1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 8CD (Letelepedős vonal, orvos)

Nagy nap a mai számodra. Isztambul legjobb kórházának az igazgatójának neveztek ki!

Sok év telt el az orosz-török háború óta, ami neked (és még sok más embernek is) fordulópont volt az életében. Azóta gyorsan emelkedik a karriered, és egyre nagyobb a tekintélyed.

Ez legnagyobb mértékben az orvosi ismereteidnek és a kitartó munkádnak köszönhető. De nagy szerepe van annak is, hogy az Oszmán Birodalomban mennyire elavultak voltak a gyógyászati ismeretek. Már az is nagy csodának számított, ha valakinek megvolt mind a két keze és lába, amikor a kórházból távozott. Már persze ha a saját lábán távozott.

Éppen ez az, amiért inkább Isztambulban maradtál, hogy ezeknek az embereknek segítsél. Nem mentél Itáliába, ahogy a hírek szerint az emigráns magyarok tették. És ők nagyon szép eredményeket értek el. Néhány év leforgása alatt az egész Csizmát egy egységes Olaszországgá kovácsolták.

Így utólag belegondolva neked is lett volna feladatod ott bőven. A híres Solferinói csata után nagy szükség lett volna orvosokra. Úgy hírlik, hogy legalább 40.000 ember halt meg az ütközet után az elégtelen ellátások és a járványok miatt*. Többen, sokkal többen, mint aki a harcokban esett el. Egyetlen egy segítő kéz is százak életét menthette volna meg.

Te viszont az elmúlt időszakban Isztambulban mentettél meg ugyancsak százaknak az életét. Sőt! Talán ezrekét is, ahogyan a török orvosok is átvették a te szemléletedet és megtanulták az ismereteidet.

Persze a kettő nem oltja ki egymást. Még évek múlva is néha álmatlan éjszakád van, és őrlődsz, hogy vajon helyes döntés volt-e Isztambulban maradni. De tudod, hogy nincs helyes válasz.

Így, hogy igazgató lettél, a feladataid nagyobb része a kórház vezetése, és csak nagy ritkán foglalkozol direkt a betegekkel. De még ilyenkor is hallani néha, hogy a folyosón azt kiáltják, hogy Macar! Macar! Ez jelzi azt, hogy a többiek tanácstalanok, és tőled várnak megoldást. Mintha valami törzsi varázsló lennél.

E mellett kevéske megmaradt idődben tudományos előadásokat tartasz. Ez is új, ilyen sem volt korábban az Oszmán Birodalomban. És még iskolákba is beugrasz néha-néha egy-egy órát megtartani.

Az elmúlt években enyhült az ellenállás a magyarok és az osztrákok között. Még az isztambuli emigránsok is leszoktak arról, hogy a Habsburg követséget gyújtogassák. Bár Bécsbe még mindig nem mehetsz el a nagy tudású orvosi akadémiákra, de több tanítványodat küldted már oda a saját ajánlóleveleddel. Így legalább ez a kapcsolat már visszaállt. És örülsz annak, hogy tudsz utódokat képezni. Hiszen az Oszmán Birodalom hatalmas, és tényleg nagy szükség van orvosokra.

Múlnak tovább az évek, és bár hallasz híreket, hogy újabb lehetőség lángolt fel valahol Európában egy második Szabadságharcra, te továbbra is kitartasz Isztambul mellett. Mint ilyen lehetőségnél végül kiderült, hogy hiába jelentek meg a bátor magyar huszárok, és hiába vittek sikerre egy-egy függetlenségi törekvést, a várva várt magyar szabadság mindig elmaradt.

Míg te ez idő alatt a kórházad mindennapjaival, és a fejlődésével vagy elfoglalva. Lassan elkezdenek visszatérni a Bécsbe küldött tanítványok is. Így egy új kórház építésébe is belekezdesz. Ehhez szerencsére találtál egy magyar mérnököt is.

Bár kicsit furcsa (igaz, ki nem az, aki huzamosabb ideig él Isztambulban??), mert minden alkalommal megkérdezi, hogy akarsz-e titkos alagutat…

Ahogy telnek az évek, és egyre többet levelezgetsz a bécsi kollégákkal, egyre többször hallod tőlük, hogy téged is szívesen látnának a soraik között. De nem mehetsz haza, hiszen száműzetésben vagy… egyáltalán lesz majd olyan időszak, amikor tényleg hazatérhetsz? Évek teltek el, és sok függetlenségi háború robbant már ki, de a magyar szabadság nem jött még el. És azért hiányzik Magyarország…

Másrészt viszont Isztambulban hatalmas tisztelet és elismerés övez téged. És rengeteg ember számít rád. Bécsben pedig csak egy orvos lennél a sok közül. Talán még renegátnak is tartanának…

Így amikor megérkezik a hír az otthoni Kiegyezésről, igazán komoly válaszútnak nézel elébe…

(Befejezés és Kiegyezés: 9A vonalon)

* Érdekesség a történtekben, hogy a Solferinói csata utáni embertelen körülmények hatására alakítja meg Henry Dunant a Nemzetközi Vöröskereszt mozgalmat, és ennek köszönhető a Genfi Egyezmény is. Így furcsa módon ennek a rengeteg embernek a halála (akik közül sokakat egy kulacs vízzel is meg lehetett volna menteni) nem volt hiábavaló. Ma már emberek millió köszönheti a fenti szervezetnek az életét.