London. 1867. A Magyar Egylet helyszíne. Ahol mindenki arról beszél, hogy valószínűleg a magyarok ki fognak békülni az osztrákokkal. Ferenc József bele fog egyezni a Kiegyezésbe.

Pffff…. még hogy Kiegyezés… Nemrég még arról volt szó, hogy fogtok egy sereget, és feldaraboljátok az osztrákokat. Országostól, császárostól, mindenestől. Most pedig megy a simogatás… hiiiiiíííj…

Pedig itt körülötted mindenki ugyan az, aki annak idején Kossuthtal tartott. Amikor még együtt és lelkesen ment mindenki először a török Küthaya városába, majd onnan Angliába. Akkor még mindenkinek forrt a vére, és alig vártátok, hogy újra csatába lehessen vonulni. Akkor még mindenki azt tervezte, hogy hogyan és merről fogtok támadni. Akkor még mindenki azt nézte, hogy ki tudná a Szabadságharc folytatását támogatni. Akkor még azt kerestétek, hogy lehetne a fegyvereket legyártani, és hogyan lehetne azokat Magyarországra szállítani.

Akkoriban….

Akkoriban még mind fiatalok voltatok. Legalábbis ahhoz képest mindenképpen, mint ahogy most néztek ki. Kivéve persze a Bélát, mert ő már akkoriban sem látszott ki a szakálla alól. Meg most se. Az életkorát csak az alapján tudjátok megbecsülni, hogy mennyi fehér száll vegyül a feketék közé.

Bár mióta a Béla beleesett a festéktartályba…

18 év telt el a Szabadságharc bukása óta. Megöregedtetek. Kossuth is 65 éves lesz szeptemberben! De még mindig azok a lázadó tinédzserek vagyok, akik legszívesebben felugranának az asztalra, hogy elszavalják a Talpra magyar!-t. A Béla a múltkor meg is próbálta, hiába mondtátok neki, hogy február van, nem március 15-e. Meg azt is hiába mondtátok neki, hogy az asztal nem bírja el őt… Nem is bírta…

És most már nincs is miért harcolni. A külföldre menekült és az otthon marad magyarok éppen ugyan úgy belefáradtak az állandó ellenállásba. De maguk az osztrákok sem akarnak már a magyarokkal ellenségeskedni. Az elmúlt évek háborúit nagyon megsínylették a Habsburgok. Így ők is inkább a békülés felé hajlanak.

Nem mellékes, hogy ezekben a csatákban a magyarok nagyon is aktív szerepet játszottak. Ha így nézzük, akkor végül is nem volt hiába harcoltak idegen földekért. Végeredményben sikerült Magyarországnak is előkelőbb helyet biztosítani a birodalomban. Az osztrákok még a nevet is megváltoztatták. Osztrák-Magyar Monarchia. Már nem Habsburg birodalom. Azért valahol ez is eredmény…

Persze Kossuth ezt nem így látja. Ő csak a teljes függetlenséget az fogadja el. Hiába mondják nekik többen is, hogy annak meg olyan veszélyei vannak, hogy a megerősödött Oroszország egyszerűen reggelire felfalná a friss Magyarországot. Szerinte ezt el lehet kerülni, ha a Duna-menti népek egy konföderációba egyesülnének.

Talán…. De ezt már nem fogja megtudni senki, mert végül eljön a Kiegyezés napja.

És ezzel eljön az a nap is, amikor végre minden emigráns hazatérhet.

Haza… de mi vár otthon? Nos ez egy igazán jó kérdés…

18 év telt el, mióta elhagytad Magyarországot. És ennyi idő alatt bizonyára sok minden megváltozott. Meg is lepődnél, ha tudnád, mennyi minden más lett! Hiszen te azt az országot ismered, ami még 1849-ben volt.* És akkor is éppen tombolt a háború.

A világosi fegyverletétel után pedig nem volt idő arra, hogy hazamenjél búcsúzkodni. Menekülni kellett. Így igazándiból még azt sem tudod, mi lett a szülőhelyeddel. Mi történt az ismerősökkel, családtagokkal, rokonokkal és barátokkal a háború alatt. És utána még eltelt majdnem 2 évtized! Ez azért hatalmas idő…

Te 22 éves voltál, amikor menekülni kényszerültél. Idén leszel 40. Életednek majdnem a felét egy másik országban töltötted. Nem is csak egyben, hiszen Kossuthot követted,amerre ő járt. Így voltál Törökországban, Angliában, Amerikában, Franciaországban, de még Itáliában is.

Igazándiból nem vagy benne biztos, hogy otthon jól éreznéd magadat…

És azt se tudod, hogy kezelnének az emberek téged… Mint egy háborús hőst? Vagy mint egy valakit, aki elbújt az otthoni bajok elől?

Ahogy körbe nézel, sokan inkább maradnak Londonban. Itt van biztos megélhetésük. És egyébként is megesküdtek, hogy nem lesznek többé az osztrákok szolgái. Jó, otthon elvileg most már más állapotok vannak, és a magyarok talán tényleg nem rabok többé. Még átvitt értelemben sem.. De akkor is.. Jó 20 éven keresztül együtt utáltátok az osztrákokat, most meg menjetek haza, és béküljetek ki? Fura gondolat.

Dönteni kell, dönteni. Ez egy nagyon fontos döntés, ami tényleg egy életre szól. Hazamész, vagy maradsz?

Bármelyiket is választod, a száműzetési idő időszakod ezzel véget ért.

* Szinte kivétel nélkül mindenkivel megtörténik. Miután valaki elhagyta a szülőföldjét, számára ott megállt az idő. Éppen e miatt később a visszatérés sokkal nehezebb lesz, mert már nem ugyan abba az országba fog visszatérni, mint ahonnan elindult.
És ez ma még inkább igaz. Hiába van internet, hiába van számtalan lehetőség, hogy kövessük az eseményeket, odahaza minden gyorsan változik.
Ennek a jelenségnek az egyik legérdekesebb formája az, amikor valaki olyan szokásokat őriz, olyan dolgokhoz ragaszkodik több évtized múlva is, amelyek már az anyaországban is elavultnak számítanak, és senki sem használja.
Így amikor 1867 után a szabadságharc katonái hazatértek, egy teljesen más világ várta őket. Ők arra számítottak, hogy ugyan az az 1848-as állapotok lesznek, amikor mindenki ellenséges lesz az osztrákokkal, mindenki lázadni szeretne, stb… E helyett egy olyan új generáció fogadta őket, akik már egy osztrák-magyar társas együttélésben látták a jövőt. De legalábbis már nem álmodoztak egy független Magyarországban.

Vége a szerepjátéknak.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 


Warning: printf(): Too few arguments in /home/content/57/6899057/html/blog/wp-content/themes/travel-master/comments.php on line 48

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .