1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 7CF (Letelepedős vonal, tolmács)

Bár az orosz-török (Krími) háború véget ért, de ez nem jelenti azt, hogy téged nyugdíjba küldenek. Az Oszmán Birodalom hatalmas, és hát…. mostanában mindenhol csak problémák vannak. És mindenhol mindenféle nyelven beszélnek. Főleg azok nem beszélnek törökül, akik a problémákat szokták okozni.

Így igencsak szükség van a te segítségedre.

A háború alatt a korábbi főnököd, Ali, valahol elvesztette a fejét. Így most te lettél a szultán egyik kiemelt diplomatája. Ez pedig a mellett, hogy nagy felelősséggel jár (bár, mintha Ali nem igazán foglalkozott az olyan dolgokkal, mint a felelősség… őt csak a kávé érdekelte), megfelelő juttatásokkal is. Hiszen a szultán megbízottja mégsem járhat valami rongyos ruhában!

Tehát az elkövetkező időszakban jól megy a sorod: Boszporusz-parti villa, egy elég magas jövedelem, és még lehetnek kisebb kívánságaid is a szultántól.

Mivel most már önálló lettél, mindjárt alakítottál is egy amolyan cég félét. A szultántól kértél néhány embert, akikre a kisebb-nagyobb és unalmasabb fordításokat rá tudod bízni. És még két tanácsadót is szereztél, akik a régió kultúráját és vallását ismerik.

Ezzel a kis cégeddel nemcsak a szultáni megbízásokat, hanem más fordítási, tolmácsolási feladatokat is el tudtok látni. Egyre többször keresnek meg téged valamelyik követségtől. Így megint csak növelned kell az irodád létszámát. Ezúttal a Magyar Egyletben is szétnézel, és ott is találsz 2 embert, akik szintén segíthetnek a tolmácsolásban.

Ezek után nem maradt más dolog, mint kiképezni egy megfelelő embert, aki addig is viszi a céget, amíg te valahol a diplomáciai feladataidat látod el. Csakhogy ez egyáltalán nem volt egyszerű!

Majdnem egy év is eltelt, mire a megfelelő embert megtaláltad. Mintha a törökök csak akkor lennének hajlandóak dolgozni, ha valaki ostorral ott állna a hátuk mögött. Pedig hát ez a munka igazán nem megerőltető. És az embereket rendesen, időben kifizetted, ami igencsak ritkaság volt Isztambulban. Sőt! Aki jól dolgozott, annak jutalmat is adtál.

De mintha ez senkit sem érdekelt. Bezzeg egy jó kis kiabálás, fenyegetés, ostor csapkodás! És máris milyen gyorsan dolgozott mindenki!

Végül azért csak sikerült. Találtál egy embert, aki egyszerre tudta a beérkező kérdéseket rendezni, a feladatokat kiosztani, és mindeközben kellő erővel kiabálni. Ezek után pedig végre rátérhetsz a tényleges munkádra.

Első feladatod, hogy Bagdadba utazz. Itt Ömer Pasa védi a várost azokkal a magyarokkal együtt, akik a Szabadságharc után a katonai szolgálatot választották. De hogy ki ellen is harcol, azt nem látja át senki Isztambulban. Így azt kellene kideríteni, hogy valójában mi a bánat is folyik ott.

Nem mellékesen Ömer Pasára is rá kellene nézni, nehogy a fejébe szálljon a hatalom. Mert az egy dolog, hogy a Krími háborúban elért eredményeiért Bagdad kormányzójának lett kinevezve. De attól még a szultán érdekeit kell néznie. Jó lenne emlékeztetni, hogy amit kapott, azt ugyan úgy vissza is lehet venni. Meg az adókra is jó lenne emlékeztetni, mert azok igencsak megcsappantak az utóbbi időkben.

Jelenlegi pozíciódban korlátlannak mondhatod a rendelkezésre álló összeget. Így egy kényelmes, de gyors kocsit kéretsz magadnak a hosszú útra.

Normál esetben az út jelentős részét hajóval tehetnéd meg, ami gyorsabb és kényelmesebb. De a törökök túl sok hajót (pontosabban az összeset) elvesztették a háború alatt. És egyenlőre a minimális tengeri haderő felállításáért küzdenek.

Miután elindultál Isztambulból 2 hét múlva már Aleppóban is vagy. Nosztalgikusan gondolsz vissza arra, amikor még Alival, és a több nyelven nem beszélő szamárral tettétek meg ugyan ezt az utat. Most azért sokkal gyorsabban haladtál.

Erről eszedbe is jut, hogy meglátogasd Bem Apó sírját. Majd innen folytatod az utadat Bagdad felé.

Innen már nincs messze Bagdad, csak éppen a legnehezebb szakaszon kell áthaladnod: a sivatagon keresztül. Szerencsére sikeresen megérkezel. És útközben is csak egyszer volt incidens. De hát te katona is voltál. A rablók igencsak meglepődhettek, amikor ahelyett, hogy a lovaskocsi megállt volna, te inkább lelőttél két banditát is. Egy harmadikat pedig karddal daraboltad fel. Ez a kis testmozgás jól is jött neked! Az út további részében már bántad is, hogy több bandita nem próbálkozik.

Amikor viszont beértél Bagdadba, döbbented látod, hogy minden fontosabb épület (de főleg a kávéházak) magyar felirattal is el vannak látva. És mindenki úgy köszön neked, hogy szerbusz-vizibusz-trolibusz! Mi a fene lehet az a trolibusz??

Aztán amikor beérsz az erődbe, akkor még jobban elcsodálkozol, hogy itt bizony az összes protokoll magyarul zajlik. No nem mintha különösebb maradt volna bármilyen protokoll is… De akkor is, minden magyarul van! Hiszen a támaszponton az összes magas rangú tiszt magyar. Még a Szabadságharcból. Többük már-már barátod, hiszen az emigráció ideje alatt többször is találkoztál már velük.

Ők egyáltalán nincsenek azon meglepődve, hogy végül te is megérkeztél. Számítottak arra, hogy előbb-utóbb te is felbukkansz itt a világ végén, az események sűrűjében. Viszont Alit hol hagytad?

Nosza, leültök egy közeli kávézóba, hogy elmeséljétek, kivel mi történt a háború kitörése óta, mert akkor találkoztatok utoljára. Majd ezek után, meg 200 kávé után, meg 4 nap után, rátértek arra, hogy mi is a probléma Bagdadban.

Az, hogy mindenkinek van fegyvere. És itt – talán a hőség miatt – kicsit idegesek az emberek. Ha az emberekkel bármi váratlan történik, akkor mindjárt fegyvert ragadnak, és valakit lelőnek. Fegyvert fognak, ha a szomszéd ránéz valakinek a lányára. De akkor is, ha a kávé nem készült el időben. Bár ez utóbbinál a kávéfőzőt szoktál lelőni, minek eredményeképpen még inkább nem lesz kész a kávé időben.

Egy ilyen környezetben pedig gyakran előjön az, hogy mindennek az oszmánok az okai. Mert ha ők nem lennének itt, akkor… hát akkor kénytelenek lennének egymásra lövöldözni. De így legalább az oszmánokat lőhetik. Közösen… Ez is legalább valami olyasmi, ami legalább összetartja a népet.

E miatt már volt két komolyabb összecsapás is, amiben sok magyar halt meg. És úgy néz ki, hogy hamarosan lesz egy harmadik összecsapás. Jó lenne ezt azért elkerülni. Vannak jelek – és itt rámutatnak a kávéházban feltűnően kiaggatott magyar feliratokra -, hogy azért idővel meg lehetne egyezni a helyiekkel. Ebben lenne jó a te segítséged.

Nos jó. Pár napot még elkávézgatsz, miközben ráhangolódsz a Bagdad hangulatára. Ez idő alatt többekkel is beszélsz, helyiekkel is, hogy jobban megértsd a problémát. És természetesen Ömer Pasával is. Mert valahol minden mégiscsak tőle függ.

Az ezt követő időszakban pedig együtt próbáltok olyan személyeket keresni, akik képviselhetnék az arabokat. Mégiscsak legyen kivel leülni, és tárgyalni. Sikerül is 5 embert találni.

Egy központi kinézetű kávézót választotok ki, mint állandó tárgyaló helyet. Ti már viccesen követségnek kezditek becézni, és nemsokára a helyiek is így fogják hívni a kávézót. Még át is nevezitek.

Amikor az első alkalommal leültök tárgyalni, akkor látod, hogy csak négyen vannak veled szemben. Mikor rákérdezel, hogy hol az ötödik, mind a négyen felteszik a kezüket, hogy ő lőtte le még reggel. Egyikük még azt is bevallja, hogy megette reggelire…

Jóvan, akkor 4 emberrel folytatódnak a beszélgetések. Ami végül több héten keresztül folytatódik, mire sikerül mindenkinek megfogalmaznia, mit is szeretne. Ezek után lehet érdemben elkezdeni egyezkedni.

Jó két hónap is eltelik, mire úgy látszik, hogy mindenki számára előnyösen sikerült megállapodni. A négy vezető boldogan távolodik. És te is, meg a többi magyar is örömmel tér vissza az erődbe. Csak sikerült! Végre béke is nyugalom lesz itt! Nem kell mindig puskát vinni, ha az ember ki akar menni a piacra!

Csakhogy másnap reggel egy nagyobb csoportosulás döngeti az erőd kapuját. Nem is csak döngeti, hanem be is akarja törni!

Ööööö… hát ez így nem lesz jó…. Megkérdezitek a kinti csoportot, hogy hol van az a 4 ember, akikkel hónapokon keresztül tárgyaltatok? És miért nem tartják be az egyezséget?

Elmondják, hogy ők azóta a focicsapat szerves részei lettek. Úgyis olyan nehéz rendes labdát találni itt a városban… De most már elég legyen ez ilyen latymatyag beszélgetésből. Meg úgy mindenből. Álljon ki az erőd legerősebb embere, Bagdad legerősebb emberével. Aztán győzzön a jobbik.

Nos jó.. Úgyis itt van veletek Törökverő János, aki mindjárt ki is megy a kapun, és egy mozdulattal máris földhöz csapja Babilon legerősebb emberét. Akinek még arra sem volt ideje, hogy legalább az izmait megmutassa a közönségének.

Úgy tűnik, hogy az összegyűlt tömegnem mindegy is, ki a legerősebb ember. Csak rövid ideig csodálkoznak azon, hogy a várva várt verekedés ilyen rövid idő alatt véget ért. Jánost mindjárt meghívják a legközelebbi kávézóba, örök barátnak fogadják, és gyorsan 8 lányt is feleségül adnak neki. Meg kap 17 tevét is.

Az elkövetkező hetekben jól látszik, hogy a diplomáciai probléma megoldódott. Nem úgy, mint gondoltad, de végül János 1 perc alatt elvégezte azt a feladatott, amiért te hónapokon keresztül dolgoztál. De nem is ez a lényeg, hanem hogy most 20 évig biztosan nyugalom lesz itt.

Persze lesznek kisebb lövöldözések, meg összetűzések. De alapjában véve a magyarokat a jövőben tisztelni fogják. Így te mehetsz is vissza Isztambulba.

Mikor megérkezel a Boszporusz-parti városba, azt látod, hogy itt már bizony áll a bál. Az előző szultánt félre tették, és most más ül a trónján. A változások miatt pedig zsákszámra hordják az ex-szultán emberit a Boszporuszba. Szó szerint!

Neked viszont szerencséd van, mert az új szultán is tudja, mekkora szereped volt az orosz-török háborúban. Így a te pozíciód változatlanul megmarad.

És ezzel együtt a munkád is. Alig 1 hónapot töltesz csak Isztambulban, a szultán már küld is a következő helyre. Majd az azt következőre, és így tovább. Szerencsére te mindenhol sikeresen veszed az akadályokat, és büszkén mondhatod, hogy ez az időszak nem lesz benne a történelem könyvekben, mert nem történt semmi. Hála neked!

Aki mégis Törökország ezen időszakáról akar írni, az meg gebedjen meg, vagy találjon ki valami jó mesét!

Összességében elégedett vagy azzal, ahogy telnek a hónapok és az évek. Lassan-lassan már azt is elfelejted, hogy volt egyszer egy Magyarország, és egy Szabadságharc.

Csakhogy egyik nap, olyan hírt hallasz, hogy Itáliában felkelés tört ki. A franciák segítenek nekik az osztrákok ellen. A magyarok tömegével érkeznek a helyszínre. De még az osztrák hadseregből is nagy számban dezertálnak a magyarok, hogy a felkelők mellé álljanak.

– Kossuth! – mondod ki a nevet hangosan. – Hát mégis megcsinálta!

(Folytatás a 8 CF vonalon)

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .