Figyelem! Kalória következik!
Az etli ekmek (jelentése = húsos kenyér) egy olyan étel, amiért az ember képes otthagyni a faluját, és átmenni 2-3 hegyen is. Csakhogy olyan helyen egyen belőle, ahol igazán finomra készítik.
Egyébként az elkészítése nagyon egyszerű. Sokkal egyszerűbb, mint átkelni 2-3 hegyen. De viszont, míg az ember hegyet mászik, addig sincs otthon.
Ezekből a jelekből már mindjárt gondolhatjuk, hogy ősi anatóliai ételről van szó. De ha az összetevőket is megnézzük (hús + kenyér = kalória), akkor már biztosak leszünk benne.
A származási helyét nehéz behatárolni. Igazándiból már azt is nehéz behatárolni, hogy mi is számít pontosan etli ekmek-nek. Hiszen a név csak annyit jelent, hogy hús+kenyér, húsos kenyér. Így pedig ebbe beletartozhat a lahmancu meg a pide is. De még a pizza is. Meg akár a töpörtyűs pogácsa is.
Az egyetlen szabály csak az, hogy a kenyeret és a darált húst együtt kell megsütni. Nem utólag, rákenve, mellé varázsolva, stb… Ha pedig ennek a feltételnek megfeleltünk, akkor már úgy csináljuk, ahogy akarjuk (egyébként is úgy csináljuk, ahogy akarjuk). Konya és Sivas tartományban pl. négyzet alakú, ahol kenyértészta alul van, míg a hús felül. Ezt pedig jó ropogósra sütik. Így tényleg olyan lesz, mint a pide. Csak vékonyabb.

Ezzel ellentétben Kastamonu tartományban a nagyméretű tésztát félbe hajtják, de előtte még jól megpakolják hússal. Őt nem sütik ropogósra, csak foltosra. Így pont úgy fognak kinézni, mint a tehenek, amik oly kedveltek abban a régióban. Főleg, ha meg lehet sütni őket.
Még egy lényeges különbség: Kastamonu-ban úgy tartják, hogy a hús leginkább a hússal a legfinomabb. A tészta is csak amolyan hordozó anyagként van jelen.
De bármelyiket is válasszuk, roppant könnyű otthon is elkészíteni. Amennyiben persze nincs 2-3 hegynyi távolságban egy jó kis étterem, ahol etli ekmek-et árulnak. Ez Kastamonu esetében a szomszédos Daday várost jelenti, ahol aztán tényleg lehet Jumjum! finomat enni. Ha mondjuk éppen unatkoztok a hosszú transzferben a reptéren, akkor mindenképpen ugorjatok el ide. Evéssel együtt 15 óra alatt meg lehet járni..
No de lássuk a receptet!
Ez két részből áll. Egyik a kenyértészta, míg a másik a hús.
A kenyértészta teljesen egyszerű. Semmi abrakadabra. Csak liszt, víz, kicsi só. Esetleg élesztő. A bátrabbak kipróbálhatnak olyan extrém dolgokat is, mint az olívaolaj. Vagy esetleg másfajta liszt. De azt is kipróbálhatják, hogy befogják a szomszédot is a munkára.
Akkor lesz jó a tészta, ha pont úgy néz ki, és úgy viselkedik, mint a tészta. Ha szétfolyik, hát akkor…szétfolyik…. nem lesz jó semmire.. Ha viszont kő kemény lesz, akkor… akkor még jó lesz később arra, hogy valakit fejbeverjünk vele. Ebben az esetben alakítsuk husáng formára, majd tegyük ki a napra, hogy jó keményre száradjon!
Minden más esetben (azaz a tészta tényleg tényleg tészta lett), készítsünk belőle kicsi-kicsi gombóckákat, majd nyújtsuk ki őket. Élesztő esetén persze várni kell. Ilyenkor nézzünk meg egy részt a Dr. House-ból/Trónok harcából/Amerikai Istenekből/bármely olyanból, amitől megjön az étvágyunk.
Szóval nyújtsuk ki. De óvatosan! Ha túl vékony, akkor a nedves hús kiesik belőle. Ha túl vastag, akkor meg nem lesz az igazi…
Ezzel pedig el is érkeztünk arra a részre, hogy hús! Hát igen… ő a lényeg.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy a hús tényleg nagyon jó legyen. Ne vegyünk Second Hand-ben, Kicsi Sárgától Csak Kicit Návogot, meg hasonló bizonytalan eredetűt. Legjobb ha van saját tehenünk, meg saját alpesi legelőnk, ahol a tehén stresszmentesen tud élni. Esténként, lefekvés előtt pedig kapjon klasszikus zenéből egy-két koncertet.
Tehát hús. Ez kb. a liszt fele lesz. Vagyis ha 500 g lisztből indultunk, akkor 250 g darált hús már jó választásnak tűnik. Aztán majd meglátjuk… De egyébként logikus is, hiszen a tésztát félbe hajtjuk, vagyis belőle 2x annyi kell…
A húst érdemes tovább fűszerezni hagymával, sóval, borssal, paradicsommal, paprikával, esetleg még fokhagymával is. Meg zöldekkel (leginkább petrezselyemmel). Majd ezt keverjük össze.
És ezzel el is jutottunk a sütési fázishoz. Serpenyőben süthetjük, vagy ahhoz hasonlón. Törökországban népszerűek a gomba alakú földre rakható sütők. Ennek előnye nemcsak az, hogy jó nagy és a kertben is sütögethetünk vele (extrém esetben meg hajón vagy akár a csuklós buszon is), hanem ha a férjünk, lakótársunkat, szomszédunkat meguntuk, akkor berakhatjuk az ajtóba is. Bekapcsolt állapotban persze.
Nos, ha a Konya tartománybeli etli ekmeket szeretnénk megsütni, akkor a teendő a következő:
- Nyújtsuk a tésztát vékonyra!
- Tegyünk rá a fűszeres húst, és egyenletesen terítsük szét. Pont úgy, mint a pizzán.
- Majd rakjuk 220 fokos sütőbe. (ez nem jó serpenyőben)
A Kastamonu etli ekmek verzió csak kicsit másabb. Ehhez képeket is mellékeltem:

A kinyújtott tésztát félig terítsük be a fűszeres darált hússal.

Majd hajtsuk félbe, és a szélén kicsit nyomkodjuk össze, hogy a tartalma biztosan ne dőljön ki. Utána tegyük a serpenyőbe (vagy a gombára). Ha kilóg a serpenyőből, akkor gond van… Kérjünk egy nagyobbat a szomszédtól.

Néhány perc sütés után (amikor már bocisodik az alja), fordítsuk meg. Közben veszedelmesen hadonásszunk a mini péklapáttal.

Ha megsült, akkor tegyük a tepsibe. Majd mutassunk rá a mini péklapáttal, hogy mindenki lássa. Utána egy hangos Abrakadabra! kiáltással tüntessük el a hasunkba!
- A macskatáp rejtélye... (1.000)
- Ahol a kultúrák találkoznak: a konyha - 2 felvonás (1.000)
- Nyum Nyum, olívaolaj (1.000)
- Elfogyott a zacskós leves (1.000)
- Az elátkozott befőttes üveg (1.000)
- Tepsi mantı! (RANDOM - 1.000)
3 Replies to “Etli Ekmek”