És lám! Itt vagyunk a Ramadán közepén!
És leszállt az este. És mindenki önfeledten falatozik.
– Drágám! Nem felejtettünk el valamit?
– Ugyan már! Mit felejthettünk volna el!
– Na és a gyerekek?
– Mi van velük?
– Hát hol vannak???
– Ott ugrálnak a szomszéd asztalon a salátás tálban..
Nos igen… A gyerekek nem részei a Ramadánnak. De valamit mégis kell velük kezdeni. Az nem elég, hogy berakjuk őket egy csomagba, és feladjuk a postán, hogy 30 napig ott keringjen.
De nem kell megijedni. Ez a probléma már évezredek óta létezik. És akkor még nem volt iPhone meg YouTube, amivel pár percre zombivá lehetett konvertálni a gyereket. Úgyhogy kellett rá megoldást találni.
A Ramadán ideje alatt a kedvelt csoportos helyeken külön gyerek program is van. Főleg az olyan népszerű piknikező parkokban, mint amilyen az AyaSofya előtt található.
Az éttermeknél is lehetőség van arra, hogy lekössük a rohangáló lurkókat. Általában egy zárt szobát jelölne ki, amit telepakolnak labdával. Plusz beültetnek oda egy gyerekfelügyelőt. Valószínűleg azt, aki aznap rosszul végezte a mosogatást. Mert ő lesz a gyerekek labdás játékának a céltáblája..
No de vissza a parkokba! Számtalan érdekes vagy éppen unalmas gyerek program között egy mindenképpen kiemelkedik. Ez pedig nem más, mint a híres, tradicionális árnyjáték, a Karagöz és Hacivat.
Ez a típusú árnyjáték hosszú pálcákkal történik. A szereplők pedig félig átlátszó papírból vannak úgy kialakítva, hogy valamilyen szinten mozogni tudjanak. Pl. a kezük, lábuk, és a testük.
Eredetileg valószínűleg a Jáva-szigeteken találták ki ezt a szórakoztatási formát. Majd az Oszmán Birodalomhoz Egyiptomon keresztül érkezett. Állítólag a szultán azért támadta meg a piramisok országát, mert nagy bábszínház rajongó volt.
Egészen a mozik megjelenéséig ez volt a fő közösségi szórakoztatás, majd gyorsan hanyatlani kezdett. Mára szinte teljesen eltűnt, csak a Ramadán idején maradt meg, és más hagyományőrző klubokban. Rengeteget köszönhetünk Kúnos Ignácnak, aki a török népmesék kutatásával rámutatott az akkor már feledésbe induló hagyományra. Ő kezdte feljegyezni a történeteket, amelyet a német Helmut Ritter folytatott. Nélkülük mára valószínűleg eltűnt volna a süllyesztőben.
[iframe width=”420″ height=”315″ src=”https://www.youtube.com/embed/X_FqJmuDWsU” frameborder=”0″ allowfullscreen]
A történetek két fő szereplője Karagöz és Hacivat. Karagöz a forróbb vérű személy, aki előbb beszél, minthogy gondolkodna. E miatt külön előírás, hogy az árnyjáték készletben olyan Karagöz is legyen, amelyiket meg lehet verni.
Vele teljesen ellentétes a Hacivat. Ő a mérsékelt, a visszafogott, a gondolkodó. Ő lesz az, aki kihúzza Karaközt a bajból. Vagy csak végignézi, ahogy elverik. Mégis ő az, aki jobban beszól mindenkinek.
A történetek szerint ők ketten valóban létező személyek voltak. Egy építkezésen dolgoztak együtt, ahol az ebédszünetben kifiguráztak mindenkit. És mivel már akkoriban is a politikai viccek voltak a legnépszerűbbek, nem voltak restek a szultánból is poént faragni.
Mindez persze eljutott őfényessége fülébe, aki a saját szemével is látni kívánta a két csirkefogót. De úgy mondják, a szultánnak még tetszett is két legény. Így maga mellett tartotta őket. Mígnem egyszer a kelleténél jobban elszólták magukat, miután kaptak 1-1 zsákot, sok követ, meg egy utazást a Boszporusz fenekére.
[iframe width=”420″ height=”315″ src=”https://www.youtube.com/embed/De6wblm_nwU” frameborder=”0″ allowfullscreen]