Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Nos, kitört a háború az oroszok és a törökök között. Az utóbbi csapatot támogatják a franciák, az angolok, és a magyarok is.

Te a szultánnak dolgozol, mérnők vagy, és még katona is. Ez azt jelenti, hogy nem maradhatsz a palotában, neked is menned kell.

No nem a török tengerpartra, hanem a Duna mellé a frontra!

Tehát itt vagy a Duna parton, ami azért nem rossz hely annak ellenére, hogy nem a tengerpart. Csak kicsit sokan vagytok. Na jó, nem kicsit… rengetegen vagytok…

Valami miatt a törökök és az oroszok összevesztek – tudod meg az események fő okát. Ebben persze nincs semmi meglepő, mert olyan 20-40 évente mindig egymásnak ugranak. Így igazándiból senkit sem érdekel, hogy ezúttal mi is a vita tárgya…

Az érdekes, hogy ezúttal az angolok és a franciák is támogatják a törököket. Mégpedig teljes erővel: katonákkal, hadihajókkal, stb… Nemcsak hátulról szurkolnak, hanem aktívan részt is vesznek benne. Bár a legtöbbjük a Krími-félszigeten lövöldözik.

Az, hogy ők mit keresnek itt, az senki se érti. Állítólag Jeruzsálemet*.

És itt vannak a magyarok is! Nagyon sokan! Mind-mind még a Szabadságharcból. Azok, akikkel 4 évvel ezelőtt még együtt menekültél. Sokan közülük beálltak a török hadseregbe, így érthető, hogy itt vannak. De azok itt vannak, akik inkább megpróbáltak letelepedni. És érkeztek más országokból is! Még Angliából is.

Hogy miért vannak itt, nem kérdéses. Abban reménykednek, hogy a háborút sikerül áttolni a Habsburg Birodalomra is. És akkor megindulhat az egyesített angol-francia-magyar-török sereg, és felszabadíthatja az országot.

Tehát ők biztosan nem Jeruzsálemet akarják, hanem sokkal inkább Budát. Meg Bécset.

Sokan vagytok itt, más-más kultúrával, vallással és leginkább más-más céllal. De egy dologban egyet értetek: az oroszokra lőni jó dolog.

Neked a fentieken kívül más okod is van az ittlétben: mérnők vagy. Őfényessége mérnöke. És bár most megkímél a titkos alagutak tervezésétől (bár volt egy ötlete direkt a cár hálószobájába, az ágya közepére), de még rengeteg más olyan feladat van, amiben az oszmán hadseregnek szüksége van rád. Nélkülözhetetlenül!

Ilyen pl. a sátrak felállítása. Ez egy olyasmi, amivel rengeteg kell küzdened, és nem tudod elégszer elmagyarázni: a hosszú rúd kerül középre; a cölöpöket bele kell verni a földbe (nem csak egy kupacba ledobálni); és bármennyire is hangulatos ha az ágy a sátron kívül van, a hóviharban nem lesz kellemes.

A másik fő kategória, amiben mindig a segítségedet kérik (Mühendis bey! – Mérnők úr, ahogy hívni szoktak.), amikor elromlik valami. Szerencsésebb esetben ez valami komoly dolog, mint pl. az ágyú. Rosszabb esetben ez a társasjáték zárja.

És vannak a nagyszabású projektek is, amik kezdetben igazán élvezetesek voltak. Ilyen az, amikor pl. katonai hidat kellett építeni a Duna felett.

Aztán az is ilyen volt, amikor katonai hidat kellett építeni a Duna felett, mert az előzőt az oroszok felgyújtották.

Aztán az is ilyen volt, amikor katonai hidat kellett építeni a Duna felett, mert az előzőt az oroszok megint felgyújtották.

Aztán az is ilyen volt, amikor katonai hidat kellett építeni a Duna felett, mert az előzőt az oroszok harmadszorra is felgyújtották.

Aztán az már nem volt ilyen, amikor katonai hidat kellett építeni a Duna felett, mert az előzőt véletlenül a törökök felgyújtották, mert az hitték, hogy jönnek az oroszok.

Mármint ez is nagyszabású volt, mert eddigre a közeli összes erdőt vagy kivágtátok építőanyagnak, vagy felgyújtották az oroszok. Ezért nagyon messziről kellett a fát hozni. Viszont az újjáépítés egyáltalán nem volt élvezetes. Sőt! Meglehetősen unalmas volt!

A tervrajz ugyan az. A munkások ugyan azok. És Musztafa is, aki pontosan ugyan annál az építési fázásnál esett bele a Dunába mindig, de előtte mindig pontosan ugyan azt a fő tartógerendába próbált megkapaszkodni, amitől a fél híd összedőlt.

És mindez még csak az első hónapban!

Később ez sokkal izgalmasabb lett, amikor több hónap után sikerült az állóháborút legyűrni, és végre lassan elkezdett a sereg is haladni. Nagy megkönnyebbüléssel vetted tudomásul, hogy végre átkerültetek a Duna másik oldalára, és még ha csigatempóban is, de haladtok. Legalább azt a nyavalyás hidat nem kell mindig újraépíteni!

Helyette lettek más hidak, mert útközben mindenféle bokrok mögül mindenféle folyók ugrottak elétek. A hadsereg alig pillantotta meg a vizet, de máris több ezer torok kiáltotta egyszerre, hogy Mühendis beeeeeeeeey!

Úgyhogy míg a katonák nagyrészt a lövészárokban kuksoltak, te a sátradban tervezted a következő hidat. Az elején még számoltad őket, de később felhagytál vele. Minden bizonnyal bekerülhetne a neved a Világ legtöbb hídjait tervezők listájára, annak is az elejére.

Tehát a te szempontodból a háború egy folyamatos hídtervezés volt. Míg az egyesített sereg szép-lassan visszaverte az oroszokat.

Mindeközben a magyarok árgus szemmel figyelték az osztrákokat. Csakhogy minden alkalommal egyre több, és több árgus szem figyelt vissza. A háború első nyaráig több, mint 200.000 katonát gyűjtöttek össze. Ez meg azért elég sok volt ahhoz, hogy akár a törökök, akár az oroszok kikezdjenek velük. Sőt! Minden jel szerint sikerült nekik az oroszokat elijeszteni! A ti előrenyomulásotok, és az osztrákok árgus szemei megtették a hatásukat: Az oroszok 1854. nyár végéig feladták a Duna-menti területeket, és hazamentek. Ezen a területen véget ért a csata.

A törökök egy gyors csapatot szedtek össze, sok-sok magyarral, hogy elinduljanak az ország kelete végébe, a Kaukázushoz. Ott van egy vár, Kars városa, amit nagyon szorongatnak az oroszok. Úgy hírlik, hogy azt a várat már csak a magyarok védik. A Szabadságharcos magyarok, akik még Bem Apóval együtt kerültek oda.

Ők gyorsak és hatásosak akarnak lenni, így lemondanak az olyan luxusról, mint a nyuszis papucs és a hidak. Így téged nem visznek magukkal. Ezt mondjuk nem is bánod, de azért nagyon kíváncsi vagy, mi történt velük.**

Te viszont, a többi katonával együtt, a Krimi-félszigetre kerülsz.

Itt megdöbbenve tapasztalod, hogy míg ti a Duna vidékén befejeztétek a harcokat, itt még csak az ismerkedésnél tartanak. Leginkább mindenki a szembemálló fél anyukájára és annak a munkájára kíváncsi.

Viszont ez az az időszak, amikor leginkább szükség van egy jó katonai mérnökre. És mivel te már kivívtad a törökök elismerését a hidakkal, így itt is mindenki téged ajánlj elsőnek.

De szemben a korábbi csatatérrel, úgy tűnik, mindenki ide koncentrál. Ez az a pont, ahol a háború el fog dőlni. Így itt sokkal szélesebb körben, és sokkal több feladatra kérnek meg. Ami nemcsak érdekessé teszi az itt töltött idődet, de a tekintélyedet is fokozatosan növeli. Az olyan apróságok, mint a táblás játék elromlott zárja, másokra marad. Neked csak az igazán komoly feladatokat adják.

Néhány hónap múlva igen tekintélyes hírnévre sikerül szert tenned. Már az angolok és a franciák is átvették a Mühendis bey becenevedet. De ezt már egyáltalán nem bánod. Sőt! Olyan ez, mint egy kitüntetés. És minden jel szerint ez rajtad is fog maradni.

A háború egy idő múlva itt is lelassul. Végül megáll egy állandó ostrom állapotban. De ez nem jelenti azt, hogy megszűntek voltak a tennivalóid. Sőt! Most van rád igazán szüksége mindenkinek! Most ugyanis egy olyan fura helyzet alakult ki, amikor nem a fegyverek számítanak, hanem az utánpótlás. Ebben pedig mindkét fél próbálja a másikat megakadályozni.

Egyre leleményesebb ötleteket kell kitalálni, hogy az ellenséget sikerüljön kijátszani. Ilyenkor pedig minden esetben a te segítségedet kérik. És bár a feladat mindig egyre nehezebb, egyre nagyobb a kihívás, sikeresen birkóztok meg vele.

És végül meg is lesz ennek az eredménye! Az oroszok végül feladják, Szevasztopol elesik. Nem kis büszkeséggel gondolsz arra, hogy ebben neked milyen nagy szereped is volt! Boldogan indulsz vissza a szultáni városba.

Csak útközben jut eszedbe, hogy a nagy csatározások közepette el is feledkeztél arról, amiért a magyarok is beszálltak a harcba: a remény, hogy sikerül a Szabadságharcot újraindítani. Nos, ez továbbra is remény maradt. Ezúttal nem sikerült az osztrákokat a háborúba belesodorni.

(Folytatás a 7CE vonalon)

* A Krími-háború kirobbanásának mondvacsinált ügye, hogy amikor Konstantinápoly elesett, nemcsak a várost és a birodalmat vesztette el, hanem a keleti keresztények vezetői szerepét. Ez a feladat automatikusan az oroszokra, Moszkvára szállt. Ehhez persze bizonyára néhány fejet be kellett ütni a buzogánnyal.
Hivatalosan a következő évszázadokban a keleti keresztények felett a cár gondoskodott (nem uralkodott, csak egyengette őket, ami azt jelentette, hogy öööööö). De hogy ez pontosan miben is valósult meg, arról nem sok minden derül. De valószínűleg az egyházi adó lehetett a kulcs, mert csak úgy a nagy semmiért nem hadakoztak volna.
Ugyanis a keleti keresztények nagyon nagy többsége az Oszmán Birodalomban élt (ide tartozott Jeruzsálem is) Így az oroszok olyan sokat nem tudtak tenni a földi boldogulásuk érdekében. A hívők viszont annál többet tudtak tenni a cár földi boldogultsága érdekében, ha befizették az egyházi adót… És ezt útközben a törökök vagy mások nem vették el…

1853-ban aztán a franciák úgy érezték, hogy ők sokkal jobban tudnának a jeruzsálemi keresztények földi boldogulásában segíteni, mint az oroszok. Igaz, hogy a más vallásúak, és a pápával közösen kiátkozták egymás egyházát, meg ilyenek, de valahogy abban a korban ezen senki nem lepődött meg. Sokkal inkább azon, hogy amikor követelték az oroszoktól, hogy engedje át a jeruzsálemi keresztényeket, akkor ők nemet mondtak. Ez olyan sértés volt, ami miatt az angolok, de még a törökök is annyira bepipultak, hogy megtámadták az oroszokat.

A valós háborús indok az volt, hogy az oroszok el akarták foglalni a Boszporuszt, meg ami még sikerül. Így neki is indultak, és kezdetnek mindjárt megszállták a Havasalföldet. Az angolok és a franciák ezt nem tűrhették. Nem elég, hogy nincs Jeruzsálem, de elveszik Isztambul is. Így mindjárt a törökök segítségére siettek, és partra szálltak a Krími-félszigeten. Jó messze mind a Boszporusztól, mind a Havasalföldtől…

** A felszabadító akció nem volt sikeres. Mire odaértek volna, addigra a várat feladták a török védők.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


182
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    salι
    “tuesday”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek