1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 7B (Kossuth vonal)

Véget ért az orosz-török háború. És… hát nem történt semmi..

Mármint persze hatalmas dolgok történtek, rengeteg ember meghalt, ide-oda tologatták a földdarabokat, kitüntetéseket osztogatta és a világ megint megváltozott egy kicsit. De ti nem jutottatok közelebb az eredeti tervetekhez, Magyarország felszabadításához. Pedig itt volt a lehetőség. A nagy lehetőség! A HATALMAS lehetőség!

De mégse sikerült semmit elérni.

Mondjuk innen Angliából, egy ország nélküli emigráns kormány nem sok mindent tehet.

Na jó. Az előzőekből semmi sem igaz. Igen is lehet tenni valamit, és igen is rengeteg minden történt Magyarországra nézve.

Az igaz, hogy az oroszok és törökök lövöldözése sok változást nem hozott Magyarországra nézve, de az ott harcoló magyarok most már másképpen állnak a dologhoz. Sokan azért vonultak csatába, mert reménykedtek a Szabadságharc újraindításában. Ők most csalódottak.

De egyúttal összehozta a emigránsokat, akik az elmúlt években szétszóródtak a világon. Ők most újra összegyűltek, beszélgettek, terveket dolgoznak ki. Van, aki már a világmegváltó forradalomról álmodozik, míg másnak egyszerűbb vágyai vannak: békés és biztos életet. Ők a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy Törökországban milyen nehéz boldogulni, és mennyire kilátástalan a helyzet. Mindeközben az angliai sorstársaiknak mennyivel jobban megy minden. Sokuknak mostanra saját gyáruk lett!*

Ebből adódóan a harcok után rengeteg magyar érkezett Angliába. Volt, akit a Szabadságharc fűtött, és Kossuth vagy valamelyik másik emigráns vezető mögé sorakozott fel. Míg mások pedig itt akartak letelepedni.

Mivel mindeközben Kossuth az angol parlamentben fokozatosan hirdette az osztrákok elnyomását, az újonnan érkező magyarokat szívesen látták. Hiszen a Kossuth által lefestett gonosz uralkodó elől menekültek.

Mindeközben viszont azt is Kossuth tudomására hozták, hogy nem fognak segíteni semmilyen olyan ügyet, ami a Habsburg Birodalom feldarabolásával járna. Erre ne is számítson. Sőt! Minden ilyen próbálkozással szemben is állnak. Az osztrákokra szükség van, hogy oroszokat megfékezzék.

Ezt bizony már többen is mondták Kossuthnak. Nem mellékesen egyesek azzal riogatnak, hogy ha Magyarország független lesz, akkor előbb-utóbb az oroszok fogják bekebelezni. Kossuth viszont ragaszkodik a függetlenséghez és a zsarnok eltörléséhez. És szerinte erről idővel az angolokat is meg lehetne győzni. Mások erről mást gondolnak.

Te már az elejétől fogva Kossuth mellett vagy, és megfogadtad, hogy kitartasz a Szabadságharc mellett. És így támogatod Kossuthot mindenben..bármilyen őrültséget is találjon ki, te segíted. Néha viszont úgy érzed, hogy Kossuth ellen kell lenned, hogy segítsed Kossuthot, különben a vesztébe rohan…

Így telnek a napjaitok Angliában, amikor hírét veszitek, az osztrák császár újragondolt az emigrációban élők helyzetét. A korábbi halálos ítéletet visszavonta. Így aki akar hazamehet. Ehhez elég csak bemennie egy osztrák követségre, majd pedig felesküdni a császárra. Meg mindenféle más birodalmi adminisztrációban kell részt vennie, ami nemcsak kellemetlen, de egy kicsit megalázó is.

Jah, és ez a szabály nem vonatkozik mindenkire. Kossuthra semmiképpen. A többiek meg fáradjanak be a követségre, és ott majd megtudják, hogy a saját lábán megy haza, vagy pedig az osztrákok cipelik a bécs-újhelyi börtönbe…

Amikor mindezt felolvasta valami a magyarok klubjában, hatalmas vita támadt.

  • Sokan érzik úgy, hogy végre haza lehet menni.
  • Mások csapdát szimatolnak.
  • Van, aki a hazatérőket árulónak titulálja.
  • De őt a hazatérni vágyó irigynek csúfolja. Jól tudván, hogy az illetőt biztosan a börtön várná otthon.
  • Kossuth természetesen a Szabadságharc folytatása mellett érvel.
  • Sokan mindjárt automatikusan mellé állnak. Köztük te is.
  • Mire a hazamenők ismét csak azzal érvelnek, hogyha Kossuth nem tud hazamenni, azt szeretné, hogy más se menjen.
  • Kossuth azzal érvel, hogy mindenki látta, milyen ország vár otthon. Ott nincs haza, csak rettegés és elnyomás.
  • Erre valaki azt mondja, hogy azóta eltelt majdnem 10 év, és otthon nagyon sok minden megváltozhatott. Talán már nincs is osztrák-magyar ellentét. Különben miért engedné haza az emigránsokat a császár?
  • A többiek jól lehúrrogják az illetőt, és még az ablakon is kidobják. Ebben legalább egyetértés van.

Mindennek az eredménye egy olyan szópárbaj, ami még a következő hetekre is elhúzódik. Közben pedig sokan megpróbálkoznak a hazamenetellel. De te mivel Kossuth mellé kötötted a sorsodat, maradsz.

De nemcsak a londoni parlamentben és a magyarok klubjában zajlanak az események. Kossuth mindez idő alatt sokat levelezett az Itáliai magyar ügynökökkel, és francia emigráció vezetőivel is.

Igaz, keveset tudott dolgozni, mert gyakran lebetegedett. Hajóra is nehezen száll, mert már a legkisebb úttól is elfogja a tengeri betegség.

Mindennek ellenére mégis úgy tűnik, sikerült valami eredményt elérni. A jelek szerint Itáliában nagy a mozgás, hamarosan felkelés törhet ki. Sok magyar (főleg a török-orosz háború veteránjai) már a helyszínen vannak. A kémek pedig arról is jelentenek, hogy az osztrák hadseregben állomásozó magyarok is felkészültek. Amint kitör a háború, azonnal Itáliába mennek, és átállnak a lázadók oldalára. Ráadásul több itáliai helyőrség is tele van magyarokkal.

Kossuth viszont aggódik, hogy ha az olaszok felkelnek, megismétlődik a Szabadságharc bukása. Ezúttal szeretne biztosabbra menni, így a nagyhatalmak segítségét keresi.

Amerika csalódott Kossuthban. A várva várt magyar Szabadságharc csak nem éledt fel az elmúlt években. De Kossuth is csalódott az amerikaiakban. Velük meg sem próbálkozott.

Az angol parlamentben továbbra is a függetlenségről szónokolt, és próbált segítséget kérni. Közösen egy olasz és magyar szabad államért. De az angolok továbbra sem akarták a Habsburg Birodalmat feldarabolni.

Egységes Németország ekkor még nem volt, de azért a németekkel is voltak próbálkozások. De őket egyéb teendők kötötték le.

Nem maradt más hátra, mint a franciák, és III. Napóleon. Kossuth vele kezdett el tárgyalni.

De a többi magyar folyamatosan próbálta erről Kossuthot lebeszélni, akit rossz emberismerőnek tartottak (nem véletlenül). III. Napóleon csak ígérget, nem fog segíteni. Csak a saját érdekeit nézi.

Amikor Kossuth ezzel nem értett egyet, akkor arra hívták fel a figyelmét, hogy a franciák egy egységes Olaszországgal csak rosszul járnának. Nem kell nekik még egy rivális. De Kossuth hitt abban, hogy a Nagy Francia Forradalom országa más nemzetek forradalmában is segít. Kossuth barátai hiába érveltek azzal, hogy III. Napóleon pont ugyan olyan elnyomó, mint Ferenc József, az osztrák császár…

Végül Kossuth egyedül utazott Párizsba, és személyesen megállapodott III. Napóleonnal. A francia király örömmel fogadta a magyarok segítségét a függetlenségi háborúhoz. Cserébe pedig megígérte, hogy ő meg a magyar függetlenséget fogja francia katonákkal támogatni. És még pénzzel is.

E mellett még megtárgyalták, hogy amikor már Itáliában áll a bál, és az osztrákok le lesznek foglalva, akkor fogják Erdély felől oldalba támadni, és ezzel Magyarország is felszabadul.

Kossuth még arra is ígéretet tett, hogy az angolokkal beszél, hogy ha már nem segítenek, ne akadályozzanak. Ne avatkozzanak be az eseményekben

De ez sajnos nagy hiba volt. Mert miután az angol parlamentben III. Napóleon megsegítéséről beszélt, egyszeriben hitetlen lett. Hiszen pont egy olyan uralkodót akar támogatni, ami ellen harcba hívja a világot. Ráadásul nem is akármilyen csatára készül, hanem hódító háborúra!

Kossuth ellenlábasai ezt mindjárt ki is használták, gúnyt űztek belőle. Ezt követően már sokkal nehezebb volt a parlamentben támogatókat találni.

Mindeközben az itáliai ügynökök egyre csak küldik a leveleket, hogy már nagyon meleg a talaj. Ráadásul ott találtak egy Cavour nevű grófot, aki a Szárd királyság miniszterelnöke, aki szintén lepaktált III. Napóleonnal. Így jó lenne ha Kossuth minél előbb menne, és kezébe venné a dolgok irányítását.

Csakhogy ezt Kossuth a betegsége miatt nem tudta megtenni. Egyre csak halogatta az indulást. Egészen addig, míg megint a történelem lépett.

Egy olasz bombamerényletet követett el III. Napóleon ellen, akit ez nagyon megrendített. Caveour gróf ekkor javasolta, hogy az ilyen események elkerülhetőek egy egységes Olaszországgal. De természetesen akkor, ha ennek a szárdok lesznek a vezetői.

III. Napóleon ezt elfogadta, és a seregeivel megindult Itália fele, és ezzel megkezdődött az olasz függetlenségi háború

Ez az esemény híre hangos üdvrivalgást váltott ki a londoni magyar klubban. Mindenki azt kiáltotta, hogy Kossuth megcsinálta! Ezúttal tényleg megcsinálta! Éljen a független Magyarország!

(Folytatás a 8B vonalon)

-* Aki a témához jobban ért, erősítsen meg, vagy cáfoljon meg. Milyen esélyei voltak a 48/49-ben emigrált magyarnak Angliában? Törökországban tényleg nagyon reménytelen helyzetbe kerültek. Nemcsak a nyelvi és kulturális eltérések, hanem az ország roppant elmaradottsága is nehezítette a letelepedést. Az egyetlen igazi lehetőség az volt, ha az ember fogta magát, és bevonult az erdőbe. Vagy volt annyi pénze, amiből akár egy egész várost meg tudott venni. Innen nézve tényleg jobb lehetőségek voltak Angliában. De vajon mennyivel? Mennyire mondhatta biztosnak valaki, hogy ott meg fog élni?

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

One Reply to “1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 7B (Kossuth vonal)”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .