1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 8B (Kossuth vonal)

Tombol a nyár, és tombol a háború. Mi sem lehetne jobb hely ilyenkor, mint a napsütötte Mediterrán, Kossuth mellett, közel a csatákhoz?

Bizony, Itáliában vagytok!

Ez pedig nagy szó!

Egyrészt azért, mert minden jel szerint sikerült Kossuth terve. Elkezdődött az olaszok harca a szabadságért. De ők nincsenek úgy egyedül, mint ahogy ti voltatok 48-ban. Őket a franciák is segítik. És a magyarok is.

Még a harcok előtt, Kossuth, Teleki és Klapka megalapította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot, ami az emigrációs kormányt jelentette. Ez pedig megszervezte a Magyar Légiót. Ide gyűltek össze az emigrációban élő magyar katonák, akik még nem adták fel a függetlenségbe vetett reményüket.

A létszám a kezdetekben alacsony volt. De amint kitört a háború, tömegével érkeztek a magyarok. A hír futótűzként terjedt, és az osztrák hadseregbe besorozott magyar katonák tömegével érkeztek. Volt, ahonnan az egész helyőrség eljött. Kandallóstól, összekötözött parancsnokostól, mindenestől.

Amikor 49-ben a Szabadságharc elbukott, és sokan menekültek Törökországba, akkor a Habsburgok felajánlották, hogy akit csak az ár sodort magával, azok hazatérhetnek. Így több ezren tértek haza. Pontosabban valamelyik osztrák katonai erődbe, mert őket újra besorozták.

Nem voltak foglyok, de teljesen szabadok sem. Így amikor híre ment a háborúnak, kaptak a lehetőségen, és inkább az osztrákok ellen fordultak

Úgyhogy jól megy minden. Bár a Magyar Légiót eddig nem vetették be a sem a franciák, sem az olaszok. De készen állnak, hogy csatába szálljanak.

És ja, itt van veled Kossuth is, Itáliában. Ez azért ritkaság számba megy, mert ő sokat betegeskedik. Legfőképpen az utazástól. Még a Temzén sem tud úgy áthajózni, hogy ne lenne közben rosszul. Még szerencse, hogy az angolok építettek oda egy hidat.

Most viszont mégis itt van, hogy segítse a háborút. Bár leginkább bosszús, mert a dolgok hiába mennek jól, ha nem abba az irányba folynak, ahogy azt a francia III. Napóleon megígérte…

Így most itt vagytok, és…hát vártok… Ez az egész emigráció leginkább arról szól, hogy vártok, és vártok, meg vártok. Néha még többet vártok… Hátha…

De nocsak! Ez a hátha megint elmaradt! Nem lehet igaz! Most érkezett a hír, hogy a franciák békét kötöttek a Habsburgokkal. Na de miért is? Hiszen bőségesen nyerésre állnak! Ennél jobb lehetőség nincs arra, hogy az osztrákok végső vereséget szenvedjenek, és feldarabolódjon a birodalmuk!

Kossuth sem érti. Duzzog is… a Magyar Légiót egyszer sem használták… Néhány nap múlva Kossuth hajóra száll, és visszatér Angliába…

Nos… tehát itt vagytok Londonban…újra.. Már egy éve.. De hogy minek jöttetek vissza, azt senki se érti. Nem az időjárás miatt, az biztos. Kossuth azóta újra gyakran beteg. Pedig Itáliában soha nem volt semmi baja.

A magyarok se értik, minek hagyta ott a Csizmát. Miért nem lehetett volna a függetlenséget folytatni. Ott volt a Magyar Légió, készen. És ott voltak az olasz katonák is, szintén készen. Ők legalább olyan mérgesek III. Napóleonra, mint Kossuth, vagy mindenki más.

Ráadásul Kossuth Angliában már elvesztette a hitelét azzal, hogy III. Napóleonnal szövetkezett, aki az angolok szerint éppen olyan zsarnok, mint Ferenc József, a Habsburg császár.

Így itt tényleg nincs semmi keresnivaló.

Mindeközben olyan hírek vannak, hogy a magyarok és az olaszok mégis összeálltak. Ha Kossuth nincs velük, hát nincs velük. Találtak egy másik vezetőt, úgy hívják, hogy Garibaldi. És ők nem hagyják félbe azt a munkát, amit elkezdtek.

Néhány hónap múlva kapjátok a hírt, hogy tényleg folytatják az olaszok. De ezúttal inkább a Csizma déli részéről indulnak, hogy a franciák még véletlenül se tudjanak beleszólni. Így mire északra érnek és találkozhatnának valamelyik nagyhatalommal, addigra felszabadítják az egész országot.

Mindezt ti általános teázások közepette figyelitek… jó messziről. Nem igazán látod át, hogy Kossuth mit tervez innen a távolból. De érezhetően nem adja fel, valamit mindig kitalál.

Szóval teázgattok, és vártok. Ez utóbbi olyan ismerős… Mígnem:

Tessék! Az olaszok tényleg megcsinálták! Két év telt el az első puskalövéstől az utolsóig, és lett egy saját, szabad országuk. Pedig ott nemcsak az osztrákok ellen kellett harcolniuk, hanem még a Csizma több kisebb-nagyobb királysága ellen is. De most sikerül az egészet egyesíteniük! Utoljára a Római Birodalomban volt egységes ország a Csizma.. És 1400 évnek kellett eltelnie, hogy újra egy állam legyen.

De ugyebár ez nem sikerült volna, ha nincsenek ott a magyar katonák…

Csakhogy, akkor most hogyan tovább? Mi lesz így a magyarokkal?

A törököket már próbáltátok. A franciákat is. Az angolok hallani sem akarnak arról, hogy a Habsburg Birodalom apró kockákra legyen vágva. A németek éppen nem érnek rá, mert magukkal vannak elfoglalva. Marad akkor Amerika.

Hoppá! Ők sem érnek rá. Náluk most robbant ki a polgárháború. És ezt az alkalmat megragadva, sok magyar katona érkezett oda. Főleg így, hogy Itáliában véget ért a háború.

Ez vajon Kossuth ötlete volt, hogy a magyarok segítsék az északiakat Amerikában? Kockázatos terv… de ha sikerül, akkor talán végre az amerikaiak is segíteni fognak a magyaroknak. És akkor végre elindulhat a Szabadságharc második felvonása.

Addig is… a szokásos: várakozás.

No és teázgatás!

És még több várakozást…

4 év telik el, mire lezárul a polgárháború. Szerencsére az északiak győztek! Na, most már akkor végre el lehet indulni Magyarország felszabadítására!

Csakhogy otthonról egyre furcsább és furcsább hírek érkeznek. Nem kérnek a felszabadító háborúból. Ők éppen kezdenek az osztrákokkal kibékülni.

Mi van??? Mégis… hogy van ez???

(Kiegyezés és befejezés a 9B oldalon)

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

One Reply to “1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 8B (Kossuth vonal)”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .