Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Russel Crowe filmje 2014-ben jelent meg, az I. Világháború kitörésének 100. évfordulójára időzítve.

Ebből már láthatjuk, hogy a film egyik fő mondanivalója az I. Világháború. A rendező és főszereplő pedig Russel Crowe, aki ausztrál. Az ő országának ez volt az első komolyabb háborúja, amely ráadásul nem is úgy indult, ahogy azt remélték.

(VIGYÁZAT! Lehetnek benne spoilerek is!!)

A Dardanellák ostrománál (a törökök Gallipoli-ként emlékeznek rá) az ausztrálok majdnem 9.000 embert (sebesült: majdnem 20.000), míg az új-zélandiak majdnem 3.000 főt (majdnem 5000. sebesültet) vesztettek. Ez látszólag nem olyan sok, főleg ha összehasonlítjuk a török veszteségekkel: 87.000 halott, és 165.000 sebesült.

Mégis a törökök szemében ez egy hatalmas győzelem volt, míg az egyesített ausztrál és új-zélandi csapatok (továbbiakban ANZAC) számára hatalmas vereség.

Persze ez azért is érződik így, mert a törökök nyertek. Ráadásul az egész Világháború alatt csak itt. És ezzel megvédték Isztambult attól, hogy elfoglalják. Míg az ANZAC számára az volt az első igazi bevetésük. És nem kell ahhoz a térképre néznünk, hogy tudjuk, hogy nemcsak Ausztrália (és Új-Zéland) van innen nagyon messze, de még Anglia is, akinek elvileg a segítségére siettek. Így az ANZAC katonák nem is igen tudják, miért is vannak ott, milyen célból hallnak meg.

Igazándiból a britek valódi célja még ma sincs mindig pontosan kifejetve. Persze, Isztambul elfoglalása, a Boszporusz feletti uralom, stb… ami már azért is sántít egy kicsit, mert a Boszporusz független terület lett volna… Míg valószínűleg az igazi ok a mai Irán és Irak területén található olaj volt, amit Törökországon keresztül lehetett volna szállítani Európába. A németek is ezt akarták, de ők eddigre már otthon voltak a törökéknél. És nem igazán örültek volna, ha a britek ezt elveszik tőlük… És íme, így jön létre az I. Világháború egyik frontja…

Tehát érthető, ha az ausztrálok úgy érzik, hogy elküldték a fiaikat a világ túlsó oldalára valami értelmet háborúba. Ez a film, a The water divider (Akihez beszél a föld) elsősorban ezt dolgozza fel. Mégpedig egy családapa szemszögéből, akinek mindhárom fia elment, és egyik sem tért vissza. Különböző körülmények után (a felesége öngyilkos lesz) a háború után 4 évvel elindul, hogy megkeresse a gyerekei csontjait, és hazavigye. Ez azért így eléggé…

Persze a dolgok egyáltalán nem úgy történnek, ahogyan várja. Kezdve mindjárt ott, hogy bár a háborúnak vége, a terület mégis tiltott övezet. Oda nem mehet be senki. Mégpedig azért, mert a történelemben először (!!) tényleg meg akarják adni a tisztességet a halottaknak. A korábbi két ellenfél, a britek és a törökök közösen kutatnak a maradványok után, és közösen próbálják rekonstruálni a történeteket.

Ennek eredménye a ma is látható, és bejárható Gallipoli Emlékpark. Ezen a helyen az összecsapások színhelyén vannak eltemetve a katonák, pontosan dokumentálva. Az ANZAC internetes adatbázisában pontosan rá lehet keresni miden egyes emberre, hogy hol és mikor halt meg. És ma hol található.

Gallipoli - a Lone Pine temető

Gallipoli – a Lone Pine temető

Ezt a kutatást a családapa szemszögéből látjuk, aki ráadásul pont ér partot, ahol korábban az ANZAC katonák. Így mindjárt jól látható, hogy milyen körülmények között is kellett harcolniuk.

ANZAC-öböl. Az ellenség azokon a csúcsokon várakozott

ANZAC-öböl. Az ellenség azokon a csúcsokon várakozott

Itt azért a film kicsit elrugaszkodik a valóságtól. Az ANZAC-öböl a félsziget nyugati oldalán található, ami után már Görögország következik. Főhősünk a másik irányból kellett, hogy érkezzen. De ez csak apróság (a filmbeli helyszín egyébként is csak nagy vonalakban hasonlít). Minden esetre kellően durva, hogy tényleg sajnáljuk az ausztrálokat, nos és persze a főszereplőt.

De nemsokára kiderül, hogy ez a háború a törököknek legalább olyan fájdalmas, sőt, még fájdalmasabb. Ők sokkal több embert vesztettek. Ráadásul abba is van szerencsénk bepillantani, hogy ez az egész mennyire embertelen volt.

Pedig a film még szépít is. A valódi terep ennél sokkal durvább. Tele tüskés bokrokkal, rejtett árkokkal, omladozó meredek falakkal. A két ellenséges csapat között pedig inkább csak néhány méter távolság volt.

Így nézhetett ki a Dardanellák ostroma a valóságban. Az ellenséges csapatok között mindössze 8 m a távolság.

Így nézhetett ki a Dardanellák ostroma a valóságban. Az ellenséges csapatok között mindössze 8 m a távolság.

De hogy még jobb legyen, míg az ausztrálok a háború után békében is nyugalomban lehetnek, Törökországban egyre csak forr az indulat. Az országot a nagyhatalmak fel akarják darabolni, ellenséges csapatok menetelnek, a kisebbségek is területeket foglalnak el, Isztambult megszállták, és mindeközben a szultán mindezt nyugodtan tűri. Főhősünk ebbe csöppen bele. És láthatóan nem is tud vele mit kezdeni.

De minden esetre kiderül, hogy az a török tiszt, akinek elvileg az ellenségének kellene lennie, valójában éppen úgy a nagypolitika játékszere. Így az ellenségekből barátok és társak lesznek. És együtt indulnak el Anatólia belsejébe.

A filmet a törökök és az ausztrálok közösen készítették. Ennek köszönhetően nagyon sok szempontból hiteles, és nagyon szépen is pontosan bemutatja, milyen volt az élet a XX. század elején (nem úgy, mint a James Bond film). Nemcsak a korabeli utcákat és piacokat láthatunk (kiabáló arabok nélkül), de jobban megismerhetjük az akkor élt török embereket. Bepillantást nyerhetünk az akkori kultúrába. PL láthatjuk, hogy nők nem hordanak feltétlenül fejkendőt. Holott a film még a köztársaság előtti időkben játszódik.

Így a film a török rajongók számára mindenképpen érdekes lehet.

The water divider

The water divider

A fenti helyszín a valóságban.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
Film: The water divider (Akihez beszél a föld), 10.0 out of 10 based on 1 rating
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


102
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    dört
    “4”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek
    Drone röppenések