Először sütött a nap. Meg ha már így történt, akkor dög meleg is volt. Végül is a július már csak ilyen..
Aztán jött egy sötét felhő, és éjszakai sötétség lett.Utána elkezdett kopogni a tető… De nem, mint amikor tavasszal a macskák rohangálnak rajta. Sokkal inkább, mint amikor tavasszal az elefántok rohangálnak rajta…
Még nem telt el sok idő, amikor egy igazán komoly vihar ért minket, aminek köszönhetően az isztambuliaknak nem kellett a tengerig elfáradniuk, ha úszni akartak. A mostani sem volt sokkal különb.
Leszámítva, hogy nemcsak víz volt,
hanem olyan szél, ami darukat borogatott fel,
és ami fákat döntött ki.
Persze van, aki tudta, hova kell ilyenkor parkolni.
No meg a villámokkal is meg kellett küzdeni, amely sok helyen tüzet okozott.
(Erről nincs kép)
No és a legfontosabb: a jég.
Ami kb. golflabda nagyságú volt.
És nemcsak az ablakok törte be, de számos autónak a karosszériáján is komoly nyomokat hagyott.
Az se úszta meg jobban, aki a levegőben volt. Sőt! Kifejezetten érdekes lehetett a gépen utazni.
Mindeközben voltak vicces jelenetek is.
Tehát ha Isztambulba jössz, hozz magaddal még egy fürdőgatyát!
