Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Bár már hivatalosan zajlik a háború, ti mégis séta tempóban érkeztek az Oszmán Birodalom keleti gyülekező pontjához, Kars várához.

De hát mit tegyetek… a török katonák csak úgy tudnak haladni, időnként kávéval feltöltik őket. Ezért minden sarki büfénél meg kell állnotok… Az a fekete nedű, ami kezdetben a katonák gyors mozgását segíti, az lassít le titeket a legjobban. Pedig már nagyon ott szeretnétek lenni Kars várában! A végén még lemaradtok a háborúról, és akkor mehettek vissza a sivatagba homokot számolni.

Lassan-lassan telnek a napok, és lassan-lassan fogynak a kilométerek. Már elég közel vagytok a célállomáshoz, hogy akár egy tízéves gyereket is előre lehessen küldeni, hozza el a híreket. Ezért nemsokára meg is tudjátok, hogy két fontos tiszt is érkezett. Egyenesen Londonból!

Na tessék… ezek Angliából hamarabb megérkeznek, mint ti innen a szomszédos megyéből.. Pedig csak egy hegyen kellett átmennetek…

A két tiszt nevét is megtudod: Ismail Pasa és Hursid Pasa.

Na, kaptál két pasát… ők lesznek a főnökeid! Jobb is, mert már kezdett eleged lenni, hogy te vagy a rangidős, mindenféle vacakkal (pl. élelmezés, fizetés) is neked kellett foglalkoznod. No de várjunk csak! Ismail Pasa…Ismail Pasa… a neve olyan ismerős… Mintha már találkoztunk volna…

Mivel a többi katonával együtt, mind simán csak Ali-k lettetek, így mindenki másnak a neve kilóg a sorból. Ennek ellenére még mindig nem mozogsz otthonosan a török nevek között. Így nem tudod archoz kötni… De nem kell sokat várni, hiszen nemsokára találkozol velük.

4 nap alatt sikerül leküzdeni a maradék 3 km-t is, és végre bevonultok a várba. Mivel te vagy ennek a csapatnak a főnöke, te adod át őket az új parancsnoknak. Akkor csillan fel a szemed, hogy ezt a szakállás embert te ismered! Ez nem más, mint Kmety György! Igaz, a Szabadságharcban nem találkozták vele, mert te akkor is a keleti részen voltál. De miután török földön folytattátok a katonáskodást, ő is Bem-el együtt Aleppóba ment. Ott együtt szolgáltatok. De Kmety (akkor már Ismail – mennyivel jobb nevet talált, mint te!) Bem halála után elhagyta az országot. Ahogy sokan mások is. Most már tudod, hogy hova ment, és mi lett vele: Londonban tartózkodott, ahol emlékiratait készítgette.

A másik pasa is magyar… Már amennyire.. Guyon Richárd (immár Hursid Pasa) valójában francia, de Angliában született. Később beállt az osztrák seregbe. Aztán összeházasodott egy magyar tábornok lányával, így végül a magyar oldalon találta magát. Éppen a Szabadságharc ideje alatt. Ezért ő is Isztambulban kötött ki, de ő még Kossuth-ot követte. Aztán elváltak az útjaik, a szultán pedig Damaszkuszba küldte. Most, a háború miatt pedig ő is Karsra érkezett.

És ők még csak a pasák, a tisztek. Ahogy a következő hetekben még a tart a gyűlés, azt veszed észre, hogy egyre több és magyar érkezik. Néhányan Kmety Györgyhöz hasonlóan másik országból. Közöttük olyanok is, akik veled együtt voltak Aleppoban. De Isztambulból is jönnek.

Ez utóbbi emberekről megtudod, hogy van egy második készülődés is a Balkánon. Ott több a magyar, mert abban bíznak, hogy az osztrákokat is sikerül a háborúba belesodorni, és akkor folytatni lehetne a Szabadságharcot. Immár külföldi segítséggel.

Kmetytől pedig megtudod, hogy Kossuth sem tétlenkedett. Angliában és Amerikában is komoly készülődések zajlanak a Szabadságharc újraélesztésére. Bár egy ideje megakadtak a folyamatok, mert elfogyott a pénz, elfogytak a támogatok. Az orosz-török háború viszont egy új lehetőség, hogy valami kialakuljon.

Örülnek az Isztambulból érkezett magyarok is, hogy Kmetyvel találkoztak. Még jobban örülnek, hogy közvetlenül kapnak hírt Kossuth tevékenységéről. Bár szomorúak, hogy megakadtak az előkészületek.

Mindenki abban bízik, hogy a mostani háború majd változást hoz. De ha nem is, akkor is legalább jól fenékbe rúghatják az oroszokat.

Sajnos viszont az egyetlen ember, aki tényleg jól taktikázott ellenük, az Bem Apó volt. Ő már nincs veletek. És sem Kmety, sem pedig Guyon nem harcolt ellenük. De az itteni magyarok többsége sem. Az egyik te vagy, aki úgymond lőtt már orosz katonát.

E mellett pedig a helyet sem nagyon ismeritek. Így mindenképpen be kell vonni a törököket is. Ebből a szempontból a szultán nagyon lelkes volt. Kb. 200.000 török katonát küldött. Meg egy rakás pasát is. Őket úgy lehet legkönnyebben megtalálni, hogy a fejükön piros sapkájuk van, a kezükben pedig arany kávéscsésze.

Elől meg egy jó méretes pocak… Hát ők nem fognak sokat menetelni…

A következő napok a haditanácsokról szólnak. Mivel neked is vannak tapasztalataid az oroszokkal szemben (no meg valahol mégiscsak várkapitány voltál több, mint egy évig), téged is bevonnak.

Az orosz határ nincs messze. Légvonalban legalábbis. Apró probléma, hogy néhány kétezer méteres hegy zavarja azt az összképet, amit a háromezernél is magasabb hegyek alkotnak. Ezt hívják úgy, hogy Kaukázus. Itt a hegyeken átkelni nem lehet. Csak a hágók járhatóak. Már, amikor.

A törököktől megtudjátok, hogy az elmúlt évezredekben folyamatosan zajlottak a háborúk ebben a térségben (ezt a hagyományt a törökök is folytatták). A szűk és meredek völgyek rengeteg természetes segítséget adnak a védőknek. Míg a támadóknak pont fordítva, folyamatosan hátrányban vannak. Pl. a helyiek egyik kedvenc védekezési módszere, hogy óriási köveket küldenek völgy tetejéről a lent haladó katonáknak. 1-1 jobban sikerült görgetés akár az egész hágót lezárhatja.

Ugyan ezt el lehet játszani a hóval is. Ami szintén nem ritka. A tél itt hosszú, és kegyetlenül hideg. Hallani olyan történeteket, hogy 1-1 csata kimenetelét az időjárás döntötte el: az nyert, akinek kevesebb katonája fagyott meg.

Mindeközben rengeteg természetes hely van, ahol kisebb-nagyobb csapatok tökéletesen el tudnak bújni, hogy utána partizán akciókat szervezhessenek.

Mindezek jól mutatják, hogy az évezredek alatt a támadók legtöbbször vesztettek.

Megkérdezitek hát a törököket, hogy mi a taktika. A válaszuk elég egyszerű: Előre! Támadunk!

Azt viszont hozzá teszik, a Kaukázusban rengeteg olyan nép él, akik nem örülnek az orosz elnyomásnak. Ha megindul a háború, akkor egész biztosan ők is felkelnek. Igaz, ők a törököket is utálják. De talán nem annyira, mint az oroszokat. De ők egymást is utálják.. Itt biztosan mindenki lőni fog mindenkire.

A török terv pedig az, hogy ők is lőnek mindenkire.

Ennél a pontnál Kmety és Guyon egymásra néz, és egy jól érhető pillantást váltanak egymással. Nem sokkal később a haditanácsot ideiglenesen berekesztik.

Kmety odajön hozzád, és a pincébe hív néhány más társaddal együtt. A lépcsőlejáróra jól láthatóan, török betűkkel valaki már felírta: Kávé a pincében nincs. Azt a hátsó raktárban tartjuk. Ez azért elég jól távol fogja tartani a szultán embereit.

Odalent már csak a magyarok, és néhány angol meg francia tiszt tartózkodik. Abban mindenki egyet ért a török terv nem vezet célba. Nemcsak hogy egy teljesen ismeretlen területre kell behatolni, ahol az oroszokon kívül mindenki más is ellenség. De még a terep is ellenetek van.

A leglogikusabb az lenne, ha bevárnátok az oroszokat, akik bizonyára már alig várják, hogy lövöldözzenek, és ezekben a pillanatokban már a hágókban énekelve menetelnek (és remélhetőleg az ő fejükre és köveket görget valaki). Kars várát jól lehet védeni. A kisebb nemzetek pedig még hátba is támadhatják őket.

Kars vára az 1828-as orosz támadás alatt - Forrás: Wikipédia

Kars vára az 1828-as orosz támadás alatt – Forrás: Wikipédia

Az egyetlen probléma a tervvel, hogy a törökök mindenképpen támadni akarnak. Már több, mint 20 év telt el, hogy összecsaptak volna az oroszokkal, és ez nagyon aggasztja őket. Hiszen a apa is mesélt arról, hogy hadakozott az oroszokkal, az ő apja is, meg az ő apja is, meg az ő apja is… szegény kis Mehmet meg kénytelen a káposztaültetvényt kapálgatni. Pedig ő is inkább az oroszokkal játszana.

És itt a törökök a házigazdák. Az angolok, franciák, magyarok meg az az egy olasz, ki tudja honnan jött, csak vendégek. Mindenképpen azt kell csinálni, amit ők akarnak. Ha ez támadást jelent, akkor támadni kell.

Amit viszont lehet tenni, hogy ezt normalizálni, csökkenteni a veszteségek. E közben pedig egy kisebb hadtestet itt kell hagyni a várban, hogy azt megerősítse, és felkészítse az orosz támadásra. Ahogy a törökök, úgy az oroszok is biztosan meg fognak érkezni. Persze van remény, hogy az egyik hágóban megállítsák őket. De ahhoz védekezésre kell beállni. Abba pedig nem mennek bele a törökök.

Így marad az, hogy egymásnak kell ereszteni a törököket és az oroszokat. Majd remélni a legjobbakat.

Ha viszont sikerült átjutni a hágókon, akkor ott már lehet találni egy olyan várost, amelyiket akár sikerülhet is elfoglalni. Már csak az a kérdés, melyik város legyen az, és a szerint melyik hágón vonuljon a hadsereg.

Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az oroszok is hasonló gondolattal jönnek. És előfordulhat, hogy ők másik hágót választanak, és elkerüli egymást a két hadsereg. Ebben az esetben viszont Kars el fog esni. Ezt pedig megint csak úgy lehet megakadályozni, hogy a törökök szembe mennek az oroszokkal.

Most, hogy az alapkérdéseket sikerült lefektetni, elkezdődtek a részletek kidolgozása. Ez több napot vesz igénybe, és csak keveset tudsz benne segíteni. De azért örülsz, hogy valamire te is használható vagy. Ellentétben mondjuk a török tisztekkel, akik csak kávézgatnak, és ígérgetik, hogy holnap már vonulnak is a csatába.

A végső terv nagyjából hasonlít is az alaptervre. A hágókba sok katona úgysem fér be. Annak meg nincs sok értelme, hogy a hátulsók megvárják, amíg elfogynak az elöl levők. Vagy győznek. Inkább több kisebb csapatra osztják fel a sereget. Ezeket a tartományok többi városába vezénylik, hogy hozzátok hasonlóan valamelyik hágón kezdjék meg az előrenyomulást. Lehetőség szerint találják is meg az ellenséget, aki valószínűleg hasonlóan fog cselekedni. Ha őket sikerül legyőzni, akkor fognak találni egy várost, amit kedvükre elfoglalhatnak. De legalábbis be lehet őket keríteni, lehet rohamozni, meg hasonló vagány dolgokkal elüthetik az időt, míg a fősereg megérkezik.

Az orosz utánpótlástól nem kell félni, mert őket lefoglalja majd a másik fő hadszíntér, a Krimi-félsziget.

Mindezeket megbeszélve, néhány nap múlva nagy seregszemle következik, ahol felosztják a csapatokat, és a tiszteket. A magyarok Kars várában maradnak. Illetve innen indulnak az orosz Alexandrapol városa felé a törökökkel együtt.

Még néhány nap, és néhány száz liter kávé elfogyasztása után megkezdődik a tényleges menet, be a hegyek közé. Kb. 30.000 török katona van veletek.

Az út egyáltalán nem könnyű. Keskeny, rossz állapotban van, meredek, és a törökök legnagyobb bánatára, kávéházat sem találni. Így a haladásotok rettenetesen lelassul. Úgyhogy mire beértek a hegyek közé, igencsak hideg van. Hiszen annyira sikerült sietni, hogy lassan elkezdődik a tél.

Legnagyobb meglepetésetekre viszont, akármennyire is lassan haladtok, az oroszokkal nem sikerül összefutni. És a felderítők jelentése szerint a közeli hágók is mind üresek. Míg a futároktól megtudjátok, hogy a többi támadó hadtest már régen összeveszett az oroszokkal. Legtöbb helyen vesztettek. De szerencsére időközben leesett a hó, ami a seregeket megállította. Veletek viszont eddig kegyes volt az időjárás.

Már benne vagytok a novemberben, és eddig mind az oroszokat, mind a hóvihart megúsztátok, mikor átértek a hágón. Ott látjátok Alexanropolt. Meg az ellenséget is. Egy gyors tanácsot összehívva megbeszélitek, hogy meglepetésszerűen kellene támadni. De mire idáig eljuttok, azt látjátok, hogy a törökök már lelkesen támadnak is. Mi mást tehetnétek ez után, ti is beszálltok a csatába.

Sok haditerv nincs. A török pasák egymás után kiabálják a Támadás! és a Kávé! szavakat. Így egyedül a magyarokból álló csapat az, amelyik fegyelmezett. Viszont ahhoz kevesen vagytok, hogy legalább valami közepesen komoly sikert elérjetek. Az egyetlen eredményetek, hogy elfogtok egy Orbeliani nevű herceget. Őt be is viszitek a táborba, hogy ott legyen szem előtt.

A következő napokban folytatjátok az ostromot, és egyre elkeseredettebben veszitek azt észre, hogy hiába vannak itt a törökök nagy létszámban, ha a vezetőig nem foglalkoznak az irányításukkal, nem sokat érnek. Maguk a törökök is egyszemélyes hősként képzelik el magukat, így oda mennek mindig, ahol a legsűrűbb a csata. Semmi szervezés nincs, általános a fejetlenség.

Ráadásul még ezt az Orbeliani herceget is sikerült elhagyniuk valahol… Mi értelme vannak így ennek a csatának? Néhány napos kísérlet után úgy döntötök, hogy ideje visszatérni Kars várába. Ezt a török pasák is támogatják, mert nem hoztak magukkal elegendő kávét.

A visszavonulást a törökök úgy képzelték, hogy elől mennek loholnak a pasák (kávé hiányában már gyorsan haladnak), mögöttük meg mindenki csináljon, amit akar. Viszont Guyon Richárdnak (alias Husrid pasa) egy jobb ötlete van. A visszavonulással sikerült az oroszokat is becsalogatni a hágóba, ami ugyebár szűk, meredek, stb… Néhány jól felállított ágyú ha nem is állítja meg őket, egész biztosan megtizedeli őket.

Így a terv az lesz, hogy miközben zajlik a taktikai visszavonulás, egy csapat előkészíti a terepet. Te is vállalkozol ebbe a csapatba. Az ágyúk Bem Apóra emlékeztetnek téged. Úgy gondolod, hogy pár ágyúlövés az oroszok közé neki is kedvére való lenne. Segítesz felállítani az egyik ágyút egy szikla mögé, és várakozol.

Az orosz csapat alig néhány kanyarral van csak lemaradva a törököktől. Így nemsokára meghalljátok a hangjukat. Az ágyúkezelő magyar rutinból lő egyet még mielőtt az első lovast meglátnátok. És őt pont el is találja! Ráadásul nem is akárkit sikerült lelőni a lováról! Az orosz Orbeliani herceget. No, ennek annyi.

Tovább folytatódik az ágyúzás, amit te a puskáddal támogatsz. Nagyon jó helyet választottatok. Úgy érzed, itt nagyon sokáig ki tudtok tartani. Addigra a seregetek már messzire elvonulhat.

Meghallják a csatazajt a törökök is, és nagyon megörülnek, hogy ismét lehetőségük van a férfiasságukat és a bátorságukat bebizonyítani. Így megfordulnak, és rátámadnak a meglepett oroszokra. Hát… nem pont így képzeltétek el. Ebben a kavarodásban nem lehet ágyúzni. Így amíg zajlik a hősi viadal, addig ti összepakoltok, és folytatjátok a visszavonulást.

Nemsokára véget ér a hadakozás, és kiderül, hogy bizony a török oldal vesztett. És hát te is ezen a térfélen játszol… De azért jól megadtátok az oroszoknak! Még a hercegüket is sikerült kilőni!

Meg egyébként is a visszavonulás volt a cél… Úgyhogy összességében nem olyan nagy a vereség…. meg hát… nem is vereség ez, csak az ellenség lelassítása… meg lehet ezt fogalmazni szépen úgy, hogy a szultánnak is tetsszen!

A következő napokban is folytatódik a visszavonulás. Néha egy-egy meglepetésszerű visszavágással, hogy tovább lassítsátok az oroszokat. De most már felkészültek rá, és ők is óvatosabbak. Így komolyabb összecsapás már nem történik. Egy hét múlva pedig beköszönt a tél. Az igazi, kelet-törökországi tél. A csupa nagybetűs TÉL.

Mindjárt az első egy órában 10 cm hó esik le, ami nem rossz előzetes. Akár még intő jelnek is lehetne mondani. Hiszen estére már több, mint 1 méteres a hó. Ez pedig igencsak lelassítja a visszavonulást. Az oroszok nem is jönnek tovább, inkább ők is a visszavonulást választják.

Eddigi csatátok az oroszok ellen folyt. De most a kegyetlenebb ellenfél következik: az időjárás. Itt nincsenek első sorok, hátsó sorok. Nincs oldalsó szárny. Itt nem számít, ki a tiszt, ki a közlegény. A tél mindenkit egyformán érint.

A legnehezebb dolgozok az ágyúkkal vannak. Azokat képtelenség ebben a hóviharban cipelni. Úgy döntötök, hogy ott hagyjátok őket, majd tavasszal összeszeditek. Nincs senki, aki el tudná lopni.

Visszatérés Kars várába több, mint 2 hétig tart. Pedig napfényes időszakban 1-2 nap alatt ott lennétek. Persze csak ha nem kell közben megállni kávézni. De kifogytatok a fekete nedűből, így a pasák is igyekeznének vissza a jó meleg kandalló mellé. Csak hát a hó őket is erősen lassítja. Hiába ülnek lovakon..

Mire beértek a várta, addigra a csapat jócskán megtizedelődött. De mivel induláskor sem volt rendes nyilvántartás (hasra ütés szerűen beírták, hogy 11.000 db. Ali, 8.000 darab Mehmet, 7.000 db Musztafa, stb…), így nem tudjátok, mennyien is maradtak a hó alatt. Meg úgy általában a csatákban.

Most viszont a jó melegben vagytok. Van elég tüzelő, és van elég kávé. Így mindenki elégedett. Már csak ki kell várni a tavaszt.

Ez pedig egy hosszú-hosszú várakozás…

Mikor a fák kivirágoznak, akkor egy csapat elindul, hogy összeszedje az ágyúkat. Ti addig új haditervet készítetek. Nyilvánvaló, hogy ezzel a szervezéssel még egy kutyaólat sem tudnátok bevenni. Nemhogy egy egész várat. Így mégiscsak jobb lenne maradni, és Kars várának a védelmére felkészülni. Szerencsére a pasák is úgy érzik, kivették a részüket a háborúból, így ők sem erőltetik az újabb támadást. Tehát marad a várakozás.

A védelem megszervezésére Kmety és Guyon vállalkozik. A pasák ezt gyorsan jóvá is hagyják. Még csak az hiányzik, hogy őket is beleráncigálják valamilyen feladatba.

Néhány nap múlva a kiküldött csapat visszatér az ágyúkkal. És azt a hírt hozzák, hogy az ellenségnek csak a nyomát látták. Mármint azt, ami a télen ott maradt. Mozgás egyáltalán nincs.

Ahogy melegszik az idő, az utak is lassan járhatóvá vállnak. Így elkezdenek a hírek is érkezni. Megtudjátok, hogy a többi kelet-törökországi csapat is hasonlóan járt. De olyan nagyon nem erőlteti a támadást senki. A háború most Krimi-félszigeten zajlik.

Az elkövetkező időszak átalakul az unalmas semmittevésbe. A hágókon kiépítettétek a megfigyelő hálózatot, így időben értesültök, ha az oroszok támadnak. Erre viszont egyenlőre nem kerül sor.

Te már néhány évet lehúztál a sivatag szélén, ami ennél sokkal, de sokkal unalmasabb volt. Hozzá képest Kars vára csupa izgalom, és kaland. De sokan vannak, akik a várakozásnál azért több izgalomra vágynak. Így időnként a török fiatalság összeverődik egy nagyobb, kb. ezer fős csapattá, majd beveti magát a hágókba. Kb. 1 hónap múlva ebből néhány száz tér vissza, nyomában egy hasonlóan összeverődött ezer fős orosz csapattal.

Ez legalább a várban maradt katonáknak egy kis feladatot meg kalandot ad. De azért az ezer fő nem számít komoly ellenfélnek, így hamar megfutamodnak, miután sikerül megtizedelni őket.

Néha mindez fordítva történik: az oroszoktól érkezik egy lelkes csapat, amit utána a törökök vesznek üldözőbe, hogy aztán közülük csak kevesen térjenek haza.

Az egész év ezzel telik a ti részetekről. Míg folyamatosan kapjátok a híreket, hogy a Krimi-félszigeten is hasonló a helyzet. Csak ott a szemben álló feleknek nem kell megkerülniük a hegyeket, hogy egymásra lőhessenek végre.

A hó ebben az évben is korán elkezd esni, ami egyúttal a harcok idei zárását is jelzi. Mire eláll a hóvihar, már 1855-öt írtok, és kitavaszodik.

Mire a hírközlés is beindul, addigra megtudjátok, hogy ebben az évben sem érdemes nagyon sok mindenre számítani. A fő csatatéren, a Krimi-félszigeten is áll a háború. Amolyan ki-bírja-tovább erőpróba zajlik éppen. A Kaukázusban pedig hol ide, hol oda csap egy kisebb csapat. A háború forgatagát kihasználva a kis nemzetek is felkeltek, hogy az oroszokat lőjék. Néha eltévednek, és a szomszédos kis nemzetet támadják meg. De mivel velük is évezredes harag van, ezt egyik fél sem bánja különösebben. Kivéve persze, ha éppen ő veszít.

Nálatok is folytatódik a legények kisebb csoportokba szerveződése, és támadása. De arra leszel figyelmes, hogy nemcsak keletre, az oroszok irányába mennek, hanem a másik irányba is, nyugatra. Ott pedig nincs ellenség… Gyanúsak ezek, mert ők viszont sosem térnek vissza. Egész biztosan nem bevásárolni mennek.

De aztán májusban minden megváltozik.

Ismét egy csapat török indul el, hogy bemutassanak az oroszoknak, és ahogy várható volt, néhány hét múlva a töredéke vissza is érkezett. Csakhogy ezúttal nem egy hasonlóan lelkes kisebb orosz csapat vágtat mögöttük, hanem egy hatalmas sereg. Annyian vannak, mint az oroszok. Pontosan annyian.

Öööö… hát minden jel szerint, ott a hegy túloldalán jobban megunták a várakozást, és mindenki átjött. De szerencsére Kmety és Guyon nagy hozzáértéssel előkészítette a védelmet. Élelmiszer is van a raktárban, de még kávé is. Jó néhány hónapot simán biztosan kibirtok

Az ostrom hamarosan elkezdődik. Első körben még nagy a lelkesedés, és akkor még tényleg komolyan kell védeni a falakat. Eközben néha-néha egy titkos átjárón a magyar huszárok kimennek, hogy összezavarják az ellenséget. Ez pedig hatalmas segítség a védőknek. Nem is sikerül a várat elfoglalni az első nap.

A következő időszak viszont már a várakozás. Itt is lassan átveszi a szerepet a ki-bírja-tovább hadmozdulat. Mivel ti teljesen be vagytok kerítve, a ti helyzetetek a nehezebb. Míg az oroszok vígan fosztogatják a környéket. Néha még a szomszédos megyékig is eljutnak. Egy csapat egészen Erzurumig eljutott. De ott betévedtek a helyi fedett bazárba, ahol hamarosan szőnyegre cserélték a puskáikat. Bár elmondásuk szerint ezt egyikük sem szándékosan tette, hanem így alakult. Senki se érti, hogyan…

Az idő telik, a tartalékok fogynak. A vár védelme erősen kitart. Ennél többet is kibír. A kritikus rész most a raktár készlet.

A magyar huszárok többször is kimennek, hogy a várakozó sereget felzavarják. Ilyenkor több helyről is hallani, ahogy a magyarokat átkozzák. Olyan ez, mint amikor a kisgyerek befut a galambok közé. Néha sikerül egy-egy kisebb ostromot így kierőszakolni. De akkorát nem, hogy az orosz sereg megtörjön rajta.

A törökök csak egyszer próbálkoznak komolyabb ellentámadással. De a szervezés teljes hiányába miatt az oroszok ezt nagyon hamar leverik.

Így marad a várakozás. Ez viszont nektek nem jó. Nagyon nem jó. De nem tudtok mit csinálni, mert a török pasák vezetik a várat.

Lassan véget ér a nyár, és a készletek ijesztően leapadnak. Jobban, mint kellene. De a legrosszabb hír, hogy bizony a kávé már csak néhány napra elegendő.

Amikor Kmety ezt megtudja, akkor összehívja a magyarokat. És azt mondja, hogy ha elfogy a kávé, a török pasák biztosan feladják a várat. Így csak egy lehetőség marad: még ez az esemény előtt a magyarok a szokásos útjukon kimennek, felzaklatják az oroszokat, de ezúttal nem térnek vissza. Inkább megpróbálnak átmenni egy másik csapathoz. Hátha ott több hasznukat tudják venni.

Ebbe mindenki beleegyezik, így a következő hajnalban már lovon ülsz a többiekkel. A nap első sugarára kivágtattok, bele az orosz tábor közepébe. Ezzel jó nagy felfordulást okoztok, de most nem maradtok itt, hogy kihasználjátok a szokásos meglepetést. Egyenesen bementek a legközelebbi észak felé tartó hágóba. Mire az oroszok észbe kapnak, ti már messze jártok. Így megússzátok az üldözést is.

Úgy számoltok, hogy a teljes kaukázusi orosz sereg Kars váránál áll, így nem várható, hogy egy másik csapattestbe botlotok. De azért óvatosan, lehetőleg rejtve maradtok.

Ahogy így haladtok, estére beér titeket az az őrszem, akit a városnál hagytatok, figyelje az eseményeket. Tőle megtudjátok, hogy a törökök nem bírták tovább. Már délben feladták a várat. Így ti pont az utolsó pillanatban tudtatok kijutni.

Ahogy a keskeny hágókon próbáltok észak fele haladni (térképetek persze nincs), sikerül megúsznotok, hogy valamilyen orosz csapattal összefussatok. Kezditek tényleg úgy gondolni, hogy mindenki ott maradt Kars váránál. Így nyugodtabban haladtok, de azért tempósan. Mert sose lehet tudni…

Jó néhány hete haladtok így, amikor az egyik kanyar után egy nagyobb török seregbe botlotok. De ahogy elkezdtek beszédbe elegyni, kiderül, hogy a vezérük magyar. Nem más ő, mint Ömer Pasa. De még a mögötte lévő katonák egy része is magyar (és képzeld, ők is mind-mind Ali-k!).

Az örömteli találkozást mindjárt meg is ünneplitek. Régi, még szabadságharcos katonatársaitokkal futottatok össze. Olyanok is vannak, akik mindjárt az oszmán seregbe álltak be. És olyanok is, akik Isztambulban tengődtek, csak a háború hírére ragadtak fegyver. Ebből a csoportból a ti seregetekben is vannak néhányan.

Az ünnepség közben átbeszélitek az eseményeket. Ömer Pasa egyenesen a Krimi-félszigetről érkezett. Ott most éppen uzsonnaszünet van, nem történik semmi. Könnyedén tudtak nélkülözni egy nagyobb csapatot.

Ők pedig azért jöttek, hogy segítsenek Kars várának a védelmében, esetleg még az oroszokat is visszazavarják. Siettek, ahogy csak tudtak. Nagyon kemény menetelésen vannak túl.

De sajnos el kell mondanotok a rossz hírt, hogy a vár bizony már elesett. És bizony semmivel sem lehetett volna megvédeni, csak egy hajónyi kávéval…

Ezen mindenki elszomorodik. De nincs mit tenni. Így akkor viszont irány vissza a Krimi-félszigetre. Egyszer majd csak lesz ott egy sorsdöntő ostrom, ahol szükség lesz a bátor katonára.

Ez az este még az ünnepségről szól (zene, tánc, barátságos verekedés, nő nincs), de másnap már erőltetett tempóban igyekeztek vissza a Fekete-tenger partjára. Hiszen közeleg a tél.

Ahogy mentek északra, tényleg kezd az idő egyre romlani, és már-már felkészülsz, hogy a telet valahogy itt, a hegyek között kell tölteni. Ömer Pasa viszont biztat mindenkit, hogy már nincs olyan messze a cél.

Hamarosan az idő még rosszabbra fordul, és már az eső is elkezd esni. Innen már csak egy lépés, és kezdődik a hóvihar-gondolod. De ez nem történik meg. A levegő annyira nem hűlt le, hogy hó is legyen, csak eső. 4 nap eső. Majd már 8 nap eső. Aztán már 16 napja csak esőben haladtok. És már arra gondolsz, hogy inkább lenne hó! Mert ebben az esőben minden sártengerré változott. Eddig se voltak az utak jó állapotban. De most aztán teljesen használhatatlanok. Nagyon-nagyon nehezen haladtok. Az utolsó kilométereket nagy nehézségek árán tudjátok megtenni.

De végül eléritek a tengert, ahol egy török flotta szed fel titeket. Ti pedig megkönnyebbülten, és kimerülten elterültök a raktérben.

Nem tudod, meddig tart az út a tengeren. Nem nagyon van kedved felállni, és nem is nagyon tudsz. Nem tudod, melyik hónap van, mire megérkeztek a Krimi-félsziget szövetséges táborába. Igazándiból, amióta elhagytátok Kars várát, nem tudtad a napokat számolni.

Itt, az egyesített angol-francia-török-(magyar) táborban látod, micsoda hatalmas sereg is gyűlt itt össze! És micsoda modern felszerelések vannak! Ha ezt Kossuth is meg használni tudná az osztrákok ellen..!

Tényleg, mi lett a Habsburgokkal, érdeklődsz utána. Mint megtudod, az lett, hogy nem lett semmi. Eddig kimaradtak a háborúból. És most már biztosan nem fognak beszállni. A háborúnak pedig nemsokára úgyis vége. Itt, a félszigeten az oroszok teljesen kimerültek. És az öreg cár is meghalt már.

A számítás igaznak bizonyult. Még az év vége előtt, amikor már a britek és a franciák úgy érzik, hogy az oroszok ellenállása kellően legyengült, akkor egy átfogó támadással sikerül Szevasztopot, a Krimi-félsziget fővárosát bevenni. Ezzel pedig a háborúnak vége.

(Folytatás a 6A, egyesített katonai vonalon)

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


185
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    iki
    “2”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek