Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Másnap egy olyan helyen találkozol a szabadságharcos pékkel, amit jobb híján piacnak hívtok.

Kinézetre nem olyan, mint egy piac. De mivel itt mindent árulnak (akár még téged is, ha nem vigyázol), így végül ebben a névben maradtok.

Alighogy elindultok a felfedező útra, mindjárt az egyik sarkon találtok egy kétszintes házat, rajta a táblával, hogy kiadó.

(Bár ezt inkább csak sejtitek, mert nem tanultatok meg oszmánul olvasni. Nem biztos, hogy a kerekeskígyó-laposcsiga-fordítottteknősbéka felirat valóban azt jelenti. De a kézírás lendülete erősen erre utal)

Ahogy közelebb értek és jobban megnézitek, kiderül, hogy ez a sarki étterem, ahova szoktál járni. És ahonnan azok a fura szagok szoktak érkezni…

Mivel gyakran jársz ide, a helyiekkel már sikerült egy olyan jelrendszert kialakítani, amivel egészen jól megértitek egymást. Ez különféle hangok kiadásából, mutogatásból és időnként orrfújásból áll. Ez most is alkalmas arra, hogy megtudjad, mi is történt pontosan.

Az éjjel a hatóságok lótetemet találtak, és erre hivatkozva bezáratták az éttermet. Mert hogy nem higiénikus. Hmmm.. Fura egy történet. Azt eddig is mindenki tudta, hogy ez a hely köszönőviszonyban sincs a higiéniával. Még ki is van írva a kapuba, hogy mindenki a saját felelősségre eszik. Úgyhogy érthetetlen, hogy e miatt zárták be.

Na meg lótetem… Hát mikor volt ebben az étteremben hús! És most, hogy végre egy bejött, ráadásul a saját lábán, mindjárt bezáratják az egész épületet…. Na mindegy, nektek éppen kapóra jön.

A hely megfelelő. Az emberek már megszokásból ide jártak. Ráadásul a körülmények miatt talán még olcsóbban is sikerül megszerezni. Így nagy bátran odamész az étterem tulajához.

– Üdv testvér! Úgy látom nagy bajban vagy…
– Hajaj! Láthatod, hogy bezárták a éttermemet… amin oly sokat dolgoztam… És most ki fogja ezt a helyet kibérelni? Azt fogják hinni az emberek, hogy el van átkozva… ha híre megy a lónak..
– Sose aggódj! Én már ma kibérelem. Persze csak jutányos áron…
– Hát nem is tudom… Mennyi pénzed van?
– Kevés… De ne feledd a lótetemet…
– Hagy gondolkozzam…
– Ne gondolkozz sokat! Tudod, hogy az ilyennek gyorsan híre megy…
– És mit kezdenél az épülettel?
– Pékséget nyitnék… Úgy látom, olyan nincs a közelben…

Ezt követően jó négy órán keresztül alkudoztok, míg végül sikerül egy igazán kedvező bérleti díjat kicsikarnod. Ráadásul a megállapodásba még azt is sikerült belevenni, hogy az ex-étterem tulajdonos (Musztafa) is nálatok dolgozzon. Ez azért elég jó, mert végül is ő is ebben a szakmában dolgozott. Nem mellékesen tud törökül is, ami igencsak fontos tulajdonság a török fővárosban.

Már néhány nap múlva kiderül, milyen jól is jártatok vele. Rengeteget segített a megfelelő anyagok beszerzésében. Nemcsak, hogy a legjobb helyeket tudta, de török lévén, és ismerős lévén jóval alacsonyabb áron tudott megvenni bármit is, mint amit ti valaha is elérhettetek volna. És nem is vacak minőséget adtak el nekik, amire te jó eséllyel számíthattál volna, ha te intézed a vásárlást. Tényleg jó állapotban lévő eszközeitek lettek.

Arról azért szó sincs, hogy Musztafával nem próbálkoznak, hogy jó drágán valami bóvlit adjanak el neki. Csak mivel ő is török volt, és itt élt, már kifinomult rutinnal rendelkezett. Az ő részéről ezek mindennaposak voltak, néha még ő is alkalmazta. Így már az első szavaknál rájött, hogy mire megy ki a játék. Ő is cápa volt a cápák között. Ti meg… maximum aranyhalak…

Pár hét alatt mindent sikerül összeállítanotok, hogy beinduljon a pékség. A korábbi étterem berendezésinek nagy részét, mint a székeket, asztalokat megtartjátok. Csak átfestitek. Neked valahogy nem jött be a rózsaszín.

Eredetileg csak egy sima pékséget terveztetek. Musztafa, elmondta, hogy egy büfé, reggeliző hely sokkal hatásosabb lenne. A törökök szeretik, ha megáll az idő körülöttük, és leülhetnek enni. Ők nem olyan rohanós fajtájúak…

Hamarosan minden készen is áll a nagy napra. Valahonnan egy piros szalagot is szerettek, amit ünnepélyesen egy péklapáttal átvágtok. Jó, hát az átvágás nem igazán sikerül, nem úgy, mint a kilincs leverése. És az ünneplés is csak annyit jelentett, hogy 2 ember tapsolt, míg a harmadik (ez vagy te) bénázott a kapuban.

De végül is megnyitottatok. Nem ez a lényeg?

És akkor most… várjátok az első vásárlót…. És csak várjátok, várjátok.

Úgy tűnik, jó döntés volt a pékség. Ennek ugyanis nagyon jó természetes reklámja van: a friss kenyér illatai messzire szállnak. Így olyan nagyon sokat nem is kell várni, mire az első emberek bekukkantanak.

Őket viszont nagy meglepetés éri.

A kenyeret felismerik. Ez egy nagy kerek-gombóc-golyó-labda formájú, barna dolog, ami még kenyér illatot is áraszt. Na de a többi: kifli, zsömle, perec, pogácsák… hát ezek meg mik? Ezekkel nem tudnak mit kezdeni.

Próbáljátok, hogy majd akkor Musztafa ajánlgassa, de ő sem bízik benne, hozzá sem akar nyúlni.

Idővel rá kell jönnötök, hogy csak a sima kenyér az, amit el tudtok adni. A többiből csak 1-2 elvetemült vásárol, így a választék nagyon lecsökken… Csak 1-2 pogácsa, és a kifli az, amit megvesznek. Ez utóbbi viszont a kedvence lett azoknak, akik reggelizni járnak hozzátok.

A reggeli viszont teljesen más, mint ahogyan elképzeltétek: Nemcsak egy kifli és egy darab vaj. A törökök az igencsak megpakolt asztalt szeretik. Be kellett szereznetek olívabogyót (ilyet még nem is láttatok), sajtokat, szalámikat, mézet, lekvárokat és még  sok olyasmit, amiről még nem is hallottatok. És persze ilyen kérések is érkeznek, mint az omlett, tükörtojás, stb… Így a reggelivel rengeteg munkátok akad. Még két személyt kellett felvenni, hogy ki tudjátok szolgálni a vásárlókat. Szerencsére ez hozza a legtöbb bevételt. Mert egyébként csak a pékség nem állna meg önmagában.

Így telnek a hetek, majd a hónapok. Az elején persze lassan indul az üzlet, de ahogy az emberek megismerik, úgy kezdenek gyarapodni a vásárlók. Majd egy ponton megáll a növekedés. Ez egy olyan pont, ami nem nevezhető rossznak. Van elég bevételetek. De úgy érzed, lehetne ez jobb is.. Lehetne több is…

Megkérdezed Musztafát is, hátha neki van valami ötlete. De azt mondja, hogy összesen nem volt annyi vásárlója, mint most egy hónap alatt. Pedig ő már azokat is beleszámolta, akik ételmérgezésben elhunytak…

Próbálkoztok erre-arra, de sehogy sem sikerül a vevőkört bővíteni. Ezen sokat morgolódsz, de nem tudsz mit tenni. Ötlet nincs. De legalább a helyzet kielégítő. El lehet tengődni… mondod magadban.

Továbbra is jönnek-mennek a hónapok, ahogy a vásárlók is. Csak ők – a hónapokkal ellentétben – megállnak pár órára, hogy reggelizzenek. Az üzlet pedig beáll egy stabil állapotba.

Eltelik az első év, amit egy hatalmas bulival ünnepeltek. Végül is, megy ez, bevételt is hoz eleget. Akkor minek panaszkodni.

Tovább mennek a napok és a hetek, amikor egy alkalommal egy volt szabadságharcos magyar érkezik hozzátok. Ő is megörül nektek, meg ti is neki. Ő még annak is örül, hogy talált kiflit. Mert az bizony már nagyon hiányzott neki.

Ahogy beszélgettek, elmondja, hogy nemrég alakult egy klub. Egy egylet. Egy Magyar Egylet. És ahogy a nevében is benne van, ez a magyarokat gyűjtené össze. Főleg azokat, akik a Szabadságharcban is együtt voltak.

– Az egy jó hely. Van minden: zene, tánc, meg jó kis bunyók. És még Kossuthnak is segítünk.
– Kossuthnak???
– Jaja. Mondom, jó hely. Egyedül nő nincsen.. Azt senki se hozott magával meneküléskor*…

No, ez felettébb érdekes. Míg te a kifliket hajlítgattad, addig összegyűltek a magyarok. És már nagyban ügyködnek is! A végén még kirobbantják a Második Szabadságharcot. Aztán már csak az hiányzik, hogy megnyerjék, hazamennek, téged meg itt hagyjanak! Így gyorsan megkérdezed a pontos helyet és időpontot.

Így a következő gyűlésen már te is ott vagy. Sőt! Annyira izgulsz, hogy esetleg otthon már dúl a csata, hogy már kora reggel odamész az épülethez, és letáborozol a lépcsőre.

Végül, amikor elkezdődik az este, és lefutottátok a tiszteletköröket a régi sorstársakkal, akkor megnyugtatnak, hogy a Szabadságharcnak még csak az előkészületei folynak. Sok helyen sok minden történik. Pl. Kossuth szeretné fellázítani az olaszokat a Habsburgok ellen. Ha ez megtörténik, akkor az elvonja az osztrákokat. Ekkor pedig a törökországi magyarok fegyverrel hazaindulnak. De addigra otthon is több helyen lesznek titkos fegyverraktárak, így mindjárt több helyen lesz lázadás is. Ezt fogják az isztambuli magyarok segíteni. És ez csak egy töredéke annak a tervnek, amiben a svédek az oroszokat fogják megtámadni, a kubai bennszülöttek pedig a németeket**. Bár ez utóbbit senki se érti (főleg, hogy ki az a Kuba és miért akar benn szülni).

A miatt pedig nem kell izgulnod, hogy lemaradtál volna. Minden jel arra utal, hogy az előkészületek megtorpantak. Pedig minden jól indult, nagy lelkesedéssel. Az ex-huszárok vitték is a fegyvereket meg mindent a török-magyar határhoz, ahonnan pedig az erdélyi sócsempészek juttatták tovább, megkerülve az osztrák őrszemeket. Sőt! Az egyik magyar, Miklós, még egy puskapor gyárat is nyitott Isztambul határában, hogy azzal is segítsen. De ha esetleg elmaradna a Szabadságharc (de erre még gondolni sem mer senki), akkor is a puskapor mindig is egy népszerű termék lesz. Hiszen annyi ember szeretne szultán lenni!…

Azta! Puskapor! micsoda ötlet! Te meg itt szórakozol a kiflikkel! Pedig mennyivel jobban kifizetődőbb, ha az ember robbanószereket árul. – gondolod magadban. De ez a véleményed majd fél év múlva megváltozik, amikor megtudod, hogy Miklós egy éjjel éppen a raktárba ment, de megbotlott. Először még csak az égő gyertya szállt el Miklós kezéből. Később maga Miklós szállt át a Boszporuszon. Röviddel utána a háza is követte… Ilyet azért a kiflik nem szokta csinálni. Bármennyire is égeted oda őket…

Tehát mindenki beleadott mindent. De az egész végül elakadt… Azt mondják, hogy Kossuthnak nem sikerült elegendő pénzt összeszednie Amerikában (mert már egészen Amerikáig elment), ebből pedig nem lett elég fegyver, ami a felkelések beindításához szükséges. Így az egész előkészületi folyamat leállt.

Ez így pedig bánat, és szomorúság… De legalább egy halom kiflit el tudtál adni. Úgy tűnik, ez olyasmi, ami az összes magyarnak nagyon hiányzik. Legalább te jól jártál.

Tellnek-múlnak a napok, a hetek, a hónapok. Most már rendszeresen eljársz a Magyar Egyletbe a pék barátoddal együtt. Néha még Musztafát is elviszitek, mert ő szeret verekedni. Mostanra már egészen jól megtanult néhány magyar indulatszót.

Az idő múlásával egyre feszültebb lesz a hangulat az Egyletben. Amikor átjöttetek a határon, akkor még mindenki a menekülésre gondolt csak. Majd arra, hogy új életet kell kezdeni. De utána felcsillant a remény, hogy mégiscsak haza lehet menni. Most ez a remény veszni látszik… E  miatt sokan olyan idegesek, mint az a kutya, amelyiknek a szájából kivették a csontot.

És ez nemcsak a Magyar Egyletre igaz. Hírét vettétek, hogy Erdélyben is valaki nekitámadt az osztrákoknak egy kisebb sereggel. Mégpedig az ottani földalatti szervezet vezetője. Az csak a kisebbik baj, hogy a Habsburgok hamar levertél ezt a lázadást. De rájöttek, hogy esetleg valami készül ellenük. Így azóta a határokat sokkal jobban őrzik. Olyannyira, hogy az erdélyi sócsempészek kénytelen voltak elbújni, és feladni az évszázados tevékenységüket.

Mindeközben megsűrűsödtek a megfigyelések, és a letartóztatások is. Még Kossuth nővéreit is elfogták. Bár őket később kiengedték és csak szemmel tartják. De ez akkor is egy intő jel. Így a szervezkedések teljesen lelassulnak. Mindenki arra vár, hogy Kossuth kitaláljon valamit.

Közben a hangulat egyre csak fokozódik. Kevés kell hozzá, hogy felkerekedjetek és átmenjetek az osztrák követségre rendet rakni. De akár egy német kutat is megvernétek, ha elétek ugrana egy. A kutak szerencséjére ők nem  csinálnak ilyenek. Beérik annyival, hogy állnak egy helyben, és vizet adnak.

Ilyen felfokozott állapotban telik a Karácsony. A Hull a pelyhes dal hamar átalakul Hullanak az osztrákok fogai-ra. Majd a következő hónapok is hasonlóan alakulnak.

Mígnem egy este egy futár érkezik. Őfényessége, az oszmán szultán hadat üzent az orosz cárnak. Kitört a háború.

A döbbent csendben szinte hallani lehetett, hogy mindenki fejében a fogaskerekek csikorognak. Bár amilyen alkoholos állapotban vannak néhányan, azoknál a fogaskerekek inkább ukrán guggolós táncot járnak.

  • Tehát az oroszok és az oszmánok összevesztek…
  • Ti az oszmánokkal vagytok
  • Vagyis lehet az oroszokat ütni-vágni, ahol csak éritek őket.
  • Édes a bosszú!

Hamarosan mindenki nagy éljenzésben tör ki. Több helyen Kossuth nevét kiáltják. Majd pedig együtt rázendítetek a Kossuth Lajos azt üzente c. dalra.

(Folytatás a 6D vonalon)

* Ez a rész nem igaz. A valóságban nagyon sok olyan emigráns is volt, aki az egész családdal érkezett. Ők viszont jellemzően nem a fiatalabb korosztályhoz tartoztak. De ettől még valószínűleg ugyan úgy eljártak a Magyar Egyletre.
Sajnos ez megint egy olyan rész, amiről keveset tudunk. Pedig érdekes lenne megfigyelni, hogy mennyivel voltak jobbak vagy rosszabbak azoknak az esélyei, akik családdal együtt menekültek.
** Kossuthnak tényleg volt egy olyan terve, hogy az európai szemek elől távolba rejtve, valamelyik karib-tengeri szigeten fog kiképző tábort építeni. Elsősorban a magyar emigránsok részére, de csatlakoztak volna hozzá más országbeliek is. A tervben az is szerepelt, hogy esetleg a bennszülöttekből is összeállítanak egy kisebb hadtestet.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
1848-as magyarok TörökországbanSzerepjáték – 5D (Vállalkozó vonal), 10.0 out of 10 based on 1 rating
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


145
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    lütfen
    “please”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek