Kalandok Isztambulban és Törökországban.

A nagy melegre, és a péntekre való tekintettel egy újabb török mese.

Ezúttal az erdőbe csalunk be mindenki, ahol van három meseszép leányzó. De vigyázzunk ám, mert az apjuk sem kisebb dologgal hadonászik, mint egy baltával!

Forrásunk kitartóan az eredeti Kúnos Ignác 1923-as törökországi gyűjteménye (Boszporuszi tündérvilág).

Egyszer volt, hol nem volt. Igaz sem volt, csak ha túl sok rakı-t ivott valaki. De azért úgy volt, hogy élt egy favágó. Ő sem volt máshol, mint egy erdő közepén. Nem is a sivatagban.

Sok dolga volt ennek az embernek: minden nap kiment fát vágni. Ebből élt! Nem ám a sivatagot akarta átszitálni. Pláne nem like-okat gyűjteni a Facebookon. Ő fát vágott. A fa nem is beszélt vissza, csak dőlt. Hol erre, hol arra. Úgyhogy jó dolga volt a favágónak.

Egészen addig, míg egyik nap egy dervis (szerzetes) nem jelent meg előtte.

– Szelám álejküm, favágó apó!

A favágó fogadta a köszönést, és mindjárt megkérdezi, hogy mi járatban van itten. Hiszen nincs a közelben más, csak fa. De távolabb is csak fa van. És a fán túl is fa van. Szóval nem olyan hely, ahol mindenféle dervisek járkálnak.

– Kérdezek tőled valamit. Vajon meg tudsz-e rá felelni?
– Halljuk a kérdést!
– Mi a hold, mi a csillag, mi az éjszaka és mi a nappal?
– Hát ez meg milyen kérdés?? Honnan tudjak én ilyen dolgokat?? Olyat kérdezz inkább, mennyi a vízbe áztatott 90 cm-es tölgyfa-gerenda teherbírása a keresztmetszeti nyíróerőre vetítve! Hát favágó vagyok én, nem csillagász vagy filozófus!
– Három napot kapsz a válaszra. Ha utána sem tudod, levágom a fejedet! – mondta a dervis, és ezzel eltűnt.

Káromkodik  a favágó úgy, ahogy csak a favágók tudnak. Mérges is nagyon, és mindjárt kivág egy ótvar nagy fenyőfát. Majd hogy így kiadta a dühét, rájön, hogy ő bizony 3 nap múlva meg fog halni. Mert az biztos, hogy ő a választ nem tudja…

Megy is haza bánatosan. Már nem érdekli a favágás. Amikor pedig hazaér, a legnagyobb lánya kérdi tőle, hogy mi a baja. Miért olyan szomorú, hogy még a színe is megváltozott.

Az öreg favágó elmondja, mi történik. És azt is, hogy nem tudja a választ. Így valószínűleg a fejének búcsút mondhat. A nagylány viszont nagy vidáman felel.

– Haj, én meg azt hittem, hogy azt mondod, Nincs a lányodnak semmi baja, csak egy edényünk fedele repedt meg.

Ez meg milyen válasz? Méregbe gurul a favágó, hogy a lánya kineveti!

Másnap kicsit megnyugszik a favágó. Talán az egész meg sem történt. Így kimegy ismét az erdőbe, hogy egy kicsit fogyasszon belőle. De hamarosan megérkezik a dervis, és kéri tőle a választ.

A favágó még mindig nem tudja, így a dervis közli vele: már csak 2 napja van. Így az öregember megint bánatosan inkább hazamegy.

Ezúttal a középső lányával fut össze, aki megintcsak aggódik az apja felől. A favágó pedig megint elmondja a történetet, és azt is, hogy nem tudja a választ.

– Haj, én meg azt hittem, hogy azt mondod, Nincs a lányodnak semmi baja, csak egy edényünk fedele repedt meg.

Ez meg milyen válasz? Méregbe gurul a favágó, hogy a lánya kineveti!

Nos jó, másnap megint kimegy a favágó az erőbe, és hamarosan jön is a dervis. De helyes válasz még mindig nincs. A dervis figyelmezteti is, hogy már csak 1 napja van vissza.

Most aztán nagyon szomorú a favágó, és hazaballag. Ezúttal a legkisebb lányával találkozik, de nem akarja elmondani neki, mi a baja. Biztos ez is az edényekről fog fecsegni, meg jól kineveti. De aztán a lány addig győzködi az apját, míg elmondja neki a bánatát és a kérdést is, amire nincs válasza.

– Ó, de hát ez könnyű! Holnap mond a dervisnek a következőt: Te padisa vagy a hold. Vezéred a csillag. A sok rabszolgád az éjszaka, a nappal meg a sok alattvalód.

A favágó megörül a válasznak. És egész éjjel mondogatja, nehogy elfelejtse. Még álmában is csak erről beszél!

Másnap mindjárt találkozik is a dervissel, aki várja a választ. A favágó pedig elmondja neki:

– Te padisa vagy a hold. Vezéred a csillag. A sok rabszolgád az éjszaka, a nappal meg a sok alattvalód.
– Három lányod van – feleli erre a padisa – és hat hónapja viselősek.

Akarja kérdezni a favágó, hogy ez meg mi, de addigra a dervis már eltűnik.

Nem érti a dolgot, de legalább a feje a helyén van. Így aztán hazamegy, mert látja, amikor ilyen furcsaságok történnek, akkor nem lehet fát vágni. Ahhoz nyugalom, türelem és koncentráció kell.

Amikor hazaérkezik, a legkisebb lánya fogadja. Kérdi tőle, hogy ment. Mire az apja mutatja, hogy a feje még megvan. Viszont olyan feleletet kapott utána, amit tényleg nem ért…

Másnap reggel viszont egy hintó érkezik a ház elé. A padisa küldte, hogy elvigye a lányokat a szerájba. A legkisebb lány erre batyut ad a nővéreinek. Majd a legnagyobbnak ezt mondja:

– Ha kérdi tőled a padisa, hogy mit szeretnél, akkor mond, hogy süteményt.

Majd a középső lánynak ezt mondja:

– Ha kérdi tőled a padisa, hogy mit szeretnél, akkor mond, hogy húst.

És ezzel beszállnak a hintóba. Az öreg favágó meg végre visszamegy az erdőbe. Végre mindenki eltakarodott!

Amikor a lányok megérkeznek a szerájba, mindjárt a padisa elé vitetik őket. Nézi-nézi a padisa, majd megkérdezi a legnagyobbat, van-e kívánsága.

– Én süteményt szeretnék!
– Jó van lányom, akkor te a cukrásznak leszel a felesége… És te, középső, mit szeretnél?
– Én húst szeretnék!
– Jó van lányom, akkor te a hentesnek leszel a felesége… És te legkisebb? Mit szeretnél?
– Halat a levegőből, és vajat a tengerből!
– Hát van a levegőben hal??? És vaj a tengerben?? – kérdezi a padisa furcsálkodva…
– Hát a lány lehet-e hathónapos viselős?! – Feleli a lány!

No, ez a válasz úgy megtetszik a padisának, hogy majdnem elveszi feleségül. De inkább a vezérének adja oda. Lesz is mindjárt nagy lakodalom! De akkora, hogy mindenkit meghívnak oda. Csak az öreg favágót nem tudják, mert aki csak a közelébe megy, az bizony megismerkedik a baltájával!

"Rájuk néz a padisa..."

“Rájuk néz a padisa…”


Itt a mese vége, fuss el véle!

Oké, első ránézésre ennek se füle, se farka… második ránézésre még inkább nincs.. De azért ha figyelmesek vagyunk, észreveszünk néhány dolgot.

Pl. azt, hogy milyen jó fej volt a legkisebb lány! A nővéreit simán odaadta a hentesnek meg a cukrásznak (mondjuk ő még jól is járt), míg ő direkt a főnyereményért hajtott. Bár a padisa nem jött össze, de azért egy vezér sem rossz..

Ugyan így érdekes, hogy míg a favágó az erdőt járta, addig a 3 lány…nos… fazekat repesztett… És bár a legkisebb tiltakozott a vád ellen a padisa ebben annyira nem bízott. Azért adta a lányt inkább a vezérnek.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


135
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    iki
    “2”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek