A Ramadán (törökül Ramazan) a szegényekről szól.
Ez az, amikor 30 napon keresztül átéljük azt, amit ők 365 napon keresztül.
De nemcsak ebből áll az egész.
Ilyenkor mindenki jobban odafigyel azokra, akik nélkülözni kényszerülnek. Mindjárt eleve a Ramadán szabálya is kimondja, hogyha valaki végig tudná csinálni a böjtöt, de mégsem akarja, akkor azt kiválthatja. Mégpedig 30 napon keresztül el kell látni egy szegényt. Ez a tavalyi évben kb. 25.000 forint volt. Ez az az összeg, amit valamelyik rászorulónak odaadhatunk, és akkor az olyan, mintha a böjtöt is megcsináltuk volta. Bár véleményem szerint jobb is, mert ezzel legalább valaki tényleg jóllakik.
Természetesen senki sem ellenőrzi, hogy az adakozás megtörtént, ahogyan a böjtöt sem ellenőrzi senki. Ezzel mindenkinek saját maga előtt kell elszámolnia.
Ebben az időszakban, mivel a figyelem a szegények felé fordul, az adakozókedv a megszokottnál sokkal nagyobb. E miatt pedig az adakozás sokkal könnyebb, mint az év többi napján.
Számtalan formája létezik a segítségnek. Ilyenkor az összes reklámfelület tele van a segélyszervezetekkel, akikkel könnyedén fel tudjuk venni a kapcsolatot.
De az adakozás ennél is egyszerűbb. Legkönnyebb, ha mi magunk vendégelünk meg olyan embereket, akik rászorulnak egy jó kiadós vacsorára. Persze előfordulhat, hogy egyetlen ilyen ismerősünk sincs. De ez a probléma könnyen áthidalható.
A legtöbbször azt láthatjuk, hogy valaki egyszerűen sok-sok asztalt rak ki az utcára. Időnként meg is hirdeti az időpontot, amikor is mindenki ingyen ehet. Aki pedig arra jár, az leülhet, és vacsorázhat.
Önkormányzatok és politikusok mindezt nagyban teszik. A népszerű tereken (ilyen pl. az AyaSofya vagy az Eyüpt Camii) több száz asztalt helyeznek el, ahol 30 napon keresztül bárki ingyen vacsorázhat. Időnként még verseny is van, ki tud több embert étkeztetni.
Ha viszont nem tudunk több asztalnyi vendéget ellátni, vagy csak nincs a közelben olyan utca, amit egy estére le lehetne zárni, akkor kereshetünk egy éttermet a közelben. Bizonyára lesz olyan (legtöbbször kifőzde), amelyik elfogadja a felajánlásokat.
Ez úgy működik, hogy este a vacsora készítésénél valamivel nagyobb adagot főzünk és ezt visszük el az étterembe. Mondjuk +4 vagy +6 személyre. A törököknél ez nem gond, mert óriás méretű fazekaik vannak. Az pedig, hogy valamivel több lisztet, krumplit, stb..-t pakolunk az ételbe, az tényleg nem nagy kaland…
De lépten-nyomon további lehetőségekkel is találkozunk, ahol egy-egy extra mozdulat elegendő, hogy valakinek segíthessünk. Nekem a kedvencem az, amit ilyenkor a pékek csinálnak. Ha a Ramadán időszakban pidét veszünk, akkor megcsinálhatjuk azt, hogy nemcsak magunknak vásárolunk, hanem a szegényeknek. Fizetéskor egyszerűen felírhatunk néhány darabot a listára. Így ezzel valakinek fizethetünk egy finom pidét.
És létezik még egy szimpatikus módja az adakozásnak, az úgynevezett Bereket paketi. Ez egy csomag az alapvető élelmiszerekből, amit a nagyobb szupermarketek szoktak árulni. Olyan termékeket találhatunk benne, mint a liszt, olaj, cukor stb…, melyek a főzéshez szükségesek. A dobozból több méretet is szoktak árulni. A legkisebben csak az alapvető élelmiszerek vannak, míg a nagyobban már olyan luxuscikkeket is találunk, mint a tea vagy a kávé.
A közepes csomag tartalma (1-1 adag, azaz kg, liter, stb..):
- rizs,
- bulgur (török búza),
- csicseriborsó,
- étolaj,
- liszt,
- tea,
- kockacukor (tea mellé),
- paradicsompüré (főzéshez),
- tészta,
- olívabogyó,
- zacskósleves,
- kóla,
- ice tea,
- török kávé,
- puding por,
- eper lekvár.
Egy ilyen csomaggal sokat segíthetünk a sarkon kolduló öreg néninek.