Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Ali, aki a főnököd, kettő perc alatt ráuszította az oroszokat a törökökre. A franciák megmukkanni sem tudtak a meglepetéstől, és inkább hadba szálltak a törökök oldalán.

Téged is meglepett, te sem tudtál megmukkanni a meglepetéstől. De neked nincs hadsereged, így te nem üzentél hadat senkinek.

Ami viszont leginkább meglepett, hogy miután visszaértetek Isztambulba, őfényessége bőséges kitüntetéssel látta el Alit. És mivel te is vele voltál, te is kaptál egy kisebb vödörnyi érmet (ebből néhányat mindjárt sikeresen el is adtál a bazárban).

Majd pedig az eredményes munka jutalmaként felküldtek titeket a Duna mellé, a frontra. Itt ugyanis igencsak nagy szükség van tolmácsokra, hiszen egy kupacban vannak a franciák, az angolok, a törökök, a magyarok. Szembe velük ott vannak az oroszok, a színpad széléről pedig az osztrákok figyelik az eseményeket.

Így aztán te is itt vagy Alival a török-magyar határ közelében.  A történelem pedig vicces kedvében mert, mert pontosan ugyan ott vagytok, ahol 4 évvel korábban, Vidinben.

Ez az a hely, ahova érkeztek a magyarok 1849-ben a Szabadságharc bukása után. Innen indult el mindenki a saját útján, hogy valahogy folytassa az életét. Sokan Isztambulban próbáltak szerencsét, többen a hadsereget választották. És olyanok is akadtak nagy számban, akik tovább mentek, más országok fele.

Most pedig újra ide gyűlik mindenki. Ha nem is a teljes kezdeti csapat, de azért elég nagy számban érkeztek a magyarok. Itt vannak az isztambuliak, és itt vannak a katonák is. De még Angliából is sokan érkeztek. Mindenki egy cél és egy remény érdekében: ha a háborúba sikerülne az osztrákokat is belerángatni, akkor újra fel lehetne éleszteni a Szabadságharcot. De ezúttal nem lennétek egyedül, hiszen egy esedékes osztrák támadás után a franciák, az angolok és a törökök is a segítségetekre sietnének.

És talán van egy halvány remény, hogy ez sikerüljön is.

Bár az osztrákok már a háború elején kijelentették, hogy egyik oldalnak sem fognak segíteni, semlegesek maradnak, azért aggódva figyelik a fejleményeket. A orosz-török csaták a Habsburg Birodalom kapuja előtt, a határok mentén zajlanak. Maguk az osztrákok is izgulnak, hogy a csaták átterelődnek az ő oldalukra is, ezért egy igen tekintélyes méretű hadsereget sorakoztattak fel. Ezt idő közben folyamatosan bővítik is. Tehát érezhető, hogy néhány tíz km-e pattanásik feszült a helyzet.

Talán elegendő lenne, ha néhány töröknek öltözött magyar katona véletlenül rossz irányba menjen, és az oroszok helyett az osztrákokat kezdje el lőni (orosz, osztrák, a két szó úgy hasonlít egymáshoz…könnyű összekeverni őket).. Talán ennyi elég is lenne, hogy a Habsburgok is belépjenek a háborúba az oroszok oldalán.

Ez a gondolat nemcsak a te fejedben fordult meg. Több alkalommal is hallod, amint a magyarok erről beszélgetnek. Vannak olyanok is, akik komolyan terveznek egy ilyen öngyilkos akciót.

Te viszont nem vagy katona, nem sok mindent tudnál tenni… Hacsak… hiszen te diplomata vagy! És amilyen könnyen Ali összerúgta a port az oroszokkal, te is olyan könnyedén fel tudnád hergelni az osztrákokat. Csak kell egy csónak, amivel átmész a Dunán, utána pedig megy minden könnyedén. Hiszen szultáni felhatalmazásod van, hogy bármelyik harcoló féllel, vezetővel, királlyal, császárral, cárral, de akár még űrből érkezett marslakókkal is tárgyaljál. Mindezt őfényessége nevében.

Egyetlen bökkenő van csak: Ali. Ő a főnököd. És ő nem egyezik bele egy ilyen akcióba. Mint mondja, a szultán most nem akar az osztrákokkal is háborúzni. Ráadásul, hogy elejét vegye a próbálkozási kísérleteidnek, két éber török testőrt is kapsz magad mellé. Szigorúan csak a te védelmed érdekében. Hiszen egy diplomata értékes kincs, és nem lenne jó, ha egy orosz kém lelőne, vagy elrabolna.

De szintén könnyen meg lehet sérülni akkor is, ha valaki a Duna rossz oldalára kerülne, a Habsburg részre. És ettől is meg kell védeni a diplomatákat.

Úgyhogy néhány hónapig tábori tolmács feladatokat kell ellátnod. Ebből pedig van bőven! Nem ritkán, még az éjszaka közepén is felkeltenek, hogy elsimíts egy kitörni készülő nagyobb verekedést. Ezek legtöbbször azért alakulnak ki, mert a különböző nemzetek nem értik egymás nyelvét. Bár neked erős gyanúd van, hogy néha-néha nagyon is értik, mi az az a szó, amit néha-néha mondanak a másik nemzetnek…

Ahogy múlik az idő, új év kezdődik és véget ér a tél is. Az eddigi többnyire álló háború szépen lassan elindul. Így egy nap Ali el eljön hozzád.

Azt mondja, hogy eleget lőttétek már az oroszokat, ideje megpróbálkozni a tárgyalással. Ő már írt is egy levelet az ellenséges csapatnak. Ebben szépen bemutatkozott, és elmondta, milyen okból kér meghallgatást. Hamarosan kapott is választ, miszerint szívesen várják őt. Nagyon is gyorsan kapott választ – mosolyog Ali. Neked viszont rossz érzésed van ezzel kapcsolatban.. túl gyorsan is kapta a választ!

Másnap némi díszes kísérettel el is mentek a oroszok táborába, ahol Ali bemutatkozása után egyenesen elvezetnek titeket a fősátorhoz. Természetesen Ali megy be elsőnek, mert mégiscsak ő a diplomáciai vezető.

De alighogy beteszi a lábát, egy suhintás hallatszik, és máris Ali feje gurul kifele. Majd pedig egy vigyorgó orosz dugja ki a fejét. Az övé láthatóan még a nyakán vagy.

Téged felismerve köszönt, és behív téged teázni (sajnos kávé nincs, de a tea kifogyhatatlan mennyiségben áll rendelkezésre). Ezt megköszönöd (mert úgy illik), de azért nyugtalan vagy az előző események miatt.

Miközben vendégül látnak titeket, elmondják neked, hogy veled nagyon szívesen beszélgetnek, csak az Ali volt az, akire morcosak voltak, hiszen nem is olyan régen még elég csúnya szavakkal illette a cárt. Ebből is lett a háború. De ennek ellenére sem akarták megölni őt, mert az orosz nép jólnevelt. Csak éppen akkor lépet a sátorba, amikor valaki a kardokat rendezgette a felső polcon. Baleset volt az egész…ugye megérted.. Ali is ha kopog, biztosan nem történik ez az egész.

Persze, persze… bizonygatod, hogy megérted, hiszen ilyen balesetek mindig történhetnek. Még akkor is, ha nincsenek polcok a sátorban. Megnyugtatod őket, hogy Magyarországon meg a vadkanok szoktak néha megvadulni…

Miután ebben a kényes kérdésben megegyeztetek, békésen teázgattok egy ideig. Majd mikor úgy érzed, hogy már mindenről beszéltetek, csak a háborúról nem, akkor kicsit bizonytalanul előhozod a kérdést. Mert végül is Alival azért jöttetek, hogy erről beszéljetek. Bár igazándiból nem tudod, hogyan is kezd a dolgot. A törökök egészen jól állnak, tehát amiről tárgyalni lehetne az az, hogy az oroszok megadják magukat, ti meg nem lövitek őket tovább. Vagy valami hasonló…. igazándiból fogalmad sincs, mit kell ilyenkor tenni. De azt már megszoktad, hogy a törökök mindig csak a mélyvízbe dobálják az embert. Aztán akit nem faltak fel a cápák, azok dolgozhatnak tovább…a következő mélyvízig. Úgyhogy inkább belevágsz a közepébe.

Direkt rákérdezel két tea között, hogy mit kérnek azért, hogy szabadon elvonulhassanak. Mire egy igencsak meglepő választ kapsz: míg ti itt teáztatok, az oroszok összepakoltak és hazamentek.

– No de miért?
– Mert itt állnak az osztrákok a szomszédban majdnem 300.000 katonával. És kerek perec megmondták, hogy vagy eltűnünk innen, vagy ők is átjönnek ők is lövöldözni. De csak amolyan bemutatószerűen, mert ők azért még szeretnek minket, oroszokat, jó szövetségesek vagyunk. Csak inkább legyünk otthon.
– No de ha jóban vagytok, akkor miért ez a fenyegetőzés?
– Ó, hát pont ez bizonyítja, hogy jóban vagyunk. Mi is ezt csinálnánk…. Fenének sem kell olyan gyáva szövetséges, amelyik nem fenyegetőzik időnként..
– Aha… értem… És akkor mentek is?
– Igen. Viszlát a Krími-félszigeten! Majd ott is ugorj be egy teára!
– Öööö… oké… ott találkozunk!

Miután az oroszok összepakolták a sátrakat és elmentek, a helyükre megjelentek az osztrákok. Több magyar is idegesen nézte őket, és hangot is adtak a gondolatiknak: Orosz-osztrák, mi a különbség? Lőjük őket!

Vagy, hogy Hoppá, de hiszen ez osztrák! Azt hittem, hogy orosz… pont ugyan ott állt…

Csakhogy a török vezetés erősen féken tartja a magyarokat. És amikor nem bírnak velük, akkor egy bizonyos Ömer Pasa (aki szintén magyar, de még a Szabadságharc előtt került török földre, és hű a szultánhoz) összeszedi azokat, akik nagyon harcolni akarnak. Ők együtt elmennek Törökország keleti végébe, ahol Kars várát nagyon szorongatják az oroszok.

Miután a kedélyek így lenyugodtak, a vezetők tanácsot tartanak. Ez megint egy olyan alkalom, ahol igencsak szükség van rád. Főleg miután Ali elvesztette a fejét, és így te lettél a szultán jobbkeze.

Bár rengeteg és nehéz munkád volt a tanácskozás alatt, nagyon jól jött, hogy jobban megismerjenek. Úgy tűnik, hogy mindenki elégedett a munkáddal. Talán segíti majd a karrieredet is, ha egyszer vége lesz a háborúnak (és persze túléled).

No te is rengeteget fejlődtél. Nem egyszerű 20 kiabáló között fordítani, főleg, ha azok ezt 3 nyelven teszik (meg még 4 másikon káromkodnak, hogy színesebb legyen a hangulat).

Végül sikerül megállapodni, hogy a hadsereg átmegy a Krími-félszigetre, hogy az ottani csapatot segítse. És mivel te voltál a tolmács, természetesen téged is magukkal visznek.

Így fog beteljesedni az oroszok jóslata! Két hónap múlva tényleg ott teázol ugyan azokkal az orosz diplomatákkal. És ott folytatjátok a beszélgetést, ahol befejeztétek.

Néha-néha azért előjön, hogy valakinek fel kellene adnia a harcot, de ezt egyenlőre egyik fél sem akarja. Pedig érezhetően fogy az oroszok ereje. Ugyanis Krími fővárosa, Szevasztopol a szövetségesek ostroma alatt áll. Immár lassan 2 éve. És miközben az angoloknak és a franciáknak semmi problémájuk nincs az utánpótlással, az oroszoknak állandó nehézségei támadnak. Mondjuk ebben a szövetségesek keze is benne van. Ők a nehézség, és ők támadnak…

Hónapok telnek el, miközben az ostromban nincs különösebb változás. Persze amikor valamelyik oldal megunja, akkor megindul egy kisebb támadás, de jelentős eredményt sosem sikerül elérni. Így marad tovább a várakozás.

Ami a te részedről a gyakori teázgatást jelenti. Azért próbálod minden alkalommal a megadás felé hajlítani az oroszokat. De ők kitartanak a céljuk mellett.

A lényeges változás 1855. februárjában áll be. Ekkor meghal az öreg cár. Miután az oroszok már nem érzik olyan fontosnak a háború folytatását. Így egyre könnyebb őket a megadás felé terelgetni. Persze ebben nem a Szevasztopol városában teázgató diplomaták döntenek, hanem az ifjú cár. De érezhetően most már lehet őket ebbe az irányba irányítani.

Végül még ez év decemberében teljes a siker. Az oroszok megadták magukat! És ez részben a te eredményed is! Amikor visszaért Isztambulba, őfényessége számtalan kitüntetést ad neked. Mellé pedig egy Boszporusz-parti villát, és egy jelentős éves jövedelmet.

(Folytatás a 7CF vonalon)

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


94
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    bira
    “beer”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása