Kalandok Isztambulban és Törökországban.

1584.-et írnak. Londonban ülsz egy társalgóban. Veled van Kossuth is, meg több magyar emigráns.

Éppen azt beszélitek meg, hogy mi történik a Fekete-tenger környékén, ahol az oroszok küzdenek a szövetséges török-francia-angol csapatokkal. Közöttük nem kevés magyarral.

Még innen, Angliából is mentek a magyarok, hogy a törököket segítsék. Nem titkolt reményük az volt, hogy a háború kiszélesedik, és sikerül az osztrákokat is belerángatni. Kossuth szerint ők az oroszok mellé fognak állni, hiszen vissza akarják adni az 1849-es segítséget. Ebben az esetben pedig a szövetséges török-francia-angol csapatok, kiegészülve a magyarokkal, megindulhatnak Magyarország felszabadítására.

Bár jó lenne, ha a törökök ebből inkább kimaradnának. A végén még elfelejtenének hazamenni, aztán megint az osztrákokat kellene megkérni, hogy kiüldözzék őket. Fura szitu alakulna ki, ha 150 évente fel kellene kérni az egyik szomszédot, hogy paterolja haza a másikat, aki véletlenül ott ragadt.

Most már egy éve tart a háború. Az elején egészen jól indult. Ott voltak a törökök az odaérkezett magyarokkal együtt a Duna mentén. Velük együtt franciák és angolok is. Megjöttek az oroszok is. És felsorakoztak az osztrákok is. Bár már az elején kijelentették, hogy nem szólnak bele a szomszédok veszekedésébe, de nem bíztak abban, hogy valamelyik fél véletlenül nem fogja elvéteni az irányt, amivel aztán elfoglalja Erdélyt. Véletlenül persze…

Minden úgy tűnt, hogy egyetlen szikra, egyetlen véletlenül félrement lovas csapat elég lesz ahhoz, hogy az osztrákok is beszálljanak a háborúba. Végül is mindegy volt, hogy melyik oldalon, mert azzal kellően meggyengülnek a Habsburgok, és akkor már le lehet őket győzni.

Csakhogy lassan már 1 év eltelt, és a várva-várt esemény csak nem akart bekövetkezni. Pedig Kossuth személyesen tárgyalt az angol vezetőkkel, és a francia királlyal is. De minden esetben elutasították őt.

Hiába mondta, hogy a Habsburgok a végnapjaikat élik, és elég lenne csak egy kicsit meglökni a rendszert, és mindjárt darabokra hullana. Ez a lehetőség valahogy nem érdekelte őket.

– De hát nem az lenne az egyik nagyhatalom érdeke, hogy a riválisa kiessen a játékból? – kérdezte Kossuth a klubban összegyűlt magyaroktól, és azon angoloktól, akik szintén a független Magyarországot támogatták. – Ausztria tele van kis nemzettek, amelyek elégedetlenek. Anglia álszent, ha ezeknek az embereknek a sorsa nem érdekli őt.
– Egy valamit nem veszel figyelembe – mondja valaki… ha jól emlékszel Jánosnak hívják – Ha a Habsburg birodalom szétesik nemzetekre, akkor Magyarországi is. Mi lesz a horvátokkal? Mi lesz a szlovákokkal? Ők vajon nem akarnak majd saját államot? Ha a magyaroknak lehet, akkor nekik miért ne lehetne? Ezt fogják kérdezni.
– Persze, legyenek ők is szabadok. És kötünk egy szövetséget. Csinálunk egy uniót.
– Ők is unióban gondolkodnak. Csak éppen úgy gondolják, hogy abból a magyarokat is ki kellene hagyni.
– Már miért is hagynák ki a magyarokat?
– Ezer évig hol a magyarok, hol a törökök, hol az osztrákok uralkodtak rajtuk. Most ők is akarnak egy kis szabadságot. Ők ugyan úgy gondolnak a magyarokra, mint mi az osztrákokra.
– Jó, hát akkor legyen nekik is saját országuk, aztán azt csinálnak, amit akarnak. Akár uniót is. Csak legyen szabad Magyarország.
– Te is hallottál már a pán-szláv elméletről! Ne fogd be a füledet, amikor ez előkerül! Össze fognak fogni, ellenük. Az oroszokkal együtt. Talán nem most, hanem majd később. De ha nem is fognának össze, akkor is sok-sok kicsi és gyenge állam jönne létre. Mennyi ideig tartana az oroszoknak bekebelezni őket? És ők még hivatkozhatnak a pán-szláv unióra is. De ugyan úgy a törököknek sem lenne nehéz ezeket az országokat befalatozni. Vajon a magyarok meddig állnának ellenük? És ezúttal nem fognak az osztrákok segíteni, hiszen ők már nem lesznek. Talán éppen a németek fognak ott harcolni egymással a prédáért. Magyarország és a többi kis állam teljesen ki lesz szolgáltatva.
– De az angolok és a franciák csak nem fogják ezt hagyni. Nekik se lenne jó, ha akár az oroszok, akár a törökök ennyit erősödnének. Bizonyára segítenének…
– Bizonyára? Biztos vagy te ebben? Tudod, hogy mit fognak csinálni 50 vagy 100 év múlva? Az angolok és a franciák abban segítenek a legtöbbet, hogy nem hagyják Ausztriát szétesni. Az osztrákok az egyetlenek, akik meg tudják védeni a magyarokat és a többieket az oroszoktól és a törököktől. Nézd meg! Most is ott állnak 200.000 fős sereggel, hogy útját állják egy esetleges török vagy orosz offenzívának. Ezzel éppúgy a mi otthon maradt családtagjainkat védik, mint magukat.
– Felesküdtünk a magyar szabadságra! “Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”
– Inkább legyünk rabok egy jó gazdánál, mint egy “szabad” de leigázott nép, aki kap majd egy rosszabb gazdát!

Ezzel a záró mondattal el is indult a szokásos vita. Nem először hallasz ehhez hasonlóakat, és az eredmény mindig ugyan ez. Kossuth ragaszkodik az eredeti tervhez, és nem adja alább a teljes függetlenségnél. Mások viszont úgy érzik, hogy az csak egy álom. És valami olyat szeretnének megvalósítani, amit meg is lehet.

Az eredmény általában hangos veszekedés. De legalább nincs verekedés.

Mindez már több éve tart. Azóta, amióta Kossuth visszaérkezett Amerikából. Amíg a körútját járta, úgy tűnt, hogy sikerül támogatókat szerezni. És akkor még teljes gőzzel ment a szervezés. De mióta a támogatások leálltak, a szervezés is megakadt. Azóta jóformán folyamatosan megy a vita, hogy folytassátok-e az előkészületeket, és így a Szabadságharcot, vagy sem.

Ráadásul a készülődés számos láthatatlan veszélyt rejt magában. Egyik alkalommal egy olyan magyar érkezett a klubhelyiségbe, aki elárulta, korábban az osztrák titkos rendőrségnek dolgozott. Tőle rengeteg ijesztő dolgot hallottatok.

Elmondta, hogy a Habsburgok már a világosi fegyverletétel előtt magyarokat béreltek fel besúgásra. Majd őket kiküldték Európa nagyobb városaiba, kikötőibe, ott figyeljenek, és jelentsenek. Bár ez majdnem kudarcba fulladt, mert sok magyar akkor már a távozását tervezte. Nekik pedig pont kapóra jött, hogy az osztrákok még fizetnek is nekik ezért! Vagy csak jól hangzott, hogy a francia tengerparton kell pihennie, és leveleket írogatnia. Mindezt osztrák pénzből.

Így nagyon sokan voltak, akik ezt kihasználva egyszerűen megszöktek.

Aztán voltak olyanok is, akik tényleg jelentettek, de közben kiderült róluk, hogy nem tudnak sem írni, sem olvasni. Így csak mindenféle piktogramokat és képregényeket küldtek vissza, amit aztán a titkos rendőrök azóta is próbálnak megérteni. De olyan is akadt, akiről az derült ki, hogy bár ne tanult volna meg írni!

E miatt az osztrákok taktikát váltottak. És csak az után fizettek, ha valaki értelmes, és használható információt tud adni. Persze az, hogy mi használható, azt nem egyszerű ellenőrizni. A magyarok pedig nagyon nagy fantáziával vannak ellátva. Már csak az első héten több, mint 100.000 jelentés érkezett, olyan értesülésekkel, amitől a bécsi udvarház parókája is égnek állt. Ráadásul erre nem voltak felkészülve, így az elején komoly pánikot okozott pl. egy olyan levél, ami szerint 20.000 csatahajó áll készen egy fekete-tengeri kikötőben, hogy a Dunán felússzon egészen a császárvárosig.

Vagy egy másik jelentés arra hívta fel a figyelmet, hogy a fegyvereket a Németföldről érkező sörös hordókba rejtették. Az osztrákok majd meggebedtek, míg hónapokon keresztül az összes onnan érkező hordót átkutassák. És itt nem csak néhány darabról van szó.

De ugyan úgy volt biztos értesülés is, hogy az uralkodóház egyik rokona fogja a következő lázadást vezetni, cserébe pedig a magyarok őt fogják császárrá koronázni. Mivel sem ellene, de sem mellette nem találtak bizonyítékot, a biztonság kedvéért inkább kivégezték. Utólag azért egyre jobban úgy tűnik, hogy valaki nagyon vicces kedvében volt ott, a francia tengerparton..

Tehát rengeteg jelentés érkezett, nagyon minimális eredménnyel. Ekkor döntött úgy az osztrák titkos rendőrség, hogy megpróbál direkt az emigrációs csapatokba beépülni. Így volt, és ma is van emberük a Kossuthot követők között, ahogy a londoni magyaroknál is lehet találni. De vannak a párizsi és isztambuli csapatban is. Sőt! Még a török katonák között is. Bár ez utóbbit megették a krokodilok egy olyan helyen, ahol 2000 km-e nincs egy sem a táskának való állatból. De hát ilyenek a véletlenek.

De a lényeg, hogy bár nincs mindenhol ügynök, és rengeteg a dezinformáció, az osztrákok már az első lépéstől kezdve pontosan tudják, mit is terveznek Kossuthék.

Az illető úriember elmondja, hogy ő csak a besúgásban vett részt, de abban azért biztos, hogy a Habsburgok nem csak olvasgatták a jelentéseket, hanem tettek is valamit ellene. Minden esetre otthon roskadásik tele vannak a börtönök.

Az osztrákok tényleg nagyon komolyan gondolták mindezt. Évente kereken 100.000 forintot* költenek erre a hálózatra!

Amikor ezt először hallottátok, nagyon elgondolkoztatok. Bárkik, és bárhol lehetnek emberi az osztrák titkos rendőrségnek. Valószínűleg ez is közre játszott annak, hogy a Habsburgok lezárták a határokat. Mindez azt is jelenti, hogy a terv alapja, miszerint a magyarok maguk vívják ki a függetlenségüket, nem járható út. Hiszen ahhoz az is szükséges, hogy az otthoni magyarokat is felkészítsék. Ha viszont az osztrákok figyelnek, akkor ezzel csak veszélybe sodródnak az otthoniak, a felkészülés pedig nem sikerülhet. De még a drágán megszerzett, nehezen becsempészett árú is elveszik.

Így csak az maradt, hogy mindenképpen külföldi segítségre lenne szükségetek. Ehhez jött kapóra az orosz-török háború.

Csak az meg nem abba az irányba halad, amit szeretnétek. Sőt! Az események leginkább nem haladnak. Három front van:

  • Egyik a Duna mentén, ahol a magyarok többsége is összegyűlt. Itt csiki-csukit játszanak a törökök és az oroszok. Ami területet egyik nap az egyik elvesz, a másik a következő nap visszaszerzi. De olyan komolyan egyik fél sem erőlteti meg magát.
  • A Kaukázusban is megálltak a harcok. Kisebb összecsapások azért vannak. De lényegében a két fél a saját városába bebújva fakasszemet néz egymással. Pontosabban nézne, ha nem lenne köztük néhány 3000 m-esnél is magasabb hely.
  • Az igazi csata a Krími-félszigeten zajlik. Lényegében a másik két helyszínen mindenki azt várja, mi lesz Szevasztopol ostromának az eredménye. Csakhogy a nagy csatározások már itt is befejeződtek. Most mindkét oldal a másik kiéheztetésére játszik. Néha-néha azért kicsit megtámadják a másikat, hogy vezetők is megnyugodjanak. Más itt sem történik.

Akárhogy is nézitek, ebben a konfliktusban nincs egy olyan pont sem, ahol az osztrákokat bele lehetne rántani a háborúba. Már üzentetek a Duna-menti magyaroknak, hogy talán egy csapat titokban, török ruhában átmehetne az osztrákokhoz, hogy egy kicsit megpiszkálják őket. Volt egy egy ilyen próbálkozás, de a törököknél egy bizonyos Ömer Pasa már számított erre a lépésre. És nagyon súlyosan bünteti azokat, akik ilyesmivel próbálkoznak.

Persze érthető az ő álláspontja is. Hiszen serege a szemben álló orosz erőkkel nagyjából ki van egyensúlyozva. De viszont ha az osztrákok 200.000 katonája is beszállna az oroszok oldalán, akkor nagyon hamar elfoglalnák még Isztambult is.

Vannak köztetek olyanok azért, akik szerint nem nagy ár egy világvárost rabszolgaságba hajtani, hogy ezzel felszabaduljon egy másik ország. De szerencsére az ennyire fanatikusokból nagyon kevés van. És London pedig messze van ahhoz, hogy ők bármit is tehessenek.

Túlságosan is messze. Ti se tudtok mit tenni. Egyetlen járható utat Kossuth próbálgatja azzal, hogy az angolok vagy a franciák vagy az amerikaiak segítsenek. De ők meg jelenleg nem akarnak háborút a Habsburgokkal. Mit lehet ilyenkor tenni?

Minden esetre Kossuth nem adja fel. Még akkor sem, amikor a következő évben véget ér a Krími-háború.

Kossuth azt mondja, hogy nem lehet feladni, mert az otthoniak számítanak rátok. Számítanak arra, hogy valaki felszabadítja őket. Ez az egy dolog van, ami élteti őket. Ezért kelnek fel reggelente. Ez az, amiért ellenállásokba kezdenek, hogy egyszer csak megérkeznek a magyar huszárok a határ túloldaláról.

Most ez nem sikerült. De a világ változik, lesz majd egy másik alkalom. Mindig lesz egy újabb alkalom, amikor meg lehet próbálni.

(Folytatás a 7B vonalon)

* Ha a 100.000 forintot át akarjuk számolni mai pénzre, akkor mindenképpen használnunk kell a K-s prefixet. K**a sok.
** természetesen kutya sok-at akartunk írni..

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


135
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    et
    “meat”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek