Kalandok Isztambulban és Törökországban.

A törökök az édességben nagyon jók.

Erre a célra egy igazán jó alapozó receptjük van: sok cukor (legalább 90%), és rengeteg pisztácia. Majd az egészet leöntik cukorsziruppal. Csak úgy, a biztonság kedvéért..

Bár így leegyszerűsítve elég egyszerűnek tűnik (azért is lett leegyszerűsítve), de azért a valóságban tényleg rengetegféle finomabbnál finomabb sütemények vannak (a fogorvosok ajánlásával).

Viszont a sós süteményekből nem állnak túl jól. Azok legtöbbször elég laposak. Kivéve a börekeket. Mert azok tényleg jók. De a többiek tényleg csak rágóizmok felesleges mozgatására szolgálnak.

De persze érthető, ha sós süteményekben nem alakultak ki különösebben izgalmas verziók, hiszen helyettük ott vannak a természet rágcsálni valói, a magok. Ezeket pedig éppen olyan jól meg lehet forgatni sóban, amint ahogyan a süteményt cukorban.

Ezek közül a legnépszerűbbek a napraforgómag (rövidebb nevén: szotyi), meg a pisztácia. Igazi szabadtéri rágcsa, amit ha az ember elég lelkesen töröget, akkor hamarosan szotyola/pisztácia héjból épült fallal veheti körül magát.

A kedvelt tengerpari helyeket pontosan így találjuk meg: a közelben biztosan van egy magárus, míg ahogy haladunk a célpont felé, egyre vastagabb lesz alattunk szotyolahéj-szőnyeg.

De persze nemcsak a napraforgó és a pisztácia kapható, hanem még számtalan más is. Ilyenek mint a tökmag, csicseriborsó, mogyoró, mandula, dió, stb… És ezek mindenféle variáció: kevésbé sós, nagyon sós, sós-csípős, nagyonsós-nagyoncsípős, stb…

Így igazándiból annyira nem is hiányzik a törököknek, hogy legyen olyan finom süteményük, mint mondjuk a töpörtyűs pogácsa…

De azért az embernek eszébe jut olykor-olykor, hogy hiába esz meg 2 kg sót az 1 kg szotyola (meghámozva már csak 200 g) mellé, ez így még mindig túl egészséges. Nos ilyenkor jön elő a chips! (törökül egyszerűen csak çips)

Itt is persze a legnépszerűbb az, amelyik csak simán sós. De ez így valahogy nem jó. A különböző gyártók mivel emelkednének ki a sorból, ha mindenki csak simán sósat készítene? Persze vannak ilyen próbálkozások, hogy lehet vele nyerni kólát, fagyit vagy mikrósütőt. Vagy hogy a chips sütéséhez napenergiát használnak, hátha úgy kevésbé lesz rádióaktív. Nem mintha egyébként az lenne, de így akkor is jól hangzik.

Nos, olyankor jönnek a különböző ízű chipsek.

Ezen a ponton valahol elszabadult a világ…valamikor talán az évezredfordulón, amikor még normális anyagokból normális chipseket próbáltak készíteni. És még finomak is voltak. De aztán az egész átcsapott a Ki tud minél inkább furcsábbat és a Ki tud minél több természetellenes anyagot belerakni  versenybe. És azóta csak egyre furcsábbakat találunk.

Kivéve persze a sima sósat. Azt nem meri senki se piszkálni, mert mégiscsak az fogy leginkább…

De a többiek…

Ugye van a csípős. Mert egy chipsz csak akkor igazi, ha csípős. De ennek is vannak fokozatai. Az erős paprika nem teríti be annyira a szájat, mint némelyik vegyszer, amitől az embernek még a füle is leesik. Így itt igazán érdekes hatásokat lehet elérni. Csak ember legyen a talpán (meg a füle a helyén), aki végigpróbálja az összeset egy huzamba.

De azért lássuk be, hogy itt azért vannak határok. Mert bár igaz, ha valami kellően erős, akkor már nem is kell krumpli a chipsbe. De ha a csúcsragadozónak kedves ügyfélnek chipszfogyasztónak már mindkét füle leesett, akkor már nem lehet tovább fokozni az élvezeteket. Így inkább más utak felé néznek a fejlesztők. De persze a csípősről azért nem mondtak le végleg, az továbbra is kapható.

Így aztán meg is jelentek az extrém chipsek. Közülük a legrégebbi még ma is létező és népszerű az Alaturka. Ami annyit jelent, hogy Törökös. Ez még nem is tűnik annyira vadnak: paradicsom és mák.

Alaturka chips - Forrás: donanimhaber.com

Alaturka chips – Forrás: donanimhaber.com

Igen, mák. Hát…végül is bele lehet rakni, mert belefér. Mindent bele lehet rakni a zacskóba, ami csak belefér. Bizonyára lenne elefántízű chips is, ha az elefántot könnyű lenne beszerezni… Vagy lehetne az erkélyen ültetni… De nem, így nincs elefántízű chips.

Helyette van Burger King ízű chips!

Burger King ízű chips - Forrás: Marul.com

Burger King ízű chips – Forrás: Marul.com

Persze ez mindjárt rengeteg kérdést felvet: Milyen íze van a Burger King-nek? Mármint az épületnek? Az üzletláncnak? A kapuban látható felíratnak? Vagy az alapító tagnak (tagoknak).

Esetleg az épület melyik részének? Ki akarna beleharapni az olajsütőbe? Vagy a mellékhelyiségbe. Mert ha mondjuk az eladólányról van szó, akkor ott bizonyára lenne jelentkező (én házas vagyok, így ki vagyok zárva a versenyből). De még az ételeknél sem mindegy, hogy a sült krumplinak akkor sült krumpli íze van (mert mondjuk ilyen is lehetne a változatosság kedvéért), vagy mondjuk saláta?

Éppen ezért a félreértések elkerülése végett ráírták, hogy hamburger aromájú chips. Oké, ez azért mindent elmond…

Ennek a rokona Magyarországon szerencsésebben sikerült. Ott direkt sajtburgerízű chipset árulnak. Így ott nem kérdés, hogy a harapásnál mit is kellene érezni. Ráadásul annyival jobbak is a törököknél, hogy mindjárt sajtburgerről van szó, nem pedig csak egy sima hamburgerről.

Egyébként otthon is szintén nagyon kreatív folyamatok zajlanak. Lépten-nyomon sikerült döner-ízű chipsbe botlani. Csak ott persze ezt gyros-nak hívják. Mondjuk ez Törökországban biztosan nem válna be. Hiszen kb. minden 15 m-re jut egy döner-árus. És akkor már inkább azt ennék az emberek, mint a döner-ízű chipset. Mármint a dönert. Nem az árust…. Bár ki tudja…

Ennek a súlyos hiánynak a pótlására viszont kitalálták a çiğ köfte-ízű chipszet. Ha már a çiğ köfte a nevével ellentétben úgysem tartalmaz húst, akkor ezt az akármit, miért ne lehetne belerakni a chipsbe is? Hátha lesz rá vevő! Lett is! De nem lesz még egyszer… Az internet korában inkább berendelek egy 4-fős çiğ köfte menüt a sarki boltból.

Szóval ez bár létező jelenség, de kíván maga után dolgokat. De azért túl lehet élni…

Çiğ köfte chips - Forrás: ortakalan

Çiğ köfte chips – Forrás: ortakalan

Nosza rajta, akkor lássunk valami igazán extrát! A kéknyelvű-chips!

Ebben az az igazán izgalmas, hogy a roppant csípőssége mellett még át is festi az ember nyelvét. Mégpedig kékre!

Kéknyelvű chips - Forrás: Youtube

Kéknyelvű-chips (Risk 2.0) – Forrás: Youtube (klikk a képre a videóért!)

 

Végül is miért is ne. Ez egy lehetőség a chips népszerűsítésére (én is írok róla!). De a mellett, hogy minden szempontból furcsa ötlet, valójában mégiscsak roppant praktikus!

Ki ne találkozott volna olyannal, hogy kibont ez zacskó chipset, amit ha egy fél pillanatra lerakunk és nem figyelünk oda, akkor azt valaki megeszi? Ugye-ugye! Ennél a kéknyelvű-chipsnél ez nem probléma. Mert a chips teljesen hétköznapin néz ki. Viszont azonnal megtaláljuk, ki ette meg, mert annak kék lesz a nyelve! Így legközelebb őt küldjük a közértbe, hogy hozza haza az akciós 18 kg-os mosóport. Meg a hozzá adott ajándék vasalót is! Utána már tízszer és még százszor is meggondolja, hogy elvigye a chipsünket!

Mindezek után nagyon kíváncsian várjuk, hogy legközelebb mivel fog a konkurencia előrukkolni!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

2 hozzászólás a(z) Török extrém chipsek bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


98
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    üçyüz
    “300”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek