Míg van, ahol a Kőműves Kelemenné van elrejtve a falban, másoknál meg a galambok turbékolnak.

A kettő között azért van egy nagy különbség: nálunk a galambok nincsenek belekeverve a betonba. Hanem csak úgy vannak… És erről gyakran jeleket is adnak. Eléggé hangosan.

A történetünk helyszíne Isztambul, ahol ha egy szóval akarnánk az építkezést jellemezni, akkor talán a kreatív lenne a leginkább megfelelő.

Ugyanis olyan sok építész van! És hát valahogy ki kell lógni a tömegből. Ami persze érthető is. De ezt nem lehetne anélkül is elérni, hogy közben ne cikk-cakk alakban fusson a fal? Nem… Nem lehet…mert más ötlet éppen nincsen. Úgyhogy inkább maradnak az efféle kreatív dolgok.

No meg néha becsúszik egy-egy hiba. Előfordul, hogy a nappali bal és jobb oldala között 20 cm-es szintkülönbség van. Így a szoba közepén fut egy törésvonal. De legalább minden vendég meghajol, amikor átesik rajta. Vagy ehhez hasonló, amikor az ablak a liftaknára nyílik. Szép lehet a kilátás.

És még megannyi érdekes, de főképpen kreatív megoldást lehet találni!

Az ilyen helyeken viszont időnként egy-egy luk keletkezhet. Vagy akár egy egész labirintus. Mondjuk két hát között, vagy két emelet között. Vagy csak van egy ténylegesen szándékosan tervezett szellőző nyílás, ami útközben… nos… lett vele valami…de senki se tudja, pontosan mi. Valahol biztosan van kijárata, mert bejön rajta a levegő. Meg a galambok is.

A galambok olyan élőlények, akik maximálisan alkalmazkodtak a városi élethez. Talán még az embernél is jobban. És ők bizony megtalálják ezeket az apró lukakat, melyeket végül már senki se tud, merre vannak. Csak annyit lehet hallani, hogy valahol a falban turbékolás van.

De nemcsak valami olyan helyen, ami egyébként is egy nyitott térhez közel található. Hanem jócskán bent, a hát belsejében! Aztán hallgathatjuk, hogy mondjuk a tükör mögött turbékolnak (vagy nem is galambok azok, hanem valami kémcsapat ott figyel meg minket?

Még viccesebb ez, ha nem is a fal rejtett részeiről érkezik a turbékolás, hanem ha a padlóból.

De hogy a történet végére legyen egy kis érdekesség is:

Amikor 1575-ben Sinan Mester Edirne városában építette a Szelim-mecsetet, akkor valami különlegességet akart alkotni. De nem úgy, mint a mai emberek a félbevágott nappalival, hanem tényleg valami olyat amit még száz év múlva is csodálni fognak az emberek. De a dolog nem volt egyszerű, mert addigra már sok minden mást épített, amiket tényleg jó 500 év múlva is csodálnak az emberek. Ezért valami teljesen mást kellett kitalálnia.

Az ötlet az lett, hogy túllépi az ismert építészeti határokat. Olyan vékony, és olyan magas minaretet tervezett, amilyet előtte még senki se mert. Ehhez viszont különleges építőanyagra volt szükség. Kőműves Kelemenné helyett ő a tyúkok csontjait és tojásait darálta bele a betonba. Miközben mellette egy étterem is üzemelt. Nem meglepő módon a fő menü a csirkehús volt…

A minaretek tényleg lenyűgöző látványt nyújtanak. De nemcsak ez a különlegessége. Hanem, hogy abban a vékony minaretben három lépcsősor található. Mind a három másik erkélyre visz fel. Így már a földön a jó kaput kell kiválasztania annak, aki fel akar menni.

Edirne - Selimiye Camii
Edirne – Selimiye Camii

 

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
Galambok a falban, 10.0 out of 10 based on 2 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .