Folytatódnak a török népmesék!
Forrásunk kitartóan az eredeti Kúnos Ignác 1923-as törökországi gyűjteménye (Boszporuszi tündérvilág).
Még az internet (és így a Facebook és Twitter) előtti időkben élt egy szegény asszony és a lánykája. Annyira szegények voltak, hogy még a mindennapi kenyerüket sem tudták megvenni. És mivel mindez az internet előtti időkben történt, a szociál médián sem rendezett gyűjtést senki nekik. Az öregasszony pedig – ahogy a nevéből is látszik – öreg volt. Nagyon öreg. Annyira, hogy meg se tudott mozdulni. Éppen ezért a lányát küldte el, hogy keressen valakit, aki megszánja, és talán ad egy darab kenyeret.
El is indult a lányka. És közben oly keservesen sírt, hogy már nem is könnyek, hanem vér potyogott a szeméből. A ruhája is cafatokban lógott, a hajáról meg jobb, ha nem is beszélünk! Ennek ellenőre gyönyörű egy lány volt, és sokan meg is sajnálták. De mégsem akadt senki, aki legalább egy darabka kenyeret adott volna neki.
Így hát a lány egyre csak ment és ment, mígnem eltévedt. De ő akkor is ment tovább, és tovább. Mire már teljesen besötétedett. De a lány ment tovább és tovább. Addig ment, míg már a fáradságtól összeesett és elaludt. De ő még álmában is ment tovább és tovább…
Így jutott el – mármint álmában – egy varázslatos kertbe, ahol egy ősz szakállú pir (szerzetesrend vezetője) álldogált. Egyik kezében egy bot, másikban pedig egy olvasó. Mikor meglátta őt a lány, akkor mindjárt leborul elé, és kéri, hogy segítsen rajta és az éhező beteg édesanyján.
A pír lehajol hozzá, majd átnyújt egy botocskát. És azt mondja a lánynak, hogy ez majd segíteni fog neki és az édesanyjának.
Másnap felébred a lány, és gondolja, hogy mindez álom volt csupán. De ott a botocska mellett. Jóvan, akkor tehát még mindig álmodik – gondolja. De nem! Akárhogy törölgeti a szemét, kacsintgat, koncentrálgat, kávét iszogat, a botocska csak nem akar eltűnni. Még meg is érinti! És tényleg valódi a bot.
Nos jó. Elindul a lány hazafele, mert most már tudja az utat. Ahogy pedig bandukol, egyszer csak véletlenül hozzáér a botocska a földhöz. Erre mindjárt ott terem egy arab, és kérdezi, hogy mi a lányka kívánsága. De ettől a lány úgy megijed, hogy mindjárt beugrik a közeli bokorba. Szerencsére nem tüskés az a bokor.
Az arab viszont illedelmesen meghajol, bemutatkozik, és elénekel huszonhárom népdalt is, hogy bizonyítsa, jó gyerek ő, nincs benne gonosz szándék. Majd pedig újra megkérdezi a lánytól, hogy mit szeretne. Mert hogy ő amolyan csodatévő arab (arabusz abrakadabrusz).
A lány erre azt mondja, hogy ő bizony éhes. Nagyon éhes. Aztán amikor éppen pislant egyet, az arab fején 20 tányér jelenik meg! És mind tele van étellel. Egyiken hideg, másikon meleg, egyiken édes, másikon meg sós. A lány azt se tudja, melyikből is egyen, így mindegyikből falatozik egyet. Amikor pedig jóllakott, és éppen pislantana, az arab eltűnik a tányérokkal együtt.
Most már érti a lány, mire való a botocska, és hogyan működik!
Megy, mendegél tovább, mígnem egyszercsak egy szerájhoz (palota) érkezik. Ahogy közelebb merészkedik hozzá, látja, hogy a kapuhoz vezető út két oldalán hosszú sor áll. Egy egész szolgasereg turbánostól, kaftánostól. És mind-mind mintha csak a lánykát várta volna. Középen pedig egy arab áll (ez nem varázslatos, hanem sima – arabusz vulgarikus), kezében egy hatalmas tál étellel. És befelé hívogatja a lányt.
Nos jó, követi a lány. És ahogy átmegy a kapun, látja, hogy a sor folytatódik. De itt már rabszolganők, szép húri lányok állnak sorba. Szemben pedig egy lépcső, ami egy hatalmas díszes terembe visz fel.
A teremben viszont megáll a lány egy tükör előtt, és látja, hogy a ruhája cafatokban, arca mosdatlan, a haja pedig… arról jobb nem is beszélni! Gyorsan koppint is egyet a botjával, mire megjelenik az arab, a varázslatos (arabusz abrakadabrusz). Kérdi is, hogy mit kíván a lány.
Mit kívánhatott volna, mindjárt egy egész wellness szárnyat ide a palota sarkába, teljes személyzettel. Nem feledkezve meg a csoki-masszázsról sem és a nehézvízben radikalizálódott uborkából készült arckrémkúráról sem. Az arab csak egyet pislant, és mindjárt mindez teljesül is.
Amikor több óra múlva a lány visszatér a szobába, az arab megint egyet pislant, mire a wellness szárny eltűnik. A lány előtt pedig egy csodaszép, gyémántokkal kirakott rózsaillatú ruha várja telis-tele madárhímzésekkel. Felveszi ezt a lányka, és belenéz a tükörbe. Olyan csodálatos lett, hogy még neki is elállt a lélegzete!
Közben a sima arab (arabusz vulgarikus) ott várakozott (igen, amíg a lány öltözött, akkor is), és most odanyújtja neki a sok-sok ételt.
Ahogy a lány így eszeget, eszébe jut szegény édesanyja, aki mindeközben otthon éhezik, és még megmozdulni sem tud. Úgy elkezd mindjárt sírni a lány, hogy menten elalszik.
Igen ám, de ez a hely a perik (tündérek) padisájának (uralkodójának) a palotája! Este meg is érkezik a peri sehzádé (herceg). Amikor meglátja, mily csodálatos lány alszik ott, úgy beleszeret, hogy többé le sem veszi a szemét róla. Ez persze a későbbiekben okoz némi problémát, főleg az ajtókon való átjutásoknál, meg amikor 20 év múlva szemtengely-ferdülése lesz a hercegnek. De a szerelem minden nehézséget, és ajtófélfa-lefejelést megért.
Felébred a lány, és látja a sehzádét. És azt is látja, hogy ő is csodaszép. Ő is beleszeret, és ő sem téveszti többé szem elől. Nem is csoda, ha hamarosan mindketten bukósisakban fognak járni!
Kérdi a herceg a lánykát, hogy került oda, és mi járatban. Mire a lány elmesél neki mindent. Erre a fiú azt mondja:
– Szultánom! Én peri vagyok. Te pedig halandó lány. Az ilyenből mindig csak bajok szoktak lenni, de én akkor is téged veszlek feleségül. Mégha az összes peri minket fog megkövezni érte. Még ha az apám fel is darabol mindkettőnket, akkor is! Jut eszembe… meg kellene látogatnunk az apámat, és elmondani neki a dolgokat!
Így elmennek a padisához, és elmondják neki, hogy össze akarnak házasodni.
– Ej fiam! Olyan szép ez a lányka, hogy még a perik között se találni ilyet. Hanem aztán jól vigyázz! Sok ellenségünk van, és ezek az emberboszorkányok nagyon furmányosak! Lehet, hogy az egyik változott szép leányzóvá, hogy téged elcsábítson!
– Én akkor is elveszem ezt a lányt, mégha belehalok is. Majd rárakom a mi talizmános ruhánkat, az majd megtöri a varázslatot, ha van olyan!
– És mi lesz, ha kiderül hogy egy rút boszorka?
– Hát akkor majd gyorsan tűzre dobom!
– Úgy legyen!
Miután ebben megegyeztek, mindjárt rendeztek is egy 40 napra szóló lakodalmat, és mindenki boldog volt. A lányból sem lett rút boszorka, így nem kellett tűzre dobni.
Az idő múltával fia születik a lánynak. És ahogy egyik este ringatja a gyereket, eszébe jut, az édesanyja. Az bizony még mindig ott várja, hogy legalább egy darab kenyeret vigyen neki. Ettől mindjárt úgy elszomorodik, hogy azonnal sírni kezd.
Látja ezt a peri sehzádé is. Meg is kérdezi, hogy mi a baj. Elmondja neki a lány, hogy bizony az édesanyja azóta is otthon van, és éhezik. Talán már meg is halt!
De azt mondja a peri neki, hogy ez nem probléma. Mindjárt elteleportál a lány édesanyjához, majd se szó, se beszéd, megfogja, és visszateleportál a palotába. A lány anyja nem érti, mi történik. Talán meghalt? De aztán látja, hogy ott a lánya is, mellette egy gyerek arany bölcsőben. Így még inkább nem akar hinni az öregasszony a szemének. De aztán a lánya elmesél neki mindent, olyan hosszan, hogy megint elfelejtik az öregasszonyt megetetni.
Végül csak eszükbe jut, és hívják a szolgákat, és mindenki addig eszik, míg majd kipukkadnak.
Török mesék: A peri-tündér palotája,
- Török mesék: Szacsacsi - 1. rész (1.000)
- Török mesék: Szacsacsi - 2. rész (1.000)
- Török mesék: Égifelhő (1.000)
- Török mesék: A varázstükör (1.000)
- Török mesék: Áhmed aga ördöge (1.000)
- Török mesék: A favágó meg a három lánya (RANDOM - 1.000)
One Reply to “Török mesék: A peri-tündér palotája”