Az orosz-török háború véget ért. És ahogy minden háború, ez is jócskán megváltoztatta az emberek életét.
Főleg azokét, akik ottmaradtak a csatatéren.
Te viszont túlélted, és mindeközben sikerült akkora összeget összeszedned, hogy tényleg kényelmesen élhetsz Isztambulban. És még saját vállalkozást is indíthatsz.
És nem csak neked volt szerencséd, hanem sok más magyarnak is. Sőt! Úgy is lehet mondani, hogy mindenki jól járt, aki túlélte a háborút.
De mégse lehet azt mondani, hogy ezek után csillogás, villogás lesz, vesztek egy darab földet, építetek egy palotát és kiáltjátok az Isztambuli Magyar Köztársaságot. Mert nagyon kevesen maradtatok.
A háború mindent megváltoztatott.
Amikor elkezdődött, akkor nagy reménnyel összegyűltek az emigráns magyarok, akik időközben szétszóródtak a világon. Ugyan úgy együtt volt mindenki, mint a Szabadságharc idején. És ugyan az a lelkes tűz fűtött mindenkit. És mindenki hitt abban, hogy a háború át fog terjedni az osztrákokra, és akkor a franciákkal, angolokkal, és törökökkel együtt mindenki megindulhat a magyar szabadságért.
De ez a várva várt esemény nem következett be. Pedig még az osztrákok is felsorakoztak a határon. Egyetlen apró szikra elég lett volna. De úgy tűnik, hogy ezt a nagyhatalmak is pontosan tudták, ezért mindent megtettek, hogy ezt megakadályozzák. Így a háború véget ért, a második Szabadságharcra pedig nem került sort.
Az összegyűlt magyarok eléggé elcsüggedtek. Viszont azáltal, hogy együtt voltak, a hírek is gyorsabban terjedtek. Megtudták, hogy az orosz-török háború kitörésében Kossuth nem működött együtt. Nem is számított ilyesmire. Neki egy másik terve van, ami Itáliából indul ki. És ez a terv továbbra is érvényben van. Sőt! Nagyon is dolgoznak rajta.
Így pedig az összegyűlt magyarok egy nagy csoportja tovább állt, hogy Itáliában folytassa a háborút.
De nemcsak a Szabadságharc előkészületei voltak a mindennapok beszédtémái. Hanem a mindennapok megélhetése is.
Akik Törökországban maradtak elég szerencsétlenül érezték magukat. Nemcsak, hogy idegen volt a nyelv és a kultúra, de a lehetőségek is a nullával egyenlőek. Az ország pedig rettenetesen elmaradott. A legtöbb dolog, amit tehettek, hogy várták a holnap. Aztán a holnapról kiderült, hogy ugyan olyan, mint a tegnap. Sokan éppen ezért valamilyen kábítószert kezdtek el használni. Abban legalább Törökország nem szenvedett hiányt.
Viszont akik tovább mentek, és Angliában, vagy Amerikában telepedtek le, azoknak jobban kedvezett a szerencse. Nem egy közülük mostanra gyártulajdonos lett! Érthető, ha az isztambuli magyarok nem látták értelmét a maradásnak, és tömegével vándoroltak el. Aztán lehet, hogy ott sem boldogultak, de valószínűleg jobban jártak, mintha itt maradnak.
És te…te maradtál. Neked kedvezett a szerencse, és úgy gondolod, hogy érdemes itt folytatni. Nem is beszélve arról, hogy a Fatmagül leányzó is helyesen néz ki. Mármint ami kilátszik abból a sátorból, amit magára húzott… Egyszer kétszer még olyan pillantást is tett feléd. Egy olyat, amit az ember a sivatagi viharban szokott. Talán ebből még lesz is valami.. De persze csak akkor, ha maradsz Isztambulban.
És miért is ne maradnál? Most már van pénzed. Ha pedig mégis beindulna a Szabadságharc 2, akkor az úgyis Erdély felől fog kezdődni. Te pedig ehhez elég közel vagy, hogy akcióba lépjél.
Így tehát itt vagy te. Itt a Magyar Egylet maradványaiban. És még néhányan, akik maradtatok. De hogy ők miért maradtak, azt nem tudod. Kivéve a Bélát, mert ő olyan maradós. Nála inkább az a csoda, hogy nem marad le, miközben a Föld a Napot kerülgeti…
Most, hogy kevesebben vagytok, a Magyar Egylet sem olyan, mint régen. Nincs verekedés, nincs tánc, nincs zene, és még nő sincs. Jó, az korábban sem volt. De most még kevésbé nincs.
Gondolkoztatok, hogy nevet váltsatok, de jobb nem jutott eszetekbe, csak rosszabb. Ilyen, mint Isztambul Maradéka, Ketten Vagyunk Nem Hárman De Legalább Magyarok, meg hasonló furcsa ötleteitek volt. Így inkább maradtatok a régi névnél.
A gyűléseket továbbra is megtartjátok, immár napirend nélkül. Kezdetben megosztjátok a híreket, miként halad Kossuth az új Szabadságharc előkészítésében. Utána meg beszélgettek arról, kinél mi nem történt.
Közületek néhányan valamilyen vállalkozásba kezdett, ahogyan te is. És ezek most már jól mennek. Mások viszont inkább örülnek a vagyonnak, és inkább élnek a mának. Legjobban a Józsi, aki minden jel szerint versenyre kelt, hogy a pénze fogy-e előbb, vagy pedig saját magát sikerül hamarabb elkoptatnia. Erre már fogadást is kötöttetek.
Ilyen izgalmak között tengetitek az életeket, amikor egyik nap egy különleges hír érkezik a Habsburg Birodalomból.
Ez egy olyan nap volt, amikor a Józsi éppen fejjel lefele szokott lengedezni a csillárról (tehát péntek), amikor minden előjel és köszönés nélkül egy osztrák katona állított be az Egyletbe. Ezen annyira meglepődtetek, hogy elfelejtettétek leütni (pedig megesküdtetek, hogy megteszitek, amint láttok egyet…még dalt is írtatok róla!). Egy császári pecséttel ellátott levelet hagyott az asztalon, és távozott.
Ezek szerint az osztrákok végig megfigyeltek titeket… Ettől azért elég idegesek lesztek. Józsi még a csillárról is leesik. De csak miután maga a csillár is leesik.
Oké, tehát itt volt egy osztrák. Ráadásul egy katona. És kaptatok tőle egy levelet. Császári pecséttel! Mi legyen vele? Megenni azért nem kéne… Más ötlet?
Végül azért úgy döntötök, mégiscsak kinyitjátok. Egy szépen, cicomás betűkkel írott levelet találtok benne, szép selyem papíron. Mellé pedig egy vastag füzetet, valami listával. És mindez németül.
Sebaj, németül többen is tudtok, így egyikőtök hangosan felolvassa, mint üzentek nektek a Habsburgok: amnéziát!
A levél sok köröm fontol mondat között felvezet arra, hogy a külföldre emigrált magyarok mostanra eleget bűnhődtek. És őfelsége a császár is kellően kitombolta magát. Így megengedi a magyaroknak, hogy büntetés nélkül hazamenjenek. Ehhez csak a közeli osztrák követségre kell menni (cím a levélben, 2 utcára van tőletek), meg bocsánatot kérni, felesküdni a császárra, és ilyenek. Persze azok, akiket nemcsak megtévesztettek a gaz lázadók, hanem maguk is a gaz lázadó kategóriába tartozik, az szintén menjen a követségre, és önként adja fel magát.
A mellékelt füzetben találhatóak az ismérvek, mi szerint számít valaki megtévesztett hű szolgának, és mi szerint lesz valaki gaz lázadozó.
Ööööö…. hát ez mindenképpen érdekes…. – mondja valaki – De hát ugye, aki menni akart, az már régen elment… Talán nem haza, hanem máshova. Itt már csak azok maradtak, akik kitartanak Isztambul mellett.
De még be se fejezte az elmélkedést, hárman máris rohannak a követségre. Kettő közülük egy rövid idő múlva vissza is ér. Már messziről kiabálják, hogy a harmadik társukat elfogták az osztrákok, és mindjárt a követség börtönébe zárták.
Nosza, több se kellett. Mindjárt hangos „Szabadítsuk ki Táncsicsot!” kiáltással az egész Magyar Egylet kivonul. Majd botokkal felszerelkezve közös erővel megtámadjátok az osztrák követséget. Bőven túlerőben vagytok, és mind többszörösen veterán katonák is vagytok. Meg mérgesek is vagytok. És nem kis mértékben részegek is. Vagytok.
Nem telik bele sok időbe, és a foglyot kiszabadítjátok. Valaki döbbenten megjegyzi, hogy „De hisz ez nem is Táncsics!„. Nem volt egyszerű neki elmagyarázni, hogy Táncsics valószínűleg Magyarországon van, egy pincében. De azért sikerült!
Kifele menet látva az osztrákokat, megsajnáljátok őket. Gondoljátok, hogy egy kis segítség jól jönne nekik. Ugyanis minden jel szerint a raktáruk tele van borokkal (közöttük nagyon sok magyarral). És bizony ezek a szegény osztrákok jól láthatóan nem férnek el tőle. De ti jó emberek lévén mindet elviszitek. Majd megállapítjátok, hogy mennyivel kényelmesebb és komfortosabb lett így a követség. Végre van egy csomó hely, ahova mondjuk lehet kecskesajtot pakolni.
Amikor legközelebb összegyűltök a Magyar Egyletben, megállapítjátok, hogy bizony nagyon jó volt a múltkori verekedés. Mióta a többség elhagyta Törökországot, nincs egy rendes bunyó az Egyleteben. Így némi borozgatás után újra benéztek a követségre.
Még néhány alkalommal tudjátok folytatni ezt a látogatósdit, mire a szultáni katonák érkeznek az Egyletbe. Őfényessége azt üzente, hogy abba kell hagyni az osztrákok verését, különben díszcsomagolásban fog titeket küldeni a Habsburg császárnak. Nem jó ez így, hogy a szomszéd uralkodó embereit rendesen elfenekelik Törökországban. Nem tesz jót a hírnévnek. Nem mellékesen a lakók is fel van vannak háborodva, hogy esténként olyan dalok hallatszódnak az utcán, amit ők nem tudnak énekelni, mert nem értik.
Ez bizony baj… Minden vissza az unalomba… Minden visszatér a megszokott kerékvágásba.
Akinek vállalkozása van, továbbra is egyengeti. Így te is. Fatmagül továbbra is pislog rád, mint aki a homokviharral néz farkas szemet. Mások meg továbbra is nagy mértékben szórják a pénzt. A Magyar Egyletben pedig továbbra is összejöttök. De továbbra sincs zene, tánc, de még nő sem.
Viszont ha már ennyire nem történik semmi, figyelmetek fokozatosan a nagy világ felé terelődik. Ott is leginkább az olasz csizma eseményeire. Egyre inkább úgy tűnik, hogy történik ott valami.
Még a Krími háború előtt az volt a terv, hogy a magyarok és az őket segítők az Oszmán Birodalmon keresztül fognak nekiindulni, hogy Erdélyt felszabadításával megkezdődjön a Szabadságharc 2. Ezúttal viszont Kossuthnak más terve van. És ti jó ideje nem kaptatok semmilyen feladatot. Így nem látjátok át, mire is megy ki a játék. Csak azt látjátok, hogy valami nagyon készülődik ott.
Éppen ezért nem lep meg titeket, amikor hónapok múlva hírt kaptok arról, hogy az olaszok fellázadtak a Habsburg Birodalom ellen. Az viszont annál inkább, amikor kiderül, hogy a franciák segítik őket. No, ezt hogy sikerült Kossuthnak összehozni? És hogy lesz ebből magyar Szabadságharc?
És ti mit tegyetek eközben? Fegyverrel sorakozzatok fel a határon? Vagy gyújtsátok fel az osztrák követséget?
One Reply to “1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 7CA (Összevont letelepős vonal)”