A németek elég későn rajtoltak a világ kolonizálásában. Előbb meg kellett várniuk, hogy Németország egyesüljön, ami 1870-ben történt meg. És csak utána indulhattak neki a nagyvilágnak.
De addigra már kevés szabad hely maradt, azok is leginkább Afrika középső-déli részein. Ide viszont nem volt egyszerű hajóval a szokásos útvonalon eljutni, mert ahhoz el kellett menni az angolok, a franciák majd a spanyolok mellett.
Így jobb ötletnek látszott, ha inkább építenek egy vasútvonalat Berlintől egészen a perzsa öbölik, ahol egy központ létesülne. Majd onnan indulhatnának a hajók a kolóniákra.
Amikor mindezt tervezték, akkor még egyben volt az Osztrák-Magyar Monarchia és az Oszmán Birodalom is. Így csak 2 országgal kellett egyeztetni. Ráadásul Isztambulig viszonylag hamar kiépült a vonat. Az igazi kaland a vasút folytatása volt.
Ekkoriban az Oszmán Birodalom már gyenge és szegény volt. Legfőképpen elmaradott, ami megrekedt valahol a középkorban. Európa szemmel nézve, ahol egyre csak erősödött az ipar, a törökök tele voltak kihasználatlan nyersanyagokkal. Amelyeket olcsón lehetett megszerezni és kitermelni. Így bár az Oszmán Birodalom egy független állam volt, mégis sok esetben alig különbözött a kolóniáktól. Talán még egyszerűbb is volt, mert a kormányzással és a lázadások leverésével nem az európaiaknak, hanem a szultánnak kellett foglalkoznia.
Vegyük észre azt is, hogy a vasút végállomása Bagdad és a Perzsa-öböl. Ami akkor az Oszmán Birodalomhoz tartozott, ma pedig Irak része. És ugyebár ez a terület bővelkedik a kőolajban.
Így a vasút építésénél csak az egyik szempontból volt, hogy könnyebb legyen a közlekedés a német kolóniákra. És ezzel együtt kikerüljék az akkor már létező Szuezi csatornát, ami az angolok kezén volt.
Másik, talán még fontosabb az olaj volt, amire akkoriban Németországnak oly nagy szüksége volt. De az angolok is szemet vetettek rá.
Mindamellett az angolok attól is féltek, hogy így a németek is közelebb kerülnek Indiához. Talán még be is előzik őket. Akkoriban a futárhajó 3 hét alatt tette meg az utat Anglia és India között. A vasút megépülése után ez az időszak 1 hétre csökkent volna.
Kezdetben még úgy volt, hogy az angolok a németekkel közösen építik. De később az angolok kiszálltak belőle. Mégpedig azért, mert olcsóbbnak tűnt megvárni, amit a németek elkészítik, majd pedig később elveszik tőlük. Erővel.
Ez bizonyára abban a korban egy teljesen elfogadott módszer volt.
Az angoloknak ugyanis éppen annyira szükségük volt az olajra, mint a németeknek. De a németek sem hagyták magukat. A vasút nyomvonalát teljes titokban tudták tartani. Az angolok árgus szemekkel figyelték az építkezést, és közben találgattak, merre is fog a vonat haladni. A németek úgy próbáltak tenni, mintha Jeruzsálembe, majd onnan Egyiptom felé haladnának.
Amikor viszont már egyértelmű lett, hogy a célpont Bagdad, akkor az angolok már nyíltan hangoztatták, hogy akár háború árán is megakadályozzák a folytatását. De még jobb lenne, ha előbb a németek megépítenék, és majd csak utána lenne a háború. Mert akkor már egy kész vonal lenne a kezükben.
De addig is beduin törzseket béreltek fel, hogy zavarják az építkezést.
Amikor az I. Világháború kitört, az angolok egyik első dolga volt, hogy Bagdadot megtámadták. 1917-re sikerült is elfoglalniuk.
Csakhogy a Világháború kezdetekor még bő 500 km hiányzott a célig. A teljes vonalat majd csak 1940-ben sikerül befejezni, amit akkor már az iraki kormány épített. Addigra viszont már sem Oszmán Birodalom, sem pedig Osztrák-Magyar Monarchia nem létezett. A vasút egyik jelentős szakasza immár a britek kezében volt.
A II. Világháború idején szintén jól jött volna, ha a mezopotámiai olaj németekhez kerüljön, és itt ismét előtérbe került a vasútvonal. Ha megfigyeljük a térképet, a németeknek így vagy úgy, de sikerült az útközben lévő országokat a szövetségesükké tenni. Egyedül Törökország maradt, aki egy nagyon komoly politikai kötéltáncot vívott: nem akart a németek szövetségese se lenni, de ellenük sem szegült. Mer az okot adott volna a németeknek az ország elfoglalására. Nagy nehezen sikerült a függetlenségüket a háború végéig megőrizni.
Érdekes Mi lett volna, ha… gondolat, hogyha a törökök tényleg a németek oldalára állnak, együtt elfoglalják Bagdadot, és így a tengelyhatalmaknak korlátlan mennyiségű olajuk lesz.
Tehát miközben látszólag csak egy sivatagon áthaladó vonatról van szó, valójában nagyon komoly szerepet töltött be a XX. században. Főleg az I. Világháborúban, és azt megelőzően az angol, német és orosz hatalmak játszótere volt.
Persze maga az építkezés sem volt egyszerű. Nem véletlen, hogy bár 1903-ban megkezdődtek a munkát, de az első vonat csak 1940-ben érkezett meg Bagdadban. Ahogy az sem véletlen, hogy Törökországban ma is szegényes a vasúthálózat. Anatólia ugyanis tele van olyan hegyekkel, amelyeken még a helikopter is nehezen mászik fel, nemhogy a gőzmozdony…
Jól mutatja mindezt, hogy a mai Isztambul-Ankara vonal első 200 km-es szakaszán (Eskişehir-ig) 33 híd, és 39 alagút található. Pedig ez még az ország lapos területén halad.
Mindehhez társul a régió változatos politikai légköre.
A vasútvonal ma is létezik, de igencsak erőlködnünk kell, ha végig akarjuk járni. Már a Budapest és Isztambul közötti távot sem lehet lehet egy menetben megtenni. De Isztambul és Bagdad között is nagyon keresgélni kell a járatok között. Ennek fő oka, hogy repülővel sokkal gyorsabban megtehetjük ezt a távot. És sokkal unalmasabban is…
Ajánlat: Dobai Gábor: Az Első Világháború az olaj tükrében
- A duda (1.000)
- Roxelána (1.000)
- Isztambul nevei (1.000)
- Találtunk egy hamamot (1.000)
- Egy alternatív történelem (1.000)
- Isztambuli paloták – 2. rész (RANDOM - 1.000)
Azért tényleg borzasztó, hogy legalább a Budapest-Istanbul közvetlen vonal nem működik!
Pedig már egyszer 2013-ra megígérték!
Mondjuk bevallom őszintén, nem tudom, hogy a jugoszláv polgárháború előtt volt-e ilyen?
(Az biztos, hogy Budapest-Athén és Budapest-Szaloniki létezett).