1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 8EB (Hazamenő-lázadó vonal)

Itt a soha-vissza-nem-térő-alkalom! Fellázadtak az olaszok az osztrákok ellen. Ideje lelépni, és csatlakozni a feleléshez.

Ez most tényleg egy soha-vissza-nem-térő-alkalom. Hiszen bármi is lesz a háború kimenetele, Hochtunswaldengrüssenburg-ba biztosan nem fogsz visszatérni. Pláne nem Wiedergrünenhofferoberschwarzwaldbachdorf-ba!

Ha viszont nem jössz vissza, akkor az lesz a legjobb, ha mindent viszel magaddal. Jó, hát véletlenül a kandallót is elhoztad, de nem volt idő a válogatásra… De még mindig jobb, mint amit a Béla csinált. Ő a Herr Wind-et is magával vitte egy zsákban. Hátha jó lesz még valamire…

A szökéseteknek gyorsnak és titkosnak kell lennie. Így este mentek. És persze gyorsan, meg titkosan.

Bár úgy nehéz titokban menni, hogy az egész laktanya úton van. Így azért elég nagy zajjal jár a távozásotok.

Szerencsére az egész laktanya úton van, mégsem olyan nagy probléma, ha valaki meglátott titeket. Hiszen se maradt, aki üldözne. És ez az igazi szerencsétek!

Ugyanis már mindjárt az első néhány kilométer után eltévedtek. Nem ismeritek a környéket, csak a laktanya szűk körzetét. Még azt se tudjátok, hogy Ausztria melyik részén vagytok. De még annyit sem, hogy merre van észak, és merre dél. Nektek délre kellene mennetek. De ez kicsit sem sikerült… Többször is kiderült, hogy körbe-körbe jártok. Ezt legjobban az bizonyította, amikor újra és újra a laktanya előtt kötöttetek ki.

De szerencsére az üresen állt… Ej, ez a szerencse…sokat köszönhettek neki… No meg a Bélának, amiért Herr Wind-et is magával hozta… Így Bécsben még most sem tudják, hogy ti megszöktetek… Hiába telt el 2 hét is azóta…

De ha már itt vagytok a kapuban, valakinek eszébe jut, hogy a tiszti társalgóban egy hatalmas térkép van a falra felfestve. Nosza, gyorsan bementek, és elhozzátok. Persze a fallal együtt, hiszen oda van felfestve. Ez később még problémákat fog okozni, mert a térkép immár darabokban van: mindenki hátizsákjába jutott belőle. Így minden alkalommal, amikor meg akarjátok nézni, akkor ki kell pakolni a zsákokból, és össze kell rakni.

Viszont legalább jó kis csapatépítés, hiszen egyikőtöket sem lehet elhagyni. Lehet, hogy pont egy fontos térképdarab van nála…

Most már tényleg jó irányba mentek, hegyeken át, folyókon is át, de még az erdőkön is át. Mindig csak át, át, és át. Mígnem szerencsére (ej, megint ez a szerencse!) megérkeztek az olaszok táborába.

A tábor hatalmas, rengeteg ember gyűlt itt össze. És rengeteg nép képviseli magát. Legtöbben az olaszok, franciák és a magyarok vannak itt. Úgy érzed, mintha újra összeállt volna a magyar Szabadságharcos csapat. Igaz, azóta már jó pár év eltelt, sokan megöregedtek. De a lelkesedésük ugyan olyan nagy. Talán még nagyobb is! Mindenki sokkal bizakodóbb, mert most itt vannak a franciák és az olaszok is. Ennyi ember csak ki tud majd harcolni egy független Magyarországot.

Ráadásul, hogy még komolyabbnak tűnjön, a magyar csapatot immáron Magyar Légiónak hívják. Ő immár egy független hadtest, ami az emigrációban élő magyarokat fogja össze. A fenntartási költséget is leginkább a magyarok állják. És azok, akiket Kossuth meg tudott szerezni támogatónak. Sajnos az esetek többségében ez igencsak kevés.

Egyébként éppen időben érkeztetek. Már csak egy-két nap, és hatalmas csata várható. Így izgatottan készülődtök. Mindeközben arra gondolsz, hogy most végre felhasználhatod mindazt, amit az extra hosszú kiképzések alatt tanultál. Egy igazi, éles csata tényleg jól esne.

Felvirrad a nap, amikor a franciák és az olaszok elindulnak a csatákba, miközben a magyarok a táborban maradnak. Ez így azért eléggé furcsa… Senki se érti mi történt. De még inkább nem értitek, amikor kiderül, hogy egyenesen III. Napóleontól származik az utasítás.

Nincs mit tenni, várnotok kell… De vajon hol van Kossuth, és mit csinál most? Ő talán tudna segíteni.. Ekkora utat tettetek meg, és annyi mindent kockáztattatok.. Mindezt a nagy semmiért?

Néhány hónapot töltötök el itt várakozva, miközben folyamatosan kapjátok a híreket a csatákról. Az olasz-francia sereg sorra gyűjti a győzelmeket, és végük egy döntő összecsapásra is sor került, x városa mellett. Itt teljes sikert értek el az osztrákok ellen. Viszont jól jártatok, hogy ebből kimaradtatok. Ugyanis a csata után a rossz szervezések és elégtelen ellátások miatt rengetegen meghaltak. Még azok is, akik kevesebb sérülést kaptak, és más esetben jó eséllyel túlélték volna.

Ez az utolsó ütközet sok mindent eldöntött. Csakhogy hiába nyertek az olaszok, a franciák bejelentették, hogy ezennel kilépnek a háborúból, és békét kötöttek az osztrákokkal. Így most már nem csak ti, magyarok maradtatok hoppon, de az olaszok is.

Mérgükben fogták magukat, és elindultak délre, a Csizma végére, hogy akkor ott folytassák a harcokat. Mindenkitől jó messze. Ti pedig, jobb ötlet híján velük tartottatok. Máshova nem nagyon mehettetek. Legfőképpen vissza nem.

Kevesebb, mint egy éven belül újra csatába szállnak az olaszok. Ezúttal viszont nagyon is örülnek a részvételeteknek. Így a két nemzet együtt roppant sikeres.

Gyorsan haladtok, és alig néhány hónap alatt egész Itáliát sikerül elfoglalnotok. Ezt mindjárt egy közös olasz-magyar bulival ünnepelitek meg.

Oké, ez így jó! Nagyon jó! Sikerült! Több évvel a Szabadságharc bukása után most már tényleg sikerült. Igaz, nem a magyarokat, hanem az olaszokat szabadítottátok fel.

Csakhogy van egy rossz hír is!

Bármennyire is sikeresek voltak a közös csaták, az olaszok nem akarják a háborút folytatni. Őket teljesen lefoglalja, hogy az újonnan szerzett országukba berendezkedjenek. Mondjuk tényleg rengeteg munka vár rájuk..

Így te, és a társaid újabb és újabb helyeket kerestek, ahol úgy érzitek, mégiscsak Magyarország függetlenségért harcolhattok… De egyre csak távolabb kerültök.

Először még a poroszok oldalán csatáztok, szintén az osztrákok ellen. Utána viszont átkerülsz az Óceán másik oldalára, Amerikába. Itt az északiak oldal harcolsz éveken keresztül.

Így haladsz mindig csak előre, előre, és egyre távolabb, és távolabb.

Mikor utolér a hír, hogy a magyarok és az osztrákok végül kibékültek, teljesen ledöbbent a hír. Hát nem arról volt szó, hogy csak a teljes függetlenség az elfogadható?

Eljött a lehetőség, hogy hazamenjél.. 19 évvel ezelőtt az elsők között voltál, aki a hazautat választotta. Még ott, a török határon… Azóta viszont nemhogy nem sikerült hazatérned, de igencsak messze kerültél Magyarországtól. Ízig-vérig katona lettél. Vajon, ha hazamennél, mi fogadna otthon? És ki?

(Befejezés és Kiegyezés: 9A vonalon)

 

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .