le kellett ágyúzni mindenkit), így ott már több dolgok nem akadt.

De ez nem jelenti azt, hogy nyugodtan elmehettek kávézgatni. Hiszen az ország többé részének még szüksége van rátok.

Amikor Ali azt mondta, hogy sürgősen a Balkánra kell menni, mert ott lázadoznak az emberek, akkor arra gondoltál, hogy majd valami gyors hintóban, vagy még inkább gyors lovakon fogtok vágtatni. És így majd néhány nap alatt már ott is lesztek.

A valóság ezzel szemben a következő:

  • Hintótok van, mert hát gőzmozdonynak mégsem lehet ezt nevezni: két kecske befogva egy szekér elé, amire valaki rászögelt egy darab bársonyt.  De ezt is olyan ügyesen, hogy 3 oldalt lelóg, és a kecskék mindig rálépnek (meg mindenki más is). Miközben középen, ahol ülnétek rajta, ott meg pont hiányzik.
  • A kecskék nemhogy nem haladnak villámsebesen, de útközben többször előfordult, hogy a menetet megunván lefeküdtél az út szélére aludni. Majd mikor felébredtél, akkor tapasztaltad, hogy alig 2-3 m-t haladtak csak.
  • Sőt! Olyan is volt, hogy Alival inkább előre gyalogoltatok, hogy az út menti város kávéházában várjátok be, míg a kecskék megérkeznek.

Összességében a haladásról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy tényleg haladnátok is. Amikor már 3 hete úton vagytok, akkor Alinak eszébe jutott, hogy a kedvenc kávéskanalát ottfelejtette az erődben. Így gyorsan visszament érte. Estére már utol is érte a hintót.

Tehát nagyon-nagyon lassan mentek. Azt már biztosan látod, hogy a Balkánra nem fogtok időben odaérni, bármi is legyen ott a probléma. Sőt! Ha így haladtok tovább, mire Isztambulba értek, addigra a magyarok és az osztrákok ki fognak békülni – mondod magadban. Aztán ezen a gondolaton jót nevetsz. Na persze! Hogy a magyarok és az osztrákok kibékülnek… Micsoda fura gondolat!

Egyúttal viszont azon is elgondolkozol, hogy ha ez tényleg így megy tovább, akkor tényleg öregapó leszel már, mire az út feléig elértek. Úgyhogy valamit tenni kellene..

Míg ezen elmélkedsz az egyik útszéli fogadóban, kávét iszogatsz, hogy serkentse az agyműködésedet. Ahogy leteszed a kiürült csészét az asztalra, az jut eszedbe, hogy talán ez a fekete nedű a kecskékre is hatással van, nemcsak rád. Mindjárt szólsz is a pincérnek, hogy főzzön néhány liter, igazán erős kávét. Tegyen bele a tegnapi és a tegnapelőtti maradékból is. Meg egy merőkanálnyi csípős szószt is. Ha esetleg a kávé nem lenne elég… Amolyan B tervnek.

Az új kávé hamarosan el is készül. A pincér egy közepes méretű vödörben adja oda neked, amivel elgyalogolsz a hintóig. Úgy látod, hogy bő 20 centit haladtak, míg te a kávéval voltál elfoglalva.

Felébreszted Alit-t, aki a kocsin alszik, és elmondod neki, hogy hoztál egy kis erősítőt a kecskéknek. Jó lenne, ha kapaszkodna, hátha ezek a jámbor állatok hirtelen nagyon megindulnának. Ali persze csak int, és visszafekszik aludni. Szerinte csak viccelsz. Nincs semmi, ami ezeket az állatokat rávenné a mozgásra.

Na jó, megvonod a válladat. Egymás után mindkét kecskének a fejét belenyomod a vödörbe, majd pedig jó erősen megkapaszkodsz.

Nem kell sokat várnod. Egy perc múlva mindkét kecskének nagyra nyílik a szeme, égbe merednek a fülei meg a farka, aztán úgy megindulnak, mint a puskagolyó. Még szerencse, hogy kapaszkodsz, mert így te is velük tartasz. Nem úgy, mint a szegény Ali, aki viszont a hirtelen gyorsulástól leesett az út porába.

Na igen! Ez az! Így már minden sokkal jobb! És gyorsabb is! Két nap sem kell, és már Isztambulban vagy! Sajnos a lassítást nem sikerült megoldanod, így amikor a szultán palotája mellett haladtok el éppen, akkor egyszerűen csak leugrasz a kocsiról. Még néhány másodpercig figyeled, ahogy tovább száguld, majd eltűnnek a szemed elől… talán meg sem állnak az Atlanti-Óceánig…

Mivel Ali egy darabig biztosan nem fog megérkezni, úgy gondolod, hogy neked kell kézbe venned az ügyet. De előtte betérsz egy török fürdőbe, hogy lemosd magadról az út porát, sarát. Megy egyébként sem tudtál egy rendeset mosakodni mióta elhagytátok Isztambult.

A palota közelében több török fürdőt is találsz. Bár még sosem voltál ilyenben, de gondolod, hogy olyan nagyon más nem lehet. Bizonyára van bent 1-2 medence, ahol az ember jól kiáztathatja magát. Így igencsak megdöbbensz, amikor odabent csak gőzzel teli kamrákat találsz.

Mivel szultáni megbízott vagy, és erről pecsétes papírral is rendelkezel, ez némi kiváltsággal is jár. Ezek között a fürdők korlátlan használata is megtalálható. Így már mindjárt a kapuban bemutatod az erről szóló lapot.

A pénztáros hátraszól, mire mindjárt 4 jól megtermett török kerül elő. Ők a fürdőmesterek, akik elvégzik a tisztítást. Elsőnek beterelnek egy kis fülkébe, hogy ott öltözzél át. Miután ez megtörténik, a központi terembe vezetnek be, ahol az átláthatatlan gőz közepén egy kőlap van. Erre fektetnek el, majd hamarosan megkezdődik a tisztítás. Ez körülbelül azt jelenti, hogy minden koszt lepucolnak rólad. Még azt is, amit 7 éves korodban szereztél. De néha úgy érzed, hogy még a bőrödet is levakarják. Máskor meg azt érzed, hogy egy hatalmas habfelhőben vagy. Amikor pedig már azt gondolod, hogy vége van az egésznek, akkor hívnak egy még nagyobb embert. Egy akkorát, ami még az ágyúgolyókat is el tudná kapni. Ő a masszőröd. És a feladata egyszerű: beledöngöljön téged a kő repedéseibe.

Legalábbis te úgy érzed. Bár időnként érdeklődik, hogy mennyire sikerült élvezetessé tennie az elmúlt perceket a döngöléseivel. Mivel nem akarod megbántani, hiszen nem szándékozol a Föld másik oldalán kikötni, így azt mondod, hogy minden nagyon jó, nagyon szép. Még a csillagok is tetszenek, amiket látsz.

Mégis, az egészet olyan profin csinálják, hogy a végére tényleg felfrissülsz. Úgy érzed, hogy egy teljesen új ember lépett ki a fürdőből. Most már nagy lelkesedéssel és önbizalommal mész be a palotába.

Itt megtudod, hogy a Balkánon bizony tényleg problémák vannak. Küszöbön a lázadás! Kellene valaki, aki beszél velük, és leginkább lenyugtatja. Mivel Ali láthatóan egy darabig még nem áll rendelkezésre, így a diplomácia megoldásra egyedül te vagy alkalmas. Ha pedig az nem sikerül, akkor B tervnek ott van Ömer Pasa, aki a hadseregével mindenképpen lecsillapítja a mérgelődőket. Ebben nagy rutinja van. De azért jó lenne, ha nem kellene ezért a fél országot felgyújtani, mert hát ugye ők adófizetők a szultán kedves népe.

A megbeszélés után azonnal útnak indulsz. És mire az est leszáll, addigra te már Isztambulon kívül vagy. Itt szállsz meg egy szélmalomba berendezett fogadóban. Ez az alváson kívül egy kis információ szerzésre is nagyon alkalmas. Itt megtudod, hogy a lázadás már nagyon forr. Néhány napon belül a tetőfokra hághat. Központja az a kisváros, ami két napi lovaglásra van innen. De sietned kell, mert Ömer Pasa már előtted jár. Ezt megfontolandó már hajnalban, még napkelte előtt útnak indulsz.

Két nap múlva el is éred az említett kisvárost, ahol egyenlőre beülsz egy fogadóba, hogy gondolkodjál. Most vajon mit csináljál? Te nyelveket tudsz, mert jó érzéked van hozzá. De attól még nem vagy diplomata. Mit kellene mondanod a lázadóknak? Meg egyáltalán ki a vezetőjük? Hogy találod meg őket?

Meg egyébként is. Ahogy visszaemlékezel a Szabadságharcra, akkor ti voltatok a lázadók. Nem igazon tudsz olyan érvet, amivel akkor téged visszatartottak volna a harcoktól. Kivéve persze a független Magyarországot. A szultán viszont egészen biztosan nem örülne egy független Balkánnak…

Míg ezen gondolkozol, csak félig figyelsz oda, amikor a pincértől vörösbort kérsz. De amikor kiderül, hogy elfogyott, megszakad az eddigi gondolatmeneted.

– Nincs vörös? Akkor legyen fehér…
– Sajnos fehér sincs…
– Akkor legyen valami erős.. Pálinka vagy hasonló van?
– Sajnos olyan sincsen. Igazság szerint semmilyen alkoholunk nem maradt. Málnaszörpön kívül semmi mást nem maradt.
– De hát az hogy lehet?
– Pár napja Ömer pasa és a magyar katonái járják a megye kocsmáit. Az összes alkoholt megitták?
– Ö…és ők hol vannak?
– A nagytermemben.

Kavarog a fejed a sok információtól… Ömer Pasa megelőzött… Tele van a megye magyar katonákkal… és még az alkohol is elfogyott… mi folyik itt? Hogy lesz itt béke?

De amikor beülsz a többiek közé, és Ömer Pasának elmondod, mi jártban vagy itt, akkor elmondja neked, hogy a lázadás le van rendezve. Mégpedig úgy, hogy a magyar huszárok megitták az összes alkoholt 80 km-es körzetben. Ettől pedig a helyiek jobban megijedtek, mintha rájuk gyújtották volna a várost. Gyorsan mindegyik meg is esküdött, hogy ezen túl békében marad, és mindent úgy tesz, ahogy a szultán kéri. A feladat teljesítve, és mindeközben nem sérült meg senki. Úgyhogy nemsokára indulnak is Edirnébe, hogy ott táborozzanak le. Így már nincs miért maradni… mutat mosolyogva a kiürült hordókra.

Ezzel véget is ért a küldetésed. Te pedig végre megnyugodtál. Nem lett ennek rossz vége!

Most már felhőtlenül csatlakozol a mulatozó magyar katonákhoz. Igen, ők is veled érkeztek a határhoz még 1849-ben. A csapat másik felével nemrég találkozták az ország keleti végében, Bem Apóval együtt. Igen, eszedbe jutott Bem Apó. Úgy érzed, azt az információt mindenképpen meg kell osztanod a katonatársaiddal. Ők szomorúan fogadják a hírt. És mindjárt innának is egyet az egészségére, ha lenne mit. Na majd Edirnében!

Fél óra múlva fel is kerekedtek. Te is a magyar katonákkal tartasz, mert egyenlőre nincs más dolgod, meg ötleted sem. Néhány hét után hálásak is lesznek neked, mert jól jön egy tolmács itt, a határ közelében.

Idővel pedig összefuttatok egy másik magyar csapattal, amelyik Isztambulból érkezik titokban. Mint megtudjátok tőlük, Kossuth titkos tervét hajtják végre, amivel újra fel lehetne lángoltatni a Szabadságharcot. Ehhez több mindent el kell juttatni a határra, ahol már várják őket az erdélyi sócsempészek. Ők már évszázadok óta tevékenynek, és mindent átvisznek a határon, amit csak megfizetnek. Elsősorban persze sót, mert mégiscsak ez van benne a munkaköri leírásukban. De vittek már át gőzhajót is darabokban…

A következő hónapokat itt, a magyar-török határ közelében töltöd, ahol mindenki nagy örömére hatalmas segítséget nyújtasz. Néha a csempészeknek segítesz, néha az isztambuli magyaroknak, néha pedig Ömer Pasának és a magyar katonáknak. Ez elég jó programnak tűnik, mellette elegendő szabadidővel, melyet valamelyik kávéházban töltöd. Ráadásul Edirne egy borközpont is egyben, így ebből sincs hiány sosem. Mindeközben pedig kapod a szultántól a juttatásokat. Nem rossz ez így együtt!

Sok idő telik el így. Míg egyik nap – miközben a kávéjóslás rejtelmeibe próbál egy fiatal lány beavatni – megjelenik Ali.

Elmondja, hogy kecskehalálában vágtatott idáig, és rekord idő alatt (400 nap) tette meg a hatalmas utat. A szultán hallott a sikereidről, így téged és Alit bízza meg azzal, hogy az oroszokkal tárgyaljatok. Mert nekik Jeruzsálem kell.

Mi? Micsoda? Meg hogy kerül ez ide? Vagy oda?

Na de te diplomata vagy, Alival együtt. Így a lehető leggyorsabban (naponta csak 3 alkalommal álltok meg kávézni) Isztambulba mentek, ahol már vár egy francia gőzös titeket. Ezzel mentek az oroszokhoz tárgyalni. A nézeteltérés igazándiból a franciák és az oroszok között van, de mivel Jeruzsálem az Oszmán Birodalom része, nektek is részt kell vennetek a tárgyaláson.

A hajón, bár korlátlan a kávé, a minősége messze elmarad a törökökéről. Viszont a borra nem lehet panaszotok. De e mellett a több napos út mellett stratégiai tervet is készítetek, mit is kezdjetek az oroszokkal.

A francia diplomata elmondja a szituációt:

  • Jeruzsálemben vannak muszlinok, zsidók, meg keresztények. Itt a fő kérdés most az, hogy ki legyen a keresztények főnöke.
  • Elvileg Konstantinápoly bukásával a keleti keresztények vezető Moszkva lett.
  • Ez az elmúlt évszázadokban jó volt (vagy legalább nem érdekelt semmit). De most közeledik Konstantinápoly elestének 400. évfordulója. Ez pedig jó ok arra, hogy mindenki újrabeszélje a kérdést.
  • Jeruzsálem az Oszmán Birodalom része. A birodalomban élő keresztények (akik mellesleg ortodoxok) védnöke Oroszország.
  • A nyugati keresztények viszont úgy gondolják, hogy a franciák sokkal jobban tudnák a Jeruzsálemben élő keresztényeket támogatni, mint az oroszok.
  • Bár hogy miért is, amikor évszázadokon keresztül el voltak hanyagolva, előtte pedig ki voltak átkozva, azt nem tudja senki.
  • Az oroszok sem, úgyhogy nem adják Jeruzsálemet.
  • Az angolok is a franciákat támogatják. Mivel jó messze vannak a helyszíntől, pontosan átlátják és átérzik a problémát.
  • Valójában az egész csak hab a tortán. Az igazi ok, hogy az oroszok provokációt akarnak, amivel megtámadhatják a törököket, és végre elfoglalhatnák Isztambult. Ezzel pedig az övéké lenne a fekete-tengeri kijárat.
  • A franciák és az angolok viszont jobban örülnének, ha a kijárat a törököké maradna, mert velük már régóta nagy barátságban vannak. Kivéve, amikor nem. De hát aki a jeruzsálemi keresztényekért aggódik, az rossz ember csak nem lehet.
  • Összegezve tehát a franciák azért vannak itt, hogy támogassák a törököket, és megelőzzék az orosz agressziót. Mellékesen ha sikerülne Jeruzsálemet megszerezni, az nem lenne rossz.

– Öööööö… akkor most mit is kellene csinálnunk? Kérdezed Alit…
– A lényeg – magyarázza -, hogy jól el kellene csevegni az oroszokkal. Olyan barátságosan, nehogy háború legyen belőle. Egyértelmű, hogy a franciák ki akarják ugrasztani a nyulat. A mi feladatunk az, hogy ebben megakadályozzuk. Egyébként is az egésznek semmi értelme. Jeruzsálem mindig is az oszmánoké volt, és mindig is az övéké marad. Nem fogják a franciák megkapni.
– Jó, de akkor miről kell tárgyalni? Meg miért a francia hajón vagyunk, ha az oroszokat akarjuk segíteni? És miért segítjük az oroszokat, ha ők közben Isztambult akarják?
– Ezek olyan diplomáciai dolgok, amiket csak hosszú évek tudásával lehet megérteni. Te csak figyelj engemet!

Na jó, végül is ebben Ali a mester. Te még csak tanuló vagy. Oroszul viszont nagyon jól tudsz, így te majd cseverészel a többiekkel.

Amikor befut a hajó a kikötőbe, és végre találkoztok a diplomatákkal, Ali egy igen érdekes köszöntöt mond oroszul. Vannak benne medvék, akik nem szoktak fürdeni, de annál több időt töltenek az anyukájukkal. Főleg azért, hogy kis bocsokkal lássák el Szibériát. Ezen kívül többször elhangzik még a kecske szó is, meg valakinek az apja is. És még sok olyan hasonló, amitől csak pirul az ember füle meg mindene.

Az oroszoknak meg a fejük lesz teljesen vörös az elhangzottaktól. Mire ti pánikszerűen visszamenekültök a hajóra. Szerencsére az még nem állította le a motorját, így még az partvédő ágyuk megszólalása előtt biztonságos távolságba juttok. A francia diplomata nem érti az egészet. Ali azzal magyarázza, hogy ilyen agresszívak az oroszok. Nem értenek ők a diplomáciához.

Te viszont minden szót pontosan értettél. Kérdőre is vonod Alit, hogy mi is ez az egész.

– Figyelj! Az oroszok és az oszmánok az idő kezdete óta harcolnak. Legalább 40 háború zajlott az elmúlt néhány évszázadban, legtöbbször csak minimális nyereséggel az egyik oldalon. Most viszont az angolok és a franciák is velünk vannak. Végre átütő sikerünk lesz!

Ezzel nem tudsz vitatkozni. Meg most már nincs is értelme. Kitört a következő orosz-török háború, melyet később Krimi Háborúként emlegetnek majd.

(Folytatás a 6CF vonalon)

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


146
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    .. istiyorum
    “I want ..”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek